Gyakori kínzó kérdések, közismert mendemondák és különös jelenségek
megfejtése
Oldalszám: 256
Megjelenés: 2016
Kiadó: Európa
Ár: 3990 –
Ki ne szeretne
gyorsan, fájdalommentesen választ kapni a kérdéseire? Ebből a könyvből
megtudhatja, rosszat tesz-e, ha ropogtatjuk az ízületünket. Mi fáj jobban, a
szülés vagy a tökön rúgás? Tudunk-e akkorát tüsszenteni, hogy kiessen a
szemünk? Mi a másnaposság tudományos gyógymódja, és mit kell tudni a hajnali
merevedésről?
Mitchell Moffit és
Greg Brown, a YouTube sztárjai, a sokakat foglalkoztató kérdések megválaszolói
most könyvbe gyűjtötték a világ nagy rejtélyeire a legszórakoztatóbb
magyarázatokat.
Tudom. Pontosan tudom, hogy meglátva a címet, s a címben
felbukkanó tőlem–, és úgy egyáltalán, a blogtól oly távol álló szót milyen
döbbent arckifejezés boríthatta el a fejeteket. Nagy vicc is az egész, hiszen
én magam olyan kapcsolatban állok a természettudományokkal, hogy a
felvetésemet, miszerint be kéne járjak biosz faktra, a barátnőm diszkrét és
csillapodni nem akaró röhögőgörccsel kommentálta. Nem vett komolyan, de nem is
hibáztatom.
Így hát jogos a kérdés, honnan ez a nagy érdeklődésem, meg
amúgy is, mi a frászt kereshet nálam egy könyv, aminek már a borítóján is
mikrobák mosolyognak. Nos, először is megvett a fülszöveg… vagy, hogy pontosabb
legyek, marha kíváncsivá tett a benne felvetett kérdés, hogy a szülés vagy a
tökön rúgás a fájdalmasabb. Bevallom, ezen még nem gondolkodtam, de azért
érdeklődve vártam a tudományos választ és magyarázatot rá. Elvégre… ki ne
akarná ezt tudni? Akárhogy is, emellett persze ott van az az el nem
hanyagolható tény, hogy ezt a kis kötetet az Asap Science YouTube csatorna
menőarc srácai jegyzik, Greg Brown és Mitchell Moffit, akiknek a Periodic Tabe
songjuk kemény három percre képes elfeledtetni mindenkivel, hogy utálja a
kémiát, a Science War videójuk pedig szerintem több, mint epic. Igen… úgy tűnt,
ez elég ok, még olyan világ rendjét megbolygató eseményhez is, minthogy kezembe
vegyek egy tudományos könyvet. Integettem a gyermeki kíváncsiságnak, és
integettem közben a biosznak, meg kémiának és fizikának is – gyertek csak.
Bár alapvetően örömtánc közeli állapotba hozott a nap, mikor
életem utolsó fizika vagy kémiaóráján kellett ülnöm – a biosszal még nyúzzuk
egymást sajnos, de közel a –, a tartalomjegyzékben feltüntetett témák döntő
százaléka kíváncsivá tett annyira, hogy örömmel csöppenjek vissza az amúgy
koránt sem örömteli tudományokba. Mi több! Nem adtam fel az első alkalommal –
de sokadikkal sem – mikor olyan szavakkal találtoztam, mint a synovia vagy
miosztatin… szóval könyveljük el a 250 oldalt sikerként.
DE! Ezt a sikert ne tulajdonítsuk egyedül ennek, tegyük csak
félre a biosztudásom hiányát… noha szerintem a kötetnek éppen én, és velem
együtt megannyi természettudományokban kevésbé jártas bajtársam vagyunk a
célközönsége. Egy emeltesnek valószínűleg nem mond sok újat a könyv – bár le
merném fogadni, hogy még ők sem tudják, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás –,
arra viszont szerintem tökéletesen alkalmas, hogy néhány cikk erejéig a „laikusok”
figyelmét is felkeltse. Greg Brown és Mitchell Moffit érdekes, és többnyire
valóban gyakran felmerülő – de máskor válasz nélkül maradó – kérdéseket
gyűjtött össze, a magyarázatokat pedig sikerült érthetően, és kimondottan közvetlen,
jófej stílusban átadniuk. Nyilván akadtak részek, ahol felületesebben olvastam
és már lapoztam is, máskor viszont kifejezetten kíváncsian vártam egy-egy
jelenség levezetését; ugyanígy voltak logikusabban felépített kis cikk-félék,
és olyanok is, amelyek inkább csak felületén súrolták a felmerült mendemondát.
Ez a kettősség úgy érzem, elkerülhetetlen volt, mégis, megérte kézbevenni a
kötetet – s talán megéri még a jövőben is ki-kinyitni egy-egy megjelölt
oldalon, például ha újabb fejmosást akarnék hallani arról, miért fejezzem be az
ujjropogtatást vagy csak meg akarok nyugodni, hogy a halogatás normális emberi
dolog.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik kevésbé jártasak bioszban
meg fizikában, esetleg nem is mutatnak különösebb érdeklődést a tudományok
iránt… nekik ugyanis sok újdonság rejlik a lapok között, ráadásul az asapScience-es
srácok barátságos stílusa, valamint a széles körben sok kérdést felvető témák még
élvezhetővé is teszik számukra az olvasást.
Kedvenc
részek:
Kedvenc rész alatt értsük úgy, hogy a számomra legérdekesebb
fejezeteket értem… ilyenből pedig volt néhány! Például k*rvára értékeltem, hogy megtudhattam, miért esik jól káromkodni
egy nagyot, ha beb@szom a lábam
szekrény sarkába, de a halogatás fejtegetésével is könnyen tudtam azonosulni nem
halogattam ezt az értékelést, ugyan már!. Aztán ott van a klasszikus, avagy
miért szólnak ránk állandóan, hogy ne ropogtassuk az ízületeinket (szerintem
színtisztán azért, hogy idegesítsenek, de Greg meg Mitchell szerint nem…); a
szerelem tudománya, vagy éppen az, mitől mutat szebb képet a tükör, mint egy
szelfi.
Kedvenc
idézetek:
„A szeretetet a szívhez szoktuk társítani, pedig az igazi csoda az
agyban játszódik le. Talán nem is olyan meglepő, de az derült ki, hogy a szerelmes
agya döbbenetesen emlékeztet a kokainmámorban úszó emberére.”
Borító &
illusztráció: 5/4
Mit ne mondjak, néhol elég creepy-re sikerültek a cikkeket
kísérő rajzok, de még így sem igazán lehet ellenük kifogásom: egyediek és
stílusosak, valamint marha kifejezőek és olykor kifejezetten aranyosak is.
Lényegében nyomtatott formában képviselik azt, amit az asapScience-es srácokról
is gondolok, és tekintve, hogy ez a könyv karrierjük újabb lépcsőfoka, ez csak
jó lehet.
Pontozás: 5/4
Kit ne foglalkoztatna, hogy a szülés fáj vajon jobban, vagy
a tökön rúgás? Nos… talán akadnak ilyen balgák, engem mindenesetre érdekelt,
ahogyan az is, tönkreteszem-e magam az oly kedvelt ízületropogtatásommal – a
válasz igen –, vagy veszélyben van-e a szemem, ha heccből azzal kísérletezek,
nyitva tudom-e tartani tüsszentés közben. Ami…
persze koránt sem infantilis dolog. Igazából úgy érzem, az egész kötet egy
kicsit gyermekibb oldalamat szólította meg, azt, aki csak ismerkedik a világgal
– a bioszos meg fizikás dumától néha olyan zavarba jöttem, mint aki sosem
hallotta még e tudományok nevét sem, de ezt az én bölcsész énemnek tudtam be,
és nem Mitchell és Greg érthetetlenségének. A srácok láthatóan odatették
magukat: változatos és valóban érdekes felvetéseket magyaráztak, igazoltak vagy
cáfoltak, közvetlen hangon, kellő humorral szóltak az olvasókhoz… és
megnyugtattak afelől, hogy jótékony hatású bazinagyokat káromkodni, mikor a
kislábujjunk megtalálja az asztal sarkát a sötétben.
Ha érdekel a
könyv, rendeld meg ITT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése