„A Grincs utálta a
karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is
kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.”
Eredeti cím: How the
Grinch Stole Christmas!
Hogyan lopta el a
Görcs a karácsonyt címen is megjelent
Oldalszám: 64
Megjelenés: 2018
Kiadó: Kolibri (Libri)
Ár: 2699 –
Végre újra olvasható
Dr. Seuss legnagyobb klasszikusa!
Grincs Kikfalva
közelében lakik, és teljes szívéből utálja a karácsonyt. Már ha egyáltalán van
szíve… Gyűlöl mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. Ezért úgy dönt, ellopja a
karácsonyt. Véghez is viszi gonosz tervét, ám földbe gyökerezik a lába, amikor
meglátja, hogy Kikfala lakói ajándékok nélkül is boldogan ünnepelnek.
A Kolibri Klasszikusok
sorában hatodik Dr. Seuss-könyv most Tandori Dezső klasszikussá vált, mégis
megújult fordításában jelenik meg.
A Grincs és én alkotta „mi” két korszakot ölel fel: korai
éveimet, mikor féltem ET-től, a Hófehérke boszorkányától, Ziratól az
Oroszlánkirály 2-ben… és a véget nem érő felsorolás dísze volt ez a zöld,
karácsonyrontó szörnyeteg is. Aztán történt valami, talán csak az, nagy és
bölcs nagy és bölcs kb. kilencéves… lettem, de a szokásos karácsony
környéki tévéújság szemlémen bőszen kezdtem keresni, mikor és hol adják a Grincset, s ha megtaláltam,
természetesen megjelöltem a neonrózsaszín szövegkiemelőmmel. Nem hiszitek el,
de ettől most teljes nosztalgiába estem. Az igazat megvallva évek óta nem nézek
tévét, és mivel ezzel a legtöbben így vagyunk itthon, már tévéújságot sem
veszünk karácsonyra. Ez pedig nem is probléma, elvégre az ünnepek nem arról
szólnak, hogy tátott szájjal bámuljuk a képernyőt… de azért jó érzés
visszagondolni a fiatalságomra igen, a fiatalságomra, mikor épp olyan
izgalmas programnak számított átbogarászni a tévéműsort, és kiemelni a legjobb
filmeket, mint segíteni anyukámnak süteményt sütni, és csórni egy falatot a
nyers tésztából. Meg persze mint megnézni a Grincs
filmadaptációját.
Sajnos ez a jó hagyomány pár éve már rendszerint kimarad
számomra az ünnepből, épp ezért kapva kaptam az alkalmon, mikor megláttam, hogy
a Kolibri Kiadónál új köntösben- és fordításban ismét megjelenik a mesekönyv,
amivel az egész Grincs-őrület kezdődött anno.
Az első meglepetés akkor ért, mikor kinyitottam a csomagot:
én valami kicsi és puha könyvre számítottam, de a borítékból az átlag könyvnél
nagyobb alakú, és kemény-kopogós* fedelű szépség került elő, méghozzá gyönyörű
külsővel, és igényes belsővel. Ez utóbbi már annyira nem lepett meg, hiszen nem
is számítottam rosszabbra… de élőben a kezemben fogni, s így látni a kötetet
minden várakozásomat felülmúló élmény volt – amit még az áradó újkönyv szag sem
tehetett tönkre.
*baki:
mikor komolyan magamra kell szóljak, hogy le ne írjak egy mesekönyv
értékelésében olyat, hogy „nagy volt és kemény”. Pls.
A következő meglepetés már a tartalomba merülve csapott le
rám. Tudni kell rólam, hogy bár milliószor láttam már az Oroszlánkirályt, a
Rudolf számomra maga a karácsony, s a Disney az egyik legjobb dolog az
életemben, a mesekönyvekkel, bármilyen
mesekönyvvel kapcsolatban már nem táplálok ilyen kitörően pozitív
érzelmeket. Egyszerűen nem érzek minimális affinitást sem ilyeneket olvasni, s
ha meg is próbálom, általában nem kötnek le. Így a Grincs kizárólag maga kemény hatvan oldalával, és persze a
nosztalgia iránti vágyam kielégítésével tudott ezen változtatni, s nem is
vártam mást, mint ezt: egy kis hangulatteremtést. Aztán… ráébredtem olvasás
közben, hogy kimondottan élvezem a történetet. Hihetitek, úgy meglepődtem, hogy
kapásból elolvastam a mesét mégegyszer, csak hogy kihasználjam az érzést. Az
értékelés írása előtt lenyomtam harmadszor is… a hatása állandó. Imádom.
Rendkívül egyszerű a történet, de annál aranyosabb és
szerethetőbb, s bár én nagy karácsony-imádó hírében állok, úgy vélem,
főszereplőnkkel, a Grinccsel még így is könnyű együtt érezni. Épp a napokban
láttam egy mémet, ami azt mondja, a Grincs nem is a karácsonyt utálja, hanem az
embereket… és ez teljesen érthető. Én is valahogy így képzelem, mellesleg –
pláne, mert a kik elég bosszantó kis energiabomba lényeknek tűnnek, akik
könnyen eltáncolhatják egy antiszociális lény utolsó idegszálait is. De még
így, a fura fejű kikkel együtt is imádnivalónak találtam a történetet, kedves
volt, vicces, és persze a végére megérett a kiérdemelt happy end és tanulság is,
amitől különösen hasznos lehet a történetet gyerekeinknek, kistesónknak,
bármilyen asztallapig érő kispofinak felolvasni, a picit nagyobbaknak pedig a
kezébe adni az ünnepek közeledtével.
Én különösen kedveltem az illusztrációkat, éééés a verses
formát, ettől az egész mese tiszta dallamos és pattogós, kifejezetten
kellemesen felolvasható lett. Bár néhol sántítottak nekem a rímek, olykor
kicsit erőltetettre sikerültek, összességében elégedett voltam. Emellett
tetszett, hogy maga a történet egy igen
fontos dologra világít rá, amit bizony hajlamosak vagyunk elfelejteni az
ünnepek előtti felfordulás lázában égve: a karácsonyt nem a díszek, az
ajándékok meg a fa teszik igazán ünnepivé. Bár azok sem rosszak… de a karácsonyi
hangulat, a szeretettel teljes légkör, a béke nem vehető meg pénzen, így el sem
lopható, hiába a Grincs jól kitervelt hadművelete a kik karácsonya ellen.
Ajánlom felnőtteknek és gyerekeknek, ajánlom bármikor,
amikor egy kis lélekmelengetésre és hangolódásra van szükségetek, és persze
ajánlom a fa alá… mert tényleg, eszméletlenül aranyos!
Kedvenc idézet:
„A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.
Lehet, persze, hogy valami csípte a feje csücskét.
Vagy az, hogy a cipője szorította a bütykét.
De ha érdekel titeket, én mit gondolok, íme:
A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!”
Borító és
illusztráció: 5/5
Hozzám nagyon közel került ez alatt a pár oldal alatt az
illusztrátor – aki mellesleg egy és ugyanaz a szerzővel – stílusa, ennek
köszönhetően pedig a kötetet épp annyira megérte kézbe vennem az aranyos
rajzok, mint a szeretett történet miatt. Rettentő bájos és megmosolyogtató képek
kísérték a mesét, s persze a borító sem maradhat le mögöttük, ugyanis
ízig-vérig karácsonyi hangulatúra sikeredett kedvenc Grincsünkkel és a
fehér-zöld-piros színvilággal.
Pontozás: 5/4
Ha eddig kerestem, mire is van szüksége a lelkemnek… akkor
jelentem, megtaláltam. Erre. Valami könnyedre, kikapcsolóra, utolsó betűjéig
ártatlanra – na meg persze egy cseppnyi karácsonyra, elvégre mondjon bárki
bármit, november végére már bőven kijár az embernek, hogy elkezdhessen az
ünnepekre hangolódni. A Grincs tökéletes
e célra: rövid, kiolvasható a reggeli kávé mellett tíz perc alatt, a hatása
viszont garantáltan egész nap elkísér minket. Valószínűleg sokunkban felidézi
gyerekkorunk, fiatalságunk, mikor először láttuk a filmet – esetemben, mikor
először rémültem halálra ettől a zöld szörnytől –, az efféle nosztalgia pedig
tökéletes hozzávalója a karácsonynak, meghittséget teremt a lelkünkben, és
kellemes várakozást szít.
Ha érdekel a
könyv, rendeld meg ITT!
Blogturné és
nyereményjáték
A Kolibri Kiadó jóvoltából megújult fordítással jelenik meg
Dr. Seuss legnagyobb klasszikusa, A Grincs. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz
bloggere bemutatja a Kikfalva közelében élő Grincs történetét, aki szívből
gyűlöli a karácsonyt, és emiatt úgy dönt, elrabolja azt. Tartsatok velünk,
ismerjétek meg a szeretet erejét, és játsszatok a kiadó által felajánlott három
nyereménykönyv egyikéért.
Mostani játékunk során felingereljük a Grincset és boldog
karácsonyt kívánunk. Nektek csak azt kell kitalálni, melyik blogon milyen
nyelven tesszük ezt.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a
nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött
értesítőre, ellenkezőleg automatikusan újat sorsolunk.
Gledileg Jol!
Állomáslista:
11/22 Hagyjatok!Olvasok!
11/23 Könyv és más
11/24 Szembetűnő
11/25 Angelika blogja
11/26 Olvasónapló
11/27 Sorok Között
11/29 Never Let Me Go
11/30 KönyvParfé
12/01 Könyvvilág
12/02 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése