Őszre hangolva 2018 | 25 dolog, amit szeretek az őszben

Hey there, virágszálak! Újabb nap, újabb poszt az őszre hangolódás jegyében: bár elég volt tegnap reszkető kézzel bepötyögnöm, hogy megérkezett az a tipikus borult, szitáló esős időjárás, ma úgy döntött a nap, hogy dacból csak azért is kisüt még egy kicsit, keltve némi kora-szeptemberi hangulatot. Így vagy úgy, engem ez nem tántorít el attól, hogy teret engedve egy kis pozitivitásnak összegyűjtsek pár érzést, akár emléket vagy tervet, amit szeretek, szerettem és szeretnék az őszben – mondjuk úgy a 100 dolog, ami boldoggá tesz c. posztom mintájára. Pozitivitásra fel, és enjoy!

Ősszel szeretem…

... a vénasszonyok nyarát – minél tovább tart, annál inkább. Az az idő, amitől nyáron már a földreszállt pokolban érzem magam, ősszel hirtelen kedvessé válik számomra. Egészen más megvilágításba kerül a meleg, mikor a napfényben tarkább színben játszanak a falevelek, meg ilyenek

… nem lépni ki a lakásból azokon az igazi, hamisítatlan, szürke őszi napokon

… a tornácon tanulni a szívatós töridogákra. Míg odabent még kilenckor sem vagyok képes nekiállni, a friss levegőn meglepően hatékonynak érzem magam

… befonva hordani a hajam - bár idén sajnos ez nehézkes, ugyanis éppen a bubi-féle frizurámat próbálom megnöveszteni

… a kicsit borongósabb hangulatú könyveket

… Passenger zenéjét. Igazából már arra is gondoltam, hogy szánok rá egy külön posztot, ugyanis ennek az embernek a hangja, a zenéi dallamvilága, a lágy gitárhangok, a mélyebb szövegek… szóval, ezek kicsit egyet jelentenek számomra az évszakkal. Akár egy olyan klasszikust szed elő az ember tőle, mint a Let Her Go, akár újabbakkal kísérletezik, mint a Hell or High Water szerintem Rosenberg minden dala betalál valahogy, és nem lehet betelni velük - én legalábbis nem tudok.

… a nagy öleléseket - bár ez évszaktól független, azért tény, hogy jobban esik ilyenkor, mint pl. nyáron, mikor még a saját bőrömet is nehezemre esik elviselni

… a kályha előtt állva - vagy ülve - melegedni fel

… a hosszú sétákat – úgy érzem ez a tökéletes idő csavarogni egy kicsit a városban, sőt, ami azt illeti teljes délutánokat át tudnék sétálgatni, csak úgy, céltalanul

… azt a növényt a tornácunkon, amelyek ilyenkor élénk bordóra váltanak a levelei. A nevét nem tudom, de annyira gyönyörű *-*

… a tavalyi őszt. 2017 számomra így is, úgy is fontos év, azonban a legszebb emlékeim ezen belül is úgy érzem, hogy az őszhöz köthetők. Az az időszak tele van olyan pillanatokkal, amelyekre jól esik visszagondolni, melegséggel és boldogsággal töltenek el, mert pontosan tudom, hogy akkor is tele voltam melegséggel és boldogsággal.

… verseket olvasni. Már említettem korábban is, hogy számomra ez az évszak kifejezetten klappol a versekkel, mi több, külön posztot is szenteltem neki, amit IDE kattintva lecsekkolhattok.

… a sötétbordó rúzsom – úgy érzem a borongós szürkeség a tökéletes idő, hogy előkerüljön

… a suli büféjében vett teát, meg a kis szeánszomat, amint a hétfő első órás törin elszürcsölgetem és lassan magamhoz térek tőle

… elkezdeni a karácsonyra készülődni. Tudom, most sorban hördül fel mindenki, aki legszívesebben egy mozdulattal felgyújtaná a boltok polcain már most ott sorakozó csokimikulásokat, elvégre hova készüljünk még bármire is… de a november számomra már a fokozatos hangolódás hónapja, mikor lassan előkerülnek a díszek, a téli holmik, és valószínűleg megszületik az első karácsonyi playlistem is. Az az igazság, hogy maga a karácsony kevéssé lelkesít, ellenben az azt megelőző készülődés és hangulat az egész évből a kedvenc részem, így igyekszem mindig minél hosszabbra nyújtani.

… azt, ahogy az avar recseg-ropog a talpam alatt

… beülni valahova egy kávéra – persze a kávé az kávé, otthon is imádom, de megvan a hangulata a kávézóban ücsörgésnek, akár egyedül van az ember, akár egy baráttal

… teljesen elázni – mármint klasszikus értelemben. Persze nem akkor, mikor éppen a suliba, vagy máshova tartok és szeretnék nem úgy nézni ki, mire odaérek, mint egy eszelős… de más esetben a bőrig ázásnak is megvan a sajátos hangulata, amit inkább kellemesnek, mint zavarónak tartok

… hangulatos őszi fotókat nézegetni – falevelek, esőcseppek az ablakon, töklámpás, termések, meg az a rengeteg őszi szín… ilyenkor úgy érzem, hosszabb időre ott tudok ragadni az Insta vagy a Pinterest előtt

… takaróba burkolózva ülni a hintaszékben egy bögre tea és egy jó könyv társaságában. Csak a szokásos őszi idill és klisé, de szerintem megunhatatlan

… írásba feledkezni – nem feltétlen blogposztokba, inkább versekbe, novellákba, meg az egész, fejemben létező alternatív világba

… a fekete pulcsim – ugyan csupa boholy már, és inkább csak itthon hordom, annyira vastag, hogy még novemberben sem igen kell rá kabát, mert önmagában melegen tart. Meg úgy alapból, a team kötött pulcsik

… mindent, ami hyggelig – alapból imádom az efféle dolgokat, a betakarózós-kávézós életérzést, de idén már tényleg szeretnék arra törekedni, hogy minél több ilyen pillanatot éljek meg és teremtsek.

… süteményt sütni – almás pite előnyben!

… az őszi szünetet – csak hogy kellően aktuálisak is legyünk

Ha holnap is itt ülnék a poszt fölött, persze lefogadnám, hogy elmennénk mi ötvenig is… viszont egyelőre úgy érzem elég volt belőlem, és így is rengeteg kedves érzést eleveníthettem föl magamban, mialatt a pontokon agyaltam. Csodás érzés volt, amit szívesen adnék tovább bármelyik kedves olvasómnak, úgyhogy menjetek isten hírével, vigyétek a posztot, az ötletet, a pozitivitást… és ha netán kedvet kapnátok ti is összeírni egy ilyen listát, ne felejtsetek el megdobni egy linkkel, hadd olvassak valami jót! Ezerpuszi! <3