2026-os Újévi Nem-Fogadalmak Book Tag

’Napot! Tavaly egyértelműen tisztáztam, hogy nem hiszek az újévi fogadalmakban, ezt az álláspontom pedig tartom is, töretlenül – de hogy ez megakadályozott-e valaha abban, hogy elkapjon a mágikus decemberi-januári tervezgethetnék és magával ragadó motiváció-hullám…? Nos, nem nagyon. Ez egy kikerülhetetlen fázis, talán még az optimális mentális egészségem vagy látszat-egyensúlyom fenntartásának is kritikus feltétele, úgyhogy úgy döntöttem sodródok az árral. Ennek jegyében ismét kiolvasztottam 12 hónapos hibernációjából az álmodozással és várólistacsökkentés illúziójával kecsegtető „Újévi „nem-fogadalmak” Book Taget egy kis módosult tudatállapotot igénylő, irreálisan optimista hangvételű tervezgetéshez.

Mielőtt azonban megkezdjük, vessünk számot 1.5-ös gyorsítással a tavaly megfogalmazott nem-fogadalmakkal (szigorúan csak az olvasásra irányulókkal, az életemre vonatkozókat felejtsük is el): bár nem sikerült a légbőlkapott, random kedden általam kreált listám minden tételét maradéktalanul teljesítenem, a) ez amúgy is elég nagy marhaságnak hangzik, b) legalább élveztem majdnem minden olvasással töltött pillanatot, így bátran kijelenthetem, hogy könyvmolyént igenis megnyertem a 2025-ös évet. Számszerű célt nem tűztem ki, egyedül egy dolgot akartam: ledobni a teljesítménynyomást erről a testet-lelket megújító, relaxáló hobbiról, ez pedig sikerült is. Végül összesen 44 tétellel bővült az olvasmánylistám, az olvasottak kb. 80%-a pedig kifejezett elégedettséggel töltött el, amit elég korrekt kis aránynak érzek. (Btw, a 2025-ös könyves toplistámért katt ide!) 2026-nak igencsak hasonló reményekkel futok neki, úgyhogy nézzük, hogyan tervezem élvezni az olvasást a következő 12 hónapban! Enjoy!

1. Egy szerző, akitől még semmit sem olvastál, de idén szeretnél

Sokat szemeztem tavaly Claire Keegan kisregényeivel – vonzott maga a műfaj megismerése, de az egyes történetek is az első perctől kezdve kedvemrevalónak tűntek. Persze ahogy az lenni szokott, szilárd elköteleződés híján lassan feledésbe merült az irántuk érzett érdeklődésem – de szerencsére épp időben lépett közbe a jézuska ahhoz, hogy emlékeztessen, úgyhogy a Már későn, illetve a sikeres filmadaptáció alapjául szolgáló Csendes lány már a polcomon várja a beteljesülés pillanatát. Mi több, mire ezt a posztot olvassátok, az utóbbi már el is foglalta az év első olvasmányának előkelő helyét – értékelés hamarosan, stay tuned.

2. Egy könyv, amit idén mindenképp szeretnél elolvasni

Valamennyi itt felsorolt könyvet. Meg úgy alles zusammen az Éves tervem tételeit. Obviously. Erről szól oda-vissza ez a tervezgetés. De hogy konkretizáljak, eszembe jutott egy kötet idő közben, amire kitartóan nagyon vágyok; aminek az élménye szerintem sokat javítana az életminőségemen, ami feltehetően klappol az elbaszott humorérzékemmel, és ami garantáltan kikapcsolná a veszélyesen túlmelegedett agyamat. Ez pedig Benedek Ágota kibaszott karanténnaplója, a Rumbarumbamm. Nem ragozom túl: kell. És fogom.

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Tavaly elég jó tapasztalataim voltak klasszikusok pótlásával (A kis herceg, Száll a kakukk fészkére, Édes Anna) és újraolvasásával (Virágot Algernonnak) is, úgyhogy feltett célom folytatni irodalmi kiművelésemet mind világirodalmi téren, mind hazai terepen. Persze szándékosan hosszabb listát firkantottam magamnak, hogy meghagyjam a válogatás szabadságát; egy ideális életben, ahol az olvasásból és olvasásnak élek, 2026-ban mindet lazán sorra keríthetném, de ezeket a címeket inkább azzal hagyom itt magamnak, hogy „cseresznyézz kedvedre, te istennő”. Vagy ilyesmi. Szóval amikre szívesen sort kerítenék az elkövetkezendőkben: Dorian Gray képmása, A nagy Gatsby, A skarlát betű, magyarok közül pedig a Pendragon legendát és a Pacsirtát néztem ki magamnak, egy kis Örkénnyel vegyítve. Sok sikert nekem!

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

Tudom, már nem visszafele kéne tekintgetnem, hanem szigorúan csak előre, de úristen, hogy én mennyi örömömet leltem ’25-ben az újraolvasásokban! Volt amit egy, volt amit kilenc, volt amit tizenkét-tizenhárom év távlatából csaptam fel újra, és azok az új perspektívák, az a gyarapodó megértés, amivel forgathattam őket… hát ez elindított bennem valamit. Úgyhogy a 2026-os könyvmoly-hadművelet lényeges elemének tartom az újraolvasások sorának bővítését, mégpedig több irányból is: a fiatalságom újraélesztésére szeretném ismét kipörgetni a Pokoli szerkezetek trilógiát, az alkotói stílusom művelésére Sally Rooney könyveit és az Eleanor Oliphant köszöni, jól vant, az egykori ízlésem minőségellenőrzésére pedig a Párválasztót és Julianne Donaldson regényeit. Meg ami útközben adódik.

5. Egy könyv, ami már ezer éve várólistás – idén azonban végre sorra kerül

Akkora fordulatot vett az ízlésem az olvasási válságom évei alatt, hogy aligha tudnék olyan címet mondani, ami ezer éve a várólistámon csücsül, és még mindig aktuális. Bár belegondolva Az üvegbura relatíve régóta tervben van – tényleg, őszintén kíváncsi is vagyok rá, de hogy ez szolgálná-e jelenleg a mentális egészségem és lelki újjészületésem… nos, azt kétlem.

6. Egy vaskos olvasmány, amit beterveztél

Alapjáraton ilyen középszerű, 350 oldal párti olvasó entitás volnék… de indokolt esetben persze kivételt teszek. Ezt a nemes célt ezúttal Liz Moore: Az erdő istene c. bestsellere szolgálja, ami nemcsakhogy a szupermegbízható KULT kiadói sorozat része – ami már önmagában garancia, külső-belső minőségre egyaránt – amit még maga Taylor Swift is örömmel fogyasztott a turnéja alatt, de nekem előzetesen, a nulla ismeretemmel teljesen Ahol a folyami rákok énekelnek és Papírpalota vibe-jaim vannak tőle, ami megintcsak enyhén szólva jó pont. Tökmindegy az is, ha egyáltalán nem trafáltam bele, a kedvem legalább ez biztosítja. 

7. Egy író, akitől olvastál már, és ez idén sem lesz másképp

Ezerrel izzítom a lapozóizmaimat az abszolút top kedvenc szerzőim munkáiban való további elmélyülésre! Moa Herngren trilógiájának utolsó két része, Az anyós és Az örökség már itt pihen a polcomon, Hazelwood fiatalságomat felelevenítő vámpíros duológiájának második kötete, A társ szintén, ezeket semmi pénzért ki nem hagynám. Emellett izgatottan várom Taylor Jenkins Reid két regényének, az Atmosphere-nek és a Forever, interrupted-nek a magyar fordításait, melyek a kiadónál már előkészület alatt állnak.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

A családom a lehető legszuperebb, preferenciáim és ízlésem szerint tökéletesen összeválogatott könyvekkel ajándékozott meg, úgyhogy leszögezném, hogy fixen mindet végig fogom idén zongorázni. Talán még a télen – elég valószínű, igen. A legtöbbet közülük megemlítem itt egyik-másik kérdés alatt, úgyhogy most csak egyet emelnék ki külön, mégpedig A Holland Házat. Ann Patchett már kivívta elkötelezett érdeklődésemet a munkássága iránt, elvégre a Tom Lake vitte a hátán a 2024-es toplistámat, így nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogja megugrani a második benyomás érzékeny akadályait. A téma és műfaj nálam már előre is telitalálat.

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is idén fogsz

Megrögzött standalone-hívő vagyok, és meggyőződésem, hogy ez nálam egyirányú utca – nem várható benne változás. Elena Ferrante Nápolyi történetek sorozatával viszont már 2019 óta szemezek, mikor is egy szabadon választott kurzus olasz kortárs irodalom óráján ez volt a téma. Az a másfél óra fellelkesített, kíváncsivá tett, mégis sokáig csak tologattam a várólistámon – mostanra viszont úgy érzem, hozzá érett az ízlésem, így bátrabban tervezek vele. Hogy tényleg egyazon évben fogom-e elkezdeni és befejezni, az kérdéses, de szándékaim, na azok vannak.

10. Egy korábban megkezdett sorozat, aminek a végére pontot teszel 2026-ban

Először is: művészember vagyok, nem teszek pontokat – csak gondolatjeleket. Másodszor: továbbra sincs semmilyen megkezdett sorozatom, amivel befejezésig vesződném magam a továbbiakban. Upsz, mégis van megkezdett sorozatom: a Vaják első részét sorra kerítettem tavaly, és abszolút nyitott vagyok, mit hoz a folytatás, azonban tekintve, hogy mennyire ízlésemen és komfortzónámon kívül esik a műfaj, 1-2 kötetnél nem hinném, hogy többet fogyasztok majd belőle egy év alatt.

11. Hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Az idei tempót véve alapul 40-50 könyv reálisnak érződik; az 50 kerek is lenne, ami egyértelműen gyönyörködtetné a szépérzékemet, de ismétlem magam: no pressure, ez csak buli. Mindez csak egy lassú reggelek munka előtti fél órájában fellapozott 15-20 oldal, a lefekvés előtti lelassulás, egy szabadnapon ágyban töltött délelőtt, vagy egy-egy hosszú vonatút minőségivé varázsolt ideje. A cél még mindig ez: élvezni az olvasást, nem terhelni le magam, és továbbra is éles hatodik érzékkel válogatni meg a lélekgyilkos ízlésembe vágó regényeket.

12. Bármilyen egyéb célkitűzés?

Összességében elég sok van, könyves téren valamivel kevesebb, de azokkal is szeretnék megengedően bánni, hogy inkább lássam bennük a lehetőséget, mint az elvárást. Szeretném idén reclaimelni kicsit a szakirodalmi könyvespolcomat, és újra megtalálni azt az értéket és elhivatást, amivel nekiindultam kezdetben a szakmámnak; ezen belül pedig keresem azokat a szakkönyveket, amelyek személyes hasznot is hoznának életem konyhájára. Éles váltás, de őszintén nagyon szeretném több kikapcsoló, minőségi, de abszolút szórakoztató romantikus regénnyel bővíteni az olvasmánylistám. Csak úgy, csak hogy jól essen. És végül a blog felé is tartozok eggyel-s-mással: célom, hogy több értékelést ne csak elkezdjek, de be is fejezzek, ha másért nem, már csak azért is, hogy motivált legyek tüzetesebben értékelni és átgondolni egy-egy olvasmányélményemet. Oh, és by the way, jó lenne végre optimalizálni a magánkönyvtáramat is, úgyhogy jó állapotú és számomra keservesen olcsó könyvekért lessetek a Vinted oldalam felé!

Szóval ilyen tervekkel, célokkal, reményekkel, vibe-okkal és mágnestáblára tűzött listákkal állok én neki időszámításunk 2026. könyvmoly évének, na meg azzal az ígérettel, hogy mindezt stabil önmonitorozással is kísérem a hatékony megvalósulás érdekében. A nem annyira olvasós, egzisztenciális, és fájdalmasan a realitásra törekvő önoptimalizáló nem-fogadalmas posztom szintén a draftok között pihen, illetve itt van a kanyarban 2025 zenés összefoglalója is, úgyhogy elég szoros napirendet tűztem ki erre a szorgos január-eleji időszakra, győzzétek csak követni! Tekintsétek ezt kihívásnak. Addig viszont szeretettel bátorítanálak titeket, hogy ha eddig még nem tettétek, vegyétek számba Ti is a 2026-os könyves célkitűzéseiteket, és vigyétek ezt a Book Taget a szokásos módon – boldogan, isten hírével és forrásmegjelöléssel. Puszillak titeket, és a nagyon korai viszontlátásra! xoxo

 

Nőnapi Book Tag

Hát vidám napsütéses délutánt! Bombont megettétek? Belengi már a tavaszillat a lakást? Mindenki megkapta a kötelező szál teszkós virágot, elkendőzendő az alapvető emberi jogainak napról napra történő eltiprását? Igen? Nyilván. Lenne mit mondanom, ahogy ezen a napon (is) általában, de félő ennek nagyon nem itt a helye, úgyhogy építő jellegű tevékenységbe csatornázva a belső energiám kerestem, kutattam, feltúrtam az internet bugyrait, míg rá nem találtam erre a szolid kis nőnapi book tagre – amihez nem is igen mondanék, minthogy enjoy!

1. Kedvenc külföldi női szerző – és egy könyve

Jelenleg ketten sasszézhatnak át kézenfogva a célvonalon, mégpedig Sally Rooney és Taylor Jenkins Reid. Rooney könyveit a „minimalista, életszerű, elcseszett” mesterhármassal jellemezhetném röviden, engem meg megvesz aprópénzért az ilyen felállás, akkor is, ha a könyvei során legszívesebben üvöltenék – néha a karakterekkel, néha az íróval, néha meg csak úgy, feszültséglevezetésnek – épp ahogy történt ez a Baráti beszélgetések olvasása alatt is, mely talán az eddigi kedvencem tőle. TJR egészen más tészta: ő többek között a megszólalásig valósághű, életrajzi kidolgozottságú történetmesélésével és karakterábrázolásával vesz le a lábamról, mint ahogy a Carrie Soto visszatérben vagy a Daisy Jones & The Sixben is láthattuk.

2. Kedvenc magyar női szerző – és egy könyve

Régen sem volt nagy szokásom, de mostanra még kevesebbet olvasom hazai szerzők műveit, így ez most kicsit nehezebb, de ha valakivel, hát Tisza Katával nem nyúlhatok mellé. Már nem vagyok ugyan kellően up-to-date a megjelenő írásaival, de a pszichopróza köteteit továbbra is bármikor szívesen lekapom a polcról akár újraolvasásra, akár csak egy-egy kiemelt részlet erejéig. Az Akik nem sírnak rendesen és A legjobb hely a városban te vagy fenntartom, hogy egy csipet varázslattal született: minden újabb olvasás alkalmával megújulnak, akárhányszor kerülnek a kezembe, kiugrik belőlük egy-egy vers vagy próza, ami korábban nem ragadta meg a figyelmem, de aktuálisan releváns és a lelkem közepébe találhat. Kész terápiás session bármelyik.

3. Könyv női alakkal a borítón

Kapásból beugrott egy stílus, amint a kérdést olvastam: a kockahasú, olajjal bekent, mágikus módon mindent felső ruházatukat elveszítő pasiké, meg a billentett csípőjű, szendén-erotikusan lehunyt szemű, festett szőke csajoké. Úgyhogy képzelhetitek, milyen vehemenciával kezdtem kutatni az olvasmányaim közt, nehogy ilyen fedélre kelljen fanyalodnom – és láss csodát, meg is találtam a tökéletes nevezőt! Meg Mason – Bánat és örömének borító-lánya rendkívüli csomagajánlattal szolgál: pink falú szobájával küzd a színek internalizált szexista megbélyegzése ellen, nem rákosítja el a bőrét szoláriummal, és látványos egzisztenciális krízise felvállalásával még kellően relatable is. Hát hogyne választottam volna éppen őt!

4. Kedvenc női főszereplő

Ez a kérdés rendesen odabasz: már csak azért is, mert elgondolkodtat, mennyire nem olvasok olyan könyveket, melyeknek lenne esélyem megszeretni a szereplőit. Mármint, számos kiválóan megalkotott karakter jut eszembe, de istenúgyse, nem olyanok, akikre jó szívvel mondhatnám, hogy a kedvenceim. Mégis, hosszú gondolkodás után eszembe jutott két friss olvasmányom, a Bride és az Arctalan szerelem. Azt hiszem hosszú idő óta Misery volt az első női szereplő akit viszonylag könnyen és gyorsan megkedveltem: humoros, találékony, bátor, intelligens, és természetesen pszichológiailag mélyen megviselt, mint minden valamirevaló erős karakter. Fern hozzá képest már régi ismerősöm, akivel újraolvasás keretében futottam össze ismét, és aki egészen máshogy vált kedvencemmé ennyi idő után. Egy törékenynek, gyámoltalannak tűnő fiatal lány ő, akiben csendes erő lakozik, akiből csak úgy árad a belső világosság. Hűséges, kitartó, elfogadó, emberséges morálok vezérlik, meglátja a szépet, az értékeset másokban, és addig tükrözi, amíg ők is észreveszik… és bár nyilván fáj látni, hogy magára nem mindig alkalmazza ezeket a szempontokat, alapvetően annyira zsigerien jó ember, hogy nincs is elég szavam körülírni. Sokkal szebb világban élnénk, ha az emberek rá próbálnának hasonlítani.

5. Egy feminista könyv

Kész feminista várólistám van a legalapvetőbb fiktív és elméleti, szociológiai, filozófiai művekből, úgyhogy képzelhetitek mennyire fáj tartanom magam ahhoz, hogy itt csak olyan könyvet említsek, amit olvastam is. Igen, amúgy elég ellentmondásos kérdés ez nálam: mély elhivatottsággal viseltetek a téma felé, mégis nehezen veszem rá magam, hogy olvassak is róla – röviden azért, mert a világ, az élet, és a női lét így is elég szar, és örömmel vennék két percet, amikor nem ezen gondolkodom. Nos igen. Szóval hogy bedobjak valami címet is, inkább olyan regényekhez folyamodnék most, melyek témája fontos női kérdéseket érint, ilyenből pedig kapásból három jutott eszembe: a Soha, soha, soha, mint a tudatos gyermektelenség könyve, az Életszikra abortusz témában, és az Állva maszturbálok az aktuálpolitikai női düh írott hangjaként.

6. „Kötelező olvasmány” nőknek

Bár gondolatébresztésre és kardinális témák boncolgatására számtalan jó regényt is tudnék ajánlani, itt elsőkörben mégis inkább két ismeretterjesztősebb hangnemű kötetet választottam, egyet megvilágosodási-, egyet pedig önfejlesztési céllal. Az első a Láthatatlan nők volna Caroline Criado Pereztől, mely a nemek közötti adatszakadékot járja körül minden lehetséges szempontból, legyen szó orvostudományról, várostervezésről, igazságszolgáltatásról, munkáról, vagy igazából bármiről. Olvasd el, ha valaha megfordult a fejedben, miért áll mindig háromszor olyan hosszú sor a női mosdó előtt. Szívesen. A második „kötelező női olvasmány” pedig Emily Nagoski méltán elhíresült szexpozitív kötete lenne, az Úgy ahogy vagy – mert ha már emlegettük előbb a szakadékokat, akkor van belőlük mégegy: az ún. orgasm-gap. Nagoski hiánypótló kötete kiváló iránytű a női gyönyör felfedezésében, önmagunk megismerésében, elfogadásában, mindez barátságos, olykor egyenesen szórakoztató stílusban, különböző segítő technikákkal, feladatokkal megspékelve – szerintem rosszul még senki sem járt vele.

7. Ellenszenves női karakter

Bocsánat, de ez annyival könnyebb, mint kedvencet választani… már nem azért, tényleg kizárólag a mazochista ízlésem miatt, hiszen tudjátok mennyire rajongok az elcseszett karakterekért. Gyorsan meg is lett az első számú befutóm: Frances, Sally Rooney – Baráti beszélgetések c. regényéből, aki kicsinált a könyvben, kicsinált a sorozatban, rosszul vagyok az arcától, nevétől, és mindentől amit tesz és képvisel, mert őszintén elhiszi hogy ő ártatlan és eredendően jó ember, miközben olyan megveszekedett nárcisztikus programot játszik az agya, amitől az enyém meg kisül. Na mindegy, nem szeretem Francest és pont. Nicket se mondjuk. Őszintén mindenkit utálok ebben a könyvben… csak a könyvet szeretem, de azt nagyon. Make it make sense.

8. Regény egy valóban élt/élő női főszereplővel

Oké, ez szigorúan véve nem regény, hanem memoár, de a Prozac-ország volt az első gondolatom Elizabeth Wurtzeltől – talán ez egy égi jel, hogy feláldozva átmeneti és instabil lelki egyensúlyomat újra fejest kéne ugranom ebbe a nagy 500 oldalas depresszió-rengetegbe… amit persze hogy vállalok, mindig szívesen élek a lehetőséggel, hogy kicsit rosszabbul érezhessem magam a kötelezőnél! Let’s move on. Ha tartanánk magunkat a „regény” megkötéshez, akkor pedig a Familiárisokat jelölném Stacey Hallstól, aki gyönyörűen ötvözi a történelmi alapokat és szereplőket a fiktív drámaisággal és misztikummal.

9. Sorozat női karakterrel a középpontban

Ez nagyon nem az én kérdésem gyerekek, továbbra is kizárólagosan a standalone-vonalon utazok, úgyhogy megkockáztatom, hogy legalább 2017-ig vissza kéne mennem, míg találnék ilyen sorozatot… vagy egyáltalán, bármilyet, amit kitartóan olvastam. Ja, ezt feleslegesen barokkos körmondat nélkül úgy mondják, „passz”. Ezúttal szívesen átdobnám Nektek a lehetőséget a kérdés a megválaszolására, egyúttal pedig arra is, hogy beajánlhassátok egy kedvenceteket: írjátok meg nekem kommentbe, Ti milyen sorozatot olvastok női főszereplővel, és azt is, miért tenném jól, ha ebbe én is becsatlakoznék de villámgyorsan! ;)

10. Nő, akiről szívesen olvasnál könyvet

Az lesz könyvmoly életem legértelemtelibb napja, mikor végre kezemben tarthatom majd az egyetlen és igazi, eredeti és hamisítatlan Taylor Swift önéletrajzot; igen, önéletrajzot – Taylor csodás gondolataival, mesteri fogalmazásával, imádnivalóan millenial humorával, az ő saját tollából. Nem pedig valami bóvli pénzlehúzós szart olyan infókkal, amiket már úgyis minden swiftie ismer. Chhh.

Én mára ezzel a szál virágg…osan kivitelezett poszttal gondoltam kedveskedni számotokra drágáim – legyetek jók, ríkassatok meg egy férfit, tapossátok el a patriarchátust; bloggertársaim pedig vigyék a taget isten hírével – és forrásmegjelöléssel – ahogy azt már megszoktuk. Ezer puszi!