Dr. Seuss - A Grincs


„A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.”

Eredeti cím: How the Grinch Stole Christmas!
Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt címen is megjelent
Oldalszám: 64
Megjelenés: 2018
Kiadó: Kolibri (Libri)
Ár: 2699 –

Végre újra olvasható Dr. Seuss legnagyobb klasszikusa!

Grincs Kikfalva közelében lakik, és teljes szívéből utálja a karácsonyt. Már ha egyáltalán van szíve… Gyűlöl mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. Ezért úgy dönt, ellopja a karácsonyt. Véghez is viszi gonosz tervét, ám földbe gyökerezik a lába, amikor meglátja, hogy Kikfala lakói ajándékok nélkül is boldogan ünnepelnek.

A Kolibri Klasszikusok sorában hatodik Dr. Seuss-könyv most Tandori Dezső klasszikussá vált, mégis megújult fordításában jelenik meg.

A Grincs és én alkotta „mi” két korszakot ölel fel: korai éveimet, mikor féltem ET-től, a Hófehérke boszorkányától, Ziratól az Oroszlánkirály 2-ben… és a véget nem érő felsorolás dísze volt ez a zöld, karácsonyrontó szörnyeteg is. Aztán történt valami, talán csak az, nagy és bölcs nagy és bölcs kb. kilencéves… lettem, de a szokásos karácsony környéki tévéújság szemlémen bőszen kezdtem keresni, mikor és hol adják a Grincset, s ha megtaláltam, természetesen megjelöltem a neonrózsaszín szövegkiemelőmmel. Nem hiszitek el, de ettől most teljes nosztalgiába estem. Az igazat megvallva évek óta nem nézek tévét, és mivel ezzel a legtöbben így vagyunk itthon, már tévéújságot sem veszünk karácsonyra. Ez pedig nem is probléma, elvégre az ünnepek nem arról szólnak, hogy tátott szájjal bámuljuk a képernyőt… de azért jó érzés visszagondolni a fiatalságomra igen, a fiatalságomra, mikor épp olyan izgalmas programnak számított átbogarászni a tévéműsort, és kiemelni a legjobb filmeket, mint segíteni anyukámnak süteményt sütni, és csórni egy falatot a nyers tésztából. Meg persze mint megnézni a Grincs filmadaptációját.

Sajnos ez a jó hagyomány pár éve már rendszerint kimarad számomra az ünnepből, épp ezért kapva kaptam az alkalmon, mikor megláttam, hogy a Kolibri Kiadónál új köntösben- és fordításban ismét megjelenik a mesekönyv, amivel az egész Grincs-őrület kezdődött anno.

Az első meglepetés akkor ért, mikor kinyitottam a csomagot: én valami kicsi és puha könyvre számítottam, de a borítékból az átlag könyvnél nagyobb alakú, és kemény-kopogós* fedelű szépség került elő, méghozzá gyönyörű külsővel, és igényes belsővel. Ez utóbbi már annyira nem lepett meg, hiszen nem is számítottam rosszabbra… de élőben a kezemben fogni, s így látni a kötetet minden várakozásomat felülmúló élmény volt – amit még az áradó újkönyv szag sem tehetett tönkre.

*baki: mikor komolyan magamra kell szóljak, hogy le ne írjak egy mesekönyv értékelésében olyat, hogy „nagy volt és kemény”. Pls.

A következő meglepetés már a tartalomba merülve csapott le rám. Tudni kell rólam, hogy bár milliószor láttam már az Oroszlánkirályt, a Rudolf számomra maga a karácsony, s a Disney az egyik legjobb dolog az életemben, a mesekönyvekkel, bármilyen mesekönyvvel kapcsolatban már nem táplálok ilyen kitörően pozitív érzelmeket. Egyszerűen nem érzek minimális affinitást sem ilyeneket olvasni, s ha meg is próbálom, általában nem kötnek le. Így a Grincs kizárólag maga kemény hatvan oldalával, és persze a nosztalgia iránti vágyam kielégítésével tudott ezen változtatni, s nem is vártam mást, mint ezt: egy kis hangulatteremtést. Aztán… ráébredtem olvasás közben, hogy kimondottan élvezem a történetet. Hihetitek, úgy meglepődtem, hogy kapásból elolvastam a mesét mégegyszer, csak hogy kihasználjam az érzést. Az értékelés írása előtt lenyomtam harmadszor is… a hatása állandó. Imádom.

Rendkívül egyszerű a történet, de annál aranyosabb és szerethetőbb, s bár én nagy karácsony-imádó hírében állok, úgy vélem, főszereplőnkkel, a Grinccsel még így is könnyű együtt érezni. Épp a napokban láttam egy mémet, ami azt mondja, a Grincs nem is a karácsonyt utálja, hanem az embereket… és ez teljesen érthető. Én is valahogy így képzelem, mellesleg – pláne, mert a kik elég bosszantó kis energiabomba lényeknek tűnnek, akik könnyen eltáncolhatják egy antiszociális lény utolsó idegszálait is. De még így, a fura fejű kikkel együtt is imádnivalónak találtam a történetet, kedves volt, vicces, és persze a végére megérett a kiérdemelt happy end és tanulság is, amitől különösen hasznos lehet a történetet gyerekeinknek, kistesónknak, bármilyen asztallapig érő kispofinak felolvasni, a picit nagyobbaknak pedig a kezébe adni az ünnepek közeledtével.


Én különösen kedveltem az illusztrációkat, éééés a verses formát, ettől az egész mese tiszta dallamos és pattogós, kifejezetten kellemesen felolvasható lett. Bár néhol sántítottak nekem a rímek, olykor kicsit erőltetettre sikerültek, összességében elégedett voltam. Emellett tetszett, hogy maga  a történet egy igen fontos dologra világít rá, amit bizony hajlamosak vagyunk elfelejteni az ünnepek előtti felfordulás lázában égve: a karácsonyt nem a díszek, az ajándékok meg a fa teszik igazán ünnepivé. Bár azok sem rosszak… de a karácsonyi hangulat, a szeretettel teljes légkör, a béke nem vehető meg pénzen, így el sem lopható, hiába a Grincs jól kitervelt hadművelete a kik karácsonya ellen.

Ajánlom felnőtteknek és gyerekeknek, ajánlom bármikor, amikor egy kis lélekmelengetésre és hangolódásra van szükségetek, és persze ajánlom a fa alá… mert tényleg, eszméletlenül aranyos!

Kedvenc idézet:

„A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.
Lehet, persze, hogy valami csípte a feje csücskét.
Vagy az, hogy a cipője szorította a bütykét.
De ha érdekel titeket, én mit gondolok, íme:
A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!”

Borító és illusztráció: 5/5

Hozzám nagyon közel került ez alatt a pár oldal alatt az illusztrátor – aki mellesleg egy és ugyanaz a szerzővel – stílusa, ennek köszönhetően pedig a kötetet épp annyira megérte kézbe vennem az aranyos rajzok, mint a szeretett történet miatt. Rettentő bájos és megmosolyogtató képek kísérték a mesét, s persze a borító sem maradhat le mögöttük, ugyanis ízig-vérig karácsonyi hangulatúra sikeredett kedvenc Grincsünkkel és a fehér-zöld-piros színvilággal.

Pontozás: 5/4

Ha eddig kerestem, mire is van szüksége a lelkemnek… akkor jelentem, megtaláltam. Erre. Valami könnyedre, kikapcsolóra, utolsó betűjéig ártatlanra – na meg persze egy cseppnyi karácsonyra, elvégre mondjon bárki bármit, november végére már bőven kijár az embernek, hogy elkezdhessen az ünnepekre hangolódni. A Grincs tökéletes e célra: rövid, kiolvasható a reggeli kávé mellett tíz perc alatt, a hatása viszont garantáltan egész nap elkísér minket. Valószínűleg sokunkban felidézi gyerekkorunk, fiatalságunk, mikor először láttuk a filmet – esetemben, mikor először rémültem halálra ettől a zöld szörnytől –, az efféle nosztalgia pedig tökéletes hozzávalója a karácsonynak, meghittséget teremt a lelkünkben, és kellemes várakozást szít.

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!

Blogturné és nyereményjáték


A Kolibri Kiadó jóvoltából megújult fordítással jelenik meg Dr. Seuss legnagyobb klasszikusa, A Grincs. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere bemutatja a Kikfalva közelében élő Grincs történetét, aki szívből gyűlöli a karácsonyt, és emiatt úgy dönt, elrabolja azt. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a szeretet erejét, és játsszatok a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikéért.

Mostani játékunk során felingereljük a Grincset és boldog karácsonyt kívánunk. Nektek csak azt kell kitalálni, melyik blogon milyen nyelven tesszük ezt.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkezőleg automatikusan újat sorsolunk.

Gledileg Jol!

Állomáslista:

11/29 Never Let Me Go
11/30 KönyvParfé
12/01 Könyvvilág
12/02 Dreamworld

a Rafflecopter giveaway

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Instagram