„Amióta itt vagyok,
nem először érzem úgy, hogy kiszállok a testemből, eltávolodom, és egyszeriben
kívülről szemlélem az életemet, mintha egy moziban ülnék. Ez nem velem
történik. Ilyen csak mással eshet meg. Ez nem én vagyok: nem az én hajam, nem
az én kezem, nem az én térdem. Valaki más teste. Ha én is benne vagyok, akkor
nem élhetem túl.”
Eredeti cím: A
kisemmizett angyal
Oldalszám: 328
Megjelenés: 2018
Kiadó: Athenaeum
Ár: 3699 –
A tizenhat éves Mia, a
Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú
budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két
lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély
barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még
mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot
vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül.
Szurovecz Kitti
izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul.
Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan
szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős
fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az
egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet
szállni? Ki segíthet?
Bevallom, még híre-hamva sem volt Kitti új könyvének, mikor képzeletben
már kívánságlistáztam is: tavaly, még A
sokszívű által ismerkedtem meg a munkásságával, és ott jól az eszembe
véstem, hogy olyan írónőről beszélünk, akire továbbra is megéri majd
odafigyelnem. Most azonban, betonkemény 300 oldallal a hátam mögött
kiegészíteném a korábbi gondolataim, ugyanis nem csak nekem lenne fontos
odafigyelni: A kisemmizett angyalt
úgy érzem, nem is lehet elég emberhez eljuttatni.
A történet a szerző korábbi műveihez híven tabukat döntöget,
s nem fél kimondani sok olyan dolgot, amiről nem szívesen beszélünk – azonban
ezúttal nem csupán kellemetlenségeket tár föl, sokkal inkább letaglóz és
megrendít a mondanivalójával. Sötét világba kalauzol – vagy ha pontosabbak
akarunk lenni, bemutatja egy igazán sötét oldalát annak a világnak, amelyben
élünk. Amely mellett sokan talán nap mint nap elmegyünk, és nem is tudjuk, hogy
létezik, hogy olyan méreteket ölt, mint azt a kötet 300 oldala bizonyítja, ami
titokban pedig igenis ott lappang a nagyvárosok alvilágában, és
nulla-huszonnégyes fenyegetést jelent a fiatal lányok és nők számára.
Amúgy sem ritka gondolat ez, de olvasás közben különösen
sokszor felvetődött bennem, hogy mekkora istentelen nagy kicseszés nőként élni
ebben a világban – és ezt most igazán nem panaszkodásképpen, inkább csak mint
tényt jegyezném meg. Mert mint a történet rámutat, minden mindegy: szegény
vagy, vagy gazdag, nagyvárosi vagy vidéki, szép, vagy kevésbé, van, aki
vigyázzon rád, vagy magadra vagy utalva… minden mindegy, a nemedet leszámítva.
Mert akárki legyél, nőként örökké veszélynek leszel kitéve. A női olvasóim nagy
részének szerintem megvan az az érzés, mikor sötétedés után az utcán sétálva
nem érzi magát ezer százalékosan biztonságban… ami szomorú, de az a helyzet,
hogy szörnyek nem csupán a sötétben vadásznak. Nappali fénynél is akad, aki visszaél
a ténnyel, hogy a nők a „gyengébbik nem”. Utálom ezt a kifejezést, de most
semmi sem állja meg jobban a helyét.
Ténylegesen rátérve könyvünkre, Kitti ezúttal éppen
nemünknek ezen kiszolgáltatottságát ragadta meg, s fájdalmas, húsbavágóan
életszerű képet festett az olvasók elé a hazai prostitúcióról. Főszereplőink a
16 éves Panna és Mia – a két lány maximálisan különböző életkörülményekből
esett az emberrablás és prostitúció csapdájába: előbbi rosszkor volt rossz
helyen, míg az utóbbi a családját akarta segíteni, s tudatos döntést hozott
ennek érdekében. Az ő váltott szemszögükön keresztül figyelhetjük meg, hogyan
hat a megtapasztalt lélekölés két eltérően gondolkodó, eltérő érzelmi
stabilitású érintettre, ugyanakkor különbözőségük a téma széleskörűbb bemutatása mellett más célt is szolgálhat,
elvégre annak bizonyítéka, hogy a leírt szörnyűségek bárkivel megtörténhetnek.
A fejezetenként történő stílus- és hangnemváltások, a pontos
leírások, a hangulatkeltés, a megjelenített érzelmek és tények egyaránt
Szurovecz Kitti hiteles regény írásához szükséges, és jól elsajátított
háttértudását, eredményes kutatómunkáját dicsérik. Miután még tabuk között is
kiváltképp kényes témáról beszélünk, az írónőnek értelemszerűen nehéz lehetett
ajtókat nyitni a szükséges információk megszerzésére, így nagy kitartással
járhatott utána a leírtaknak – mi azonban csak az eredményt látjuk, onnan pedig
csupán annyira következtethetünk vissza, hogy igenis jól végezte a munkáját. A kisemmizett angyal ugyanis érzékletes
– olykor talán az átlagember lelkületének túlságosan is érzékletes – képet
festett minden nehézségről, amit átélhetnek ezek a nehéz helyzetű lányok.
Mert végül is messze több van a történetben a prostitúciónál
– bár ez már önmagában is bőven elég témát adhatna egy igazi gyomorszájon vágós
regényhez. Panna elrablása, s a fogságban élő Mia megismerése csupán egy
kiindulópont, ahol különböző szálak összefutnak vagy épp szerteágaznak. Panna
példáján keresztül megfigyelhetjük egy család szétesését, s ennek a gyerekekre
gyakorolt hatását, míg a szegénysorból érkezett Mia helyzete is komoly
gondolkodásra ad okot, például a Stockholm-szindrómáról, vagy a szegénységről. A kötet emellett
betekintést nyújt az állami gondozásban lévő fiatalok helyzetébe is, mégpedig
elég szélsőséges eseteken keresztül… amit bevallom, nehezen bírt a gyomrom. Sok
megrázó dolgot olvastam, ez a könyv pedig aztán úgy szórja elénk a
szörnyűségeket, mint a cukorkát, erőszak, fogság, prostitúcióra kényszerítés,
emberrablás… de számomra a legmegrázóbb élményt a nevelőotthonban játszódó
jelenetek okozták. Ebbe nem is másznék bele bővebben – a szívem mélyén úgy
érzem, aki nekivág a könyvnek, jobb lenne erre felkészülnie, ugyanakkor
tartózkodnék a spoilerektől is. Aki odaér, majd meglátja és megérti, miről is
beszélek.
A történet állandó hullámzásban a zajlik: fordulatok és
nyugvópontok váltják egymást, méghozzá kiszámíthatatlan módon. Bevallom, azon
túl, amit a fülszövegből megtudhattunk, nemigen gyanítottam bármit is a
következő történésekből. Agyaltam, ötleteltem és kombináltam megállás nélkül,
de sosem tudtam egyszerre lépni Kittivel, képtelenségnek tűnt előre megjósolni,
mit lép legközelebb, milyen helyzetekbe kényszeríti a karaktereit – s azt is,
hogy azok hogyan reagálnak majd rá.
Mint azt már több ízben is említettem, főszereplőink nem is
különbözhetnének egymástól jobban, s így ugyanarra a helyzetre kétféle módon
reagáló személyiségtípust ábrázolnak. Mia egy nyírségi faluból származó szegény
cigánylány, fogvatartóihoz pedig úgy-ahogy önszántából szegődött, miután nem
sok más kiutat látott az éhezésből. Döntésével egyaránt segített a családján és
önmagán, így a dologba belenyugodva, viszonylag békésen viselte a helyzetét.
Nappal mintegy burkában a tudatlanságnak, teljesen kizárva fejben mindent, ami
az éjszaka leple alatt történik – ilyenkor bezártságától eltekintve szinte
átlagos életet élt, főzött, olvasott, takarított… még álmodozni is jutott
ideje. Ellenben problémát jeleztek különös helyzetéhez fűződő érzelmei: a
falusi szegénységhez képest még a prostituált fogolyként töltött napokat is
kiváltságként élte meg, a budapesti emeleti lakásban töltött idő pedig egyre
betegesebbé, torzabbá formálta az emberekkel való viszonyát, átértékelte benne
a szeretet s a törődés fogalmát, így kezdhetett egyre gyengédebb érzelmeket
táplálni futtatója, Burek iránt.
Panka vele szemben luxusból érkezett, és annak megfelelően
is viselkedett – pontosabban egy elkényeztetett nagyvárosi kis libaként. Olyan
lányként, aki megszokta, hogy az élete tökéletes, ezért az első adandó nehézség
alkalmával beüt nála a tragédia, nem beszél a szüleivel, egyszerűen csak lelép
az aktuális pasijához – ami mint utólag kiderül, majdhogynem végzetes döntésnek
bizonyul… Ugyanakkor a lány heves természete amellett, hogy eleinte
kifejezetten antipatikus karakterré teszi őt, végül meg is menti azt hiszem.
Mivel ő szerető, támogató környezetből érkezett, így sokkal indulatosabban
reagálja le a vele történt embertelenségeket, s Miánál jóval nagyobb
lendülettel áll neki megtervezni a szökését.
Fogság, menekülés, tervek, kelepcék… a történet végén
azonban meglátszik az a bizonyos fény az alagút végén: a sok szörnyűséget, amit
szereplőinkkel együtt elszenvedtünk ez alatt a 300 oldal alatt, egy percig
felülírja az a reményteliség, ami az epilógusból sugárzik, ez pedig kellemes
utóérzést hagy az emberben, miután letette a könyvet.
Összességében elmondhatom, hogy egyáltalán nem könnyű
olvasmányról beszélünk, mégis úgy érzem, megéri kézbevenni, forgatni,
belemerülni, és gondolkodni róla. Kitti stílusa még mindig kiforrott,
ugyanakkor rugalmas arra nézve, hogy a körülmények éppen mit kívánnak tőle –
így tudta például jól előadni Panka fiatalos, szlenges nyelvhasználatát és Mia
nyírségi tájszólását is –, a történetvezetése izgalmas, váratlan, a
témaválasztás pedig… azt hiszem nem túlzok azzal, hogy elsőosztályú. Bár az
írónő Könyvmolyképzős könyveit egyáltalán nem ismerem, az Athenaeumos korszakát
már figyelemmel követem egy ideje, és imádom a különleges témákat, amelyeket a
középpontba emel – elvégre a borderline, a poliamoria, a prostitúció mind olyan
témakörök, amelyekkel nem vagyunk kellően tisztában, mégpedig azért, mert nem
divat róluk beszélni. Mindent egybevéve tehát Szurovecz Kitti tabukat döntöget –
és kiválóan teszi, ráadásul. Öröm volt ismét tőle olvasni, s titeket is csak
erre tudlak buzdítani.
Kedvenc
karakterek:
Úgy állnak a dolgok, hogy főszereplőinket leszámítva
nagyrészt csak negatív karakterek tűntek fel a történet során, ami elég szomorú
– de részemről az is eléggé az, hogy még Mia és Panka sem lettek a kedvenceim.
Ez nem minősítené sem őket, sem a könyvet, egyszerűen csak nem kerültek hozzám
elég közel, minden bennük rejlő szépség ellenére sem. Panka apukáját viszont a
regény vége felé komolyan sikerült megkedvelnem – tudjátok, hogy gyengéim a jó
apafigurák.
Kedvenc
részek:
Nehéz kedvenc részről beszélni, mikor egyszer ilyen kemény
témáról beszélünk… talán az egyetlen elfogadható, és részemről is a legigazabb
választás az epilógus. Mert tudjuk, nyilván mind tudjuk, hogy a prostitúcióba
kényszerült lányok ritkán találják meg a happy endjüket, de ez úgy kellett Mia
és Panka történetének a végére, mint egy korty levegő a tüdőnek. Hogy az
olvasóban hagyjon némi reményt. Tetszett a végkifejlet, hogy a lányok élete
merre haladt tovább, hogyan küzdöttek meg a múlttal, s fordították jóra azt,
ami márpedig csak átok lehet.
Kedvenc
idézetek:
„Ki dönt arról, hogy
hova születünk? Hogy milyen a bőrünk színe? Hogy mit kapunk azoktól, akik a
sors jószándéka vagy bosszúja miatt a szüleink lesznek? Az élet kurvára
igazságtalan.”
***
„Nehéz olyan problémát megoldani, amelyek a létezését sem ismerjük el.”
***
„Lenémítom a
telefonom, kiülök a teraszra és olvasni kezdem a tananyagot. Eszembe jut, hogy
az elrablásom délutánján is éppen történelmet tanultam. Ebből elég! Nem
félhetek, nem köthetek össze az életben mindent azzal, ami velem korábban
történt. Akkor soha többé nem viselhetem lófarokban a hajam, csak mert aznap is
fel volt kötve? Vagy soha többé nem leszek szerelmes, csak mert ezek után
minden fiú gyanúsnak és veszélyesnek tűnik majd?”
***
„A szabad akarat a középosztály és a felső tízezer kiváltsága. Az alatt
nem lehet ilyesmiről beszélni…”
Borító: 5/4
A koncepció szerelem volt első látásra – elkapott a borító
ezzel a harmonikus, mégis borongós érzést keltő képpel, azzal, ahogy a tócsában
ázó gyönyörű kis virágfülbevaló párhuzamba állítható a történet valódi
kisemmizett angyalával, aki a tiszta lelke ellenére a legmocskosabb alvilágba
kényszerült. Minden csodaszép… mégis, egyvalami szúrta a szemem, nem azért,
mert csúnya, talán inkább azért, mert különös, s az én szememben kevésbé
odaillő: ez pedig a betűstílus. Kicsit olyan, mint egy hatéves krétavonásai –
nem mondom, hogy nincs meg a bája, de kevéssé tudom összeegyeztetni a témával.
Pontozás: 5/5
Szurovecz Kitti elsöprő egy jelenség: A kisemmizett angyalt valamiféle bombaként dobta be a magyar
könyvpiacra, mintegy jelzésül és emlékeztetőül mindannyiunk számára, hogy
igenis érdemes figyelemmel kísérnünk a munkásságát. Már meg sem lepődtem azon
az alaposságon és hitelességen, amellyel az ezúttal választott témáját – a
kiskorúk prostitúcióját – kezelte, ellenben így is teljesen lenyűgözött és
magával ragadott, s a természeténél fogva nyilván kellően le is sújtott. Az
írónő sötét világot tár elénk, Pest egy olyan oldalát, amelyet ugyan nem látunk
minden nap, ennek ellenére létezik – s közvetlen veszélyeinek bárki áldozatául
eshet, mint azt főszereplő párosunk bizonyítja. Akár szegény, akár gazdag. Akár
vidéki faluban, akár a főváros elit negyedében él. Akár szerető család várja
otthon, akár teljes káosz. Könyvünk során mindkettőre láthatunk példát,
végigkövethetjük e két homlokegyenest eltérő hátterű fiatal lány, Panna és Mia
történetét a kényszerű prostitúció, a nyomor és erőszak világában, egészen
addig, míg az így generált sötétségből a szerencsének hála kiléphetnek a
fényre. A kisemmizett angyal ütős,
tabukat döntögető témájával, összetett karaktereivel, hitelességével és
stílusával levett a lábamról – és érzem, hogy még sok olvasót le fog a jövőben
is.
Ha érdekel a
könyv, rendeld meg ITT!
Blogturné és
nyereményjáték
Szurovecz Kitti ezúttal is hatalmas hangsúlyt fektetett a
témaválasztásra, arra, hogy A kisemmizett angyal tudjon újat mondani, én
elgondolkodtasson olyan dolgokon, amelyekről nem szokás beszélni. A turné során
minden állomáson találtok majd egy idézetet: a feladatotok az lenne, hogy
írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mi a címe a könyvnek,
amelyből származik, valamint milyen tabutémát boncolgat az adott mű. A helyesen
válaszolók között a regény egy példánya kerül kisorsolásra.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban
javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.
„A honvágy számomra
megszokott lelkiállapot. Mindig hiányérzetem van, mindig vágyom valaki vagy
valami után, mindig szeretnék visszatérni valami képzeletbeli helyre. Az életem
egy nagy vágyakozás.”
Állomáslista
10. 15. Never Let Me
Go
10. 17. Szofisztikált
Macska
10. 19. Könyv és más
10. 21. Szembetűnő
10. 23. Ambivalentina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése