Archive for július 2018

„Különbség van az aktív és a passzív rasszizmus között. Kicsit olyan ez, mint a mozgójárda a repülőtéren: ha gyalogolunk, gyorsabban haladunk, mint azok, akik csak állnak, de végül mindnyájan eljutunk ugyanoda.”

Eredeti cím: Small great things

Oldalszám: 480

Megjelenés: 2017

Kiadó: Athenaeum

Ár: 3999 –

Ruth Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?

Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.

Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.

Jodi Picoult neve már régóta állt a várólistám élén, a lélek azonban sokáig nehezen vitt rá arra, hogy kézbe vegyem bármelyik könyvét is. Valahogy mind már messziről suttogja egy gigantikus bokszmeccs ígéretét, amelyből mindig a regény kerül ki győztesen: üt, vág, földbe döngöl, te meg összezuhansz és csak próbálkozhatsz összekaparni magad. Én meg azt mondtam, bár legyen meg a dolog szépsége, én talán még nem kérnék ebből. Mégis, ezekben a fülszövegekben van valami, ami nem hagy nyugodni, ha egyszer már elolvastad őket, ugyanis valamennyi olyan témát ragad meg, amely épp amilyen kemény, annyira nem hagyja azt sem, hogy szó nélkül elhaladjunk mellette.

Egy szó mint száz, végül félelmeimet félretéve eldöntöttem, hogy kiszolgáltatom magam az írónőnek, tegyen velem, amit tenni kíván – már csak az maradt kérdéses, melyik regénye lesz a leghatásosabb kezdés. Annyi és annyi érdekes alapötlet közül válogathattam… az Apró csodák azonban még ezek közül is kitűnt, így azon kaptam magam, hogy míg egyik percben még a polc előtt szobroztam, a következőben már kényelembe helyezve magam a könyvtár kanapéján belemerültem a történetbe – ez pedig egyfajta villámolvasást indukált.

A teljesség igényével élve az indokokat felsorolni közel lehetetlen: a könyv összes szegmensére, elemzési pontjára megéri szánni pár szót – pár oldalt –, így tartok is tőle, hogy végül elveszve az Apró csodák csodáinak tengerében nem tudok mindenre kitérni. De félre az aggodalmakkal, kezdeném a legkézenfekvőbbel, ami megfoghatja az olvasót, s ami engem is az első perctől kezdve nem hagyott letenni a könyvet: az írásmóddal. Ami egyszerre egyszerű és különleges, részletes és olvasmányos, tudományos és hozzánk szóló. Jodi Picoult egy szó, mint száz, magával ragadóan ír, mesterien szövi egymás után a mondatokat akár párbeszédről, akár leírásról van szó, s nem utolsósorban harmonikusan lavíroz komolyság és finom humor közt, ahogy azt egy jó történet megköveteli. Emellett külön megemlíteném a metaforáit – imádtam őket, különlegesek, kifejezőek, ütősek voltak, kész élménnyel ért fel olvasni őket.

Ezt mind fontosnak tartottam megemlíteni, ugyanis van az a könyvmoly berkekben jól ismert közhely, miszerint nem ~~csak~~ az számít mi van leírva, hanem hogy hogyan. Tehát az alapunk, az írói tündöklés már adott, Picoult azonban jó példával járva elöl arra használta a tehetségét, hogy egy – de igazából nem is csak egy… – igen komoly témára hívja fel vele a figyelmet.

Akárcsak a legtöbb taburól, a rasszizmusról is nehéz beszélni. Kicsit olyan, mint vékony jégen járni, vagy kötélen egyensúlyozni sokezer méter magasan: bizonytalan a terep, az ember minden szavára kínosan ügyel, elvégre ki tudja, mikor mond valami rosszat, valami politikailag nem korrektet, mikor tapos valaki lelkébe, s ahogy arra az írónő rengeteg szituáció által rávilágított, ott van a gondolat, hogy „ettől meg ettől most nem tűnök-e túl ilyennek vagy olyannak? Túl fehérnek, túl kisebbséginek, esetleg rasszistának…”. Ezt a témát firtatni olyan, mint méhkasba nyúlkálni, megbolygatja a hallgatás látszólag nyugalmas, alaposabban megvizsgálva azonban elfojtott feszültségektől túltengő állóvizét, hirtelen mindenkit állásfoglalásra késztetve, holott egy téma sosem lehet ennyire egyszerűen fekete vagy fehér ~~már ha megbocsátotok ezért a kifejezésért~~.

Minduntalan magyarázatot keresünk a jelenségre, beszélünk az ismeretlentől való félelemről, a hatalom gyakorlásáról, teljesen azonban sosem érthetjük, így jogos a kérdés, mégis hogyan lehetne képes egy kiváltságos fehérként élő írónő élethűen és kellő körültekintéssel írni a témáról? Túlzott részrehajlás nélkül festeni le az ügyet mintegy megugorhatatlan akadálynak tűnik, mégis, ha létezik rá tökéletes megoldás, akkor azt Jodi Picoult produkálta.

Történetünk elsődleges főszereplője egy afroamerikai szülészeti ápolónő, Ruth, aki immár húsz éve kifogástalanul végzi a munkáját, egyszeriben mégiscsak rosszkor kerül rossz helyre, mikor egyik kollégáját váltva a fehér felsőbbrendűséget hirdető házaspár kisbabáját kell vizsgálja. A szülők, s a főnővér utasítására Ruth nem érhet többé a gyerekhez, hamarosan azonban olyan vészhelyzet adódik, melyben nincs jó megoldás: ha nem segít a haldokló gyereken, akkor vét minden ellen, ami nővérként – és emberként! – kötelessége, ha viszont tesz valamit, akkor felettese parancsának szegül ellen, mely szintén komoly következményeket vonhat maga után. Végül a nő minden tettét ellene fordítják, s ahogy az eset tragédiába torkollik, a gyászoló szülők számára nem nehéz bűnbakot találni: ennek megfelelően egyenes út vezet a bíróságra.

Tény, hogy a könyv már eddig a pontig sem nevezhető sétagaloppnak, az írónő innentől kezdve veti bele magát igazán masszívan a rasszizmus témájába, mégpedig azzal, hogy Ruth mellett újabb két szemszöget vezet be: a neonáci apáét, Turk Bauerét, valamint az ápolónő fehér védőügyvédjéét, Kennedyét. Három különböző helyzet, három különböző meggyőződés, s ezáltal a három tökéletes lencse, amin át szemlélhetjük a hátrányos megkülönböztetést s a faji előítéleteket. Jodi Picoult szerintem maradéktalanul körüljárja a kérdést azzal, hogy betekintést enged e háromféle nézőpontba: az áldozatéba, a rasszistáéba, s egy egész egyszerű polgáréba is, aki bár nem vallja magát előítéletesnek, hosszú úton halad végig, mire megérti ügyének lényegét, az ügyfelét nap mint nap érő sérelmeket.

„ – Magának méltányosság kell.[…]

– Törvény előtti egyenlőséget akart mondani – javít ki.

– Nem, méltányosságot. Egyenlőség az, ha mindenkit egyformán kezelünk, a méltányosság azonban figyelembe veszi a különbségeket is, hogy mindenkinek legyen esélye a győzelemre. – Felemelem a tekintetem. – Az első tisztességesnek tűnik, a második az. Egyenlőség, ha ugyanazt a nyomtatott vizsgalapot adjuk mindkét diáknak, de ha egyikük vak, míg a másik látó, ez nem méltányos. Egy Braille-írásos és egy nyomtatott vizsgalap ugyanazokkal a kérdésekkel – ez méltányos.”

Ez az idézet nagy kedvencem lett, s szerintem remekül átadja, miféle értéket is kívánt az írónő közvetíteni: azt, hogy a megoldás igazából nem az egyenlőség hangoztatásában rejlik, hanem a különbségek figyelembe vételében és elfogadásában. Mert tény, hogy nem vagyunk egyformák, de attól lehetünk mind értékesek.

Számomra éppen ezért volt különösen jó pont Kennedy karaktere, az ő személyiségfejlődésén keresztül láthattuk leginkább az egész lényegét. Az ügyvédnő nem tartotta magát rasszistának, mégis együttműködött egy olyan rendszerrel, világgal, mely az volt, s így, mint arra az alábbi idézet rámutat, a rasszizmus passzív résztvevőjévé vált.

„Különbség van az aktív és a passzív rasszizmus között. Kicsit olyan ez, mint a mozgójárda a repülőtéren: ha gyalogolunk, gyorsabban haladunk, mint azok, akik csak állnak, de végül mindnyájan eljutunk ugyanoda. Az aktív rasszizmus az, amikor a fejünkre tetováltatunk egy horogkeresztet. Az aktív rasszizmus az, amikor közöljük a főnővérrel, hogy afroamerikai ápolónő nem nyúlhat a gyerekünkhöz. Vagy nevetünk egy négeres viccen. De a passzív rasszizmus? Amikor látjuk, hogy csak egyetlen fekete dolgozik az irodában, mégsem kérdezünk rá a főnöknél, hogy miért. Amikor olvassuk a negyedikes gyerekünk történelemkönyvét, és látjuk, hogy a feketék múltjából egedül a rabszolgaságot említi, mégsem kérdezünk rá, hogy miért. Amikor a bíróságon olyasvalakit védünk, aki ellen csakis a bőrszíne miatt emeltek vádat, mégis elsiklunk a tény felett, mintha nem lenne fontos.”

A történet végéig eltartó folyamat eredménye volt megszülni a beismerést, hogy a passzív rasszizmus mennyire átszövi a legártalmatlanabb emberek életét is, s hogy e felett milyen egyszerű is átsiklani. S itt igazából már akár el is rugaszkodhatunk a faji előítélet szűkebb tárgykörétől, átvezethetjük ezt mindenféle hátrányos megkülönböztetésre, lehet szó anyagi helyzetről, munkáról, korról, súlyról… komolyabb helyzetektől az egészen aprókig bárhol felütheti fejét diszkrimináció, ami ellen természetesen fel is emeljük a hangunkat, akkor aztán pláne, ha minket ér az igazságtalanság. Jodi Picoult rettentő elgondolkodtató kérdése azonban az lenne, vajon gondolunk-e valaha azokra a dolgokra, amelyekben nem hátrányt, hanem épphogy előnyt szenvedünk másokhoz képest – vagy épp mások kárára? S vajon eléggé hívei vagyunk-e az egyenlőségnek ahhoz, hogy saját kiváltságainkról lemondjunk ennek érdekében? Azt hiszem erre nem túl nehéz választ találni – egyelőre azzal takarózhatunk, hogy csak emberek vagyunk, bár nem hinné, hogy ez elegendő kifogás.

Long story short, Jodi Picoult kellő körültekintéssel vitte végig a választott témáját, de a rasszizmus kérdése mellett a történet többi nehézkes szegmensének akadályait is sikeresen vette, tanúbizonyságot téve alapos kutatómunkájáról. A szituációk, témakörök, melyekbe belement az Apró csodákban, mélyebb ismereteket is igényeltek, ettől váltak nagy kihívássá, majd végleges formájukat felöltve még nagyobb sikerré. Ilyen volt eleinte a kórházi munkák és az ott dolgozó Ruth feladatainak, életvitelének megjelenítése, a bírósági eljárás folyamatának részletes bemutatása, egy gyermek elvesztésének fájdalma, de a neonáci szervezetek belső működésének feltárása is: melyek csak az írónő kifogástalan felkészültségével válhattak igazán hitelessé.

Az írásmód, a témák kibontása, a cselekmény – mely végig sodró lendülettel haladt –, a szerző felkészültsége tehát sehol nem hagyott maga után kívánnivalót, a karakterekről azonban még nem beszéltünk, így velük zárnék.

Egyikük sem tökéletes. Ki-ki pozitívabb vagy negatívabb színben tűnik föl szerepétől függően, például Turk Bauert az idő kilencven százalékában egy gyűlölködő szemétládának ismerhetjük meg, míg Ruth az áldozatot képviselve talán nagyobb megértést vált ki az olvasóból. A saját szemszögek révén azonban tágabb képet kaphatunk valamennyiükről. Megérthetjük a legbelsőbb motivációjukat – még Turkét is. Megismerhetjük a feketék – és homoszexuálisok, és más vallásúak és így tovább – iránti ellenérzései mögött húzódó tapasztalatait, fiatalkorát, s az afroamerikai nővért tönkretenni akaró agresszív neonáci férfi álarca mögött rejtőző, halott gyermekét gyászoló édesapát. Bár tetteire nincs mentség, a megítéléséhez mindent számításba kell vennünk, jót is, rosszat is. Ugyanígy: bár Ruth a kezdetektől mint pozitív karakter szerepel, a történet során számos kevésbé szimpatikus vonását is megismerhetjük, látjuk naivnak, látjuk elutasítónak, keményfejűnek, makacsnak. Kennedy pedig minden jószándéka ellenére folyton beleesik a legemberibb hibákba, például azzal, mikor az eljárásra csak a maga ügyvédi sikereként vagy bukásaként kezd tekinteni ahelyett, hogy védence szemszögéből szemlélné az ügyet. Mind csodásan kidolgozott, egyszerre jó és rossz, ezáltal ízig-vérig emberi szereplők lettek, talán éppen ezért voltak képesek oly őszintén kelteni fel az én érdeklődésemet is sorsuk alakulása iránt.

Minden összevetve ezt a könyvet jószívvel fogom ajánlgatni ezentúl a legtöbb ismerősömnek – megsúgom, sok esetben már meg is tettem, terjesztem az igét, ahogy a csövön kifér –, úgy tartom ugyanis, hogy minden tekintetben megéri figyelmet és időt fordítani rá. Ajánlom annak, aki igényes, precíz munkákat szeret a kezébe venni, ajánlom azoknak, akiket nem tántorít el egy-egy igazán komoly téma, ajánlom azoknak, akik nyitottak elgondolkodni, akkor is ha tabuk kerülnek terítékre. Ajánlom Picoult rajongóinak, s azoknak is, akik csak most szándékoznak ismerkedésbe kezdeni az írónő munkásságával: ennél impresszívebb kezdést szerintem keresve sem találhatnak.

Kedvenc karakterek:

Számomra a könyv egyik hatalmas erőssége, hogy nem fest le tökéletes karaktereket, senkit sem idealizál, vagy próbál jobb, szerethetőbb emberré tenni. Ezáltal mindenkiben van jó, mindenkiben van rossz, így lesznek valósághűek és emberik… bár az arányok természetesen nyomnak valamicskét a latban. Így valamennyi fő-, és mellékszereplő belső motivációja érthető volt, ugyanakkor mind hibáztak is – nem is keveset. Kedvencet választani éppen ezért nehéz, ugyanis mikor éppen megértettem valamely szereplő legbelsőbb érzéseit, céljait, akkor mindig közelebb is került hozzám, aztán többnyire jött valami olyan húzás, vagy beteg gondolatmenet, amely egycsapásra felülírta a pillanatnyi szimpátiám. Ám ezek után is Kennedy maradt számomra a legszerethetőbb: miután őt egyik szélsőséghez sem sorolhattuk, s inkább afféle külső szemlélője volt ezeknek, tökéletes képviselője lett az átlagembernek, ennek megfelelően pedig egyszerre próbált jó lenni – jó anya, jó feleség, jó a karrierjében, jó másokhoz –, s esett gyakran a legemberibb hibákba, mint például az önzés.

Kedvenc részek:

Eszméletlen érdekesnek találtam történetünk elején Ruth kórházi leírásait, azt, hogyan viszonyult a betegeihez, hogyan végezte a munkáját, de a legnagyobb kedvencem mégis a tárgyalás menete lett. Bár karrier szempontjából mi sem állhatna tőlem távolabb, mint a jog, rájöttem, hogy tévében nézni, vagy olvasni róla kifejezetten szeretek, így a teljes eljárás bemutatása, ezáltal az amerikai bíróságok működésének megismerése és hasonlók teljesen lenyűgöztek.

Kedvenc idézetek:

„Azután egy nap hirtelen megértettem: azért veszítjük el a számunkra fontos embereket, hogy jobban megbecsüljük azokat, akik még megvannak. Nincs már magyarázat. Máskülönben Isten szadista állat lenne.”

***

„Nála tudom, hogy feltehetem a hülye fehér kérdéseimet, nem fog megítélni a tudatlanságomért. Hasonlóképpen: ha a lábára lépek, kapásból megmondja. Arra gondolok, amikor elmagyarázta a különbséget a hajfonatok és –hosszabbítások között, vagy amikor arról kérdezett, hogy ha leégünk a napon, mennyi idő múlva kezd hámlani a bőrünk. Nagy különbség, hogy tojáshéjon táncolunk vagy bátran belevetjük magunkat egy kapcsolatba. Nem mondom, hogy ez mindig tökéletes vagy akár kellemes, de miután egymás tiszteletében gyökeredzik, őszinte és egyenes.”

***

„Hát nem őrület, annyira szeretni valakit, hogy új életet teremtsünk vele? Mintha összedörzsölnénk két fadarabot, hogy szikrát csiholjunk – valami elevent és sziporkázót, ami egy perccel korábban még nem létezett.”

***

„Mi van, ha a világ olyan kirakójáték, amibe nem illünk? Ha csak úgy maradhatunk fent, ha megcsonkítjuk magunkat, lenyirbáljuk az éleket, addig csiszolgatjuk magunkat, amíg nem találunk egy helyet?”

***

„Talán amennyire szeretünk valakit, annyira vagyunk képesek gyűlölni is. Olyan ez, mint egy kifordított zseb.”

Borító: 5/5

Őszintén, szerintem lehetetlen volna ennél tökéletesebb borítót találni az Apró csodákhoz. Imádom a letisztult, mind alapjában, mind betűtípus tekintetében egyszerű stílusát, a sok színes lap szimbolikáját úgyszintén – egy ekkora horderejű történet mellé nem is kell ennél több szerintem. Nem vonja el a figyelmet a téma komolyságáról, ugyanakkor finoman, visszafogottan ad belőle némi ízelítőt.

Pontozás: 5/5*

Bár szigorúan véve apró csodákról beszélünk, szerintem még vita tárgyát képezhetné, mégis mekkora csoda az, amit Jodi Picoult ezzel a durván ötszáz oldallal szabadjára eresztett. Talán az emberiség egésze szempontjából csakugyan apró, ugyanis akármennyire sajnálatos is, köztudott, hogy egy ember, de még egy könyv sem képes önmaga megváltoztatni a világot. Mégis, ha az egyénre gyakorolt hatását tekintjük, az a bizonyos csoda már hatalmas, ragyogó, olyan, mint valami tűzijáték az agyban. Felnyitja az ember szemét, elgondolkodtat, üt-vág és beeszi magát az ember fejébe, hogy aztán ott dübörögjön nem csupán olvasás alatt, de utána akár hetekig tovább. Mert egy ilyen történet mellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül, nem állhatunk tovább az utolsó oldal után anélkül, hogy jó alaposan megrágnánk a történet minden kegyetlenségét, igazságtalanságát – s a valóságot, amit mélyremenően, több teljesen különböző életúton keresztül mutat be. Köntörfalazás nélkül, nyíltan, elkeserítően, izgalmasan – zseniálisan.

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!

Olvastatok már Jodi Picoulttól?

Mi a véleményetek a munkájáról, melyik a kedvenc írásotok tőle? gyertek, beszélgessünk kommentben! ;)

„Mamma mia, here I go again / My, my, how can I resist you? / Mamma mia, does it show again / My, my, just how much I’ve missed you?”

Eredeti cím: Mamma Mia 2: Here We Go Again

Megjelenés: 2018. július 18.

Műfaj: Amerikai zenés vígjáték

Korhatár: 12

Hossz: 114 perc

Producer: Judy Craymer, Gary Goetzman

Rendező, forgatókönyvíró: Ol Parker

Operatőr: Robert D. Yeoman

Tíz évvel az után, hogy a Mamma Mia! több mint 600 millió dollár bevételt hozott világszerte, visszatértünk a varázslatos görög szigetre, Kalokairire ebben az új musicalben, mely szintén az ABBA dalaira épül. A film ide-oda ingázik az időben, és megmutatja, hogy a múltbéli kapcsolatok miképp hatnak a jelenre.

Szereplők:

Meryl Streep – Donna Sheridan; Lily James – fiatal Donna

Amanda Seyfried – Sophie Sheridan

Dominic Cooper – Sky

Pierce Brosnan – Sam Carmichael; Jeremy Irvine – fiatal Sam

Colin Firth – Harry Bright; Hugh Skinner – fiatal Harry

Stellan Skarsgard – Bill Anderson; Josh Dylan – fiatal Bill

Julie Walters – Rosie; Alexa Davies – fiatal Rosie

Christine Baranski – Tanya; Jessica Keenan Wynn – fiatal Tanya

Cher – Ruby Sheridan

Bár kétségtelen, hogy az üzlet mindig is üzlet volt, az idő előrehaladtával egyre inkább elmondhatjuk, hogy a folytatások idejét éljük. Gondolhatunk ez alatt az újabb és újabb Star Wars részekre, a soha elfogyni nem akaró – de ennek ellenére kiváló – Jurassic Park / Jurassic World filmek függővégeire, melyek minden alkalommal biztosítják egy folytatás lehetőségét, a Tökéletes hangra ~~mind a háromra~~, a Karib tenger kalózaira ~~őszintén,gőzöm sincs, hol tartunk épp számozásilag~~, de ugyanezt a kategóriát erősítik a nagysikerű sorozatok spin-offjai, és ha picit átevezünk könyves vizekre, még a tíz éves Twilight Reimagined is. A sor persze itt nem ér véget, de a konklúziót már ezek alapján is levonhatjuk: az egykor hatalmas kasszasikert arató filmek majdhogynem kifogyhatatlan további lehetőséget rejtenek magukban, mellyel a gyártók újabb vagyonokat bűvészkedhetnek ki a nézők pénztárcájából. Mindig marad újabb bőr, amit lehúzhatnak, újabb pénzösszeg, amit besöpörhetnek, legfőképp pedig embermilliók, akik ott fognak ülni a film premierjén. Mellesleg nincs ebben semmi szégyen: ilyenek vagyunk mi, emberek, szeretjük a jó filmeket. Azonban akad valami, amit nem csupán szeretünk, egyenesen bolondulunk érte. A nosztalgia.

Én magam különösen a nosztalgia embere vagyok. Megvannak azok a hívószavak, ízek, illatok, képek, pillanatnyi villanások amelyek teljesen hangulatba tudnak hozni, az efféle érzés pedig olykor napokra magába ránt, ami ellen épp amennyire képtelen vagyok tiltakozni, annyira odáig is vagyok érte. Az első rész rajongóival egyetemben ezért vártam én is hatalmas érdeklődéssel a Mamma Mia 2. részét, így a tíz éves évfordulóra. Noha el sem olvastam őket, elkerülve így az esetleges spoiler-fertőzést – ami tudom, rólam lévén szó, közel csodával határos és teljességgel érthetetlen –, minden cikk felspanolt, ugyanakkor egy percre sem szunnyadt bennem a gyanú, nem csak a nosztalgiára éhes szájakat akarja-e etetni a filmipar ezzel a csodás húzással. Utólag megjegyzem, ez sokkal inkább tény, mint gyanú, a közhiedelemmel ellentétben azonban nem feltétlenül rossz dolog. Minden a színvonalon múlik: egy nagynézettségű folytatáshoz elég egy húzónév, egy jó és szeretet filmhez viszont ennél többre van szükség, és úgy érzem, ez a bizonyos plusz ezúttal igenis megvolt, és átjött a képernyő nézők felőli oldalára is.

Kezdésnek talán nem árt elmondanom, hogy bár tényleg tűkön ülve vártam, hogy láthassam, mi sült ki ebből a folytatásból, a moziban ülve, az előzetesek alatt már a kukoricát pusztítva elkapott a félelem, hogy mégis mit kezdek magammal, ha nem fog tetszeni. Nem mintha ez tragédia lenne, de mégis… az első résznek különleges helye van a szívemben, amin nem hagyhattam, hogy csorbát ejtsen egy esetlegesen selejtes második rész. Akkor, ott eldöntöttem, hogy úgy ülöm végig azt a két órát, mintha egy egészen önálló filmet néznék – amire ugyan szerencsére végül nem volt különösebb szükség, mégis, segített, hogy több nézőpontból is értékeljem amit láttam. Így elmondhatom, hogy a Mamma Mia 2. – Sosem hagyjuk abba épp amennyire élvezhető és szerethető önálló alkotásként, éppen annyira méltó az elődjéhez – bár kevésbé folytatás minőségben, mint inkább a 2008-as film egyfajta kiegészítéseként.

A cselekmény maga minimálisan mozdult csupán előre és nem is ölelt fel valami sok időt, ellenben általa vált kerekebbé az első rész, lerántotta a leplet olyan régebbi eseményekről, melyek korábban nem kerültek még kibontakozásra, s talán birizgálták már némelyek fantáziáját. És akkor nézzük, miről is beszélünk egészen pontosan… de annyit mindenekelőtt megjegyeznék, hogy a spoiler-mentességem nagyjából eddig tartott és nem tovább. Én szóltam.

A folytatás legfőbb jellegzetessége tehát két szerepkör, s ezek által két idősík váltakozása: a jelen cselekményt biztosított, s az első rész utáni eseményekbe engedett szűken betekintést, míg a múltbéli epizódok lassanként feltárták Donna múltját, s annak történetét, hogy került a szigetre, s ismerkedett meg immár huszonöt éves lányának három lehetséges apjával. Így, bár a történet szerint Donna már meghalt – azt viszont az istenért sem akarták elárulni, hogyan, ezt amúgy köszönjük szépen, cseppet sem bosszantó –, a történet középpontjában továbbra is ő maradt, egyaránt a throwback jelenetekben, s a jelenben játszódó részekben, ahol is lánya, Sophie édesanyja szellemiségét követve a már jól ismert kis görög szálló megnyitására készült.

Utóbbi szál ezúttal kevésbé dominált, inkább csak afféle keretként szolgált, amely segít összetartani a visszaemlékezések sorát, ugyanis ezek képileg, szövegileg, s asszociációs alapon is a jelenből indulnak ki. Valamennyi alkalommal gyönyörűen oldották ezt meg, ami már indokolttá teszi, hogy a kellemes kameramozgást és látványvilágot is megemlítsem: nálam mind csillagos ötös. De a cselekményre visszatérve, mint említettem, a jelen úgy éreztem, ezúttal kissé háttérbe szorult. Megvolt annak is a maga szerepe, képet festett arról, hová jutottak szereplőink az első rész vége után, helyre tette a karakterek közti kapcsolatokat, s lehetőséget biztosított párhuzamot vonni múlt-jelen, konkrétabban anya-lánya, Donna és Sophie élete között. Tehát mindez szép volt, jó volt, érdekes volt, a hangsúlyt viszont a múlt kapta, s elárulom, számomra is az vált az izgalmasabbá.

Elvégre már tudtunk egyet s mást Donna múltjáról… ismerjük az alapszituációt, miszerint fiatalkori kiruccanása és útkeresése során megismerkedett három teljesen különböző, de mind egy szálig elragadó sráccal, ahogy azt is tudjuk, hogy hármójuk közül bárki lehet a gyereke apja. Az első részben azonban pár elejtett megjegyzésen és megsárgult fotón túl nem tudtunk meg sokat ezekről az időkről – amit magam részéről köszönök szépen, mert így legalább akadt mit kibogozni egy második rész keretein belül, ami pedig feldobta két órám, egy napom, s mondjuk úgy az életem. ~~A nyaram legalábbis biztosan.~~

Így tehát a visszaemlékezések végigkísérték Donnát azon az úton, mely diplomaosztójától kezdve egészen Sophie születéséig vezetett. Megismerhettük Donna régebbi kiadását, egy kissé bolondos, álmodozó és szertelen fiatal lány képében, ami ha engem kérdeztek, teli találat lett, mind a megírt szerepnek, mind az azt játszó színésznőnek, Lily Jamesnek köszönhetően. (Néha ugyan picit átestünk a ló túloldalára, de ennyi belefér, és jobb szeretem ezt annak a számlájára írni, hogy fiatalon mindenki őrültebb egy kicsit. Vagy nem?)

De! Mert mindig van egy de… a karakterek fiatalkori kiadásait tekintve nem mindenkit sikerült az eddigi ismereteinkhez ilyen hűen visszaadni. Mert egyik oldalon ott van Bill és Sam, akiket tökéletesebben ábrázolni talán nem is lehetett volna. Sikerült elkapni Bill kalandos spontaneitását, Sam szívdöglesztő sármját, mindkettejük életfelfogását, s azt, miért is sikerült anno ellopniuk Donna szívét. Elárulom, a helyébe képzelve magam, én is komoly kínban lennék, hogy kit válasszak. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott a fiatalkori Harry, aki számomra a film legnagyobb csalódása. Szegényem elég érdekes karakter, tudom én… de nem hiszem, hogy okot adott volna, hogy ennyire félreértelmezzék. Egyenes és egyértelmű kábé három mondatnyi forrásunk volt az első részből arra nézve, hogy a Donnával való párizsi találkozásakor Harry egy kifestett szemű motoros rocker volt. Nem egy szűz szerencsétlen, aki beszélni sem tud rendesen, de szexért könyörög egy átutazóban lévő szép lánynak. Nem, nem és nem. Vele egyszerűen képtelen voltam megbékélni – pláne, mivel az idősebb Harry immár tíz éve nagy kedvencem, az Our Last Summer az ő hangján pedig talán túlságosan is megdobogtatja a szívem.

Ettől a bakitól eltekintve én nem észleltem problémát a többi karakter megformálásakor – ez viszont nem jelenti, hogy a film egésze még nem szolgált olykor negatívumokkal. Bár már említettem korábban elmondom ismét, hogy a Donna halála körüli homály egy ideig izgalmas, azonban mikor már fut a stáblista, és tudatosul a nézőben, hogy most már semmi megoldást nem kap, akkor elég… bosszantó. Finoman szólva. Az ember azt gondolná, hogy ha egyszer Meryl Streepet szerződtetik, és a hangulatfokozás kedvéért behozzák a történet végére egy látomás erejéig, akkor leforgathatnak egy félperces visszaemlékezést arról, mi vitte el. Úgy vélem ennyi járna a nézőnek, tekintve, hogy az egész film alapja ez a haláleset, ez szüli Sophie nagy igyekezetét a tökéletes szállodanyitásra, ez trombitálja össze a legfontosabb szereplőket, s ez hívja életre azt a rengeteg emléket, amely kerekké teszi a történetet.

Tehát mínusz egy magyarázat Donna halálára, ellenben plusz egy feleslegesen generált instant konfliktus Sophie és Sky között – ahol a készítők elvettek, ott adtak is valamit, még ha ez szerintem nem is volt szükséges. Értem az igyekezetet, hogy valamivel picit megbolygassák, felpörgessék a jelenbeli szálat is, ám a szerelmeseink közti vitahelyzet épp amennyire egyik percről a másikra a semmiből születik, épp olyan gyorsan oldódik meg, anélkül hogy valóban megoldódna, így pedig lényegében nem tesz hozzá semmit a történethez. Szintúgy feleslegesnek hatott Cher – azaz a filmben Ruby Sheridan – szála: erőltetetten haladt, inkább csak afféle végső attrakcióként hozva be az énekesnőt. Drámai belépő, villámszerelem, csók a tűzijáték fényében, egy három generációs Super Trouper, összességében pedig csak egy azokból a showbiz elemekből, amelyek tudom-tudom, kikerülhetetlenek egy modern filmben, de én köszöntem szépen, nem kérek belőlük.

Összevetve tehát a tapasztalataimat, akadtak apróbb mélypontok, percek amiket nem tudtam hova tenni, nagyrészt viszont elégedett lehettem: újfent szuper karaktereket kaptam, az epizódok gördülékenyen kapcsolódtak egymáshoz, a jelen a már megszokott színészi gárdával jól esett a nosztalgikus kis lelkemnek, míg a múlt izgalomban tartott, a szereplők humorán olykor a teljes teremmel együtt hangosan nevettem – igazából lekönnyeztem a szemceruzát, de azt hiszem teljesen megérte eszelősen elkenődött sminkkel jönni ki a moziból –, és persze ott a zene…

A zene, ami nemhogy külön szót érdemel, igazából naphosszat tudnék róla áradozni. Akár csak az előző rész, úgy ez is ABBA számokra épült, azok közül pedig egyaránt csendültek fel már ismert dallamok – olykor aláfestésként, olykor teljes produkcióként, de mindenképpen csodás hangulatot teremtve a nosztalgikus erejükkel –, és teljesen újak. Azonban csak idő kérdése és ezek is épp olyan ikonikussá válnak, mint elődjeik, érzem. A színészek végig kiválóan adják elő magukat, szerintem a hangjuk is ott van a toppon, éppen olyan mértékben, amennyire az szükséges: nem hallhatóan éveken át képzett hangként, hanem természetesen kellemesen és tisztán. Ugyan hiányoltam, hogy esetleg az idősebb Sam – aka Pierce Brosnan – és Harry – Colin Firth – is dalra fakadjon, azt hiszem a fiatal kiadásaik egész jól kárpótoltak az e téren elszenvedett veszteségeim miatt.

Tehát… nagy a kísértés, de nem sorolom el megint, mi mindent imádok az egész filmben,egy valamit viszont sikeresen kihagytam eddig, holott megér egy szót, ezek pedig az apró visszautalások az első részre, amit talán ki sem szúrok, ha nem láttam volna legalább százszor, de így rögtön megragadták a figyelmem. Ilyen a teljes Dancing Queen jelenet, amely megjelenésében teljesen hozza a Mamma Mia-beli előadást a rőzsét hordó nénivel együtt; ilyen Sky és Sophie dala, a One Of Us, ahol ők ketten a fal két oldalán szomorú szerelmes számot énekelve Donnát és Samet idézik az S.O.S.-szel; és szintén ide sorolnám Harry és Sam közös jelenetét a mólón, miután megint egyszerre lekésik a kompot. Bizonyára akadt még több hasonló, első nézésre azonban ezek maradtak meg leginkább. Mindenesetre pluszpont részemről, most pedig lassan felhagyok a töménytelen szócsépléssel, legalábbis az eddigi minőségben, ugyanis éppen mostanra fogtam föl, hogy amilyen szinten tele vagyok érzelmekkel a film iránt, egyszerűen írhatok akármeddig – és azt kétlem, hogy díjaznátok –, úgysem leszek képes mindent elmondani, amit megéri. Szóval egy jó tanácsom van: ha ismeritek az első részt, akkor irány a mozi és nézzétek meg ezt is; ha nem ismeritek, akkor nézzétek meg mindkét részt, ha pedig már láttátok őket, akkor gyertek velem fangirlködni a komment szekcióba! Ezerpussz!

Kedvenc karakterek:

A fiatal Donna bár az én ízlésemnek olykor talán túl szertelen volt, még így is – vagy talán épp ezért? – hamar belopta magát a szívembe, ez pedig egyre nagyobb mértéket öltött, ahogy jobban kibontakozott a személyisége, s a „kalandjai” lassacskán bolondos fiatal lányból erős nővé formálták. Rajta kívül a fiatal Billt is megkedveltem: szégyen vagy sem, egyaránt a mentalitása, és… hát, mondjuk úgy az engem ért vizuális benyomások hatására. ~~Pedig ki hitte volna, hogy valaha be fog jönni a szőke haj + kék szem kombináció. Na mindegy. Talán kinőttem már abból, hogy legyen esetem~~. Végül pedig ne feledkezzünk meg az én örök befutómról, Samről… aki az immár ősz és bájosan ráncos Pierce Brosnan képében, és a fiatal kiadásában is ugyanúgy megdobogtatta a szívem, akárcsak tíz évvel ezelőtt. Van ami nem változik. ♥

Kedvenc részek:

Konkrétabb kedvenc jelenetként a fiatal Donna és Sam idilli közös hetét tudnám kiemelni – mert komolyan, már akkor is imádnivaló páros voltak, még azzal együtt is, milyen gázosan ért véget kettejük kapcsolata, és ez mennyire más fénybe kellett ~~volna~~ helyezze Samet –, de ha nem feltétlen epizódokról beszélek, hanem egyszerűen csak valamiről, ami az egész filmből a kedvencem lett, akkor az a zenéje. Rólam tudni kell, hogy az út a szívemhez a fülemen át vezet, csodás dalokkal engem annak rendje s módja szerint le lehet venni a lábamról, és most is ez történt. Bár az első rész alatt elvileg már a legütősebb ABBA számokat feldolgozták, én úgy látom maradt még elég a második részre is, ugyanis a most megszólaló újabb feldolgozások éppen olyan kellemes hangulatot teremtettek, mint a régebbiek is. Engem az első perctől kezdve megvettek.

Zenék:

Ha már egyszer véleményt odafent nyilvánítottam, most jöjjön a rend kedvéért egy hivatalos soundtrack linkekkel, meg minden földi jóval, a kedvenceimet félkövérrel kiemelve ~~ne nevessetek, ne~~. Tuti tipp: hallgassátok végig. Komolyan. Nem is annyira tipp ez, inkább parancs. Higgyétek el, nem traktálnálak titeket ezzel, ha nem lenne csodálatos. De az, nagyon is.

1. When I Kissed The Teacher

2. I Wonder

3. One of Us

4. Waterloo

5. Why Did It Have To Be Me?

6. I Have a Dream

7. Kisses of Fire

8. Andante, Andante

9. The Name of The Game

10. Knowing Me, Knowing You

11. Angel Eyes

12. Mamma Mia

13. Dancing Queen

14. I’ve Been Waiting For You

15. Fernando

16. My Love, My Life

17. Super Trouper

Értékelésem pontokban: 10/8*

Nincs már nagyon semmi, amit ki nem veséztem volna, így nem húznám senki idejét újabb összefoglalóval. Talán elég annyit mondjak, hogy akármennyi idő teljen is el, van ami nem változik. A Mamma Mia már tíz évvel ezelőtt is különleges helyet foglalt el a szívemben, ez pedig elkísért a folytatásával közös utamra is. Ez nekem nem csupán egy film, két film, egy első rész, egy folytatás… a Mamma Mia egy hangulat, egy érzés, mégpedig olyan, amit immár tíz éve bármikor szívesen újraélek, és ami továbbra is mindig hagyhatom majd hogy átjárjon.

Pages

Unordered List

Itt is megtalálsz

Archívum

Népszerű bejegyzések

Rendszeres olvasók

Rendszeres olvasók

Címkék

Text Widget

Sample Text

Labels

Contact Us

Labels Cloud

Labels List Numbered

Popular Posts

Recent Posts

Popular Posts

Instagram