Kihívás | Zombi apokalipszis könyvekkel #2

Szép estét, virágszálaim! Könyvmoly berkekben ismerős lehet a probléma, mikor annyira nem bírsz választani egy rakat olvasásra váró könyv közül, hogy inkább újraolvasod egy régi kedvenced… ahogy talán a blogger közösségben sem kell magyaráznom milyen az, mikor posztíráshoz készülődsz, a fejed csordultig tele ötlettel, megnyitsz és elmentesz húsz Word dokumentumot, aztán rájössz, igazából csak egy régi posztodat alkotnád újra. Na jó, lehet ez utóbbi szokatlanabb… mindenesetre a mai napom töményen ebből állt. Próbálkoztam kicsit ezzel, kicsit azzal, gondoltam, elkezdem behozni a tages lemaradásaimat… de ahogy az lenni szokott, az élet visszakézből lekevert egy pofont, amolyan lol nem stílusban. Nem is értem, miért hittem, hogy van befolyásom arra, mit teszek. Így történt, hogy visszaidőutaztam ez egy létező szó? egészen 2015-ig, s miután konstatáltam, hogy elkeserítő módon megöregedtem, ráakadtam egy régi kihívásra… amitől egészen megjött a kedvem ismét zombi apokalipszist játszanom könyvespolcom néhány szerencsétlen kiválasztottjával.

A Zombi apokalipszis könyvekkel kihívás lényege tudtommal nem változott: ki kell választani öt könyvet, felírni a címük egy-egy cetlire, majd húzni úgy, hogy minden könyvre két kérdés jusson. Ezután random aztamindenit, Nyúl helyen kinyitni az adott kötetet, és a név lesz a válasz az adott kérdésre, ami először szerepel a lapon. Én ezúttal annyit variáltam csupán a feltételeken, hogy öt könyv helyett tízet szedtem össze, így minden kérdésre egy jut – gondoltam, így még izgibb lesz. Lássunk is neki a túlélőcsapatom összetoborzásának! Enjoy!

1.

Az első ember, aki meghal

Stephenie Meyer – Napfogyatkozás | Edward Cullen

Természetellenes létformája okoz némi problémát, de hiszek benne, hogy a zombik megoldják. Minimum egy viszonzatlanul szerelmes vérfarkast és „pár tucat” team Jacob-os olvasót boldoggá tennének vele.

2.

Akit kibuktatsz, hogy elmenekülj a zombik elől

Baráth Viktória – Első tánc | Owen MacClay

Tekintve, hogy azon kevés olvasó egyike voltam, aki minden hibája ellenére is egészen kedvelte Owent, okozna némi szívfájdalmat a döntés… de ilyen ínséges időkben az ember kénytelen áldozatokat hozni. Inkább ez a hűtlen, hazug vörhenyes pusztuljon, mint én! Bírom őt. Tényleg. | Értékelés

3.

Az első, aki zombivá változik

Arctalan szerelem | Fern Taylor

Erősen kételkedek benne… Fern számomra inkább annak az apró és fürge lánynak tűnik, aki mindig kicsusszan az ellenség markából, és így túlél minden veszedelmet… de ki tudja. Talán, tényleg csak talán az kevésbé szerencsés lépés, ha az ember időnként letelepszik a járdára nosztalgiázni és elmélkedni… ez esetben viszont garantált, hogy az lesz a legszebb agy, amit zombi valaha evett – már ha nyújt ez bármiféle vigaszt. | Értékelés

4.

Aki téged buktat ki, hogy elmeneküljön a zombik elől

Tavi Kata – Ballépések | Kökény tanárnő

Mekkora sunyi alak ez a tanárnő! Őszintén nem emlékeztem még a létezésére sem… de ha ti tudjátok, ki ő, írjátok meg kommentben. Kíváncsi lennék, ki akarja ennyire a halálomat. | Értékelés

5.

A csapat idiótája

Colleen Hoover – Egy nap talán | Warren

Nem áll távol az igazságtól, elvégre Warren tényleg nem normális… vagy csak játssza? Igazából nem nagyon tudom megállapítani. Mindenesetre, ha csapattagként emlegetjük, valószínűsíthető, hogy a túlél velünk együtt – mert még szép, hogy mi túlélünk –, nekem pedig ez a lényeg. Bolond, de legalább szórakoztat. | Értékelés

6.

A csapat agya

R. S. Grey – Testcsel | Liam Wilder

Khm, én a csapat testének mondanám, de mindegy, gondolom a fajfenntartás nem elsődleges feladat, mikor a világ és főleg, az egyén életben maradásáról van szó – szóval erre a témára úgy hiszem, bölcsebb lesz majd csak a zombi-hulla hegyek tetején térnünk vissza. | Értékelés

7.

Az ügyeletes orvos

Cassandra Clare – A hercegnő | Magnus Bane

Egy kis varázslat minden gondot elűz – már csak arra lennék kíváncsi, hogy fancy sebgyógyító mágia helyett főboszorkánymesterem miért nem varázsolja vissza a zombikat mondjuk az anyukba. Támogatnám a kezdeményezést.

8.

A fegyerszakértő

Brittainy C. Cherry – Lebegés | Tristan Cole

Kissé para, tekintve hogy kedvenc szakállas álomemberemnek komplett asztalosműhelye van a háza erdő felőli oldalán… Vele bármikor összefutnék, a baltáival már kevésbé. | Értékelés

9.

A harcos

Veronica Roth – A Beavatott | Peter Hayes

Nem a legkedvesebb karakter, akihez valaha szerencsém volt… viszont az egyik legéletrevalóbb, ez pedig egyértelműen nem hátrány, ha egyszer szemen kell szúrni egy éhes zombit. Ez Peter szakterülete, úgyhogy boldogan bíznám rá az agyvelőm jövőjét.

10.

A csapatkapitány

E. Lockhart – Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája | Frankie

Őszintén reménykedtem benne, hogy valami csoda folytán én leszek a kapitány, de a legjobb lehetőség híján beérem a második legjobbal, igazán ne mondhassa senki, hogy nem vagyok kompromisszumképes ami pedig igaz lenne. Az igazat megvallva Frankie valóban olyan vezéregyéniség, aki a maga különc intelligenciájával tökéletesen összetartaná ezt a… meglehetősen érdekes csapatot. | Értékelés

Ez lettem volna én, és harcos táborom – ha esetleg kíváncsi lennél de inkább ne légy az, kérlek a tag három évvel ezelőtti kiadására, akkor katt IDE, amennyiben nem… nos, akkor maradj itt, vagy menj el, vagy… nem tudom. Egyél, az a biztos. Én mindenesetre, mivel határtalanul haszontalanul, ezáltal totál jól szórakoztam a tag teljesítése közben, kihívnék rá pár kollégát/kolleginát. úgyhogy Réta, Gothic, Anna, Heni, amennyiben eddig kimaradt volna az életetekből egy zombi apokalipszis… nos, tőlem kaptok egyet :D Ezerpuszi!

Újévi Fogadalmak | Book Tag

Hey, manók! Bár január végéhez közelítve reményeim szerint lecsengőben van már az egész újévi boldogsággal, reménnyel meg töméntelen nyállal átszőtt kolosszális kirakodóvásár ha nem, ébredjetek fel, emberek, 2018 épp olyan szar, mint bármely másik év, én még visszaszambáznék kicsit gondolatban az év első napjaira, mikor is ezeket a tipikus meggondolatlan fogadalmakat szokás tenni, hogy szégyen szemre csatlakozzak a táborhoz egy kérdéssorral. FairyDust, a Miss Readers bloggerinája hívott ki nemrégiben a New Year's Resolutions Book Tag-re – amit ezúton is köszönök neki –, én pedig akármennyire is ágálok általában a fogadalmak ellen, az alábbi 12 pontot csak semmi forradalom, kérem kimondottan hasznosnak találtam, hogy kicsit rendszerezzem és összefoglaljam velük a könyves célkitűzéseimet.  Enjoy!

1.

EGY ÍRÓ, AKITŐL MÉG SEMMIT SEM OLVASTÁL, DE IDÉN SZERETNÉL

Rengeteg könyv csücsül a polcomon, ami nagyon várós már, és első lenne számomra a szerzőtől, kapásból mégis egy olyan írónő neve jutott eszembe, aki még csak a könyvespolcom közelébe sem került eddig a többnyire megrázóan komoly és súlyos történeteivel. Sokszor nézegettem már Jodi Picoult regényeit a könyvtárban, könyvesboltban, molyon, de eddig mindig sikerült elijesztenie kicsit az erős témáknak, amelyeket megragad, lassan viszont kezdem úgy érezni, ezekre is éppúgy igényem lenne olykor, mint máskor humorra, romantikára, akcióra vagy erotikára. Még nem tudom, hogy sül majd el a terv, de egy próbát mindenképpen megér, legalább hogy kielégítsem a kíváncsiságom.

2.

EGY KÖNYV, AMIT MINDENKÉPP SZERETNÉL ELOLVASNI

James Redfield – Mennyei prófécia. Nem túlzok azzal, hogy már évek óta várólistás nálam, nem is beszélve a rám gyakorolt „nyomásról”, hogy olvassam, olvassam, olvassam – nálunk ez nevezhető akár családi kötelező olvasmánynak is –, és bevallom, egy ideje már engem is kezd komolyabban érdekelni a történet mögött megbúvó mélyebb tartalom és mondanivaló, így idén szeretnék végre sort keríteni rá.

3.

EGY KLASSZIKUS, AMIT SZERETNÉL ELOLVASNI

Miután hónap elején végre élőben is láthattam a Nyomorultak musical előadását a Madáchban, egyértelműen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy lenyúlom a könyvet nővérem polcáról, de elárulom, azért a terjedelem némileg megrémiszt, így nem vagyok benne biztos, menni fog-e ez már idén. Egyelőre annyiban vagyok biztos, hogy sort kell kerítsek Austentól a Meggyőző érvekre és A klastrom titkára – elvégre kritikán aluli, hogy ezer mást olvastam már tőle, ezek mégsem kerültek a kezembe –, továbbá hogy megismerkednék az orosz nagyok, Dosztojevszkij és Tolsztoj munkásságával is, legalább egy-egy történet által.

4.

EGY KÖNYV, AMIT SZERETNÉL ÚJRAOLVASNI

Már azóta tervben van, hogy újraolvasom Kerstin Gier – Silber trilógiájának nyitókötetét, hogy tavaly karácsonyra megkaptam a második részt, de valahogy nem akart eljönni a megfelelő alkalom… most viszont már a zárás is ott csücsül a polcomon, ami azt jelenti, ledarálhatom végre egyben az egészet, elkerülve a kockázatot, hogy a függővégek okozta felgyülemlett agressziómat valamely könyvön vezessem le.  

5.

EGY KÖNYV, AMI MÁR EZER ÉVE VÁRÓLISTÁS, ÉS IDÉN VÉGRE SORRA AKAROD KERÍTENI

Az „ezer éve várólistás” kifejezés az én szótáramban mára már közel eggyé vált John Green – Papírvárosok c. könyvével, aminek anno már a gondolatától is totál izgalomban voltam, aztán a ballagásomra kapott utalványomból szaladtam megvenni, és mondanom sem kell, hogy azóta sem vettem kézbe. Ma már nem meglepő, ha ilyet teszek, azonban a ballagásom óta eltelt közel három év úgy érzem, mégis csak túlzás. Kérhetsz valakit arra, hogy várjon rád öt percet, mert közbejött valami, és késel, de nem mondhatod, hogy halasszátok a találkát jövőre. Meglehet, a könyvek felhalmozása közismert könyvmoly-betegség, ismerek olyat, aki megszerzési idő szerinti sorrend alapján halad, így jó eséllyel semmi sem porosodik nála évekig. A módszer tehát létezik, működik, és teljesen megoldható… én viszont még nem jöttem rá, hogyan. Mindössze annyit tehetek ellene, hogy nem várom meg, hogy ebből a három évből négy legyen.

6.

EGY JÓ VASTAG KÖNYV, AMIT BETERVEZTÉL

Mondhatnám már vagy harmadjára George R. R. Martintól a Trónok harcát, de kell hogy jelentsen valamit, hogy már többszörösen belebuktam… úgy érzem egy időre jobb lenne tehát jegelni a témát. Helyette új féltégla küzdötte fel magát a várólistám plus-size szekciójába, mégpedig Susanna Clarke-tól A hollókirály. Nővérem karácsonyi ajándéka volt számomra – ő már olvasta félig, és csak ajánlani tudta, ami – még az általában oly különböző ízlésünk ellenére is – jó jel, nem is beszélve a történet történelmi-fantasy jellegéről, mely egyvelegben úgy a Pokoli szerkezetek óta nagyon is látom a fantáziát. Kíváncsisággal tele várom tehát a közel 900 oldalhoz kellő életerő és korlátlan szabadidő érkezését.

7.

EGY ÍRÓ, AKITŐL MÁR OLVASTÁL, ÉS IDÉN IS SZERETNÉL

A sokszívű számomra bekerült a 2017-es top ötbe, a nagyszerű olvasmányélmény és a központi téma adta érdekességek mellett pedig felkeltette az érdeklődésemet Szurovecz Kitti többi regénye iránt is. A régebbi, még Könyvmolyképzőnél debütált sorozataitól valamiért kicsit tartok, talán mert egy A sokszívű komolyságú történet után nem tudom magamban hova tenni Kittit Vörös Pöttös szerzőként, de biztos vagyok benne, hogy idővel ezen is túllendülök… addig is a Hópelyhek a válladon már az éjjeliszekrényemen pihen, és velem együtt imádkozik egy kis időért, hogy elkezdhessem végre.

8.

KARÁCSONYRA KAPOTT KÖNYV, AMIT EL FOGSZ OLVASNI IDÉN

Igazán nem akarok sokkolni senkit, de az a helyzet, hogy MINDEN karácsonyra kapott könyvemet szeretném idén elolvasni, lehetőleg minél hamarabb… nem is értem nagyon, mire várnék velük. Hármat közülük már ki is végeztem – a róluk írt értékeléseimet ITT, ITT valamint ITT olvashatjátok –, és még így is vár rám hat szépség, de persze él a fejemben egy lista a sorrendről, így elsőként Colleen Hoover – Vallomása áll, rögtön utána pedig az Egy font hús Sophie Jacksontól.

9.

EGY SOROZAT, AMIT ELKEZDENI ÉS BEFEJEZNI IS 2018-BAN FOGSZ

Talán kicsit csalásnak számít, mivel a sorozat első része számomra már nem a jövő zenéje, de végtére is, januárban olvastam, így érnie kell… ez pedig Brittainy C. Cherry – Az vagy nekem sorozata. A Lebegés volt nálam 2018 első olvasmánya, és annak az átütő sikere után kétség sem férhet hozzá, hogy minél hamarabb folytatni fogom a következő kötetekkel – ha pedig különösen nagy szerencsém van, még idén kijön itthon a befejező rész, a The Gravity Between Us is, így tényleg teljessé válhat a sorozattal ápolt – eddig elég szerény, de erősen fejlesztésre váró – kapcsolatom.

10.

EGY KORÁBBAN MEGKEZDETT SOROZAT, AMIT IDÉN AKARSZ BEFEJEZNI

Korábban már olvastam Veronica Roth Beavatott trilógiájának első részét, plusz a kiegészítő kötetet, de az azóta eltelt idővel arányosan nőtt a filmek által kiváltott kíváncsiságom a folytatások iránt, miközben az első részről való emlékeim is megközelítőleg ilyen sebességgel hagytak cserben. Most mit mondhatnék… ez a kettő nem éppen ütőképes párosítás. A probléma orvoslására viszont már a teljes trilógia itt pihen az asztalomon, így egy újrázással egybekötve idén – nem egyszerűen csak idén, inkább hamarosan – végre megtudom nem csak azt, hogy mi van a falon túl, de még azt is, mi történt azután, hogy a készítők előálltak az ötlettel, hogy a Hűséges első felének adaptációja, s brutál függővége után zsebpénzért nem forgatják le a másodikat. Mellesleg fuck you, filmipar.

11.

HÁNY KÖNYVET TERVEZEL IDÉN ELOLVASNI?

Tavalyelőtt 100 volt a cél, tavaly ötven – mondanom sem kell, mindkettő esetben csúfos vereséget szenvedtem a várólistámmal szemben –, így idén a legjobbnak láttam belőni egy középmezőnyt ezek között. Az idei cél tehát 70 könyv – ami kerekítve úgy hat könyv/hónap átlagot kíván… na nem mintha az olvasást helyes lenne bármilyen helyzetben matematikai szempontból vizsgálni vagy mérni. Kell egy szám, ami motivál, de a legnagyobb terv így is az lenne, hogy mikor olvasok, akkor azt jókedvvel és lelkesedéssel tegyem, továbbá a saját örömömre és szórakoztatásomra. Szeretnék több értékelést hozni nektek, több könyvélményt hagyni a hátam mögött, de néha emlékeztetnem kell magam, hogy az olvasás egy hobbi – én pedig nem a blog miatt olvasok, hanem az olvasás miatt blogolok.

12.

BÁRMILYEN EGYÉB CÉLKITŰZÉS?

Már említettem a 2018-ra tervezős posztomban, hogy idén feltett szándékom egy új színfoltot jeleníteni meg az olvasmánylistám – eddig nem túlságosan színes – palettáján: ennek érdekében kvázi kihívás elé állítottam magam, miszerint az elkövetkezendő 12 hónap mindegyikében minimum egy pszichológia vagy életmód témájú kötetet kell beiktatnom a napjaimba. Ennek jegyében – s a stílusos kezdés fontosságát szem előtt tartva xD –  nyitottam ki először pár napja Rhonda Byrne – A Titok c. könyvét – ezzel pedig meg is tettem az első lépést egy idei célom felé, ami éppen egy lépéssel több annál, mint ameddig általában jutok tapsvihar.

Ezek lettek volna hát az én könyves „újévi fogadalmaim” bár talán maradjunk inkább továbbra is a célkitűzés kifejezésnél – a jelölést még egyszer nagyon köszönöm FairyDust bloggerinakollégának, én pedig ezúttal nem hívnék ki senkit… vegyük úgy, jótékonyságból, csak hogy végre mindenki maximálisan elengedhesse ezt az átok évkezdő időszakot. Jól érzitek, hogy végül csak elhagyott a pozitivitásom, nem kellett neki egy teljes hónap sem. Fuck life. Bár nem tudom még, mikor jövök – mikor jöhetek – legközelebb éljenek az osztályozók!, addig is ezer puszit és ölelést küldök szerte mindenkinek, meg kitartást, boldogságot és életkedvet, azaz mindent, ami  nekem nincs. További szépséges szarposzt-olvasgatós péntek estét! 

Év végi hajrá | Book Tag

Heeey! Nem akarok senkit untatni, ahogy a kérdés-válasz mércém is szépen halad a kiakadás felé, de a napokban drága Fanny és Heni is kihívott egy viszonylag rövid, év végi tagre – én pedig a tőlem szokásos „most vagy soha” hozzáállással kezeltem a szituációt, mert egy-egy kihívás nálam nagy eséllyel vagy örök időkre elvész a molyos könyvjelzőim végtelen tengerében, vagy azon nyomban kap egy csini kis posztot. Az utóbbi mellett döntöttem és csak úgy fun factként mondom, hogy visszamenőleg is előkerestem a jelöléseimet és szépen várólistára pakoltam egy halom taget… igen, engem is sokkol ez a nagy rendszerezettség nálam, úgyhogy talán lassan összekapom magam. Addig viszont jöjjön a mai hat kérdés, amelyekre több-kevesebb sikerrel megpróbáltam értékelhető választ adni ebben a „nagy év végi hajrában” is. Enjoy!

1.  MILYEN KÖNYVET KEZDTÉL EL, AMIT MÉG BE KÉNE FEJEZNED?

Ugorjunk csak egyből a mélyvízbe, mit bánom én :D! A helyzet az, hogy nekem az egyszerre egy könyvet olvasás annyira nem megy, így van egy kisebb listám, miket kéne befejeznem év végéig, párat közülük lehetőleg még karácsonyig – pl. a Dash és Lily 2. részét és az Ajándékba adlak antológiát, rajtuk kívül pedig a Remény hajnala, és a Hygge is ott várakozik az éjjeliszekrényemen, hátha egyszer csak eljön egy nap, mikor ráérek, hogy a kedvenc hobbimnak éljek. Mit ne mondjak… erre nem csak ők várnak türelmetlenül.

2.  VAN OLYAN KÖNYVED, AMIVEL KÖNNYEBBEN LÉPSZ ÁT AZ ÉV VÉGI IDŐSZAKBA?

Ennek a mondatnak nálam van némi drámai felhangja… mert nem tudom más hogy van ezzel, de én nem élem meg tragédiaként az évzárást, nem kell speciális könyv, de még gyógyszer vagy pszichiáter sem hogy átvészeljem az utolsó hónapok közeledtét – így erre a kérdésre sincs egyértelmű válaszom. Természetesen vannak könyvek, amelyeket szívesebben olvasok ősszel-télen, de nincs bevett orvosságom az idő gyalogkakukk-féle nyargalászása ellen. Erős vagyok, túlélem.

3.  MILYEN ÚJ MEGJELENÉST VÁRSZ MÉG?

Ahogy az mindig lenni szokott, a kiadók szokás szerint decemberre dobták be a legnagyobb bombákat a könyvpiacra – minőség és mennyiség kolosszális találkozásáról beszélünk, ami igencsak megterheli a pénztárcát – de ha azt még nem is, az ember gondolatait – ebben a kiadásokkal amúgy is bőven teli hónapban. Szóval én sem győztem és győzöm még mindig kapkodni a fejem a friss és tervezett megjelenések között, még ha egyelőre könyvstop is van, elvégre karácsony, meg amúgy is… mostanában kicsit eleresztettem magam azt hiszem. xD Ennek ellenére borzasztóan szeretném a polcomon tudni JLA két új könyvét, az Ég veledet, az Edenbrooke örökösét, a The Score-t, az Újrajátszást, a… na jó, inkább nem folytatom. Ég a pofám lassan, hogy mennyi könyv kéne, és még nem is említettem a kiadók messzebbi terveiben szereplő kívánságlistás tételeimet… bár többek között ezek felelnek érte, hogy most erősebben igyekszem magam megfékezni könyvvásárlás terén még ha nem is igazán látszik. Ezerrel készülök már az új Alessandra Torre regény debütálására, nálam talán az lesz 2018 egyik leginkább várt megjelenése. A Sötét hazugságok egykori hatalmas ütőereje után nem is lehet kérdés, hogy polcomon kell tudnom a Hollywood-i mocskot is.

4.  MI AZ A HÁROM KÖNYV, AMIT IDÉN MÉG EL SZERETNÉL OLVASNI?

Először is, már annak örülnék, ha sikerülne befejeznem mindent, amibe már belevágtam – a szám pedig, tekintve, hogy rólam beszélünk, nem éppen kicsi –, de ha arra kértek, higgyek a csodákban, és abban, hogy ezeken túl további három könyv is belefér az időmbe, nos, legyen… elálmodozok én szívesen a kedvetekért. Ez esetben sort kerítenék minél hamarabb Debbie Macomber Első hó c. kis szösszenetére – még sosem olvastam az írónőtől, ami pótolandó, továbbá a karácsonyi-téli hangulat sosem jöhet jobban, mint az év utolsó hónapjában –; továbbá biztos nem fogom tudni megállni, hogy nekikezdjek valamely karácsonyra kapott könyveimnek… de hogy melyeknek, az majd eldől akkor.

5.  VAN-E KÖNYV, AMI ESÉLYES NÁLAD AZ „ÉV KÖNYVE” CÍMRE?

Nem is az a kérdés, hogy van-e, inkább az, hogy melyik az – akarom mondani, melyikek, hiszen alap, hogy egy kérdésre se tudjak egyszerű választ adni. De ez van, gyerekek, az élet bonyolultabb annál, mintsem hogy ilyen sima döntéseket hozhasson az ember. Úgyhogy némi fejtörés után jobb híján összeszedtem a 2017-es év top5-ös könyves listáját, alább láthatjátok is.

6.  ELKEZDTED MÁR A JÖVŐ ÉVI TERVEZÉST?

Én és a tervezés? Khm, nos… maradjunk annyiban, hogy erősen rajta vagyok az ügyön, de tudjátok jól, hogy engem nem ilyen fából faragtak. A tervezés a gyengéknek való! xD Tény, hogy tele vagyok célokkal és ötletekkel a következő évre is, ám feleslegesen dolgozni nem szeretek, ezért külön kis ütemtervet meg programot nem dolgoztam, és nem is fogok kidolgozni ezeknek – ahogy magamat ismerem, úgysem tartanám be két napnál tovább. :P

Épp amilyen rövid lesz már ez az év végi hajrá, épp annyira rövidre sikerült a poszt maga is, így jobb híján be kell érnetek belőlem ennyivel mára. A jelölést még egyszer köszönöm Fanninak, a Fanny Personal bloggerinájának és Heninek a Chronicles of a Bookshelf szerzőjének – én ezúttal nem hívnék ki senkit, bárki viheti a taget Isten hírével, ha úgy érzi, hogy ezzel lesz teljes az élete, jó szórakozást hozzá! Köszönöm, hogy velem voltatok ma is, ha eddig esetleg még nem tettétek meg, ne felejtsetek el feliratkozni, dobni egy kommentet vagy lájkot a blog FB oldalára, blablabla… ez a marketing szöveg nem igazán megy. xD Lényeg a lényeg, örülök, hogy itt voltatok, gyertek vissza holnap is, holnapután is, meg bármikor, mikor kedvetek tartja, és kövessetek bátran bárhol – kivéve az utcán. Ezer puszi és ölelés <3 

Christmas Tag 2017. | Prestented by The Original Projectweek Team

Hó borítja már a tájat, fa-la-la-la-laa la-la-la-laa, szép karácsonyt hadd kívánjak, fa-la-laa… Khm.. akarom mondani emberi nyelven, gyönyörűszép tél délutánt minden édes szívemnek, sok tüzet a kandallóba, havat a járdákra és mindemellett hatékony közútkezelést! Bár nekem már alapbeállításon is úgy október vége óta tart a karácsonyi szezon, ne lepődjetek meg, hogy most talán erőteljesebben érvényesül az ünnepi hangulatom, de hatalmas örömömre úgy adódott, hogy még ha nem is egy komplett projekt erejére, de azért összeállt megint a szokásos csapat egy kis mókára! Már amennyiben egy nagy rakat kérdés móka… de nekem nincs afelől kétségem, hogy ilyen társaságban csakis az lehet, főleg mivel az Original Projectweek Team tagjai mert kell a fancy név, na xd ezerrel beleadták minden kreativitásukat. Így ezúttal nem smárolunk le könyves pasikat a fagyöngy alatt Sol legnagyobb bánatára, lol – helyette viszont kiderül, kinek hogyan törtek össze az álmai a Télapó létezéséről, vagy éppen miképp kezel egy-egy kínos szituációt a karácsonyfa alatt. Let’s see!

RÉTA KÉRDÉSE:

Emlékszel rá, hogyan tudtad meg, hogy a Mikulás/Jézuska nem létezik? Ha igen, elmesélnéd?

Nos… furcsa vagy sem, én nem nagyon emlékszem olyanra, amikor úgy igazán, őszintén, azzal a tipikus gyermeki naivitással és hiszékenységgel ragaszkodtam volna a Mikulás/Jézuska létezésének ideológiájához – így olyan sorsfordító pont sem jött el, amikor rá kellett döbbennem a szomorú valóságra. Valahogy mindig is természetesnek tűnt, hogy anyukám azért csukta be a szobaajtót és küldött el játszani, mert bele akarta csempészni a csokit a csizmámba, az ajándékokat pedig a fa alá, hiába minden arról, hogy „jönnek az angyalok” meg ilyesmi. Pedig ügyesen csinálta, úgyhogy nem az ő hibája... szerintem egyszerűen csak túl okos gyerek voltam ehhez is :P.

PERPETUA & INDIE KÉRDÉSE:

Karácsonykor veled is könnyebben elszalad a ló könyvvásárlás terén? Magadnak is veszel ilyenkor vagy csak másoktól kapsz?

Én úgy általában nem hagyom, hogy elszaladjon velem a ló, azon egyszerű oknál fogva, hogy utálok pénzt adni ki a kezem közül mert egy smucig állat vagyok… de idén azért kicsit többet bűnöztem a kelleténél a könyvvásárlás terén. Egyrészt ugye a szeretteimnek is ezt ajándékozok – mint kábé mindig, nem nagy titok, a kreativitásom úgy általában eddig terjed –, de idén magammal is elég bőkezűen bánok…  Alapból is jobban szeretek magamtól kapni ajándékot, mint mástól – persze a könyvnek így is, úgy is örülök, de tudni kell rólam, hogy fura egy szerzet lévén kifejezetten kellemetlenül érzem magam attól, ha valaki más ad nekem valamit. Akármit. Még a büféből kedvességből hozott teát is kifizetem, mert… nem is tudom. Nem bírom azt a lekötelezett érzést, mikor valaki költ rám. Még ha csak 90 forintot is… nemhogy többet. Nem kívánom, hogy megértsetek…

DORKA KÉRDÉSE:

Mutass pár olyan könyvborítót, amik a télre és a karácsonyra emlékeztetnek.

Már volt nem olyan rég egy ilyesmi témájú posztom a Don’t cover the cover! rovaton belül – sőt, mint arra utólag rájöttem, már tavaly is szerencsére az egyezéseket sikerült azért elkerülnöm, so IDE és IDE kattintva megtalálhatjátok őket, de azért kiemelnék pár kedvencet most is.

WANDAMACI KÉRDÉSE:

Van valamilyen karácsonyi szokásotok?

Amennyiben az egészségre káros mértékű szaloncukor-fogyasztás annak számít, akkor nagyon is van…

ANNA KÉRDÉSE:

Miért várod minden évben újra a karácsonyt?

Tudom, kicsit érdekesen hangzik, de a karácsonyt valahogy nem is maga karácsony miatt várom, sokkal inkább lázba hoz az azt megelőző adventi időszak, a készülődés, az ünnepi, izgalommal teli atmoszféra. Imádom, ahogy felkerülnek az első díszek szerte a lakásban, aztán ahogy a végtelenített lejátszású Nokedli-okozta dallamtapadásom helyét átveszi a Pentatonix Carol of the Bells feldolgozása. Szeretem a sütiket. Határozottan ezek a kedvenceim. A mézeskalács, a keksz, a muffin… És persze ott van az ötletelés is, hogy a szeretteim minek örülnének, és hogyan adhatnám meg nekik, végül pedig a – remélhetőleg – havas és kihalt utcán megtett rövid sétám a papírboltig, mikor utolsó percben még eszembe jut, hogy elfelejtettem csomagolópapírt venni. Jó ég… tisztára hangulatban vagyok!

NIITAA KÉRDÉSE:

Mely könyvek szerepelnek a karácsonyi kívánságlistádon?

Milyen fajta fát preferáltok: műfenyő vagy igazi?

+ kihívás: építs moly-karácsonyfát!

Akárcsak tavaly, úgy idén is a legkényelmesebb és eredményesebb módját választottuk az ajándékozásnak a családdal, és másokkal is: összeállítottam egy kis listát könyvekből, amelyek éppen érdekelnek, ők pedig onnan fognak választani – így nem tudom pontosan, mit kapok, tehát a meglepi megmarad, de az is ezer százalék, hogy örülni fogok. Az összesített listám pedig alább látható. *kíváncsikíváncsikíváncsi*. Ezen a ponton megjegyzem, még mindig nem halt meg bennem a gyerek. Szétfeszít belülről a vágy, hogy elkezdjem megkeresni, hol vannak eldugva a gyönyörűségek, és persze barátnőmet sem győzöm elégszer megkérdezni, hogy mit kapok. Azt mondja, hogy álljak le, mert meglepi, nem értem, miért teszi ezt velem xD.

Ami a fát illeti, nekünk már mióta az eszemet tudom műfenyőnk van, és én őszintén szólva imádom. Tök praktikus, ha az embernek van egy gyönyörű fája, minek akarna minden évben nagy nehézségek árán újat keresni, mikor megtarthatja a régit? És igazából a fenyőillat sem hiányzik az életemből, mivel nem rajongok érte túlzottan.

A kihívást pedig ezerszer is köszönöm – szerintem valami szuper ötlet, és örülök hogy drága Nitánk eszébe jutott, ugyanis már évek óta tervezem, hogy karácsonyra felállítok egy „könyvfát”, de még egyszer sem jutottam el idáig… most viszont megvolt a kellő motiváló erő! :D Íme a "műremek":

Christmas - the way bookworms do it 😍 My book-tree is quite lame, but at least I tried 😂 #book #books #bookstagram #bookworm #reading #readingissexy #christmas #christmastree #christmaslights #booktree #bookishlife #bookchristmastree #christmasiscoming

NeverLetMeGo Virág ^^ (@neverletmego_virag) által megosztott bejegyzés, 2017. Dec 9., 00:11 PST

VIRÁG KÉRDÉSE:

Mi az, amit minden karácsonykor meg akarsz tenni / szokás, amit fel akarsz venni, de aztán mégsem teszed meg soha?

Először is, folyton ki akarok próbálni új sütirecepteket, valami olyanokat, amelyek még egész ismeretlenek, de különlegesek és szépek is… de persze végül mindig maradunk anyukámmal a jól beváltaknál, mert most komolyan, kinek hiányzik karácsonyra valami kísérleti fázisban leledző, ehetetlen, de eltakarításra váró borzalom? A próbálkozás megmarad az év többi szakára… bár mondanom sem kell, végül az új recept az, amit közel soha nem látok. A másik nagyszabású – számomra nagyszabású – terv rendre egy kis élőzene csempészése a szentesébe. Folyton eldöntöm, hogy megtanulok YouTube-ról zongorázni valami jó kis karácsonyi dalt, és aztán előadom, de többnyire még a próbálkozásig sem jutok el – ha meg igen, akkor rövidesen sírva adom fel. Tehetségtelenség lvl999.

BARBI KÉRDÉSE:

Karácsonyi hangolódásként szoktál karácsonyi témájú könyveket olvasni?

Eddig nem volt szokásom, idén azonban teljes erőmből fejest ugrottam a dologba, és még koránt sem végeztem! Egy évnyi várakozás után végre megkaparintottam a tavaly debütált szuper, ünnepi antológiát, mely az Ajándékba adlak címre hallgat, továbbá úgy döntöttem, foyltatom Dash és Lily történetét is a második résszel (az előző kötet értékeléséért katt IDE), majd terveim szerint megismerkedek Debbie Macomber munkásságával is. Hangolódás lvl999.

MOLLY KÉRDÉSE:

Hogyan telik nálatok a szenteste?

Nem hiszem, hogy hétpecsétes titok lenne, úgyhogy story time is comig. A nap maga többnyire átlagosan telik, már persze a koránt sem mindennapi ünnepérzéstől eltekintve, na meg attól, hogy ekkor nagy nehezen lecserélem a Sütiszörnyes pizsimet is valami szoknyára. A karácsony ereje. Na, de a bevett szokás szerint valamikor késő délután / este szüleim összehúzzák a függönyt a szoba előtt, mögötte pedig megszületik a varázslat, míg mi testvéreimmel a gyerekszobában várunk: az „angyalok” meghozzák a karácsonyi háttérzenét, a szép fényeket, az ajándékokat, végül pedig csengetnek egy nagyot – ez a jel, hogy mehetünk. Először is elmondunk egy ünnepi imádságot közösen, utána pedig… hát, utána elkezdődik a karácsony számomra legkevésbé kellemes része az ajándékokkal. Nem mintha nem örülnék… de mint említettem, én az ajándékozástól úgy alles zusammen elég kellemetlenül tudom magam érezni. Persze van szívem, meg azért annak a mélyén bizonyos mértékig gyerek is vagyok, úgyhogy nem mondom, hogy egyáltalán nem élvezem, mert tudom… csak talán jobban szeretem más arcát figyelni, ahogy kinyitja az „én Jézuskám” hozta meglepijét, vagy kistesóm gyermeki örömét látni, ahogy megfoszt valamit a csomagolópapírtól. Olyan bájos <3

ANITIGER KÉRDÉSE:

Milyen lenne számodra a tökéletes Karácsony? Emlékeztet gyermekkorod Karácsonyaira?

Hát… megint csak fura lesz, de számomra a karácsony akkor lenne tökéletes, ha kihagynánk belőle az ajándék dolgot. Alapból van valami nem helyénvaló abban, ahogy sokfelé minden csak ekörül forog, de mint azt már a tag alatt sokadjára említem, én amúgy sem igazán kedvelem ezt a szokást. Nekem bőven tökéletes lenne egy szeretetteljes légkör sok sütivel, szaloncukorral, zenével és fénnyel.

GOTHIC KÉRDÉSE:

Ismerős lehet az iskolából mindenkinek a télapós/karácsonyos meglepetés húzás… Az ez évi első olvasmányod főszereplőjének milyen ajándékcsomagot állítanál össze? (Fontos: az anyagi oldal nem téged terhel, úgyhogy tegyél bele egy könyvet is)

Basszus, amilyen szánalmasan kevés könyvet olvastam idén, igazán illene emlékeznem, mi volt az első, de kénytelen vagyok csalni és csekkolni molyon. *pillantásnyi szünet* Ahhá! Szóval… Lucy Keating – Álomgyár c. könyvének főszereplője, Alice, a könyv címéhez hűen igazi álmodozó… de nem mezei értelemben – durván. Úgyhogy ha már a Miku állja a számlát, akkor először is kapna a mi Alice-ünk valami spéci álomfejtő könyvet – bár azt kétlem, hogy egy ilyenben is lenne arra vonatkozó szegmens, hogy milyen jelentéssel bír, ha álmunkban rózsaszín mintájú elefántokon elefántogoltunk igen, ezt a szót én találtam ki el a naplementében –, slusszpoénként pedig… hát, mondjuk ezt. Az Álomgyárt. Mert mennyire creepy már, hogy szól rólad egy könyv! :D Hm, vagy ha már álmok, szívesen megismertetném Kerstin Gier – Silber trilógiájával is. Figyeljetek, szerintem határozottan jól járna velem a csaj. Ki ne akarna ennyi könyvet?

SOL KÉRDÉSE:

Kaptál már olyan ajándékot, aminek nem örültél? Mi volt az? Hogy kezelted a helyzetet?

Bizonyára, ez sajnos egy elkerülhetetlen dolog, de mély nyomot nem hagyhatott bennem, mert ennek ellenére sem emlékszem konkrét esetekre. Félek viszont, hogy végig látszott az arcomon, hogy nem vagyok elragadtatva – egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy olvasni lehet a fejemről, akárcsak egy nyitott könyvből. Rajtam minden azonnal meglátszik. Legalábbis, ami negatív, az biztosan xD.

NEVERHOOD KÉRDÉSE:

Mik azok a témák (közéleti, kulturális, szociális, bármi), ami számodra NEM jöhet szóba szenteste vagy karácsony napján a családi asztalnál beszélgetés közben?

Nos, az a helyzet hogy nekem az év összes többi napján is elég szigorú határaim vannak arra nézve, hogy milyen témákat nem vagyok hajlandó végighallgatni, mikor összeül a család egészében vagy akár részben, ezt pedig leginkább egy szóval tudom összefoglalni: a negatívakat. Mikor együtt vagyunk, egy büdös szót nem akarok hallani világméretű problémákról, politikáról, halálról, világvégéről, bármi nyomasztóról, máskülönben asztalt bontok – ezek közül bármi egy perc alatt elintézné, hogy az ünnepi hangulatom elszálljon a téli széllel.

Ez lett volna csapatunk szerény kis karácsonyi kérdezz-feleleke, mi most ezzel szeretnénk előre is kellemes és áldott ünnepeket kívánni minden drága olvasónak, kollégának-kolleginának és teljes véletlenségből idetévedtnek… mert ez az időszak most totál erről szól. Idén ezzel a közös poszttal zárjuk a projektek sikeres sorozatát, úgyhogy mindenképpen megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a többieknek – természetesen azért is, hogy még a decemberi rohanós-kapkodós mindennapokban is bevállalták ezt az alkalmat, legfőképp azonban az egész éves kitartásukért, kreativitásukért… hogy mindig volt, aki felvessen valami új, király ötletet vagy dobjon egy üzit, mikor lustultam. Köszönöm, hogy sokadjára is itt voltatok velem – kívánom hogy maradjon így továbbra is –, hogy támogattátok, fejlesztettétek, s egyáltalán, szerettétek ezt a kezdeményezést. Sokat jelent nekem minden alkalommal látni, mivé növi ki magát szép lassan ez a tavaly októberben született kósza ötlet. Úgyhogy köszönöm, köszönöm, köszönöm – és remélem mindenki velem tart jövőre is! ;) Ezer puszi, ölelés ♥.

NÉZZETEK BE A TÖBBIEKHEZ IS:

HaBár– A könyves kocsma · Könyvjelző Blog · Anya olvas · Wandamaci Könyvbirodalma · Lap lap után · Niitaabell Világa · Kitablar · Coffee and Manga · Hagyjatok!Olvasok! · Goodbye Agony · Könyvvadászok · Neverhood’s Diary · Írásaim Tárháza · Today Wiggin · Three Points of View · Varázstinta · Metaforaszennyezés · Miss Library · Fleur de Livre

A nagy leleplezés | Bookshelf Tour "Tag"

Hey sweeties! Aki követ instán, már láthatta storyban, hogy a napokban pakolásztam „kicsit” a könyvespolcomon, a számok pedig nem hazudnak, a bizonyítékul szolgáló előtte-utána fotók között eltelt két és fél óra koránt sem poén… mert ja, szeretek elveszni olykor a rendezgetésben. Ennek pedig már nagyon itt volt az ideje, ugyanis pár hete a friss beszerzéseimet jobb híján csak az éjjeliszekrényemre vagy asztalomra stócolva tudtam tárolni, ami… hát valljuk be, nem egészen esztétikus. Így nem maradt más hátra, mint nagy nehézségek árán felszabadítani a polcom tetejét is, kipakolni az én összes drágaságomat, majd addig kalkulálni, amíg mind elfértek valahogy – mit valahogy… szépen és rendezetten, úgy, hogy most kész élmény rájuk nézni.

Ennek apropóján vágott fejbe a Bookshelf Tag gondolata, amit már… hát, talán nem túlzok ha azt mondom, lassan egy éve halogathatok, s amire még Viki, a Three Points Of View bloggerinája hívott ki, hogy megleshesse a gyűjteményemet ;) Jelenleg pedig úgy érzem, van is mit mutatnom, de bőven, úgyhogy lássuk is azokat a kérdéseket, s rántsuk le a képzeletbeli leplet a polcomról. Amúgy hülye is lennék takargatni… oly szép lett, hogy kishíján elájulok ha ránézek xD

Rendezési szokások

Elsősorban mindig kiadók szerint csoportosítom a gyönyörűségeimet, azon belül viszont már változatosabb – és mikor mindet használni akarom, problémásabb – módszereket alkalmazok. Először is mindig egymás mellé kerülnek az ugyanazon írótól származó művek, aztán persze szépen sorrendben a sorozatok… de akárhányszor csak tehetem, próbálok a fennmaradó könyvek esetében szín szerinti harmóniát is teremteni, amitől az egész összkép rendezettebb. Talán nevetséges, de nekem ez fontos. Ettől lesz földöntúli érzés minden alkalommal elhaladni a könyvespolcom előtt – sőt, még gyakrabban megállni pár percre, és csak úgy gyönyörködni bennük, végigsimítani a gerincüket. Kész orgazmus a szemnek.

Leghosszabb könyv a polcomon

Mint mindig, ha az oldalak számolgatásáról van szó, most is győz a Trónok harca – a közel 1000 oldalával ez nem is csoda, de azt hiszem a féltéglányi Alkonyat könyveim sem maradnak le sokkal.

Legrövidebb könyv a polcomon

Ha minden igaz, Vivien Holloway sorozatának első része, a Mesterkulcs a legrövidebb a maga kemény 77 oldalával – beszarás, de még a falatnyi árnyvadász novellákat is lenyomta, amit azért nem hittem volna. Ezeken kívül nem igazán vannak hasonló hosszúságú könyveim – sajnálatos módon a könyvpiacon egyre inkább idegen fogalom az ár-érték arány, nekem pedig bánatomra véges diákpénztárcából kell finanszíroznom a hobbimat. Persze megkönnyíti a dolgom, hogy egy ideje már hozzájuthatok könyvekhez recenziózás útján ingyen is, ám tény, hogy még így is sokszor vásárolok saját zsebből, és ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit adok ki – és mennyit kapok cserébe. Lényeg a lényeg, nálam a nagyon rövid könyvek többnyire felejtősek, ha tehetem, inkább könyvtárból olvasom őket.

Egy könyv, amit a szülinapomra kaptam

Még ha csak egy lenne! Jó könyvmolyként az évek múlásával megtanítottam a családomnak, hogy mivel lehet boldoggá tenni – már persze az után, hogy introvertáltként először is le akartam őket beszélni az ajándékozás felettébb ostoba, mi több zavaró szokásáról sikertelenül –, így szülinapok alkalmával rendszerint bővül kissé a magánkönyvtáram. Fotóztam is egyet az idei „termésről”, amit alább láthattok – a Minden, mindent barátnőmnek, a tizedik évfordulós új Twilight könyvet nővéremnek, a másik hármat pedig anyukámnak köszönhetem. ♥

Legdrágább könyv a polcomon

Ha nem a beszerzési árát, hanem az eredetit vesszük figyelembe, akkor a Twilight Reimagened – Life and Death a maga 17 fontjával nem éppen számít alacsony árkategóriás darabnak, hogy finoman fogalmazzak… de az eBay hála az égnek csodákra képes, így mindössze egy ezresbe fájt – és az sem nekem. Okay, ezt elnézve talán itt is a Trónok harca a nyertes.

A legutolsó könyv, amit olvastam a polcomról

Legutoljára R. S. Grey – Testcsel c. regényét olvastam, amit Heninél, a Books of Dreamer blog játékán nyertem. Ha a borítóra pillantok, nem mondanám hogy a polcom ékessége, de minden más szempontból kedvenc lett, úgyhogy várható a jövőben egy kiadós, lelkendezős értékelés némi fangirlködéssel egyetemben csak mert Liam Wilder ♥.

Teljes sorozatok

Bevallom, nem vagyok egy jó sorozatgyűjtő, hiányzik belőlem a könyvmoly szellemnek ezen része, így igazából csak a legnagyobb kedvenceim – vagy az SzJG esetében egykori kedvenceim, melyek mára már sötét múltamat képezik – vannak hiánytalanul a polcomon, mint például az Alkonyat, Végzet ereklyéi, Pokoli szerkezetek, Történetek az Árnyvadász Akadémiáról. Oops, és persze az Éhezők Viadala, amit nem egészen értem, miért van meg egyáltalán, de akkor talán nem ártana végre végig is olvasnom.

Egy könyv, ami a kedvenc színemben pompázik

A nagy helyzet az, hogy első számú kedvenc színem a fekete, így sorolhatom kapásból akár az összes Alkonyat borítót is… de hogy ne legyen a dolog ilyen egyszerű, összetereltem egy csoportképre a kék könyveimet is, elvégre ez meg a második kedvencem bár nem minden árnyalata, igazából csak a Superman-kék, de hát ez már részletkérdés.

Legújabb könyv a polcomon

Sarah Dessentől az Altatódal – ami valamilyen szinten ironikus, hiszen ez az első könyvek között volt, amelyek anno felkerültek a kívánságlistámra, mégis csak most jutott el hozzám, történetesen apukám közbenjárásával. Mindenesetre nagyon régóta érdekel a történet, a fülszövege teljesen megvett és egyik-másik kedvenc bloggeremtől is sok szépet hallottam az írónőről, így nem hiszem, hogy az Altatódal sokáig olvasatlan marad ;)

A legrégebbi könyv, ami a polcomon van

Régen kezdődött már ez a nagy szerelmem a könyvekkel, so nem mernék rá megesküdni, de szerintem Don Piper és Cecil Murphey bestsellere, a 90 perc a mennyországban volt az egyik első saját polclakóm. Ha jól emlékszem 12 éves lehettem, mikor először olvastam, és elég mély benyomást tett rám – ideje is lenne időt szakítanom lassan egy újrázásra, hiszen nem mindennapi történetről van szó, amit minden megrázó, elborzasztó, ugyanakkor reményt adó részletével együtt megéri többször is végignyálazni.

A legrosszabb állapotban lévő könyv

Egyszer volt, hol nem volt, egy szerencsétlen nyári napon Virág nem csavarta rá eléggé a kupakot a vizesüvegére… átkozom magam, amiért nem vigyáztam jobban, és máig pontosan vissza tudom idézni a rádöbbenés pillanatát. Éppen akkor léptem ki az írószer boltból, a táskám tele volt új, gyönyörű füzetekkel, és persze egy adag könyvvel, amit előtte az antikváriumban szereztem… és akkor elkezdtem érezni, hogy valami a lábamra fröcsköl. A halálos nyári szárazságban egy kis víz nem könnyen kerüli el az ember figyelmét. Körülnéztem, kémleltem a csatornákat, az emeleti ablakokat, nekiestem nővéremnek, hogy mi a jó eget spriccel rám… és aztán kinyitottam a táskámat, amiben egytől egyig hullámosra áztak a könyveim, név szerint a Vámpírnaplók sorozat 2. és 5. része, és az Alkonyat befejező kötete, a Hajnalhasadás. Rögtön szaladtam haza szépen kiteríteni és megszárítani őket… de mondanom sem kell, hogy festenek. A lapok sárgák, hullámosak, olykor félig áttetszők, a könyvgerinc minden esetben össze vissza hajlott… szóval értitek a lényeget. Ne menjetek vízzel könyvet vásárolni.

Kölcsönkönyvek / Könyvtár

Kölcsön jelenleg egy sincs nálam, bár amúgy sem vagyok nagy kölcsönkérő szerintem egy kezemen meg tudom számolni az ilyen alkalmakat –, sokkal inkább számítok könyvtáras típusnak, na nem mintha nem lenne amúgy itthon is épp elég olvasnivalóm… Csak valahogy mikor a kezem önkéntelenül is a könyvtár honlapjára visz, és meglátom, hogy új könyvek érkeztek, sosem bírok ellenállni a csábításnak, hogy én legyek az első kölcsönzőjük. Szerintem ez teljesen érthető és természetes emberi reakció… és ennek köszönhetem, hogy jelenleg is nálam van Jessica Sorensentől az Ella és Micha jövője, Melina Marchettától a Jellicoe Road, Leiner Laurától az Egyszer, Anna Todd tetralógiájának befejező része, a Miután boldogok leszünk, és két LOL könyv, az Sz, mint szűz Kelly Oramtól, és a Kamuzások, kavarások Cookie O’Gorman tollából. Már csak haladni kéne.

Olvasatlan könyveim

Ó jaj… be merjem én ezt vallani egyáltalán? Csak mert az már elárul valamit, hogy szerintem egy közös fotóra sem férnének fel. Ez a szomorú igazság. A dolgok jelenlegi állása szerint 147 könyv csücsül a polcomon (plusz néhány a szoba más részein), és ebből ha jól számoltam 64 az olvasatlan… bár nem tudom, nekem ez fura, többre emlékeztem. Nem mintha ez nem lenne bőven elég xD Shame on me, le kéne állnom a könyvtárral meg a könyvesbolttal, és belehúzni végre a magánkönyvtár olvasottságának növelésébe. Az az 57 % rohadtul szúrja ám a szemem.

Az első, amit olvastam a polcról

Huh, good question. Andrew Clements Ami láthatatlan c. könyvére tippelnék, azt tényleg elég fiatalon olvastam és ja, természetesen mára már csak annyira emlékszem belőle, hogy a srác mikor láthatatlan, folyton meztelenül császkál…, még bőven a 90 perc a mennyországban és az SzJG előtt. Istenkém, de vénnek is érzem most magam…

Dedikált példányok

Nincs kimondottan sok, lévén továbbra is csóró kisvárosi nem igazán jutok el könyvbemutatókra és dedikálásokra, de szerencsére még így is büszke tulajdonosa lehetek pár aláírt kötetnek. Az Oculus volt az első dedikált példányom, melyet ajándékba küldött a szerző, A. M. Aranth; ezt követte a Levendulaméz Velencei Ritától, amit nyereményjátékon nyertem, majd a Többek által Julie Lewis Thomson írónőtől, amelyet értékelésre küldött nekem. A múlt hónapban pedig további két Álomgyáros szignált darabbal gyarapítottam a gyűjteményemet, mégpedig J. K. Smith – Szerelem hirdetésre, és Anne L. Green – A remény hajnala c. művével.

Jelenleg olvasom

Mindig eszembe jut az ilyen kérdéseknél, hogy mennyire szép is lenne, ha egyértelmű választ adhatnék egyetlen darab könyvvel, mint más normális ember… de nálam sajnos ez továbbra is úgy működik, hogy nekikezdek valaminek, aztán még egynek és még egynek… Szóval jelenleg is olvasás alatt áll a Címlapsztori Eileen Cooktól, A Főnök Baráth Vikitől, a Hó mint hamu Sarah Raaschtól és ma este akarok belevágni a Soha de soha első részébe Colleen Hoover és Tarryn Fisher írónők tollából. Képzelhetitek a dilemmámat, mikor végre leülnék olvasni…

Reményeim szerint most már sikerült eléggé „lerántanom a leplet”, s így kellően megismerhettétek e szent polcot, amin életem büszkeségeit tartom – talán jobban is, mint akartátok, de ezt fogjuk csak a határtalanul jó szívemre xD. Mindenesetre a kérdések megválaszolása közben tartott folytonos seregszemléim megmozgatták az én fantáziámat is, és bizony vannak bloggerek nem kevesen, akiknek kíváncsi is lennék a gyűjteményére, így kihívnám néhányukat, név szerint – először természetesen <3 – drága Barbimat, a Kitablar szerzőjét, Gothicot a Goodbye Agony blogról, Solt, a Könyvvadászok bloggerét, s végül Ashleyt az Ashley értékel bloggerináját, de természetesen rajtuk kívül is viheti a taget bárki, aki kedvet érez kitölteni – jó szórakozást hozzá, s ne feledjétek, a forrásmegjelölés nem bűn :D

Csóközön minden bogyócskámnak, aki ma itt volt – hamarosan könyvértékeléssel jövök, mégpedig egy rendkívüli disztópiáról! ;) Get ready!