Christmas Tag 2017. | Prestented by The Original Projectweek Team

Hó borítja már a tájat, fa-la-la-la-laa la-la-la-laa, szép karácsonyt hadd kívánjak, fa-la-laa… Khm.. akarom mondani emberi nyelven, gyönyörűszép tél délutánt minden édes szívemnek, sok tüzet a kandallóba, havat a járdákra és mindemellett hatékony közútkezelést! Bár nekem már alapbeállításon is úgy október vége óta tart a karácsonyi szezon, ne lepődjetek meg, hogy most talán erőteljesebben érvényesül az ünnepi hangulatom, de hatalmas örömömre úgy adódott, hogy még ha nem is egy komplett projekt erejére, de azért összeállt megint a szokásos csapat egy kis mókára! Már amennyiben egy nagy rakat kérdés móka… de nekem nincs afelől kétségem, hogy ilyen társaságban csakis az lehet, főleg mivel az Original Projectweek Team tagjai mert kell a fancy név, na xd ezerrel beleadták minden kreativitásukat. Így ezúttal nem smárolunk le könyves pasikat a fagyöngy alatt Sol legnagyobb bánatára, lol – helyette viszont kiderül, kinek hogyan törtek össze az álmai a Télapó létezéséről, vagy éppen miképp kezel egy-egy kínos szituációt a karácsonyfa alatt. Let’s see!

RÉTA KÉRDÉSE:

Emlékszel rá, hogyan tudtad meg, hogy a Mikulás/Jézuska nem létezik? Ha igen, elmesélnéd?

Nos… furcsa vagy sem, én nem nagyon emlékszem olyanra, amikor úgy igazán, őszintén, azzal a tipikus gyermeki naivitással és hiszékenységgel ragaszkodtam volna a Mikulás/Jézuska létezésének ideológiájához – így olyan sorsfordító pont sem jött el, amikor rá kellett döbbennem a szomorú valóságra. Valahogy mindig is természetesnek tűnt, hogy anyukám azért csukta be a szobaajtót és küldött el játszani, mert bele akarta csempészni a csokit a csizmámba, az ajándékokat pedig a fa alá, hiába minden arról, hogy „jönnek az angyalok” meg ilyesmi. Pedig ügyesen csinálta, úgyhogy nem az ő hibája... szerintem egyszerűen csak túl okos gyerek voltam ehhez is :P.

PERPETUA & INDIE KÉRDÉSE:

Karácsonykor veled is könnyebben elszalad a ló könyvvásárlás terén? Magadnak is veszel ilyenkor vagy csak másoktól kapsz?

Én úgy általában nem hagyom, hogy elszaladjon velem a ló, azon egyszerű oknál fogva, hogy utálok pénzt adni ki a kezem közül mert egy smucig állat vagyok… de idén azért kicsit többet bűnöztem a kelleténél a könyvvásárlás terén. Egyrészt ugye a szeretteimnek is ezt ajándékozok – mint kábé mindig, nem nagy titok, a kreativitásom úgy általában eddig terjed –, de idén magammal is elég bőkezűen bánok…  Alapból is jobban szeretek magamtól kapni ajándékot, mint mástól – persze a könyvnek így is, úgy is örülök, de tudni kell rólam, hogy fura egy szerzet lévén kifejezetten kellemetlenül érzem magam attól, ha valaki más ad nekem valamit. Akármit. Még a büféből kedvességből hozott teát is kifizetem, mert… nem is tudom. Nem bírom azt a lekötelezett érzést, mikor valaki költ rám. Még ha csak 90 forintot is… nemhogy többet. Nem kívánom, hogy megértsetek…

DORKA KÉRDÉSE:

Mutass pár olyan könyvborítót, amik a télre és a karácsonyra emlékeztetnek.

Már volt nem olyan rég egy ilyesmi témájú posztom a Don’t cover the cover! rovaton belül – sőt, mint arra utólag rájöttem, már tavaly is szerencsére az egyezéseket sikerült azért elkerülnöm, so IDE és IDE kattintva megtalálhatjátok őket, de azért kiemelnék pár kedvencet most is.

WANDAMACI KÉRDÉSE:

Van valamilyen karácsonyi szokásotok?

Amennyiben az egészségre káros mértékű szaloncukor-fogyasztás annak számít, akkor nagyon is van…

ANNA KÉRDÉSE:

Miért várod minden évben újra a karácsonyt?

Tudom, kicsit érdekesen hangzik, de a karácsonyt valahogy nem is maga karácsony miatt várom, sokkal inkább lázba hoz az azt megelőző adventi időszak, a készülődés, az ünnepi, izgalommal teli atmoszféra. Imádom, ahogy felkerülnek az első díszek szerte a lakásban, aztán ahogy a végtelenített lejátszású Nokedli-okozta dallamtapadásom helyét átveszi a Pentatonix Carol of the Bells feldolgozása. Szeretem a sütiket. Határozottan ezek a kedvenceim. A mézeskalács, a keksz, a muffin… És persze ott van az ötletelés is, hogy a szeretteim minek örülnének, és hogyan adhatnám meg nekik, végül pedig a – remélhetőleg – havas és kihalt utcán megtett rövid sétám a papírboltig, mikor utolsó percben még eszembe jut, hogy elfelejtettem csomagolópapírt venni. Jó ég… tisztára hangulatban vagyok!

NIITAA KÉRDÉSE:

Mely könyvek szerepelnek a karácsonyi kívánságlistádon?

Milyen fajta fát preferáltok: műfenyő vagy igazi?

+ kihívás: építs moly-karácsonyfát!

Akárcsak tavaly, úgy idén is a legkényelmesebb és eredményesebb módját választottuk az ajándékozásnak a családdal, és másokkal is: összeállítottam egy kis listát könyvekből, amelyek éppen érdekelnek, ők pedig onnan fognak választani – így nem tudom pontosan, mit kapok, tehát a meglepi megmarad, de az is ezer százalék, hogy örülni fogok. Az összesített listám pedig alább látható. *kíváncsikíváncsikíváncsi*. Ezen a ponton megjegyzem, még mindig nem halt meg bennem a gyerek. Szétfeszít belülről a vágy, hogy elkezdjem megkeresni, hol vannak eldugva a gyönyörűségek, és persze barátnőmet sem győzöm elégszer megkérdezni, hogy mit kapok. Azt mondja, hogy álljak le, mert meglepi, nem értem, miért teszi ezt velem xD.

Ami a fát illeti, nekünk már mióta az eszemet tudom műfenyőnk van, és én őszintén szólva imádom. Tök praktikus, ha az embernek van egy gyönyörű fája, minek akarna minden évben nagy nehézségek árán újat keresni, mikor megtarthatja a régit? És igazából a fenyőillat sem hiányzik az életemből, mivel nem rajongok érte túlzottan.

A kihívást pedig ezerszer is köszönöm – szerintem valami szuper ötlet, és örülök hogy drága Nitánk eszébe jutott, ugyanis már évek óta tervezem, hogy karácsonyra felállítok egy „könyvfát”, de még egyszer sem jutottam el idáig… most viszont megvolt a kellő motiváló erő! :D Íme a "műremek":

Christmas - the way bookworms do it 😍 My book-tree is quite lame, but at least I tried 😂 #book #books #bookstagram #bookworm #reading #readingissexy #christmas #christmastree #christmaslights #booktree #bookishlife #bookchristmastree #christmasiscoming

NeverLetMeGo Virág ^^ (@neverletmego_virag) által megosztott bejegyzés, 2017. Dec 9., 00:11 PST

VIRÁG KÉRDÉSE:

Mi az, amit minden karácsonykor meg akarsz tenni / szokás, amit fel akarsz venni, de aztán mégsem teszed meg soha?

Először is, folyton ki akarok próbálni új sütirecepteket, valami olyanokat, amelyek még egész ismeretlenek, de különlegesek és szépek is… de persze végül mindig maradunk anyukámmal a jól beváltaknál, mert most komolyan, kinek hiányzik karácsonyra valami kísérleti fázisban leledző, ehetetlen, de eltakarításra váró borzalom? A próbálkozás megmarad az év többi szakára… bár mondanom sem kell, végül az új recept az, amit közel soha nem látok. A másik nagyszabású – számomra nagyszabású – terv rendre egy kis élőzene csempészése a szentesébe. Folyton eldöntöm, hogy megtanulok YouTube-ról zongorázni valami jó kis karácsonyi dalt, és aztán előadom, de többnyire még a próbálkozásig sem jutok el – ha meg igen, akkor rövidesen sírva adom fel. Tehetségtelenség lvl999.

BARBI KÉRDÉSE:

Karácsonyi hangolódásként szoktál karácsonyi témájú könyveket olvasni?

Eddig nem volt szokásom, idén azonban teljes erőmből fejest ugrottam a dologba, és még koránt sem végeztem! Egy évnyi várakozás után végre megkaparintottam a tavaly debütált szuper, ünnepi antológiát, mely az Ajándékba adlak címre hallgat, továbbá úgy döntöttem, foyltatom Dash és Lily történetét is a második résszel (az előző kötet értékeléséért katt IDE), majd terveim szerint megismerkedek Debbie Macomber munkásságával is. Hangolódás lvl999.

MOLLY KÉRDÉSE:

Hogyan telik nálatok a szenteste?

Nem hiszem, hogy hétpecsétes titok lenne, úgyhogy story time is comig. A nap maga többnyire átlagosan telik, már persze a koránt sem mindennapi ünnepérzéstől eltekintve, na meg attól, hogy ekkor nagy nehezen lecserélem a Sütiszörnyes pizsimet is valami szoknyára. A karácsony ereje. Na, de a bevett szokás szerint valamikor késő délután / este szüleim összehúzzák a függönyt a szoba előtt, mögötte pedig megszületik a varázslat, míg mi testvéreimmel a gyerekszobában várunk: az „angyalok” meghozzák a karácsonyi háttérzenét, a szép fényeket, az ajándékokat, végül pedig csengetnek egy nagyot – ez a jel, hogy mehetünk. Először is elmondunk egy ünnepi imádságot közösen, utána pedig… hát, utána elkezdődik a karácsony számomra legkevésbé kellemes része az ajándékokkal. Nem mintha nem örülnék… de mint említettem, én az ajándékozástól úgy alles zusammen elég kellemetlenül tudom magam érezni. Persze van szívem, meg azért annak a mélyén bizonyos mértékig gyerek is vagyok, úgyhogy nem mondom, hogy egyáltalán nem élvezem, mert tudom… csak talán jobban szeretem más arcát figyelni, ahogy kinyitja az „én Jézuskám” hozta meglepijét, vagy kistesóm gyermeki örömét látni, ahogy megfoszt valamit a csomagolópapírtól. Olyan bájos <3

ANITIGER KÉRDÉSE:

Milyen lenne számodra a tökéletes Karácsony? Emlékeztet gyermekkorod Karácsonyaira?

Hát… megint csak fura lesz, de számomra a karácsony akkor lenne tökéletes, ha kihagynánk belőle az ajándék dolgot. Alapból van valami nem helyénvaló abban, ahogy sokfelé minden csak ekörül forog, de mint azt már a tag alatt sokadjára említem, én amúgy sem igazán kedvelem ezt a szokást. Nekem bőven tökéletes lenne egy szeretetteljes légkör sok sütivel, szaloncukorral, zenével és fénnyel.

GOTHIC KÉRDÉSE:

Ismerős lehet az iskolából mindenkinek a télapós/karácsonyos meglepetés húzás… Az ez évi első olvasmányod főszereplőjének milyen ajándékcsomagot állítanál össze? (Fontos: az anyagi oldal nem téged terhel, úgyhogy tegyél bele egy könyvet is)

Basszus, amilyen szánalmasan kevés könyvet olvastam idén, igazán illene emlékeznem, mi volt az első, de kénytelen vagyok csalni és csekkolni molyon. *pillantásnyi szünet* Ahhá! Szóval… Lucy Keating – Álomgyár c. könyvének főszereplője, Alice, a könyv címéhez hűen igazi álmodozó… de nem mezei értelemben – durván. Úgyhogy ha már a Miku állja a számlát, akkor először is kapna a mi Alice-ünk valami spéci álomfejtő könyvet – bár azt kétlem, hogy egy ilyenben is lenne arra vonatkozó szegmens, hogy milyen jelentéssel bír, ha álmunkban rózsaszín mintájú elefántokon elefántogoltunk igen, ezt a szót én találtam ki el a naplementében –, slusszpoénként pedig… hát, mondjuk ezt. Az Álomgyárt. Mert mennyire creepy már, hogy szól rólad egy könyv! :D Hm, vagy ha már álmok, szívesen megismertetném Kerstin Gier – Silber trilógiájával is. Figyeljetek, szerintem határozottan jól járna velem a csaj. Ki ne akarna ennyi könyvet?

SOL KÉRDÉSE:

Kaptál már olyan ajándékot, aminek nem örültél? Mi volt az? Hogy kezelted a helyzetet?

Bizonyára, ez sajnos egy elkerülhetetlen dolog, de mély nyomot nem hagyhatott bennem, mert ennek ellenére sem emlékszem konkrét esetekre. Félek viszont, hogy végig látszott az arcomon, hogy nem vagyok elragadtatva – egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy olvasni lehet a fejemről, akárcsak egy nyitott könyvből. Rajtam minden azonnal meglátszik. Legalábbis, ami negatív, az biztosan xD.

NEVERHOOD KÉRDÉSE:

Mik azok a témák (közéleti, kulturális, szociális, bármi), ami számodra NEM jöhet szóba szenteste vagy karácsony napján a családi asztalnál beszélgetés közben?

Nos, az a helyzet hogy nekem az év összes többi napján is elég szigorú határaim vannak arra nézve, hogy milyen témákat nem vagyok hajlandó végighallgatni, mikor összeül a család egészében vagy akár részben, ezt pedig leginkább egy szóval tudom összefoglalni: a negatívakat. Mikor együtt vagyunk, egy büdös szót nem akarok hallani világméretű problémákról, politikáról, halálról, világvégéről, bármi nyomasztóról, máskülönben asztalt bontok – ezek közül bármi egy perc alatt elintézné, hogy az ünnepi hangulatom elszálljon a téli széllel.

Ez lett volna csapatunk szerény kis karácsonyi kérdezz-feleleke, mi most ezzel szeretnénk előre is kellemes és áldott ünnepeket kívánni minden drága olvasónak, kollégának-kolleginának és teljes véletlenségből idetévedtnek… mert ez az időszak most totál erről szól. Idén ezzel a közös poszttal zárjuk a projektek sikeres sorozatát, úgyhogy mindenképpen megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a többieknek – természetesen azért is, hogy még a decemberi rohanós-kapkodós mindennapokban is bevállalták ezt az alkalmat, legfőképp azonban az egész éves kitartásukért, kreativitásukért… hogy mindig volt, aki felvessen valami új, király ötletet vagy dobjon egy üzit, mikor lustultam. Köszönöm, hogy sokadjára is itt voltatok velem – kívánom hogy maradjon így továbbra is –, hogy támogattátok, fejlesztettétek, s egyáltalán, szerettétek ezt a kezdeményezést. Sokat jelent nekem minden alkalommal látni, mivé növi ki magát szép lassan ez a tavaly októberben született kósza ötlet. Úgyhogy köszönöm, köszönöm, köszönöm – és remélem mindenki velem tart jövőre is! ;) Ezer puszi, ölelés ♥.

NÉZZETEK BE A TÖBBIEKHEZ IS:

HaBár– A könyves kocsma · Könyvjelző Blog · Anya olvas · Wandamaci Könyvbirodalma · Lap lap után · Niitaabell Világa · Kitablar · Coffee and Manga · Hagyjatok!Olvasok! · Goodbye Agony · Könyvvadászok · Neverhood’s Diary · Írásaim Tárháza · Today Wiggin · Three Points of View · Varázstinta · Metaforaszennyezés · Miss Library · Fleur de Livre