Dönts okosan! Book Tag

Heey! Köszöntök mindenkit ezen a gyönyörűséges, első második harmadik májusi napon… noha az időjárás még mindig nem jött rá, hogy a május jobb helyeken tavaszt jelent és napsütést, azért egy kis pozitivitás talán meghozza a kedvét ahhoz, hogy megmutassa, tud jobbat is folyton borult égnél, fülledt levegőnél és gyilkos kettősfrontoknál. Többek között ez utóbbit okolom a mostanában eléggé megritkult posztokért – az iskola mellett persze, mert ahol tud, az is beledumál az ember kényelmes időbeosztásába –, mert az időjárás történetesen az elmúlt pár hétben döntött úgy, hogy egy részletben fizet nekem vissza minden rosszat, amit valaha tettem, így a fejfájás, hányinger, émelygés, gyengeség és általános szenvedés állandó társamul szegődtek a mindennapokban. Az azonban a nehezítő tényezők mellett sem elfogadható, hogy áprilisban össz-vissz négy posztot hoztam, ezért úgy döntöttem, májusban szuperüzemmódba kapcsolok, és egyszerre fogok javítani év végére, edzeni, társasági életet élni hahaha, és felpörgetni a blogot. Komolyan, nagy terveim vannak. 10 bejegyzésig meg sem állok… készülök kapásból két értékeléssel a közeljövőben, plusz még többel, amint haladok az olvasással; elmaradott tagekkel – mint ez a mai –, és hónap vége felé meglepivel is, úgyhogy bár eddig okot adtam rá, hogy búcsút intsetek hamvaimnak és keressetek élő blogokat élő írókkal, azért most buzdítanálak titeket, hogy térjetek vissza, és figyeljetek jól! ;)

Na, rövid felvezetésem és önreklámom után következzék a poszt maga, mert azért azt is terveztem mára… mégpedig ígéretemhez híven egy taget, amire drága Dóri hívott ki molyon. A Dönts okosan! tag számomra még elég ismeretlen, csupán egy-kettő bloggernél találkoztam vele, de annál inkább megragadta a figyelmem, mert szerintem roppant kreatív és szórakoztató egy kérdéssor, de ezt majd látjátok ti is :D A feladat nem más, mint felírni cetlikre egy adag – egész pontosan 30 – könyvkaraktert, és ezek közül húzni ki kettőt minden kérdésnél, majd kiválasztani, melyikükre passzol a válasz… vagy valami ilyesmi. Szerintem gyakorlatban majd érthetőbb lesz mindenkinek, a magyarázási képességeim hagynak maguk után kívánnivalót… :P De vágjunk is bele, jöjjenek a kérdések!

Nagy Márk (Leiner Laura – Bexi-sorozat); Rosie Dunne (Cecelia Ahern – Ahol a szivárvány véget ér)

A szerencse úgy hozta, hogy kapjak egy kérdésnyi nyugis bemelegítést, mielőtt valószínűleg belefulladok a mélyvízbe a következő tizennégy alatt… ugyanis így elsőre a két húzott név egyáltalán nem okoz nagy fejtörést. Kettejük közül egyértelműen az utóbbit válogatnám be a képzeletbeli helyesírás-csapatomba – megkockáztatom, hogy Márk még a saját nevét sem bírja leírni hibátlanul.

Kiara Westford (Simone Elkeles – A vonzás szabályai); Lord Voldemort (J. K. Rowling – Harry Potter sorozat)

Na, ez már jobb… bár őszintén nincs halvány fogalmam se, hogy Kiara mégis miért akarna megölni… ellenben azt pontosan tudom, hogyan tenné. Egy hegymászónak megvannak a maga alattomos kis módszerei. Úgyhogy akármennyire is kedvelem alapjáraton, neki sajnos vesznie kell, és helyette életben hagyom Voldemort nagyurat, mert… mert tudni akarom, milyen a halál csókja ;D

Tobias Eaton (Veronica Roth – A Beavatott trilógia); Pierre Anthon (Janne Teller – Semmi)

Érdekesen alakulnak a dolgaink… Bár fenntartom, még érdekesebb lett volna, ha mondjuk lányokat húzok, de így mínusz egy röhögőgörcs helyett legalább fangirlködök egy sort, ugyanis a Tobias kontra Pierre meccset egyértelműen az a Bátor, egyetlen drága szívem nyerte, aki miatt még a Négyes számot is megszerettem. Négyes ♥♥♥. Nem mintha amúgy Pierre Anthont nem bírnám a maga módján, a különc, és szerintem amúgy totál érthető és helytálló világszemléletével, de egyértelműen nem az a „háremtag kategória”. Könyörgöm, vagy három évvel fiatalabb nálam…

Winie Langton (Vivien Holloway – Winie Langton történetek); Hannah Baker (Jay Asher – Tizenhárom okom volt…)

Szép kis páros jött össze erre a kérdésre, mégpedig olyannyira, hogy alig bírok választani, mert… ugye ti is látjátok a helyzetben a humort? Winie az első adandó percben belevetné magát a halálos kalandba, ebben biztos vagyok, de nem mehetek el szó nélkül Hannah mellett sem… hiszen az Éhezők viadala az elnyomott népek, a random módon kisorsolt sanyarú sorsú panemiek és a potenciális öngyilkosok társasjátéka. A lányra gondolva sírni támadna kedvem, most mégis nagyon nevetek. Valamiért úgy érzem, benne több lenne a hajlandóság…

Dean Holder (Colleen Hoover – Reménytelen); Belly Conklin (Jenny Han – A nyár, amikor megszépültem trilógia)

Belly Conklin? Valaki azt mondta, Belly? Jól láttam, jól olvastam, nem csal a szemem? Belly? Mert ha ő egyszer szóba kerül, én már biztos is vagyok benne, hogy ez könnyű ölés lesz… még egy ilyen idegesítő kislányt az egész irodalomtörténet nem pipált szerintem, és nekem is kellett idő bőven, hogy kiheverjem… bár máig sem biztos, hogy ez sikerült. Lényeg a lényeg: Bellynek pusztulnia kell – hogy a kannibalizmus áldozataként vagy máshogy, az nekem már mindegy –, Holder meg csak tévedés lehet, hogy ide került, ugyanis a háremem tagjait nem szokásom megenni. Akármilyen édesek is. Badum tss.

Frankie Landau-Banks (E. Lockhart – Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája); Alice Cullen (Stephenie Meyer – Twilight Saga)

Valószínűleg egyedül én vagyok olyan alulművelt, hogy nem láttam egy DC vagy Marvel filmet sem, így nem is igazán tudom bemérni a kérdés és rá adott válaszom jelentőségét, vagy akár azt, mennyire számíthat nyerőnek a témában Frankie vagy Alice… de ha szuperhősökről van szó, szerintem egészen illenek a képbe. Így meglehet nincsenek ez idáig jól titkolt természetfeletti képességeim, ahogy saját tévéműsorom se – szomorú, hogy a kettőre kábé ugyanakkora az esély xD –, ha útjára indítom a fantáziám egy kicsit, akkor… akkor tanácstalan vagyok. Frankie menő társ lenne a világ megmentésében, nagyon bírom a csajszi eszét, de Alice jövőbelátó képességeinek is biztosan hasznát venném. Nem tarthatnám meg mindkettőt?

Perselus Piton (J. K. Rowling – Harry Potter sorozat); Ridge Lawson (Colleen Hoover – Egy nap talán)

Csupán egy (pár) kérdésem van… miért avokádó? És miért kéne imádni? És ezt miért csak cégbe tömörülve lehet csinálni? És… és… és miért igényel fejlett kommunikációs képességeket?! Mert ilyen feltétel mellett nemhogy nem vezethetem a céget, de még a közelébe sem merészkedhetek… ha kommunikációról van szó, én lennék az első, akit páros lábbal rúgnak ki és küldenek el a francba, ennyit jó az elején tisztázni.

De tételezzük fel, hogy az előző bekezdés nem történt meg, és mindannyian csak hallucináltátok – hogy én tereltem volna a témát? Ugyan már, ne nevettessetek –, én pedig most nagyon komoly választ adok, mert abban annyira jó vagyok muhaha. Piton és Ridge… mint szőrösszívű főnök, valószínűleg mindkettejüket szigorú megfigyelés alatt tartanám, na de kirúgni őket…? Tény, hogy Piton elég goromba, drága Ridge-em pedig erősen korlátozott, ha társalgásról van szó, de mégis… ez egy hülye kérdés.

