2017. július 16., vasárnap

Jasinda Wilder - Zuhanunk egymásba



„A fájdalom elől nem lehet elrejtőzni. A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés… ezek nem szívódnak fel csak úgy… Egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert. Meg kell tanulni együtt élni velük, és elfogadni őket. Meg kell adni a fájdalomnak, ami jár neki.”

Eredeti cím: Falling Into Us
Sorozat: Beléd zuhantam 2. (Falling 2.)
Oldalszám: 480
Megjelenés: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (Rubin Pöttyös)
Ár: 3499 –

Azt hitted, ismered a teljes történetet…

Kyle Calloway halálával Nellben is meghalt valami. De nem egyedül ő az, akinek küzdenie kell. Kyle halála ugyanis hatalmas űrt hagyott maga után szülei és bátyja, Colton lelkében és szívében is. A lányt pedig, akit szeretett, teljesen összetörte.

És amit soha nem sejtettél volna:

Becca de Rosa Nell legjobb barátnője. Miközben minden erejével barátnőjének próbál segíteni, Becca élete is gyökeres fordulatot vesz, és hamarosan már semmi sem az, aminek egykor hitte.

Jase Dorsey a tizenhatodik születésnapja utáni héten randevúra hívja Nellt, de végül az egész dugába dől. Ám nem tudhatja, milyen tragédiák és csodák történnek majd egy véletlen nyomán.

Most és mindörökké? Válaszd a csodát!

Tipikusan az a könyv, amit becsukva kell egy kis idő, hogy magamhoz térjek, de mikor megkérdezik mi ütött ki, nem tudok mit válaszolni. Túl jó volt, és túl rossz, továbbá egyik sem és mindkettő egyszerre. Összeszedettségem nem ismer határokat, de nézzétek el nekem. Ezen a történeten tényleg érdemes a teljes zavarodottságig elgondolkodni – még akkor is, ha már nagyon felejteni akarom. Á, nem is várom, hogy értsétek meg. Én sem tudom.

A jelenleg tárgyalt könyvvel lényegében a véletlen hozott össze: a sorozat előző részét szándékomban állt egyszer, valamikor, a nagyon távoli jövőben elolvasni, ezen azonban addig nem is gondolkodtam, egyszerűen csak úgy hozta a sors, hogy mikor éreztem magamon eluralkodni a Rubin Pöttyös megvonás tüneteit, ez éppen újonnan bekerült a könyvtárba. Nem különösebbem hatott meg hogy egy sorozat későbbi része, ahogy az sem, hogy igazából nem érdekel a sztorija – kiéheztem, szükségem volt rá. Aztán persze a kezdeti lelkesedésemet úgy öt oldal elolvasása után teljes apátia követte, karöltve a gondolattal, hogy úgy ahogy van, olvasatlanul visszaviszem.

És ezzel igazából elmondtam mindent, amit olvasás közben éreztem. Egyszer fent, egyszer lent. Az „úristen, nem tudom letenni”-től egyenesen vezetett az út „inkább feladom”-ig, aztán újra előröl, egy végtelen érzelmi hullámvasutat generálva. De olyan igazit, adrenalinnal és hányingerrel egyszerre.

Áh, még mindig nehezemre esne megmondani, hogy tetszett-e vagy sem. Mert ez igazából éppen úgy változott, mint a hangulatom szokott – rohadt gyorsan és hirtelen, aki pedig ismer, tudja, hogy az milyen is… Az ilyen periódusaim pedig tényleg tökéletesen ráilleszthetők erre az olvasmányélményre. Marhára nem érdekelt, majd hirtelen megfogott benne valami, és akkor tiszta lelkesen végiggaloppoztam az első felén, ezután persze megérkezett Holtpont nevű drága barátom, aki ahol tud, segít, így pár fejezeten át csupán vánszorogtam és az élet értelmét kerestem elhivatottan. Ezt meg mi követte volna, ha nem a klasszikus „egyik fejezetben tetszik, a másikban nem” felállás? Mintha csak magamat látnám ahogy az emberekhez viszonyulok. És beteg, de ha erre gondolok, tudom, hogy ezúttal velem van gond… én mégis előszeretettel hibáztatom a könyvet is. Főleg a könyvet. Mert nem vagyok hülye, tudom, hogy ezzel valami hibádzott. Nem csak én vagyok túl szeszélyes, meg kritikus. Igaz? Ugye??!



Kezdjük példának okáért azzal, hogy íme újabb New Adult regény, amely a klisék végtelen tárházából épített várat. Talán kicsit mélyebben leásott a szarkupac aljára, amihez már érthető módon nem sokaknak van gusztusa, de ez a lényegen nem változtat sokat, maximum örömmel konstatálhattam, hogy legalább a nemi erőszak, a „szexi srác a szomszédban” a „halott szülőket mindenkinek!” és hasonló bravúros alakítások ezúttal kimaradtak a repertoárból. De sebaj, azért egy menő, szexisten élsportoló meg egy csendes és visszafogott, tapasztalatlan leányka megmaradtak a standardból, csak hogy ne ébredjen fel senkiben a hiányérzet Reni és Cortez kór pls. Kaptunk egy csipetnyit a családi erőszak szálból – éppen annyit, hogy a történet első felére is jusson egy konfliktus –, némi tiltott szerelmet, megtapasztalhattuk, mi sül ki a „ha nincs ló, jó a szamár is” szindrómából, újraelemezhettük mi a helyzet a fiú-lány barátságokkal még mindig baromság, úgy ahogy van, végezetül pedig megkaptuk összegyúrva egy robbanásveszélyes masszává az összes elképzelhető tragédiát és nagystílű problémát mert a tömegöngyilkossági inger menő.

Könyörgöm.

Ezeket mind összevetve nem is egészen világos, mi okból született meg a történet, ahogy az sem, milyen erők feszítették szét belülről íz írónőt, amelyek mindenképp ennek a megírására ösztönözték. Komolyan, teljes homály fedi számomra e mű keletkezésének körülményeit, ahogy nem tudom hova tenni a molyos 85+-os százalékot és a maximum pontos értékeléseket sem. Vonatkoztassunk el egy percre az én érzéseimről, és vessünk egy pillantást egy bekezdéssel fentebbre. Ezek a tények. És minden sorból csak úgy árad a középszerűség.

A kérdés pedig ennek ismeretében csupán annyi, hogy akkor mégis mi az, amiért nem fejezem be ezen a ponton az értékelést, nemes egyszerűen letudva annyival, hogy „gyermekeim, amennyiben nagyra tartjátok becses és mindig oly kevés szabadidőtöket, akkor sürgősen felejtsétek el e mestermű létezését”? Hogy mégis miért? Mert mindig volt egy reménysugár. Hol halványabb, hol erősebb, de Jasinda Wilder mindig adott néhány kapaszkodót, amelyek segítségével már csak az ember személyes akaratától függött, szeretné-e megszeretni a sztorit, a szereplőket, az érzéseket, amelyeket közvetítenek a leírtak. Én pedig túl a felismerésen, hogy lényegében az egész nem nagy szám, igyekeztem élni minden lehetőséggel, hogy találjak Jason és Becca történetében valami szerethetőt, pontosabban az övékben és a többiekében is – noha sokszor éreztem, hogy ott csúszott valami végleg félre, mikor az írónő úgy döntött, megpróbál egyszerre több pár életébe engedni betekintést. Nem kellett volna.

Döntő többségben a történet Jason és Becca sztoriját, az ő megismerkedésüket, kapcsolatukat, közös éveiket kíséri végig, azonban csak a regény első fele szentel nekik kizárólagos figyelmet. Valószínűleg azért, mert ez még tényleg csak a szerelmük kezdetét, érzelmeik kialakulását mutatja be, mely nyilván bővebb kifejtést igényel, mint egy összeszokott, sokéves páré. Őszintén nekem ez volt a kedvenc időszakom, s olvasmányélmény szempontjából a leginkább sikeres is: nem tökéletes, ahogy az egész történet sem az, de itt legalább sikerült kapásból megkedvelnem a karaktereket, és így evidens, hogy szívesen csöppentem bele bizonytalan kis világukba párszáz oldal erejéig. Jason szerintem lehetetlen, hogy ne lopja be magát minden lány szívébe legalább egy kicsit – nálam leginkább ez utóbbi szó érvényesül, valahogy minden pozitív tulajdonsága ellenére sem került közel a szívemhez, de ez egy percig sem jelenti, hogy nem tartottam abszolút nyerő főszereplőnek. Tény, nem igazán kap a karaktere dimenziókat, a maga kis egyszerű és klisés módján megfelel a könyves álompasi elvárásoknak, magyarán kívül-belül tökéletes és szeretnivaló. Számomra talán túlságosan is, ugyanis enyhén azt hiszem bukok a tökéletlenségekre, amelyek igazán élővé, különlegessé teszik a karaktereket – és a való életben is az embereket –, de a lényegen ez nem változtat, attól még muszáj kedvelni Jase-t is.



Beccával már kevésbé tudtam egyértelmű döntésre jutni most joggal kérdezhetitek, hogy miért, az előbb talán egyértelmű voltam-e, válaszom pedig az, hogy ne keressétek a logikát, mert nincs. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de legyenek a klisék már úgy átlagosan is eléggé bosszantók, egy női karakterben sokkal bántóbban szemet szúrnak, így egy apró szájhúzással, de amúgy lazán elsétáltam Jason tökéletessége mellett, de nem tudtam ugyanezt megtenni Beccánál is. Kezdetben hozta a szememben a tipikus szürke kisegér figurát, amivel már a nemlétező tököm is televan: a csendes, visszafogott, szerencsétlen, önértékelési problémás, prűd és tapasztalatlan lánykát, tipikus prototípusát az olyan féléknek, amelyek az életben nem valók az ostoba, kigyúrt élsportolóknak bár én kérek elnézést, mert Jason sportolóhoz képest meglepően értelmes. Így első benyomásra csak forgattam a szemem, de Beccának mondhatni sikerült magát tisztára mosni a gyanúmtól, hogy kioszthatom neki az év legunalmasabb főszereplője díjat. Bár némileg gyenge jellemre utal, amekkora változáson keresztülment Jason mellett, nem emberi, hanem az én szórakozásom szempontjából ennek csak örültem. Innentől már nem tartott soká megkedvelni a meglehet továbbra is visszafogott, kedves, de ugyanakkor humoros, vakmerő, szexi Beccát.

Hamar világossá vált számomra, hogy akármilyen beteges körülmény hatására találtak is egymásra ők ketten, rendkívül édes páros, ezért volt különösen nagy öröm olvasni róluk – de azt hiszem itt az idő szót ejteni azokról is, akiknek benne volt a keze az ő bimbódzó kis kapcsolatukban.

Például Nellről… istenem, senkinek még egy ilyen barátnőt nem kívánok. Tény, nekem már az elején sem sikerült annak a bájos, kedves lánynak látni, amilyennek leírták. Nem cáfolt rá különösebben, hogy az lenne, nemes egyszerűséggel nem volt számomra szimpatikus, és ez nem is változott a történet folyamán. Talán én ítéltem meg rosszul, talán túl keményen állok hozzá s nem vagyok kellően tekintettel a körülményekre, de sorra minden epizódszerepénél csak az önzését láttam megcsillanni, az önzését, mártíromságát, önsajnálatát, makacsságát és azt, hogy ellök magától mindenkit… arról nem is beszélve, ugyebár az ő révén jött be jobban a Kyle-szál ebbe a részbe is, én pedig nagyrészt ezt okolom azért, hogy egy bazinagy rohanás és kidolgozatlan felfordulás lett a könyv második fele. Ha jól tudom, kettejük kapcsolatát, Kyle balesetét és Nell ez utáni felépülését taglalja a sorozat előző része, és bár tudatában vagyok, hogy ezek az események valahogyan kihatnak a többi karakterre is, nem egészen világos, miért kellett ezt az eseménysort is ilyen erősen behúzni ebbe a sztoriba is. Hiszen a főszereplő párosnak is bőven megvannak a maguk problémái és drámái, mégpedig éppen egy klisés romantikus történetre elég. Nem hiszem, hogy ez fokozásra szorult volna.



Mint írtam, szerény véleményem szerint itt siklott teljesen félre a könyv második fele, itt változott egy kidolgozatlan, ugribugri eseménymasszává: Minden fajta tragédiából elcsepegtetett egy picikét az írónő, de a nagy kapkodásban és az események sűrűjében koránt sem eleget, hogy bármit is igazán át lehessen érezni, és hatni tudjon az olvasóra. És tudjátok mit? Hiába a történet akármennyi a pozitívuma – az erős központi páros, a bájos romantikus szál, az üde színfoltokként szolgáló szabad versek, a sok kikapcsoló és édes kocsikázás… –, és eltörpül az összes negatívum is, ha a kötet második felére gondolok. Ez felülír mindent, mert egyszerűen túlságosan összecsapott hozzá, hogy könnyen túltegyem magam rajta. A Zuhanunk egymásba előtte is távol állt a tökéletestől, de azt hiszem, ezt a nagy hibát kellett volna csupán mellőzni ahhoz, hogy még a tökéletlenségei ellenére is élvezhető maradjon a könyv.

Összességében ajánlom azoknak, akik képesek voltak követni az értékelés hullámzását, s nem vesztették el a fonalat az „egyszer jó, egyszer rossz” típusú ugrálásom közben – nekik már a könyv sem okoz majd nagy megpróbáltatást ilyen szempontból. ;) Ajánlom a romantika, és az NA műfaj kedvelőinek, azon belül is talán inkább azoknak, akiknek kevés, s talán nem is olyan színvonalas darab akadt eddig a kezébe, ugyanis ha egyszer valami túl magasra teszi a mércét, akkor már nehéz tolerálni a középszerűséget. Ajánlom azoknak, akik csak ki akarják kapcsolni az agyukat pár órára – akik kíváncsiak egy bájos szerelmi történetre, de nem rettennek el a fájdalomtól sem, ami itt-ott mindig felüti a fejét a cselekmény során, s mindig tesz róla, hogy kicsit összetörje a szíveket, ha valaki fogékony a karakterek bánatára.

Kedvenc karakterek:

Nehéz a döntés, ugyanis akárcsak a könyvvel, úgy a legtöbb szereplővel is hullámvasút szerűen alakult a viszonyom… kivéve Jasont – ami ha engem kérdeztek, felettébb különös. Nem avattam a személyében új könyves álompasit, nem estem bele, nem éreztem késztetést ódákat zengeni a tökéletességéről, mégis, összességében tudom, hogy egy ilyen srác az, akiről a szíve mélyén minden lány álmodik. Rendes, megértő, vicces, harmonikus elegye a bájos jófiúknak és a keményöklű rosszaknak is. Azonban velem nem ezen tulajdonságai által szerettette meg magát, sokkal inkább a cselekedetei hoztál közel hozzám, az, ahogy Beccával bánt, majd ahogy később a gyermekükkel is. Meg kell zabálni.

Kedvenc részek:

Elsősorban a könyv eleje… á, nem is egészen a könyv eleje, inkább a tényleges cselekmény kezdete áll hozzám legközelebb, középpontban Jase és Becca szerelmének kibontakozásával. A körülményeket és kiváltó tényezőket nevetségesnek, magát a kapcsolatot ellenben kimondottan aranyosnak találtam, és öröm volt végig követni, ám mikor elkezdett az írónő nagyobbakat ugrani az időben, úgy éreztem, hirtelen átcsaptunk szappanoperába… de még így is, a történet legvégén még jelentett egy aprócska fénysugárt számomra főszereplőink szülővé válása. Ne is kérdezzétek, én sem értem, elvégre utálom a gyerekeket… de itt olyan bájosan és idillien sikerült megjeleníteni a témát amilyen a valóságban sosem lehet :P.



Kedvenc idézetek:

„Ha azok bántottak leginkább, akiknek a legjobban kellett volna szeretniük, ha a fizikai fájdalmon keresztül keresed a kiutat a lelki gyötrelemből, ha elutasítottak, mert nem vagy tökéletes, akkor neked szól ez a könyv. Téged is szeret valaki; nem vagy egyedül; gyönyörű vagy.” (ajánlás)

***

„Ízlés és stílus kell ahhoz, hogy az ember kívánatos legyen, de nem ribancos.”

***

„… a problémáknak szokásuk utánamenni az embernek, lévén a lelkében vannak.”

Borító: 5/2

Nálam ez most egyszerűen nem talált be – még ha a borítóképre a szájamat húzva rá is bólintanék, a betűtípus és a cím furán odapotyogtatott szavai akkor is teljesen elrontják a látványt, arról nem is beszélve, hogy az én ízlésemnek ez már undorítóan rózsaszín. Nem olyan „kiég a retinám, ha ránézek” módon, inkább olyan vattacukros, émelyítően nyálas benyomást kelt bennem, amit sötét lelkem nem tolerál.

Pontozás: 5/3

Jó és rossz, vidám és fájdalmas, szelíd és szenvedélyes, bájos és nyálas, élvezetes és szenvedős, pörgős és egyhelyben toporgós, szívszorítóan szép és kiidegelő, klisés és egyedi, mindezt egyszerre. A Zuhanunk egymásba egy végeláthatatlan kötéltánc – az ember hol jobbra billen, hol balra, de minden percben keményen küzdenie kell, hogy egyensúlyban tudjon maradni. Voltak a könyvben fejezetek, amelyekre kész sikerszériaként emlékszem vissza, és olyan mélypontok, ahol nem is akartam folytatni. Percek, mikor teljesen odavoltam, és olyanok is, mikor durván le akartam pontozni. Most pedig, értékelés előtt állva csak ezt a kuszaságot látom, ezt a megállás nélküli hullámvasutat – amiről ha megkérdeznék, milyen magas, ugyebár szintén nem szolgálhatnék egyértelmű magyarázattal. Hol ilyen, hol olyan, összességében meg közepes – ahogy az adott regény is az lett. Talán kevesebb szappanoperás dráma rövid részekre egybesűrítve, vagy egy fokkal nagyobb terjedelem, hogy legyen hely igazán kibontani a konfliktusokat; talán néhány mellékes karakter kiírása, vagy az olyan részletek elhanyagolása, amelyek csak klisét szültek… talán ezekkel még lett volna lehetőség feljebb tornászni a pontot, de hogy pozitívabb oldalról is megközelítsem a témát, ez megoldható lenne egy kicsit több Jase-Becca jelenettel, esetleg különös tekintettel a jövőjükre, ugyanis az ő párosukat abszolút kellemes részének tekintem a történetnek.


Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!

2017. július 11., kedd

Summer Forever Projekt | DCTC #14 | Nyereményjáték



Minden drága sweetheartnak ezer puszi és ölelés a 2017-es Summer Forever Projekt zárónapján – miután szégyenletesen és fulladozva úsztam be ismét a posztokkal, talán az e szomorú *hüpp* alkalom fölötti érzelgést egyelőre még hanyagolom, elvégre boldogok is vagyunk, meg ugyebár rohadtul pozitívak, mint mindig, ezért természetesen a dolgok jó oldalát nézzük. Ja, hogy ezek szerint van olyan… remélem nem okoztam meglepetést. Én mindenesetre sikerként könyvelek el minden túlélt napot ebben a földi pokolban, ahol minden perc hőgutával fenyeget, napközben elolvadok, éjszaka meg számolgathatom hány kicseszett szúnyogcsípés a napi termés. Mesélhetnék még, ugyanis tegnap, ahogy elkapott a spontaneitás – magam sem értem mi ütött belém –, hirtelen beterveztem egy kisebb utazósdit, így részem lehetett még olyan különös nyári élvezetekben is, amelyeknek csóró kicsi városkám többnyire nem ad elég teret. Mint például a kétórás, fülledt és dögmeleg kocsiban való utazás, a kétszáz fokban sétálás keresztül az egész városon – ráadásul délben –, túl sok ember, akinek jobban áll a sort mint nekem, meg persze a tipikus eset, mikor  kinti halált felváltja a benti, azaz mikor belépek a dögmelegből, izzadtan a plázába, ahol ezerrel nyomatják a klímát, és úgy érzem rámfagy minden izzadtságcsepp. Kiváló. Szeretjük a nyarat. Nem, nem próbálok úgy tenni, mintha jó kedvem lenne.

Persze a végső ok, amiért itt vagyok azon túl, hogy tisztességes bloggerként, még ha rohadt lusta és szétesett vagyok is a napokban, úgy éreztem kötelességem benéznem xD, az nem a panaszkodás, hanem hogy normális és tőlem telhetően összeszedett ne várjatok csodát módon lezárjam egy poszttal kedves bloggertáraimmal közös projektemet – ehhez pedig úgy gondoltam, a Don’t cover the cover rovat újabb része dukál. Ezúttal hagytam kicsit elkalandozni a gondolataim, így nem szigorúan véve nyárias borítókat gyűjtöttem össze, hanem jelen évszak témakörében maradva a nyaralásra, azon belül is az utazásra összpontosítottam, így ma a porond a közlekedési eszközöké – autó, busz, hajó… kinek melyik a legalkalmasabb, hogy eljusson álmai nyaralására.

10.  Tara Altebrando – The Best Night of Your (Pathetic) Life


9.  Jay McLean – Where The Road Takes Me


8.  R. S. Grey – With This Heart


7.  Stylo Fantome – Just a Little Junk


6.  Kasie West – The Distance Between Us


5.  Michelle Flick – That Summer


4.  Katherine Applegate & Michael Grant – The Islanders


3.  Jay Crownover - Salvaged


2.  E. Lockhart & Sarah Mlynowski & Lauren Myracle – How to Be Bad


1.  Abbi Glines – Until Friday Night


Ezek lettek volna hát az általam válogatott nyári-utazgatós borítók – véleményeket szívesen olvasgatok kommentben, ahogy azt is, ha esetleg lenne kedvetek megosztani a ti nyári terveiteket, vagy akár kedvenc helyeiteket ;) Kapcsolatteremtés, na. xD

Így a projekt zárására készültünk még egy meglepivel mindazoknak, akik velünk voltak ez idő alatt is, így a közös munkánkat úgy döntöttünk, hogy egy nyereményjátékkal koronázzuk meg!

A véres küzdelem három könyvért folyik, Dehoczki Máté Tiszta kézzel c. YA horror regényének egyik dedikált példányáért, melyet maga az író ajánlott fel a célra; Jenny Han Nyár trilógiájának első részéért, a Nyár, amikor megszépültemért Beatrice jvoltából; és a Csak téged látlak c. regényért Bella Andre írónőtől - ez utóbbit AniTiger bloggerinatársunknak köszönhetitek :)

A feladatotok, hogy bekerüljetek a kalapba és megnyerhessétek valamelyiket annyi, hogy lájkoljátok a résztvevő blogok és Dehoczki Máté, vagy pedig a Bella Andre könyv Rafflecopter dobozkájában a Kossuth Kiadói Csoport Facebook oldalát hogy hol mit kell tenni, azt majd az űrlap megmutatja amúgy ;), iratkozzatok fel a résztvevő blogokra, írjátok meg, mindezt milyen néven tettétek, továbbá válaszoljatok a Rafflecopter dobozban található még egy kérdésre. A játék 2017. július 07. vasárnaptól kezdve két hétig tart, eddig van időtök teljesíteni a pontokat. A sorsolásban csak az vesz részt, aki minden feltételt teljesített! 

További tudnivalók: senkit sem értesítünk külön a sorsolás eredményéről, a nyertesek nevét blogposztban tesszük közzé, továbbá a Facebook oldalon is, úgyhogy kísérjétek figyelemmel ezeket a platformokat. A nyeremények feladása kizárólag Postaautomatával, Webox-szal és Foxpost automatával megoldható, továbbá csakis magyarországi címre, úgyhogy kérlek titeket, akkor jelentkezzetek a játékra, ha ez nektek is megoldható. Ha valamelyik nyertes egy héttel a sorsolás után sem jelentkezik, új név kerül helyette sorsolásra.

a Rafflecopter giveaway a Rafflecopter giveaway
Mindenkinek sok szerencsét kívánok, továbbá kellemes nyarat és sikeres túlélést – drága bloggertársaimnak pedig köszönöm ezt a csodálatos hetet amelyben megint összefogtuk, köszönöm a nagyszerű és kreatív posztokat, a részvételetek, a belefektetett külön munkátokat, és hogy szeretitek ezt a kezdeményezést, hiszen nélkületek nem lehetne lassan már hagyomány a projekthetezés. Köszönöm tehát még egyszer – és „találkozunk” októberben, már van is tervem ;)

@Virág_Blogger @Sol @BarbyMalik0112 @neverhood @csokitorta @NagyDorka @Ashley_Redwood @sateenkaarigirl @perpetua @Gothic01 @AliceBertrand @M_Annie_99 @Vicky3 @VNoémi @FairyDust @molly_ @Mira_Könyvespolca_blog @_RókaLány @AniTiger @Niitaa @pveronika @Valentine_Wiggin @Judy22 @Beatrice8

2017. július 8., szombat

Summer Forever Projekt | Projektor Q&A

Hey sweeties! A Summer Forever Projekt második posztjaként gondoltam ideje átlépni a küzdelem, a halál és pokol egy újabb lépcsőfokára – és mint arról a cím, valamint az együtt töltött lassan két év ismerkedési időnk árulkodik, az én kriptonitom a rengeteg kérdés. Ennek ellenére félelmet nem ismerve, s rettentő hagyománytisztelő módon úgy döntöttem, én sem maradhatok ki a szokásos „mindenki bedob valamit a közösbe” kérdőívből őszintén, érdekes is lenne, ha pont én akarnám kihagyni, így tehát lentebb a projekt résztvevőinek kérdéseire válaszolok – a merész vállalkozás sikere pedig már csak azon múlik, megélem-e az utolsó kérdést is anélkül, hogy megpusztulnék a hőgutától. Kívánjatok szerencsét.

Gothic01 kérdései:

Ha egy meglepetésutazásra készülnél, melyik könyvkarakterre bíznád rá a holmijaid becsomagolását és ki az, akit minden körülmények között távol tartanál a feladattól?

Fáj ezt leírnom, főleg mivel ha megjelenne a szobámban, valószínűleg leütném a kezem ügyébe kerülő első tömör és tompa tárggyal, de az első karakter, aki eszembe jutott, az Tessa Young a Miután sorozatból. Tekintsünk el attól a személyes utálattól, amellyel viszonyulok hozzá – egyszerűen be kell ismerni, hogy ha valami csoda folytán másra akarnám bízni a csomagjaim összepakolását, akkor már biztosan egy ilyen rendszerető, összeszedett, pedáns emberre esne a választásom. Az hogy ez éppen Tessa… nos, járulékos veszteség. Ellenben, ha nem áll szándékomban lepaktálni az alvilág legkiállhatatlanabb boszorkányával, akkor Magnus Bane-t hívom segítségül – elvégre mennyivel egyszerűbb, ha egy csettintésre minden, ami kell a bőröndben terem, ráadásul el is fér? 

Vihar miatt felszállási tilalom lép életbe és minden jel arra mutat, a reptéren kell éjszakáznod egy idegen országban és akár napok telhetnek el, mire valamerre elindulhatsz. Melyik könyvszereplőtől kérnél telefonos segítséget?

Ne vessetek meg na jó, igazából leszarom, úgyhogy csináljatok amit akartok xD, de egy szó írja le legjobban, hogy milyen emberhez folyamodnék segítségért: gazdaghoz. Mint mondjuk Brandt Sharp a Sötét hazugságokból – minden defektje ellenére azt hiszem, őt hívnám először, elvégre jó ember, és még módjában is áll segíteni, az a kis pénz pont nem fog neki hiányozni.

AniTiger kérdése:

Ebben a kellemes nyári időben egy úszógumin lustálkodsz valamelyik magyar tóban, egy tengerben vagy akár egy medencében. Már csak egy dolog hiányzik a tökéletességhez: egy könyv. Melyik könyvet mernéd így olvasni és miért?

Mernéd? Nos igen… ez a tökéletes megfogalmazás, mivel víz közelében olvasni őrült vakmerőség, és megtestesíti a veszély legfélelmetesebb formáját. By the way, nem megyek tavaknak meg medencéknek még a közelébe sem, nemhogy bele valamelyikbe, szóval nálam ugrott ez az idill, és ugrott a válasz is. :P

Perpetua és Indie kérdése:

Van valami könyves célkitűzésed nyárra vagy nyaralásra?

Hát… talán elvetemült vagyok, főleg tekintettel arra, hogy mostanában nagyon beúsztam az olvasásokkal, de örülnék, ha összejönne nyáron 20-30 tétel értékelésekkel együtt, plusz nagyon kéne haladni a recenziós példányokkal is, elvégre van, ami… inkább el sem mondom mióta van nálam. Shame on me. Plusz – mintha nem szorulna drasztikusan csökkentésre a magánkönyvtár olvasatlan példányainak száma – feltankoltam rendesen a könyvtárból is, és van nálam egy kábé tízes kupac… szóval azt hiszem ideje letenni a seggem, szerezni egy kis jeges teát, és elkezdeni olvasni.

Dorka kérdése:

Táborba készülsz a nyárra. Kik lennének azok a karakterek, akikkel szívesen együtt töltenél egy egész hetet a móka és kacagás jegyében?

Jáj, látszik hogy a nyár nem az én évszakom, ugyanis immár nem az első tipikusan ehhez az időszakhoz köthető tevékenységtől akarom magam kivetni az ablakon… ebből pedig kiderül, hogy a táborok sem állnak túl közel a szívemhez – meg amúgy a móka és kacagás sem nagyon tudom, mi. Ti igen? :P

Ki(k) az(ok) a karakter(ek), aki(ket) szívesebben látnál egy lakatlan szigeten, minthogy vele(ük) bulizd át a nyarat?

Igazából minden valaha utált szereplőt legszívesebbe örökre száműznék valami jeges és elhagyatott szigetre – vagy inkább valami forró és párás pokolba, hiszen az mérföldekkel rosszabb –, de minden bizonnyal Bellyvel kezdeném a sort A nyár amikor megszépültem trilógiából. Vagyis… nekem csak az első részből, ugyanis annyira még én sem vagyok mazochista, hogy egy ilyen nyitókötet után folytassam a sorozatot… Egy ilyen rettentően buta, gyerekes, naiv és hisztis lányt még életemben nem láttam – és köszönöm szépen, nem is akarok. Szóval… őt minden további nélkül feláldoznám a szigeten élő kannibál őslakosok túlélése érdekében. Tudjátok… a jóindulat éltet.




FairyDust kérdése:

Ha adott lenne egy Hawaii 2 hetes álomutazás, és vihetnél magaddal három személyt(különböző könyvekből), kit vinnél és miért?

Most kapásból lezavarhatnék egy kisebb hisztit, amiért nem bírok csupán három pasit választani a könyves hárememből az utazásra elvégre már a Fuentes tesók is kitöltik a létszámot, és bármelyiküknek szívesen nézném a hasizmait nulla huszonnégyben, de nem hiszem, hogy nekem ezt illene… úgyhogy azt mondom, ha már Hawaii, akkor csapjunk egy csajbulit! Mármint… az én kis introvertált módomon of course. Ehhez pedig némi töprengést után Sidney-t (Colleen Hoover – Egy nap talán); Oliviát (Tarryn Fisher – Kihasznált alkalom) és Layana-t (Alessandra Torre – Sötét hazugságok) választanám társul. Első jelöltem egyszerűen laza és jófej, a második kissé agyafúrt és megszállott erősen szimpatizálok vele, az utolsó pedig… hát, ő fizeti az utat. xD

Sol kérdése:

Már mindent bepakoltál a nyaralásra, amikor észreveszed, hogy kifelejtetted a könyvet, és nincs több hely neki a táskádban. Mit veszel ki, hogy legyen hely a könyvnek?

Nem is tudom… valószínűleg megpróbálnék ilyen helyzetben logikusan gondolkodni, és vagy szelektálni kicsit a ruhák között, vagy kivenni valami olyat, amit tudok pótolni akkor, mikor megérkezek – például törölközőt vagy tusfürdőt, sampont vehetek ott is akár, ahogy egy rakat kaját is felesleges előre csomagolnom, mikor bevásárolni minden bizonnyal nyaralás alatt is tudnék. Mindezek mellett abszurd elképzelni egy ilyen helyzetet, ugyanis nem fordul elő, hogy nem jut hely a könyvnek, ha az az első dolog, amit bepakolok, mint a lehető legfontosabb útitársat xD A kérdés inkább az lesz, hogy mit vegyek ki, mit rendezzek át, hogy elférjen bármi ruha a pizsimen kívül…

Vikcy3 kérdése:

Melyik az a (létező) hely, amit egy könyv hatására látogattál meg/látogatnál meg a jövőben?

Létező? Ne már… pedig amúgy Idris továbbra is cél, egyszer még megtalálom hol van… de addig is a Pokoli szerkezetek hatására megelégednék Walesszel is – ha ott teremnek a Will féle árnyvadászok, akkor már repülök is –, de Forks is vonz még nyomi kisváros létére is, mert… egyszerűen mert vámpírok… vérfarkasok… meg persze az a felülmúlhatatlanul nosztalgikus Alkonyat-feeling. ♥ De úgy összességében nem vagyok nagy utazgató – továbbá még mindig nehézséget okoz, hogy akár Pestre eljussak alkalomadtán, úgyhogy nem szövök inkább nagy terveket xD

Molly kérdései:

Ha egy könyvhelyszínre mehetnél 1 hétre nyaralni (tehát oda, ahol a történet játszódik) melyiket választanád?

Különösen könyvhelyszínen nem gondolkozok, inkább valamelyik nagyvárost venném célba, legyen szó Magyarországról, Amerikáról, vagy bármilyen más helyről, amihez valamilyen módon kellemes könyvélmény kapcsol.

Hány könyvet viszel magaddal nyaralásra?

Nem tervezek nyaralni menni, mint említettem fentebb, nem vagyok nagy utazó – pláne nem a nyári dögmelegben, mikor minden cafatnyi ruha leolvad rólam a fülledt kocsiban. Hell no. De ha mégis meg akarnék halni… hát akkor kétlem hogy szükségem lenne hozzá könyvre. xD Általános tapasztalatom a régi nyaralásokról: mindenre van idő, csak olvasni nem.




Valentine Wiggin kérdései:

Augusztus 20-án fontos szerepet kap a történelem. Kedvenc történelmi regényed?

Bár alapból szeretem a törit, nagy történelmi regény olvasó mégsem vagyok, maximum történelmi romantikusként csúszik be egy-egy néhanapján, vagy mint sulis kötelező. Előbbi kategória nálam a legtöbb Austen például, vagy akár Julianne Donaldson művei – kedvenc pedig egyértelműen ez utóbbitól a Blackmoore. Szívszorítóan gyönyörű.

Rossz az idő, így egy napot „kultúrprogrammal” kell töltened. Melyik fiktív karakterrel mennél könyvtárba, múzeumba, moziba?

Kulturális programhoz valószínűleg Will Herondale-t vagy Jem Carstairst vinném magammal, mert tudom, hogy ők igazán értékelnék a látnivalókat, továbbá rengeteg érdekességet is tudnának mesélni arról nem is beszélve, hogy Will fejből idézne nekem Byront, meg ilyesmi, amivel le tudna ám venni a lábamról. Ellenben ha a csoda újból a Természettudományi Múzeumhoz vinne ami amúgy nagyon tetszett anno, csak az óriáscápa… hát, arra nem voltam lelkileg fölkészülve, vagy valami inkább reálos témájú kiállításra, programra, akkor Mattet hívnám útitársnak a Szeretni bolondulásig sorozatból – humoros egy zseni, vele még a fizika sem lenne olyan unalmas, mint amúgy.

Csokitorta kérdése:

Melyik könyvszereplőt választanád idegenvezetőnek?

Maximálisan azon múlik, hogy mi lenne az úti cél. Olyan karakter nem ugrik be, akire az mondanám, bármilyen helyzetben, bármikor és bárhol tökéletes idegenvezetőm lehetne, de ha úgy adódna, hogy Olaszországba utazhatnék nyaralásra miért érzem úgy, hogy ez álom marad és csóró kisvárosomban fogok elpusztulni?, akkor rögtön tudnám, kinek kell szólni. Kapásból Ren jutott eszembe az egyik aktuális olvasásomból, a Firenzei nyárból, utána pedig rögtön Stefan a Vámpírnaplókból – elvégre ő aztán otthon van az olasz reneszánsz építészetben, művészetben, biztos lenne mit mutasson az országban.

Beatrice8 kérdései:

.A szüleid/barátaid/családod megelégelték, hogy mindig olvasol, ezért megtiltják, hogy a közös nyaralásotokra vigyél könyvet. Milyen reakcióra számíthatnak tőled?

Ugyan kérlek. Megtiltani? Nekem? Ne nevettess. Van egy titkos rekesz a bőröndöm aljában.

Melyik könyvet vinnéd magaddal egy világ körüli nyaralásra?

Kezdjük az alapoknál: valószínűleg ha megtehetném ami távol áll a valóságtól akkor sem indulnék világ körüli utazásra, DE ha mégis… hát akkor meg nem ismerem azt a szót, hogy „könyv”. Így ilyen egyszerűen: „könyv”… Olyan van maximum, hogy „könyvek.” Valószínűleg csak egy pizsit vinnék magammal – minden mást vehetek a helyszíneken, ha már olyan kőgazdag vagyok, hogy oda utazok és annyit, amennyit csak akarok, right? xD –, a bőröndöm további részét egy rakat könyv töltené ki.

M_Annie_99 kérdései:

Ha az lenne a nyári házi feladatod, hogy írj egy tipikus, nyári szerelmes történetet, melyik könyvből/könyvekből merítenél ihletet?

A motiváció számomra nem világos, elvégre miért akarnék valami tipikusat írni, amit már ezren megírtak előttem… de ha ez a házi, hát ez, kénytelen vagyok feláldozni a művészetet a kényszer oltárán. Ez esetben pedig valószínűleg Jennifer Salvato Doktorsi Lángra lobbant nyár c. könyvéért nyúlnék először ihletért, esetleg szóba jöhet még a Te vagy nekem a remény is Abbi Glinestől…

Ha választanod kellene, melyik kedvenc könyves karakterednek írnál szerelmes levelet?

Hát… akárki akármit mond, én sosem láttam a vattacukorrózsaszín szerelemnek előnyös oldalát, ahogy kitartok amellett is, hogy a pozitív érzések sokkal kevésbé alkalmasak megörökítésre, mint egy-egy nagy csalódás, mélypont, szenvedés, a fájdalom. Így tehát eszembe nem jutna szerelemes levelet írni sem – nem vagyok valami romantikus lélek, ahogy az ömlengés sem az én asztalom, az előbbi gondolatomat pedig hűen alátámasztja, hogy minden nagy írói hullámom hátterében valamilyen negatív érzelem állt. Én csak akkor írok, mikor valami fáj, bánt, valaki vagy valami hiányzik az életemből… vagy ha nagyon beindul a fantáziám ;). Szóval szerelemes levél sztornó, sorry babók.

Judy22 kérdései:

Milyen nyári ételt szeretsz a legjobban és mely könyves karakterrel fogyasztanád el most per pillanat?

Valamit egész életemben rosszul csináltam, ha ezt még tőlem kérdezni kell :D Természetesen a fagyi az, mégpedig a citromos meg Snickerses – és őszintén, nekem mindegy ám, hogy kivel fogyasztom el, mikor fagyizok, akkor egyedül ez számít, a társaság oly mellékes.

Mennyivel olvasol többet/kevesebbet nyáron, mint a többi évszakban?

Hát, elvileg ilyenkor olvasok többet, mégpedig igazán, nagyon, sokkal többet, de nem hinném, hogy ezt idén valami brilliánsan tudnám bizonyítani… Tavaly 24 könyvet olvastam el a nyáron, ami kábé havi nyolc regényt jelent… ahhoz képes idén június elseje óta… jézusatyaúristen, lényegében most jöttem rá, hogy azóta keményen egy darab könyvet kezdtem el és fejeztem is be… úgyhogy ha keresnétek, elástam magam. Szégyen.

Mit szeretsz legjobban a nyárban?

Mondanám, hogy a rengeteg szabadidőt, de most még nem tudom ezt kellően átérezni…majd augusztusban. De tény, hogy ha már valamit mondanom kéne, amit szeretek ebben az átkozott, undorító évszakban, akkor az a suli offolása egy időre, továbbá a fagyi… meg a színházi szezon, ami nálunk errefelé kezdődik. Csütörtökön is voltam – mégpedig egy csodás, lenyűgöző darabon, amiről ha minden igaz, hozok a jövőben egy posztot is, mert megérdemli, hogy minél többen halljatok róla –, ma is néztem egy előadást… ez egyike azon kevés indoknak, amivel hajlandó vagyok kitenni a lábam a lakásból. Még a szúnyogcsípéseket is bevállalom.



Nyárról milyen 10 szó jut eszedbe rögtön?

Biztos, hogy tudni akarjátok? Pokol, halál, vihar, szúnyog, méhek, dongók, darazsak, hangyák, bogarak, életveszély, Jézusooooom :O

Niitaa kérdései:

Melyik három könyvbeli karakterrel tartanál a legszívesebben csajos/pasis estét? Milyen programok merülnének fel?

Hát, khm, azt hiszem rám inkább a csajos este vonatkozik, ilyen alapon pedig kitartanék továbbra is Sidney meg Olivia mellett – Lanának az anyagi szolgáltatásait ezúttal köszönjük, nem vesszük igénybe xD –, de amúgy rengeteg RP főszereplő csajt szívesen látnék egy bulis pizsipartira xD Jó, annyira bulisra, hogy valószínűleg csak sorozatot néznénk, és egészségtelen kajákkal tömnénk magunkat, de látjátok, veszélyesen élek. 

Mutass egy számodra nagyon nyárias borítót!

Egyet? Ne aggódjatok, hozok én hármat is mindjárt, nem kell félteni! :D




Mint nyári nyaralás, melyik könyv világába lépnél be a legszívesebben, eltölteni ott egy hetet?

Hát passz… akármennyire is élvezek elveszni alkalomadtán az árnyvadász világban, a józan eszem mégis azt diktálja, hogy ha nem akarok már a nyaralás első napján eltávozni az élők sorából, akkor ne utazzak se fantasy, se pedig disztópia világába. Akkor már azt hiszem inkább maradok valami lájtosabb világvárosnál, ahol belebotolhatok az utcán vagy a szállodámban Owen MacClaybe, vagy éppen Dean Holder szomszédságában köthetek ki. ;)


Virág kérdései:

Klisés klasszikus leszek: mik a terveid erre a nyárra? :)

Hahó, emberkéim, egyedül én érzem magam skizofrénnek, mikor a saját kérdésemre kéne válaszoljak? Az igazat megvallva nincsenek egetrengető terveim – júliusban dolgozom, augusztusban kipihenem ezt a megrázkódtatást, és fejest ugrok kicsit az angol szóbeli felkészülésbe… mert az élet szívás, ha még nem tudtátok volna. Ezen túl…? Magasröptű terveim közé tartozik végigkóstolni a főutcai kávézó összes limonádéját, megnézni egy napfelkeltét, csokis kekszet sütni, növeszteni a szemöldökömet, eljárni futni hahaha, találkozgatni a barátommal, barátnőimmel, és apropó, drága és egyetlen Malec sis’-em is jön hozzám, so… király lesz na :D. A blogos terveim meg igazából a szokásosak: szeretnék minél többet posztolni, továbbá augusztusban nem csak én, hanem a blog is ünnepli második szülinapját, így be van írva a nemlétező naptáramba egy nyereményjáték is ;)

Ülsz a kocsiban, és nézed az elsuhanó tájat az ablakon át, ahogy tartasz a nyaralásra. A nap süt, a szél kellemesen hűsít, az országút pedig végtelenül terül el előtted. Milyen aláfestőzenét képzelnél az utazáshoz?

Ez teljesen a hangulatomtól függ, vagy attól, hogy éppen milyen gondolatok kavarognak a fejemben… jelenleg valami zúzós esne jól, talán még Korn is, de legalábbis valami ütősebb Skillet vagy Green Day, de ahogy a hangulatingadozásaimat ismerem, pár hét nap, és akkor meg érzelegni akarnék, so… just Virág things.

BarbyMalik kérdései:

Ha nyár, akkor nekem a fagyi jut először eszembe. Melyik könyvkaraktert vinnéd el fagyizni?

Hát nekem is az jut először eszembe, pacsi, látszik hogy sis’-ek vagyunk ;)  Már írtam válaszként egy korábbi kérdésre is, de mikor fagyizok, akkor lényegében leszarom mi zajlik körülöttem, és ki rontja a levegőt még mellettem, én csak a fagyimra, arra a kulináris élvezetre fogok koncentrálni.




Szép idő + hintaágy + jó könyv = tökéletes időtöltés. Melyik kötet illene neked az egyenletbe?

Jelenleg, még ha a hintaágyat ki is vonom az egyenletből brr, matek és az ágyammal helyettesítem, akkor is Baráth Viktória A Főnök c. könyve tölti be a fejemben először a „jó könyv” helyet, hiszen az írónő korábbi regényéből kiindulva nagy reményekkel és teljesen pozitívan állok hozzá, mi több, érzem, hogy imádni fogom. ;)

Melyik az a könyv, amit nyáron mindenképp el szeretnél olvasni? Miért?

Ami azt illeti, végtelen nyári várólistám van és némi olvasási válságom is, yaay, de jelenleg a recenziós példányaim előnyt élveznek, így sürgős lenne már Ann Aguirre-től a Menedék, Sarah Raaschtól a Hó mint hamu vagy április óta próbálkozok vele, jó ég, Eileen Cooktól a Címlapsztori, továbbá lesznek itt még Álomgyáros finomságok. Tervben van például mihamarabb megismerkedni tüzetesebben Anne L. Green munkásságával, ugyanis rengeteg jót hallottam a könyveiről –  kiváltképp az én drága Malec sis’-emtől ♥ –, és történetesen ott vár a polcomon a Remény hajnala és a Törékeny vonzerő is. Meg… igazándiból a polcomon egészen sokminden pihen… ahogy az asztalomon is… meg az éjjeliszekrényemen… nos, erről beszélek, mikor végtelen várólistát emlegetek. Jobb, amíg nem sorolom végig.

Ezek lettek volna a Summer Forever Projekt résztvevő bloggereinek kérdései – igyekeztem legjobb tudásom szerint megválaszolni őket, és lám, még életben is maradtam, úgyhogy én sikeresnek könyvelem el a délutánt meg a hét összes délutánját… ne higgyétek, hogy nem adtam fel közben vagy háromszor. Remélem élveztétek a posztot, amennyiben igen, akkor a billentyűzetbe fejelni odalent lehet, a többi résztvevő blogját a hasonló posztokért pedig Sol keze munkájának köszönhetően lejjebb, ezen a rendkívül nyári képen érhetitek el, a játékokra kattintva! Holnap még jövök egy záróposzttal a projekthez, addig is maradjatok, nézelődjetek a többieknél is, s ha van kedvetek, osszátok meg velem a komment szekcióban azt, hogy Ti hogyan viszonyultok a nyárhoz! Ezer puszi és ölelés! 


@Virág_Blogger @Sol @BarbyMalik0112 @neverhood @csokitorta @NagyDorka @Ashley_Redwood @sateenkaarigirl @perpetua @Gothic01 @AliceBertrand @M_Annie_99 @Vicky3 @VNoémi @FairyDust @molly_ @Mira_Könyvespolca_blog @_RókaLány @AniTiger @Niitaa @pveronika @Valentine_Wiggin @Judy22 @Beatrice8