Hey, virágszálak! Újabb nem annyira őszinek tűnő őszi nap, újabb
nem feltétlenül őszinek tűnő őszi poszt… akárcsak a napokban publikált playlist
kicsit borongósabb számai, úgy a versek sem évszakhoz kötött dolgok, számomra
mégis megvan bennük az a tipikus őszre jellemző hangulat, amitől ilyenkor esik
legjobban hallgatni/olvasgatni őket. Fogalmam sincs, mennyien tudjátok –
szerintem említettem már pár posztban –, de én magam eléggé szeretem a
verseket, olykor elszórakoztatom magam egy-egy kötetet böngészve, de sajátokat
is szívesen szülök, mikor éppen elég nyomorúság van bennem, ami megihlethet.
Hatalmas szerencsétekre viszont mára nem ezeket terveztem bedobni: alább 5
verseskötetet gyűjtöttem össze, melyekhez idén volt szerencsém, és többségben
ajánlani is tudok nektek is, ha a takaróba burkolódzós, kávét iszogatós képbe
elkéne valami falatnyi olvasnivaló. Enjoy!
1. rupi kaur –
milk and honey
Kezdeném a feketelevessel, ugyanis, az a határozott vonallal
áthúzott, de amúgy nagyon is komolyan gondolt „többségében” pár sorral fentebb egyáltalán nem a véletlen műve
volt. Mert alapvetően ha van könyv, amit jó szívvel legfeljebb az
ellenségeimnek ajánlanék, mint pusztító fegyvert, akkor az a milk and honey. Egen, tiszta kis
betűvel. Igen, a szerző is, és nem azért, mert nemecsekezek, bár aki
művésznek hívja magát, miután versnek szán kb. annyit, hogy „az ölelésed az
otthonom” az véleményem szerint megérdemelné.. Lényeg a lényeg, számomra az
év egyik legnagyobb szenvedése volt a kötet, ennek ellenére továbbra is
bestseller, továbbra is kiemelkedő csillagozású Goodreadsen, továbbra is sokak
kedvence – s ezeket ugyan megérteni nem tudom, tegyünk úgy, mintha elfogadnám.
Nyilván van valami a milk and honey-ban,
amitől világszerte rengeteg nő a magáénak érzi, talán mert a szerző közhelyekben
gondolkodva ír szerelemről, úgy, hogy azt abszolút mindenki megértheti. Nekem
ez nem jött be, ahogy a halálba használt enterek és folyószövegben is
feleslegesnek vélt nagybetűk sem… de minden jel arra utal, hogy véleményemmel a
kisebbséget erősítem – hogy ti miként vélekedtek majd rupi kaur kötetéről,
eldől, ha tesztek vele egy próbát. Jó hír azok számára, akik fontolgatják az
olvasást, hogy a Könyvmolyképző hamarosan magyarul is hozza. | Értékelésem
2. Závada
Péter – Ahol megszakad
Alapvetően talán megosztó dolog a kortárs költészet, és elég
sokáig szerettem versek említésekor én is inkább csak Petőfire, Ady-ra,
Aranyra, meg az egész irodalomórás bagázsra asszociálni… Závada Péter neve
azonban jó ideje nem hagyott nyugodni már. Instán botlottam egy versébe, és a
sorokat átfutva azonnal rohantam kideríteni, hogy kinek az agyából pattant ki a
nevezett csoda… onnantól pedig hajtóvadászatot indítottam a köteteiért. Az Ahol megszakad kissé ambivalens
érzéseket keltett bennem: olykor soknak éreztem, a szabad versekkel kissé
nehezen barátkoztam, ugyanakkor valami eszméletlenül élettel telivé váltak a
versek a modern kor helyzeteinek, szavainak bevonásával. Azt hiszem, már az én
költészetről alkotott elképzeléseimre is ráfért ez a fajta kis vérfrissítés.
3. Reviczky
Gyula összes művei
Ezt igazán nem szeretném túlbonyolítani: kétségtelen, hogy
egy „összes” jelzővel ellátott kötet nem arra való, hogy egyszuszra lehúzza az
ember, de attól kezdve, hogy ismerem a költőt, és sikerült megszereznem egyben
valamennyi művét, bármikor szívesen nyúlok érte a polcra, ha rám tör a
versolvashatnék. Vannak a költemények között egyszerűbbek, művésziebbek,
rövidek, hosszúak, ilyenek, olyanok, van, ami tetszik, van, ami nem… de
akárhogy is, szerintem Reviczky méltatlanul elhanyagolt művésze a magyar
irodalomnak, akivel ha rajtam múlna, jóval többet foglalkoznánk.
4. Tisza Kata
– A legjobb hely a városban te vagy
Tisza Kata valamennyi szavának ereje van: üt, vág, ahol csak
ér, aztán pár oldal erejéig mindig lekuporodik megtépázott lelkünk mellé, a
simogatása, a szavai gyengédek de őszinték, reményt gyújt velük már akkor is,
mikor a sebeink még véreznek. A lehetőségét a gyógyulásnak, s az ehhez
szükséges segítséget. A legjobb hely a
városban te vagy minden emberhez személyesen szól, aki volt már valaha
házas, szerelmes, kapcsolatban élő… ezzel egyidőben megszólít mindenkit, aki
csalódott már valakiben, aki a legkevésbé szabadott volna csalódást okozzon;
megérinti valamennyiünk szívének azt a megbántott, kihasznált, szeretetre,
törődésre vágyó részét, amit sokszor úgy érezzük, senki sem ért. Ez a rövid,
mindössze 200 oldal mindnyájunkat elvezet a félelemtől, megalázottságtól,
boldogtalanságtól egy új kezdet felé – rögös úton, de látva a fényt, ami ránk
vár, kilábalva a múlt kapcsolatainak fájdalmából. Sokszor nyersen, kegyetlenül,
keserűen, de tudva, hogy a terápia első, és legfontosabb pontja az őszinteség,
s az, hogy szembenézzünk önmagunkkal s a problémáinkkal. Számomra az írónő az
év legnagyobb felfedezettje, s talán sosem fogok ráunni, hogy a köteteit
ajánlgassam nektek, és igazából mindenkinek… de hatalmas erejű dolgokra képes a
szavakkal, ezt pedig vétek lenne nem engedni be minden embernek. | Értékelésem
5. Fodor Ákos
– Kis téli zene
Csak rólam árulkodik – és úgy vélem, nem mond semmi jót –,
hogy korábban még csak nem is hallottam a haiku műfajáról magyarfaktosként
most megyek és ások egy gödröt szégyenemben – így az én fejemben Fodor Ákos
ezen kötete tette helyre a fogalmat, és ezzel együtt rögtön be is lopta magát a
szívembe egy kicsit. Persze nem azzal a mesteri szintű lappazarlással, amit a
három sor/oldal indukál… tudjátok, hogy az szerintem nem király, sokkal
inkább a felismeréssel, hogy csupán néhány jól irányzott, gondosan megformált
szó mekkora erővel bírhat a megfelelő helyen és időben. Az egész kötet minden
egyes rövid és tömör versével megtestesíti azt, amire azt szoktam mondani:
egyszerű, de nagyszerű.
+1
Nem, valóban nem jelentettem be előre, de csalnék egy kicsit
ezzel a plusz ponttal… ugyanis végezetül nem egy kötetet hoznék, hanem néhány
megzenésített verset, amit szívesen hallgatok. Igazán csak egyet-kettőt, a
hangulat kedvéért, amit alább listába szedve meg is hallgathattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése