„Szóval, mindent
összevetve a pénz nem minden. Tökmindegy mennyire vastag valaki. Mindannyian
ugyanúgy szenvedünk és ugyanúgy szeretünk. Egyformák vagyunk.”
Eredeti cím: The Goal
Sorozat: Off-Campus 4.
Oldalszám: 432
Megjelenés: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
(Rubin Pöttyös)
Ár: 3499 –
A lány mindig eléri a
célját…
A végzős Sabrina James
már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a
Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél.
Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája
nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra.
John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült –
éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül
felforduljon.
De a játék egyre
bonyolódik.
Tucker hisz a
csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni
teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen
apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő
anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina
James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs,
hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg
kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.
Van valami bizalmatlan kettősség, amivel idáig kísértem az
Off-Campus sorozatot: minden könyv alkalmával vagy túl sokat akartam, vagy túl
keveset, és végül akármit kaptam is, mindig maradt bennem egy betöltetlen űr,
ahonnan hiányzott valami – vagy ha nem, akkor egy-egy apróság, ami szúrhatta a
szemem. Az Üzlet és A baklövés után is pozitív élménnyel
gazdagodva csuktam be a könyvet, mégis, hiányzott belőlem az az elégedettség,
amit vártam, s miután A célt olvasva
elöntöttek a hasonló érzések, a történet felénél már rá is nyomtam az „örök
négypontos sorozat” címkét erre a négy kötetre. De az utolsó oldalakat is magam
mögött hagyva úgy vélem, ideje ezt átértékelnem kissé. Még akkor is, ha…
nos, akkor is. Majd látjátok.
A célhoz, akárcsak
a legtöbb Rubin Pöttyös könyvhöz, csupán kikapcsolódás céljából fordultam –
tudtam, hogy nevetni fogok, olykor talán olvadozni egy sort, aztán gondoltam,
hogy egy héttel az olvasás után majd szépen elkezd süllyedni a történet az
agyamban lévő rengeteg gondolat között. Van ilyen, ha az ember a rövidtávú
kikapcsolódást hajkurássza épp.
Akárhogy is, nem mondom, hogy A cél nem éppen az, aminek tűnik, s amiként én is kezeltem – azaz
igenis rövidtávú szórakozás –, de odaállítottam fejben, szépen sorba az általam
is olvasott előző két rész mellé, és szinte éreztem a késztetést, hogy
valamiféle trónusra emeljem, mint a legimádnivalóbb befejezést, ez pedig
egyszerre több dolognak is köszönhető.
Először is, a legnagyobb elismerésem a karakterekért jár,
ugyanis Tucker és Sabrina is totál indokolt hátterű, határozott egyéniségek,
célokkal, sugárzó erővel és élettel tele – meglehet ez mindkettőjüknél kicsit
más formát öltött. Sabrina ereje leginkább a nehéz helyzetéből adódott: elég
rossz körülmények között nőtt fel, a családja a sokszor elég bántóan megnyilvánuló,
érzéketlen nagyanyjából és az anyja volt perverz pasijából állt, akik sosem
könnyítették meg az életét, ő azonban visszájára fordította az otthoni légkört belengő
negatív energiákat: megkeményítette magát általuk, ez formálta az álmait. Ami
nagyjából annyit takart, hogy el, el onnan a szegénységből, el a bántástól,
valami jobb felé. Így hát az egyetem mellett két munkahelyen is dolgozott,
aztán addig tanult, amíg a feje a könyveire hanyatlott, de mindent megtett
annak érdekében, hogy felvegyék a Harvard jogi karára, sikeres ügyvédnő
lehessen belőle és végre kitörhessen a nyomorúságos életéből. Nem tudtam nem
tisztelni az ambíciói miatt, elvégre az elhivatottsága és tettrekészsége példás
és irigylésreméltó volt. De. Mert ugyebár általában van egy de… hiába volt ez
Sabrina legerősebb és érthetőbb vonása, egyben ez volt az is, amitől néhány
fejezet alatt már a falat kapartam. És megsúgom, nem találtam volna hibáját
ennek a kötetnek, ha Sabrina nem húzza el az időt olyan soká.
A francba is, teljesen indokoltak a kifogásai. Mert folyton
tanul. És dolgozik. Aztán egy négy-öt óra alvás nem árt, ha nem akar összeesni.
A maradék perceit pedig kitöltik a megagyors kaja- és pisiszünetek. Kemény az
élet Sabrinánál, én ezt abszolút megértem, nem győzöm ismételni. De amennyiben
így állnak a dolgok, egyszerűen nem tartom őt alkalmasnak arra, hogy szánjunk a
szerelmi életének négyszáz oldalt – amiből szerintem háromszáz abból áll, hogy
az taglalja, nem ér rá bármiféle szerelmi életre. Holott az. Igenis szerelmes.
És a történet ebben a mederben folydogál: random egyéjszakás kaland, Sabrina
életének orgazmusa, aztán pár hét hajtóvadászat Tuck részéről, hogy
megismerhesse a lányt, aki elmondja párszor, hogy nincs ideje pasizni. Aztán
lefekszenek. Aztán Sabrina kerüli Tuckot egy darabig. És ez így ismétlődik –
egészen addig, míg fel nem kavarja az állóvizet egy fordulat… amiről mondanám,
hogy nem vártuk, de a madarak úgy csiripelték, hogy Dean kötete e tekintetben
már lelőtte a poént. Szóval ki merem mondani: addig megy minden ilyen
hullámvasútszerűen, míg ki nem derül, hogy Sabrina Tuck gyerekét várja.
Boom! Megvan a konfliktus. Elárulom, eddigre már kellően
haragudtam Sabrinára, amiért makacsul ellenállt Tuck emberfeletti vonzerejének
és kedvességének, úgyhogy időben robbant a bomba, hogy az örökösnek tűnő
huzavonát felváltsa egy valódi probléma. Mivel a harmadik részt még nem
olvastam, fogalmam sincs, ott felmerül-e bármi jelentősebb téma, de a többi
alapján úgy érzem, ez lett a legütősebb konfliktus, amit az írónő az alapvetően
szórakoztató jellegű történeteibe csempészhetett. A terhesség – pláne egy ilyen
fiatalkori, ráadásul nem várt terhesség – rengeteg kérdést vet föl, így egy
futó szex és egy tanulásmaraton között elég gondolkodnivalót adott a nők
szerepéről, karrierről, családról, áldozatokról, ráadásul szerintem igenis
pozitív üzenettel, hiszen Sabrina az anyává válása után sem adta fel az álmait.
Abba, hogy ez hogyan kivitelezhető idegösszeroppanás nélkül, nem mennék bele,
mert gőzöm sincs… de azért szépen hangzik.
És most, hogy tettünk egy kört Sabrinával – eljutottunk pozitívból
negatívba, majd negatívból ismét pozitívba vele kapcsolatban – ideje
megemlítenünk azt a valakit, aki minden harcban ott állt mellette (még ha a
lány ezt nem is akarta mindig): Tuckert. Mert… róla nem lehet nem beszélni, de
közben meg úgy érzem, hogy napokig tudnám zengeni az ódákat. Arról, hogy
mennyire megértő volt. Mennyire figyelmes és kedves, mennyire jó. Jó fiú, jó
barát, jó szerető, jó apa… mindennek jó. És tény, hogy bizonyos szempontból
anyuci pici fia, ahogy azt ő maga is készséggel bevallotta, mégis csodák
csodájára az a ritka példány a „fajtájából”, aki az anyás fiúknak kizárólag a
jó tulajdonságaival rendelkezik. Abba ne menjünk bele, hogy ilyen talán nem
is létezik. Ez az egész Tucker-jelenség úgy ahogy van, lehetetlen. Tudom én. De
hagyjatok lebegni még egy kicsit ebben az álomban. Imádtam, mikor
meg-megjegyezte, hogy a dolgokat azért tesz úgy, ahogy, mert az anyja így
nevelte, ezt tanította neki… volt ebben valami, ami a rettentő aranyos és a
szexi keveréke. Úgy, ahogy a családcentrikus férfiak azok, meg ahogy a
kihalófélben lévő udvariasság is az. Tucker egész egyszerűen a szülők, a nők
meg az anyósok legszebb álma – és ahogy haladunk a történettel, kiderül, hogy
még álomapukának is beválik. Dalrafakadt tőle a bennem lakó apakomplexus is, pedig
könyörgöm, inkább lehetne a barátom, mint az apám… de nem úgy értem. Értitek.
Anyway. Akár megbámulta a strippereket, akár nem, Tuck az
első porcikájától az utolsóig jó ember volt – s bár ez már a kezdetektől
nyilvánvaló volt számomra, az érzés akkor teljesedett ki, mikor beütött Sabrina
nagy híre. Menőmanó Tuckból kész szuperszónikus Tuck lett. Olyasvalaki, akinek
a barátnője szétroppantotta az ujjait szülés közben. Olyasvalaki, aki teljes
elragadtatással szemlélte a kislányát – akár az anyja pocakjában volt, akár
ultrahangon kukkolták, akár napvilágot látott már. De engem így is, úgy is
teljességgel meghatott, ahogy Tucker viselkedett, és az ügyhöz viszonyult, az a
támogatás, amit a gyerekének és Sabrinának nyújtott egész végig, és tovább.
Mindent összevetve, még a hibáival együtt is kifejezetten
élveztem a történetet: nevettetett, kikapcsolt, és igazából éppen ennyire volt
szükségem. Az írónő kellemes, olvasmányos stílusa gördülékennyé tette a
haladást, a főszereplők bár néha okoztak némi bosszúságot, belopták magukat a
szívembe, míg a mellékszereplők némi olvadozást és nosztalgiát ébresztettek a
szívemben (amitől például komoly kedvem lett újraolvasni Az üzletet… na nem mintha lenne rá időm), a történet pedig
élvezhető lavírozás volt vicces és komoly jelenetek között, kellő erotikával,
kellő mélyebb gondolatébresztéssel. Egyensúlyban. Jó szívvel ajánlom a
történetet mindenkinek, aki szerette a sorozat korábbi részeit – ismétlem magam:
szerintem ez a csúcs.
Kedvenc
karakterek:
Senki számára sem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt
mondom, Tuck, Tuck, TUCK. Tény, hogy ez az ember magába foglal mindent, amit az
„ideális férfi” fogalma alatt értek, s ami a legnagyobb valószínűség szerint a
való életben nem létezhet egyetlen emberben… de álmodozni talán szabad, még ha
csak négyszáz oldal erejéig is. Szokás szerint kiemelhetném amúgy nagyjából az
egész hokis baráti társaságot, Garrettet, Logant (Dean ezúttal kevésbé tett jó
benyomást)… de a prímet akkor is a csapat ügyeletes jófiúja, John Tucker vinné
el, s hogy miért, azt az értékelésem után talán már nem is kell magyaráznom.
Kedvenc
részek:
Tuck és Sabrina kislányának születése, és ezek a
léleksimogató babás jelenetek. Pedig még csak nem is szeretem a gyerekeket…
talán inkább az hatott meg, ahogy a szülők viszonyultak ehhez a kis vacakhoz.
Sugárzott a szeretet és gyengédség minden legépelt szóból, és annak aztán
minden igyekezetem ellenére sem tudnék ellenállni, ahogy Tucker a pici Jamie-re
vigyáz.
Kedvenc
idézetek:
„John Tucker jóképű,
istenien kefél és olyan laza, mintha a világon semmi nem hozná ki a sodrából.
Nem nyaggatott bonyolult kérdésekkel, és nem akart tőlem többet, mint amit adni
szeretnék. Hány ilyen pasival találkozik az ember?”
***
„Féltékenység kaparja
a torkomat. Garrett már egy éve együtt van Hannah-val, és nem úgy tűik, hogy a
kezdeti lángolás egy kicsit is csillapodna. Annyira szerelmes a lányba, hogy az
már szinte émelyítő. Akárcsak Logan, aki nemrég jött újra össze Grace-szel. A
rádión keresztül vallott szerelmet. Az egész olyan… igazságtalan. A két
legnagyobb nőfaló, akit ismerek, egyszer csak megtalálja az igazit. Az egész
csapatból én vagyok az egyetlen, aki világéletében stabil kapcsolatra vágyott.
Amikor a Briarre jöttem, úgy terveztem, hogy már az első nap megismerkedem
álmaim nőjével – a nagy ő-vel –, négy évig járunk, aztán diploma után megkérem
a kezét. De nem így alakult. Sok lánnyal jártam, és sokkal le is feküdtem, de
egyik sem volt a nagy ő. Közben Garrett és Logan, ez a két szerencsés seggfej
úgy talál rá az igazira, hogy nem is keresi.”
***
„Csináltam egy kamu
Instagram-fiókot, hogy megszívassam. Amikor posztol egy képet, várok egy-két
napot, aztán bekommentelem, mennyire menő, hogy ugyanolyan inget hord, mint a
nagyapám. Ezt eddig kétszer játszottam el, és mindkét ing a kukában végezte.”
***
„A helyzet egyre fokozódik.
Vajúdás hossza eddig: 19 óra.
Összehúzódások közt eltelt idő: 60 másodperc.
Sabrina halálos fenyegetései: 38.
Törött csontok száma a kezemben: a jó ég tudja.”
Borító: 5/3
A francba már ezekkel az Off-Campus borítókkal, de komolyan…
minden alkalommal elmondatják velem, mennyire rühellem ezeket a sablon,
félmeztelen pasis borítókat, aztán ahogy ezeket elnézem, valahogy mindig
megbékélek egy kicsit. Talán csak mert ha eleget nézem, hozzászokok… akárhogy
is, első ránézésre megint dühöngtem, másodjára vállat vontam, most meg
legyintek: oké, legyen. Tény, hogy
nem szeretem a narancssárgát, s bár az izmokért annál inkább odavagyok –
természetesen –, nekem ez a csávó már kicsit sok… de akkor is.
Pontozás: 5/4
Elle Kennedy azt hiszem nagyon érti a dolgát, mégis, mintha
az egész sorozat alatt csak arra tartalékolta volna az energiáit, hogy az
utolsó kötettel odacsapjon. Legalábbis ezt reméltem az előző kötetek alatt –
most pedig jelenthetem is: igen, odacsapott! Elég rendesen. A cél úgy érzem kiemelkedik az
Off-Campus soraiból: bár megvan benne minden elem, ami alapvető fontosságú egy
szórakoztató, felhőtlen kikapcsolódást nyújtó romantikus párszáz oldalhoz, úgy
érzem, a kivitelezés most érte el a csúcspontját. A humor a toppon volt, ahogy
azt megszokhattam, de ezúttal az írónő elég erős ellensúlyt adott mellé: a
karaktereknek megvolt a maguk életének sötét foltja, egyes esetekben
kimondottan komoly problémákról beszélhettünk, aztán egyszer csak robbant egy
fordulat, ami épp amilyen gyorsan felforgatta szereplőink életét, annyira más
irányt adott a cselekmény alakulásának is. Tuck és Sabrina huzavonája
bonyolultabb érzelmi labirintussá nőtte ki magát, s bár a lány végletekig
elmenő időhúzásából hamar elegem lett, visszagondolva megérte, mert még
értékesebbé váltak a párosunk őszinte, teljes összhangban és szeretetben
töltött percei – akár kettesben, akár hármasban voltak épp. Szerettem Tuck
természetfeletti türelmét. Szerettem, ahogy kinyitja az ajtót Sabrina előtt. Szerettem
a hokis csapat marhulásait. Szerettem, hogy Sabrina is izgul a félmeztelen
Tuckerre kisbabával a karjában… egyszerűen csak szerettem, amit ez a könyv
adott, akár holnapig marad velem, akár tovább.
Ha érdekel a
könyv, rendeld meg ITT!
Blogturné és nyereményjáték
Mivel a sorozat végéhez értünk, ideje elbúcsúzni a
szereplőktől. Minden állomáson egy-egy főszereplőről találtok egy rövid leírást,
ez alapján kell felismernetek és a keresztnevét a rafflecopter megfelelő sorába
beírnotok. Az utolsó állomás viszont rendhagyó lesz, erre figyeljetek! Ha
figyelmesen követtétek a sorozatot eddig, a könyv 3 példányának egyike lehet a
Tiétek!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban
javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.
A négy részes csoda írőnője
Állomáslista:
10.08. - Deszykönyvajánlója
10.09. - Sorok között
10.10. - Angelikablogja
10.11. - CBooks
10.12. -
Ambivalentina
10.13. - Könyvvilág
10.14. - Dreamworld
10.15. - Kristinablogja
10.16. - Never Let Me
Go
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése