Sziasztok! Barbi, a Kitablar blog szerzője hívott ki a címben megjelölt Bookworm Book Tag-re, melyben mindenféle általánosabb könyvmoly kérdésre fogom megadni a választ,
1. Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?
Totál őszintén… talán szerepet játszik a dologban,
hogy olvasó családban nőttem fel, talán az, hogy korábban tanultam meg
írni-olvasni, és már az óvodába is könyvvel jártam… szóval a kötődés a
könyvekkel mindig is megvolt, de az igazi áttörés, amióta tényleg sokat
olvasok, rendszeresen, – tini-klisésen hangzik, vagy sem – az a Szent Johanna
Gimivel kezdődött. Onnantól nagyon rákattantam az olvasásra, bár főleg csak ezt
olvastam újra és újra egy darabig… aztán jött az Alkonyat, és azóta alakult ki
az a fajta könyvek iránti érdeklődés, ami most is jellemez.
2. Általában hol olvasol?
Az ágyamban szoktam, meg egész ritkán, amíg volt a
szobámban kanapé, addig ott is, de amúgy tényleg az ágyam a legkényelmesebb a
célra.
Egy ideig tartani akartam az „egyszerre egy könyvet”
elvet, de már régen feladtam, általában kettőt-hármat is olvasok egyszerre.
Szerintem nem is rossz ötlet, mert így este, mikor befekszem az ágyba olvasni,
aszerint veszem elő valamelyik megkezdett könyvet, hogy éppen milyen hangulatom
van.
4. Melyik a kedvenc műfajod?
Sokáig csak fantasyban gondolkodtam, de egy ideje
elkezdtek jobban vonzani a sima romantikusok is, így ez a kettő is a kedvencem.
Rajtuk kívül a jó disztópiák is könnyen felkeltik az érdeklődésemet, a
Beavatott és a Párválasztó egyaránt nagy kedvenceim a műfajban, de terítéken
van még jópár az ilyenek közül – most például éppen a Napszemű Pippa Kennt meg Az ötödik hullámot olvasom, és le vagyok nyűgözve.
5. Van olyan műfaj, amit a világért sem olvasnál?
Azt hiszem ilyen a horror, mivel annyira nagyon
azért nem erősek az idegeim, és a kalandregény klasszikus változata is –
próbálkoztam Vernével is, de nem, egyszerűen nem jön be ez a műfaj.
Max kedvenc könyveim vannak, abból viszont sok, és
folyamatosan bővül is. Viszont top helyen vannak Cassandra Clare könyvei, a
Sötét hazugságok, a Girl Online, az Alkonyatok… és ha egyáltalán érdekel
bárkit, akkor az meg tudja nézni mindet a molyon a Kedvenc könyveim pont alatt.
7. Melyik a leghosszabb könyv, amit valaha olvastál?
Nem mernék rá megesküdni, de ha minden igaz, akkor
Stephenie Meyertől a Hajnalhasadás, 775 oldallal.
8. A könyvtári, vagy a saját (vásárolt) könyveket
szereted jobban?
Imádok könyvtárba járni, mindig tiszta izgatott
leszek a lehetőségtől, hogy valami új kincsre bukkanhatok totál
véletlenszerűen, és olyan szempontból is praktikusnak tartom a kölcsönzést,
hogy ha valami nem jön be annyira, nem fogom sajnálni, hogy pénzt adtam ki rá.
Ennek ellenére azért csak jobban szeretem a saját könyveimet, mert mégiscsak az
enyémek, és bármikor, amikor akarom lekaphatom őket a polcról, nem kell várnom,
van visszavinnem őket.
Szokás szerint most is egyszerre többe vagyok
belekezdve – A Napszemű Pippa Kenn, Az 5. hullám, és mazochista moly lévén Szent Johanna gimi 1. - újraolvasás. Jaj.
10. Hol veszed a könyveidet?
Teljesen változó. Van, hogy rendelem, mert úgy
mégiscsak olcsóbb, de én azért jobban szeretem a személyes vásárlás élményét,
amit többnyire csak egy apró Lírában élek meg, de ha mégis eljutok egy nagyobb
Libribe vagy Alexandrába, akkor örvendezek leginkább.
11. Előrendeltél már valaha könyvet?
Nem, eddig mindig kivártam szépen az országos
megjelenést, de van egy olyan érzésem, hogy ez idén még megváltozik, ugyanis
jön a Lady Midnight…
12. Hány könyvet veszel havonta?
Nagyon változó, hogy hogy jön ki – van olyan hónap,
amikor nem veszek egyet se, de van, mikor három-négy is összejön, máskor meg
csak egy.
Én magam nagyon szeretek antikváriumba járni, és
minden más könyvmolyt is csak buzdítanék rá, ugyanis kincseket lehet találni,
ráadásul jó állapotban, mégis sokkal olcsóbban a bolti árnál. Nekem onnan van
például az egész Twilight sorozatom, mert különben azért tényleg túl drága lett
volna, meg a Soulless-em is Gail Carrigertől, amivel nem is győzök dicsekedni,
mert keményborítós, 4000-es kiadását 1800-ért szereztem meg. Erre mondom én,
hogy kincs, na.
Egymás mellett tartod a már elolvasott és a még
olvasásra váró könyveidet?
A saját könyveim úgy vannak a polcon, ahogy
berendeztem őket, és nem szoktam aszerint átpakolni őket, hogy mit olvastam
már, és mit nem – hiszek benne, hogy van azért olyan jó memóriám, hogy
megjegyezzem, olvastam-e már valamit, vagy sem. A könyvtáriakat viszont
többnyire kupacolni szoktam, és amit már olvastam, azt gyűjtöm az asztalomon –
értékelésre várva – a többit pedig felpakolom a polcom tetejére.
Az összes könyvet el akarod olvasni, ami a
magánkönyvtáradban van?
Mi másért vennék könyveket? Dísznek? Annak sem
rosszak.
Mit csinálsz azokkal a könyvekkel, amik a polcodon
sorakoznak, de tudod, soha az életben nem olvasod el őket mégegyszer?
Ez inkább csak a gyerekkori könyveimmel volt így,
azokat pedig bedobozoltuk és félretettük a húgomnak, hátha őt is érdekelni
fogják.
Volt már könyvstopod?
Ha ez az olvasási válság szinonimája, akkor fogjuk
rá. Bár nálam ez inkább úgy nyilvánult meg minden alkalommal, hogy olvastam egy
olyan jó könyvet – vagy úgy véltem, jót –, amit után nem is érdekelt más egy jó
darabig. Ilyen volt az SzJG meg az Alkonyat – eltartott pár hónapig mindkettő
után, hogy újra rendesen belevessem magam valami másba, addig csak azokat
olvastam újra és újra.
Szóval ennyi lettem volna mára, ha tetszett a poszt,
akkor jelezd, és én tudni fogom, hogy van érdeklődés több lazább tagre.
Hamarosan jövök egy könyvértékeléssel, addig is hagyok egy kis feladatot
minimum kettő, de lényegében annyi embernek, amennyi kedvet érez továbbvinni ezt
a posztot – a kihívottjaim Colorful Fantasy a Heaven for the Books bloggerinája, és Heni a BooksofDreamer blogtól, de bárki viheti a
taget, aki megjelöli a forrását. Mindenkinek nagy, virtuális ölelést küldök, jó
olvasást a következő posztig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése