2026-os Újévi Nem-Fogadalmak Book Tag

’Napot! Tavaly egyértelműen tisztáztam, hogy nem hiszek az újévi fogadalmakban, ezt az álláspontom pedig tartom is, töretlenül – de hogy ez megakadályozott-e valaha abban, hogy elkapjon a mágikus decemberi-januári tervezgethetnék és magával ragadó motiváció-hullám…? Nos, nem nagyon. Ez egy kikerülhetetlen fázis, talán még az optimális mentális egészségem vagy látszat-egyensúlyom fenntartásának is kritikus feltétele, úgyhogy úgy döntöttem sodródok az árral. Ennek jegyében ismét kiolvasztottam 12 hónapos hibernációjából az álmodozással és várólistacsökkentés illúziójával kecsegtető „Újévi „nem-fogadalmak” Book Taget egy kis módosult tudatállapotot igénylő, irreálisan optimista hangvételű tervezgetéshez.

Mielőtt azonban megkezdjük, vessünk számot 1.5-ös gyorsítással a tavaly megfogalmazott nem-fogadalmakkal (szigorúan csak az olvasásra irányulókkal, az életemre vonatkozókat felejtsük is el): bár nem sikerült a légbőlkapott, random kedden általam kreált listám minden tételét maradéktalanul teljesítenem, a) ez amúgy is elég nagy marhaságnak hangzik, b) legalább élveztem majdnem minden olvasással töltött pillanatot, így bátran kijelenthetem, hogy könyvmolyént igenis megnyertem a 2025-ös évet. Számszerű célt nem tűztem ki, egyedül egy dolgot akartam: ledobni a teljesítménynyomást erről a testet-lelket megújító, relaxáló hobbiról, ez pedig sikerült is. Végül összesen 44 tétellel bővült az olvasmánylistám, az olvasottak kb. 80%-a pedig kifejezett elégedettséggel töltött el, amit elég korrekt kis aránynak érzek. (Btw, a 2025-ös könyves toplistámért katt ide!) 2026-nak igencsak hasonló reményekkel futok neki, úgyhogy nézzük, hogyan tervezem élvezni az olvasást a következő 12 hónapban! Enjoy!

1. Egy szerző, akitől még semmit sem olvastál, de idén szeretnél

Sokat szemeztem tavaly Claire Keegan kisregényeivel – vonzott maga a műfaj megismerése, de az egyes történetek is az első perctől kezdve kedvemrevalónak tűntek. Persze ahogy az lenni szokott, szilárd elköteleződés híján lassan feledésbe merült az irántuk érzett érdeklődésem – de szerencsére épp időben lépett közbe a jézuska ahhoz, hogy emlékeztessen, úgyhogy a Már későn, illetve a sikeres filmadaptáció alapjául szolgáló Csendes lány már a polcomon várja a beteljesülés pillanatát. Mi több, mire ezt a posztot olvassátok, az utóbbi már el is foglalta az év első olvasmányának előkelő helyét – értékelés hamarosan, stay tuned.

2. Egy könyv, amit idén mindenképp szeretnél elolvasni

Valamennyi itt felsorolt könyvet. Meg úgy alles zusammen az Éves tervem tételeit. Obviously. Erről szól oda-vissza ez a tervezgetés. De hogy konkretizáljak, eszembe jutott egy kötet idő közben, amire kitartóan nagyon vágyok; aminek az élménye szerintem sokat javítana az életminőségemen, ami feltehetően klappol az elbaszott humorérzékemmel, és ami garantáltan kikapcsolná a veszélyesen túlmelegedett agyamat. Ez pedig Benedek Ágota kibaszott karanténnaplója, a Rumbarumbamm. Nem ragozom túl: kell. És fogom.

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Tavaly elég jó tapasztalataim voltak klasszikusok pótlásával (A kis herceg, Száll a kakukk fészkére, Édes Anna) és újraolvasásával (Virágot Algernonnak) is, úgyhogy feltett célom folytatni irodalmi kiművelésemet mind világirodalmi téren, mind hazai terepen. Persze szándékosan hosszabb listát firkantottam magamnak, hogy meghagyjam a válogatás szabadságát; egy ideális életben, ahol az olvasásból és olvasásnak élek, 2026-ban mindet lazán sorra keríthetném, de ezeket a címeket inkább azzal hagyom itt magamnak, hogy „cseresznyézz kedvedre, te istennő”. Vagy ilyesmi. Szóval amikre szívesen sort kerítenék az elkövetkezendőkben: Dorian Gray képmása, A nagy Gatsby, A skarlát betű, magyarok közül pedig a Pendragon legendát és a Pacsirtát néztem ki magamnak, egy kis Örkénnyel vegyítve. Sok sikert nekem!

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

Tudom, már nem visszafele kéne tekintgetnem, hanem szigorúan csak előre, de úristen, hogy én mennyi örömömet leltem ’25-ben az újraolvasásokban! Volt amit egy, volt amit kilenc, volt amit tizenkét-tizenhárom év távlatából csaptam fel újra, és azok az új perspektívák, az a gyarapodó megértés, amivel forgathattam őket… hát ez elindított bennem valamit. Úgyhogy a 2026-os könyvmoly-hadművelet lényeges elemének tartom az újraolvasások sorának bővítését, mégpedig több irányból is: a fiatalságom újraélesztésére szeretném ismét kipörgetni a Pokoli szerkezetek trilógiát, az alkotói stílusom művelésére Sally Rooney könyveit és az Eleanor Oliphant köszöni, jól vant, az egykori ízlésem minőségellenőrzésére pedig a Párválasztót és Julianne Donaldson regényeit. Meg ami útközben adódik.

5. Egy könyv, ami már ezer éve várólistás – idén azonban végre sorra kerül

Akkora fordulatot vett az ízlésem az olvasási válságom évei alatt, hogy aligha tudnék olyan címet mondani, ami ezer éve a várólistámon csücsül, és még mindig aktuális. Bár belegondolva Az üvegbura relatíve régóta tervben van – tényleg, őszintén kíváncsi is vagyok rá, de hogy ez szolgálná-e jelenleg a mentális egészségem és lelki újjészületésem… nos, azt kétlem.

6. Egy vaskos olvasmány, amit beterveztél

Alapjáraton ilyen középszerű, 350 oldal párti olvasó entitás volnék… de indokolt esetben persze kivételt teszek. Ezt a nemes célt ezúttal Liz Moore: Az erdő istene c. bestsellere szolgálja, ami nemcsakhogy a szupermegbízható KULT kiadói sorozat része – ami már önmagában garancia, külső-belső minőségre egyaránt – amit még maga Taylor Swift is örömmel fogyasztott a turnéja alatt, de nekem előzetesen, a nulla ismeretemmel teljesen Ahol a folyami rákok énekelnek és Papírpalota vibe-jaim vannak tőle, ami megintcsak enyhén szólva jó pont. Tökmindegy az is, ha egyáltalán nem trafáltam bele, a kedvem legalább ez biztosítja. 

7. Egy író, akitől olvastál már, és ez idén sem lesz másképp

Ezerrel izzítom a lapozóizmaimat az abszolút top kedvenc szerzőim munkáiban való további elmélyülésre! Moa Herngren trilógiájának utolsó két része, Az anyós és Az örökség már itt pihen a polcomon, Hazelwood fiatalságomat felelevenítő vámpíros duológiájának második kötete, A társ szintén, ezeket semmi pénzért ki nem hagynám. Emellett izgatottan várom Taylor Jenkins Reid két regényének, az Atmosphere-nek és a Forever, interrupted-nek a magyar fordításait, melyek a kiadónál már előkészület alatt állnak.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

A családom a lehető legszuperebb, preferenciáim és ízlésem szerint tökéletesen összeválogatott könyvekkel ajándékozott meg, úgyhogy leszögezném, hogy fixen mindet végig fogom idén zongorázni. Talán még a télen – elég valószínű, igen. A legtöbbet közülük megemlítem itt egyik-másik kérdés alatt, úgyhogy most csak egyet emelnék ki külön, mégpedig A Holland Házat. Ann Patchett már kivívta elkötelezett érdeklődésemet a munkássága iránt, elvégre a Tom Lake vitte a hátán a 2024-es toplistámat, így nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogja megugrani a második benyomás érzékeny akadályait. A téma és műfaj nálam már előre is telitalálat.

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is idén fogsz

Megrögzött standalone-hívő vagyok, és meggyőződésem, hogy ez nálam egyirányú utca – nem várható benne változás. Elena Ferrante Nápolyi történetek sorozatával viszont már 2019 óta szemezek, mikor is egy szabadon választott kurzus olasz kortárs irodalom óráján ez volt a téma. Az a másfél óra fellelkesített, kíváncsivá tett, mégis sokáig csak tologattam a várólistámon – mostanra viszont úgy érzem, hozzá érett az ízlésem, így bátrabban tervezek vele. Hogy tényleg egyazon évben fogom-e elkezdeni és befejezni, az kérdéses, de szándékaim, na azok vannak.

10. Egy korábban megkezdett sorozat, aminek a végére pontot teszel 2026-ban

Először is: művészember vagyok, nem teszek pontokat – csak gondolatjeleket. Másodszor: továbbra sincs semmilyen megkezdett sorozatom, amivel befejezésig vesződném magam a továbbiakban. Upsz, mégis van megkezdett sorozatom: a Vaják első részét sorra kerítettem tavaly, és abszolút nyitott vagyok, mit hoz a folytatás, azonban tekintve, hogy mennyire ízlésemen és komfortzónámon kívül esik a műfaj, 1-2 kötetnél nem hinném, hogy többet fogyasztok majd belőle egy év alatt.

11. Hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Az idei tempót véve alapul 40-50 könyv reálisnak érződik; az 50 kerek is lenne, ami egyértelműen gyönyörködtetné a szépérzékemet, de ismétlem magam: no pressure, ez csak buli. Mindez csak egy lassú reggelek munka előtti fél órájában fellapozott 15-20 oldal, a lefekvés előtti lelassulás, egy szabadnapon ágyban töltött délelőtt, vagy egy-egy hosszú vonatút minőségivé varázsolt ideje. A cél még mindig ez: élvezni az olvasást, nem terhelni le magam, és továbbra is éles hatodik érzékkel válogatni meg a lélekgyilkos ízlésembe vágó regényeket.

12. Bármilyen egyéb célkitűzés?

Összességében elég sok van, könyves téren valamivel kevesebb, de azokkal is szeretnék megengedően bánni, hogy inkább lássam bennük a lehetőséget, mint az elvárást. Szeretném idén reclaimelni kicsit a szakirodalmi könyvespolcomat, és újra megtalálni azt az értéket és elhivatást, amivel nekiindultam kezdetben a szakmámnak; ezen belül pedig keresem azokat a szakkönyveket, amelyek személyes hasznot is hoznának életem konyhájára. Éles váltás, de őszintén nagyon szeretném több kikapcsoló, minőségi, de abszolút szórakoztató romantikus regénnyel bővíteni az olvasmánylistám. Csak úgy, csak hogy jól essen. És végül a blog felé is tartozok eggyel-s-mással: célom, hogy több értékelést ne csak elkezdjek, de be is fejezzek, ha másért nem, már csak azért is, hogy motivált legyek tüzetesebben értékelni és átgondolni egy-egy olvasmányélményemet. Oh, és by the way, jó lenne végre optimalizálni a magánkönyvtáramat is, úgyhogy jó állapotú és számomra keservesen olcsó könyvekért lessetek a Vinted oldalam felé!

Szóval ilyen tervekkel, célokkal, reményekkel, vibe-okkal és mágnestáblára tűzött listákkal állok én neki időszámításunk 2026. könyvmoly évének, na meg azzal az ígérettel, hogy mindezt stabil önmonitorozással is kísérem a hatékony megvalósulás érdekében. A nem annyira olvasós, egzisztenciális, és fájdalmasan a realitásra törekvő önoptimalizáló nem-fogadalmas posztom szintén a draftok között pihen, illetve itt van a kanyarban 2025 zenés összefoglalója is, úgyhogy elég szoros napirendet tűztem ki erre a szorgos január-eleji időszakra, győzzétek csak követni! Tekintsétek ezt kihívásnak. Addig viszont szeretettel bátorítanálak titeket, hogy ha eddig még nem tettétek, vegyétek számba Ti is a 2026-os könyves célkitűzéseiteket, és vigyétek ezt a Book Taget a szokásos módon – boldogan, isten hírével és forrásmegjelöléssel. Puszillak titeket, és a nagyon korai viszontlátásra! xoxo

 

Könyves legek 2025-ből

A Cozy Cafe Ambience Jazz Collection hangja, februárig szolgálatban lévő karácsonyfa fénye, és irdatlan évértékelő-dömping szaga tölti meg a nappalit, miközben kicsapom az étkezőasztalra a laptopom és előrelátó kis évközbeni jegyzeteim, hogy aztán elégedett sóhajjal megírjam az ötvennyolcadik könyves évösszegzőt, amit már a kutya se olvas el. Isteni szerencse, hogy beteg elme lévén puszta élvezetből is mindent toplistákba rendezek, és emellett hajlandó vagyok a produktivitás illúziójával is beérni. Úgyhogy kezdődjön, folytatódjon, vagy nemes egyszerűséggel következzen az elkerülhetetlen: vessünk egy pillantást 2025 olvasmányaira!

Mindenekelőtt, nagy év volt ez nekem könyvmolyként, ugyanis többévnyi olvasási válság után ’24 legvégén kezdtem visszarázódni a könyves világba, a kifejlett formámat – túllépve a próbaidő lárva-állapotán – pedig 2025-ben értem el. Nem teljesítménykényszerből, hanem a lelassulás, kikapcsolódás, elmélyülés vágyával törekedtem rá, hogy lehetőleg minden nap időt szakítsak pár oldalra – ugyanakkor végre visszanyertem azt az elveszettnek vélt képességemet is, hogy akár 100 oldalakig is jó érzéssel tudjak koncentrálni. Számomra ezek a tapasztalatok aranyat értek, és tényleg sokat tettek az életminőségemért.

Ami a felhozatalt illeti, összesen 44 kötetet olvastam el tavaly, amit teljesen realisztikus és élettel összeegyeztethető számnak érzek. Az arányok kedvezően alakultak: az olvasottak mindössze 9%-ára mondható, hogy abszolút baklövés volt, további 11%-kal nem voltam maradéktalanul elégedett, ezen felül viszont ha szophatom kicsit a saját farkam úgy érzem, kibaszott jó érzékkel válogattam össze az igazán nekem való regényeket! A vezető műfajom természetesen maradt az, amit Spotify Wrappedes fogalmazással élve csak „életszagú drámai fájdalomkálváriának” nevezek, de a humor oltáránál is nagy hitbuzgalommal áldoztam, amikor csak tudtam. Ha már Wrapped… hát nem elkéne már egy ilyen funkció a molyra is? Csak képzeljétek el… „Idén 36 könyvet olvastál, aminek mentálisan beteg a főszereplője. Mondd, jól vagy?” vagy „Idén minden könyvet 5*-ra értékeltél – vagy különösen jó éved volt, vagy olyan alacsonyan tartod a lécet, mint a pasizásban. Szedd össze magad!”. Odabaszna. Na de basszunk oda mi is, ha már itt vagyunk, nézzük azokat a '25-ös legeket!

2025 legnagyobb könyves csalódásai

Természetesen stílusosan a legrosszabbakkal kezdek… mert azt tanultam, a jó híreket kell utoljára hagyni. Meg azért is, hogy fokozzam az izgalmat. Amúgy az a végtelen szerencse ért titeket, hogy a legnagyobb könyves fájdalmaimról jól dokumentált szöveges idegösszeroppanásaimon keresztül mind olvashattatok, így az értékeléseket természetesen linkelem – ha kimaradtak volna, adjatok nekik egy esélyt inkább, mint az említett könyveknek.

Lily Gold – Francia négyes (5/1): Túl frissen én még bennem ez a trauma, hogy beszéljek róla… de röviden szólva: sosem olvastam még semmit, ami ilyen mértékben nélkülözött volna bármiféle írói készséget és szókincset, ennyire életszerűtlen lett volna minden egyes jelenetben és párbeszédben, ennyire fájdalomtól nyüszítősen cringe szex-jelenetekkel lett volna teletűzdelve, ilyen felszínesen és félvállról akart volna a komoly témák tollaival ékeskedni, és végül, de nem utolsósorban, nem vert még a sors ellenszenvesebb főszereplővel – akit közben „relatable”-nek és sajnálatra méltónak próbált eladni az írónő. Ez így kompletten az irodalmon elkövetett brutális erőszak.

Emma Noyes – Ne mondj le róla (5/2.5): Nagy akartam szeretni ezt a regényt – hosszasan akartam méltatni az írónőt, amiért a mentális betegséggel kapcsolatos személyes tapasztalatait az irodalmi reprezentáció szolgálatába állította, ráirányítotva a figyelmet egy súlyos és nagyon gyakori zavarra. Hiszek a terápiás írások erejében, a láthatóság megértettséget fokozó hatásában. Mindezt a részét csakugyan nagyra értékelem a regénynek, de ami ezen túl marad… az olvasói szempontból nem valami kielégítő, köszönhetően a teljesen életszerűtlen, zs-kategóriás filmből szalajtott párbeszédeknek és a még ezeknél is élettelenebb karaktereknek, akik jobbára egy-egy tulajdonságra lettek felhúzva. A főszereplőre pedig inkább nem is vesztegetek szót, mert… fhu.

Colleen Hoover – Layla (5/2): Nem tudom mikben voltam 2025 elején, hogy jó ötletnek tűnt CoHo-t olvasni, de keményen pofánvágott a sors válaszul és elrettentésül. Az elvesztegetett időmön túl leginkább viszont az fájt, hogy volt a történetben potenciál: beteges, elborult, gondosan redflag-csokorba bugyolált, de alapvetően kiváló sztori lehetett volna… ha közbe nem szólt volna a váltakozva túl- vagy alulírós szerzői stílus, a romantikának címkézett hűtlenség és bántalmazás, a mélyen szexista karakterábrázolás, a mentális betegségek stigmatizálásának erősítése, a csontig hatoló lélektani toxicitás… ilyen apróságok. Ne dőljetek be ennek, könyörgöm.  

Rob Sheffield – Heartbreak is the National Anthem (5/2): Míg az előzőek inkább szimpla negatív tapasztalatok voltak, a legnagyobb csalódást egyértelműen ez a bizalmasnak és informatívnak szánt, afféle rajongói-Bibliaként beharangozott Taylor Swift portré jelentette. Felszínes és szenzációhajhász, nyomokban sem tartalmazta azt az énekesnő személyét és zenéjét illető elemzői mélységet, amelyet a fülszöveg ígért. Új információ aligha akadt benne, annál több félreértelmezés, belemagyarázás, spekuláció, klisé-halmok, Taylor karakterének teljes kiszikkasztása és flitterekre redukálása, konkrét tárgyi tévedések… értitek a lényeget. Lesújtott ez az amatőr munka.

2025 legszebb borítói

Szigorú szemmel kiválogattam a tényleges szépségeket, igazi drágaszágokat az idei olvasmányaim közül, amit a kép elég egyértelműen szemléltet is. Gyönyörködjetek. (És btw: Viperák értékelés ITT) Emellett viszont megemlítenék még két dolgot. Először is, kell egy antigyőztes is, egy negatív hős, egy kontrasztot képző ellenpélda… úgyhogy engedjétek meg, de a Valójában remekül egészen parádés könnyedséggel viszi a legocsmányabb idei fedél díját. Másodszor, a szépség egy dolog, a jó borító pedig egy másik. Ez fontos. Így megvédeném az előbb sárga földig tiport Valójában remekült – ami bár büntetés a szemnek, a könyvhöz mégis passzol. Emellett 5/5-ös borítódizájnt kapott a Remélem, jól vagy, a Száll a kakukk fészkére 2012-es Európás kiadása, illetve a Baszki, baszki, baszki is.

Újraolvasások

2025-ben a jelek szerint elsődleges napirendi pont volt az újraolvasások számának növelése, ugyanis a 44 elemű olvasmánylistámból tavaly 8 volt ami már  másodjára került a kezembe. Volt olyan, ami mindössze egy-másfél évet bírt ki érintetlenül a polcon, de akadt, ami 8, sőt, olyan is, ami 12-13 éve futott keresztül a kezeimen. Hihetetlen második élmények voltak ezek: hibátlan minőségellenőrzések, felnőtt fejjel történő újraértelmezések, pont jókor érkező jelek az univerzumból. Összegezvén: Sally Rooney újraolvashatósági indexe naggggyon erős, az Arctalan szerelem időtálló mestermű, a Virágot Algernonnak egészen más élmény 12 és 25 évesen (+ pszichológusi diplomával és némi tapasztalattal), az Utas és holdvilág beteg és örök, a Big Magic pedig tökéletes társa egy írással újból kacérkodónak (nekem).

Legnagyobb kedvenceim 2025-ben

Ezt most egy feszengős top5-re szűkítem, mert… mert az a helyzet, hogy veszett sok 5/5-ös, maradandó élményt nyújtó olvasmányhoz volt idén szerencsém. Oh boy, nagyon nem volt könnyű dolgom, főleg azt mérlegelve, milyen szempontok essenek nagyobb súllyal a latba, mikor szelektálok. Nem kívánom nektek azt a küzdelmet, hogy a nevetésetek és könnyeitek objektív értékét kelljen egymással versenyeztetni. Egy szó, mint száz, jöjjenek 2025 abszolút győztesei!

Moa Herngren – A válás: Tudomásom van róla, hogy az Úr 2025. évében ez mennyire kommersz válasznak számít, ez esetben boldog részecske vagyok az elégedett tömegben. Nem véletlenül övezi ennyi pozitív visszajelzés a regényt, elvégre a stílusa jól emészthető, miközben a tartalma nyers, és az utolsó fájdalmas percéig emberi. Csupa lélek, merő dilemma és pszichológiai keresztrejtvény, a való élet emberi dinamikáinak tűpontos leképezése. Épp ez az én ízvilágom.

Molly Roden Winter – Még: Valószínűleg ettől sem esik le az állatok, szintén az év egyik nagy dobásáról van szó, bár A válásnál jóval megosztóbb darab, hiszen a továbbra is tabunak számító nyitott házasság és poliamoria kérdéskörét vitatja meg, méghozzá rendkívüli kendőzetlenséggel. Bár a vázolt helyzet nem az én asztalom, nagyra értékeltem az írónő kitárulkozását ebben a memoárban; azt a sebezhetőséget és nyíltságot, mellyel beleállt a kapcsolati nehézségek, személyes problémák, pszichológiai gyógyulás, és buktatókkal teli identitáskeresés témáiba.

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg: Annyira későn érkeztem A kis herceg rajongótáborba, hogy a tagságim mellé más kapásból egy tetkót is rendeltek… még ilyet! Mindenesetre kis késésemet maximális odaadással, beleéléssel, a mentális stabilitásom áldozati bárányként való felajánlásával kompenzáltam, na meg a Barcsik Vali-féle zenés átdolgozás Spotify statisztikáinak egyszemélyes berobbantásával. Azok a könnyes mosolyok, az a meghatódással vegyes letargia amit ez alatt a pár oldal alatt éreztem elég volt ahhoz, hogy A kis herceggel megalapítsam az örökkévalóságig újraolvasható könyvek gyűjteményét. Elég egyedül van szegény, de legalább ő a büszke király. Vagy herceg.

Monica Heisey – Valójában remekül: Nem halhatok meg addig, míg nem érem el, hogy sokkal többen beszéljenek erről a regényről, passióm lesz a propagálása, erre készüljetek fel. Annyira szégyenletes, és mégis annyira átérezhető – talán a két állítás között ok-okozati összefüggés is van. Biztosan. Életszerű élethelyzet, emberien elcseszett reakciók, görnyedve röhögős humor, tömény kikapcsolódás.

Suzanne Collins – Az aratás hajnala: Suzanne Collins nem azért ír, mert kell. Azért ír, mert van mit mondania. Egyszerűen immunis a topsorozatok szerzőit sújtó bőrlehúzós-kényszerre: hiába visz vissza egy már megismert rendszerbe, hiába utal megfelelő mértékben az alaptrilógiára és a 0. részre, annyi mondanivalója van ezeken túl is, hogy nem szorul rá a korábbi sikerei meglovaglására – ezt pedig nagyon tisztelem. Haymitch történetén keresztül végigkövethetjük mindazon traumatikus, abszolút lesújtó események sorozatát, melyek a trilógiából ismert idősebb önmagát formálták, miközben nem marad el az éles társadalompolitikai és társadalompszichológiai kritika, az aktuálpolitikai parallel storyline-ok, és a könnyek sem. Azok az átkozott könnyek. Abból sok volt.

+1 Ali Hazelwood – Bride – A menyasszony: Ti sem hihettétek el, hogy ötnél megállok. Az összes többi mellett Hazelwood regénye talán kevésbé tűnne, nos, „kedvenc-alapanyagnak”, legalábbis műfaj és téma és funkció alapján, én mégis helyet akartam neki szorítani, ugyanis amennyire imádom az írónő STEM-köteteit, legalább akkora örömmel követtem a fantasy territóriumára való átmerészkedését is. Eszméletlen élvezhetően tette – izgalmas, újszerű világot álmodott szeretetreméltó karakterekkel, frappáns párbeszédekkel, és nem utolsó sorban olyan pezsgő romantikával és erotikával, amit tőle megszokhattunk. Alig várom, hogy folytassam a duológiát, bár szokatlan lesz hátrahagyni Lowe és Misery párosát.

Így zajlott tehát 2025 – a jelek szerint mégsem csak a képernyő előtt, hanem megfelelő mennyiségben az ágyban és kanapén kuckózva is. Összességében nagy elégedettséggel zártam az évet – szuper könyveket vettem kézbe, veszetthosszúra duzzasztottam az éves tervem, kénytelen voltam venni még egy könyvespolcot, elköltöttem Vinteden egy vagon pénzt magánkönyvtárbővítésre, és végső simításként nekiálltam a 2026-os tervezgetésnek is, ami újfent elsőrangú olvasmányélményekkel kecsegtet. Köszönöm, hogy velem tartottatok ma is, és légyszi, ne tartsátok magatokban a ti kedvenceiteket sem – hadd inspirálódjak! Puszi!