Jonny Jackson & Elias Larsen - Az otthon melege (miniértékelés)

„Dánia nem véletlenül a föld egyik legboldogabb országa, ami nagyban a hyggének köszönhető.”

Eredeti cím: The Art of Hygge

Oldalszám: 144

Megjelenés: 2017

Kiadó: Corvina

Ár: 2500 –

A Hygge (ejtsd: hügge) dán szó. Azt fejezi ki, hogy az ember otthonosan, kényelmesen érzi magát, megbékélve a világgal. Magyarra fordítani lehetetlen, nem is kell ahhoz, hogy megértsük, miért Dánia a világ egyik legboldogabb országa.

AZ OTTHON MELEGE tele van ízletes receptekkel, otthona szépítését szolgáló ötletekkel, ösztönző javaslatokkal, hogy hogyan használja ki a hétköznapi élvezetek varázsát. Legyen szó egy bögre nyugtató forró csokoládéról, egy tál finom pézsmatök-levesről vagy egy pár kényelmes filcpapucsról, meglátja, mennyi örömöt okoz egy kis hygge.

Hajtott a kíváncsiság, mikor megláttam a kötetet egy könyvtári állványon: a hygge már eddig sem volt számomra ismeretlen fogalom, Meik Wiking könyve által már egész jól megbarátkoztam ezzel a lefordíthatatlan dán szóval, s rögtön meg is szerettem, mint kvázi a meleg paplanok, esős délutánok, jó kávék és tűz mellett bekuckózva olvasás gyűjtőnevét. A napokban elemi erővel magához rántott ez az őszi életérzés, úgyhogy gondoltam, ez majd tökéletes társ lesz egy kis hangolódáshoz – emellett biztos poén összehasonlítani elődjével. Nyilván. Könyörgöm, legalább poén lett volna… így, száznegyven oldallal később bár azt mondom, ez a könyv egy kolosszális méretű vicc, mégsem érzek ingert nevetni. Inkább csak kérem vissza azt az órát, amit erre tékozoltam az életemből – meg amúgy azt is, amit arra szánok, hogy elmeséljem nektek, hogyan pazarolta az időmet Jonny Jackson és Elias Larsen, ez a két úriember.

Az otthon melege ugyanis maga a tökéletes megtévesztés. Egy kiválóan megtervezett merénylet. Egy pihe-puha kötött zokniba és bögremelegítőbe öltöztetett becsapás, amely igazi hyggével kecsegtet, aztán nagyjából annyit ad, mint egy internetes fórumokon elcseszett délelőtt. Magyarul? Semmit a világon.

Rizsa. Rizsa, rizsa, rizsa. Én aztán megismerem, mert magam is szívesen alkalmazom ezt a módszert dolgozatok során: kiváló, mikor totál laikus vagy ugyan, de úgy akarsz  tenni, mint aki abszolút otthonos a témában. Jellemzője: túl sok szöveg, és semmi lényegi tartalom. Nulla tudás. Olyan közhelyszerű és teljesen lényegtelen mondatok, mint például: „Az égő fa illata megnyugtató, rögtön a valahová tartozás érzését kelti.” vagy „A tűzhely az otthon szíve, ahol beszélgetünk, ünneplünk. Családunkkal, barátainkkal ott süthetünk pillecukrot, társasjátékozhatunk, vagy álmodozhatunk a lángokat bámulva.” Na most kérdem én, ezért vegyük meg a könyvet? Ezért éri meg? Mert olyan hihetetlen és lenyűgöző dolgokat tudhatunk meg belőle, minthogy a kályha mellett le lehet ám telepedni ezt-azt csinálni, vagy az erdőben sétálva gyűjthetünk falevelet meg tobozt? Amúgy tényleg, király… sosem jutott volna eszembe. Gondolom mindenkinek be kell térnie a könyvesboltba egy ilyen színes-szagos, csini betűtípusos könyvért, hogy erre mind rájöjjön. Bár a csúcs egyértelműen az volt számomra, mikor szántak egy duplaoldalt arra, hogyan kell pattogatott kukoricát készíteni…

Az oda-odavetett szövegeknek – csak mert azért mégsem állhat egy könyv csupa képből – nem volt sok értelmük, lényegi mondandójuk meg aztán pláne: sablonokat kaptunk, és nagyjából olyan értékű információkat, amelyekből a neten böngészve bármely női- vagy otthon témájú online magazin kierőszakol szezononként nem egy, de nem is kettő cikket. Igen, a kandalló szuper dolog, ahogy a puha párnák és az illatgyertyák is, nem is beszélve a vágott virágról meg a termésekről. Ez egy fejezet. Aztán következhet némi kézműves móka olyan jobbára haszontalan dolgok pontos megalkotási útmutatójával, mint a pompon vagy a filcből készült papucs, nem is beszélve a következő szakasz tuti lakásdekor tippjeiről, ami nagyjából annyit foglalt magában, hogy helyezz el a házban egy váza virágot, papírhópihéket meg töklámpást és némi termést, és voila, hyggelig az otthonod. Megjegyzem, e roppant okos könyvecske nem használta a hyggelig szót – ez nem meglepő, tekintve, hogy a szerzők számára szerintem maga a hygge sem volt egész egyértelmű. Ezek után következhettek a receptek – amelyekben magam részéről, látva az alkotók alaposságát inkább nem bíznék –, méghozzá az olyan kaliberűek főleg, mint a popcorn meg a forró csokoládé, forralt bor és lekvár. Végül pedig zárhattuk ezt a tanulságos olvasmányt néhány olyan hygge időtöltéssel, mint amilyen a hóban való piknikezés.

Nagyjából így állunk. Értem én, hogy a skandináv boldogságot biztosító életfelfogások boncolgatása felér Isten igéjének terjesztésével, de a hygge könyvek rohamos szaporodása úgy látom többet árt, mint használ. Ugyanis meglátszik a laikus munka, meglátszik, ha valaki úgy osztja az észt valamiről, hogy észrevehetően nem az a szakterülete – bár sem Mr. Jacksonról, sem Mr. Larsenről nem tudok semmit… talán csakugyan boldogságkutatókkal vagy egyéb hozzáértőkkel van dolgunk, csak egyszerűen csapnivalóan végzik a munkájukat – ez pedig csak tovább homályosítja a magyarázni próbált szó jelentését, mi több, inkább félreértelmezéshez vezet. Tudniillik, senkinek sem adnám a kezébe Az otthon melegét, ha azt akarnám, tudja meg, mi az a hygge. Meg úgy alapból… senkinek sem adnám a kezébe, és pont.

Az egyetlen pozitívum, ami miatt – nem, nem azt fogom mondani, hogy megérte hazacipelnem a könyvtárból, mert így sem érte meg –, odaítéltem egy kegyelempontot a kötetnek, az a tördelése, valamint a képek. A stockfotók, kéremszépen. Talán ha csupán ezeket az adalékokat tartottam volna szem előtt, és mellőztem volna az olvasást, akkor sikerült volna értékelnem e remekművet… áh, nem, még akkor sem. Gyönyörű képek voltak, olyanok, amik kicsit megmelengetnek és segítenek hangulatba jönni, de ez önmagában nem elég kifogás, hogy fákat vágjunk ki. Összességében sajnálom, hogy elolvastam – de azt még jobban, hogy ha beírom a moly keresőjébe, hogy hygge, ez a 140 oldalnyi rizsa ott szerepel a találatok között.  

Kedvenc idézetek:

„Aki sokat van a friss levegőn, annak szegény marad az orvosa.” /Dán közmondás/

***

„Ha kevesebbet félsz és többet remélsz, ha kevesebbet eszel és többet rágsz, ha kevesebbet siránkozol és többet hallgatsz, ha kevesebbet beszélsz és többet mondsz, ha kevesebbet gyűlölsz és többet szeretsz, tiéd a föld minden kincse.” /Skandináv közmondás/

Borító: 5/5

Áh, itt van a bűnös: ez a melegséget árasztó, barátságos, meghitt hangulatot keltő és ízik-vérig hyggelig kép szépen elcsábított, és még egy ilyen emészthetetlenül amatőr munkát is megetetett velem.  Tehát, mint a mellékelt ábra mutatja, ekkora hatalma van egy jó borítónak. Szentségtörés, hogy valami, ami ennyire hangulatos, ekkora rakás semmit foglaljon magában.

Pontozás: 5/1,5

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!