Hardin Scott (Anna Todd – Miután sorozat); Hazel-Grace Lancester (John Green – Csillagainkban a hiba)

Hardint előbb ölném meg egy pillantással, minthogy egyáltalán alkalma nyílni hozzám szólni, úgyhogy a pálya egyértelműen Hazelé – bizonyára otthonosan mozog a témában, és egy együttérző személy valahogy vigasztalni is jobban tud… gondolom én.

Will Herondale (Cassandra Clare – Pokoli szerkezetek trilógia); Olivia Kaspen (Tarryn Fisher – Kihasznált alkalom)

Nehéz kérdés, mivel lényegében mindkettőjükben megvannak azok a tulajdonságok, amelyek könnyen a társaság középpontjává tehetik őket, ilyen alapon pedig valószínűleg mindketten benne lennének a „menők klikkjében” – bár nekem kifejezetten fájdalmas Willt ilyen szintre alacsonyítani, ő azért mégis a lét egy magasabb szintjén áll, minthogy helyet foglaljon egy középiskolai hierarchiában. Ellenben Olivia nyilván nem csak az egyetemen, hanem már a gimiben is megérte a pénzét, s képes volt úgy szőni a szálakat, hogy minden helyzetből ő jöjjön ki győztesen… ehhez pedig kell némi befolyás, amihez nyilván nem árt, ha az ember népszerű.

Damon Salvatore (Lisa Jane Smith – Vámpírnaplók sorozat); Eadlyn Schreave (Kiera Cass – Párválasztó sorozat)

Szinte biztos vagyok benne, hogy Eadlyn felejtené el a szülinapom, és túl azon, hogy ez a nap nekem tényleg rohadtul semmit nem jelent, neki amúgy is elnézném, hiszen egy országot kell irányítson. Damont pedig túlságosan is jól el tudom képzelni papírsipkával és szívdöglesztő mosollyal a fején, szülinapi dalt énekelve…

Edward Cullen (Stephenie Meyer – Twilight Saga); Tris Prior (Veronica Roth – A Beavatott trilógia)

Edward, mint YouTube-sztár, sírok, gyerekek… xD Kiégetné a lencsét a csillogó bőrével, aztán még a ház is leégne :D Úgyhogy Tris… a komoly, felelősségteljes, bátor, világot megmenteni akaró Tris. Biztos van ideje még videózni is egy-egy edzés meg öngyilkos akció között.

Magnus Bane (Cassandra Clare – Pokoli szerkezetek trilógia; A Végzet ereklyéi sorozat; Bane krónikák; Történetek az Árnyvadász Akadémiáról; Sötét fortélyok trilógia…); Layana Fairmont (Alessandra Torre – Sötét hazugságok)

God, ez kérdés? Nincsen buli Magnus nélkül, ez alapszabály… vagy ha nem, én most azzá teszem. Sok egyéb mellett szórakozni is csak minőségi keretek között éri meg… ahhoz meg feltétlen szükséges egy karizmatikus boszorkánymester.

Bella Swan (Stephenie Meyer – Twilight Saga); Bennett Ryan (Christina Lauren – Gyönyörű rohadék)

Nem tudom, nevessek, vagy sírjak… Normális ember azt mondaná, hogy kizárásos alapon, neménél fogva Bennett, oszt’ kész, én viszont hiszem a Jurassic Park szent igéjét, miszerint a természet utat tör önmagának… előbb fogja Bella várni az én gyerekemet, mint én Bennettét. No way, never.

Daemon Black (Jennifer L. Armentrout – Luxen sorozat); Kale (Jus Accardo – Érintés sorozat)

Annyira tipikus: Daemon nem válaszolna, mert seggfej, Kale meg azért nem írna, mert életében nem látott még telefont, de talán elektromossággal sem találkozott soha. Egy „Látta 20:15” persze így is, úgy is rohadt idegesítő – hacsak nem én teszem ezt valakivel, mert akkor természetesen rendben van :P –, de utóbbitól mégiscsak elfogadhatóbb, azt hiszem.

„Szerintem meg kellene keresni a Facebookot, hogy szabják személyre a srácok profilját. Nem azt kellene kiírni, hogy az üzenetet Látta 18:42, hanem azt, hogy Látta, és rohadtul nem érdekli 18:42.” /Tavi Kata – Ballépések/

Grayson Kennedy (Kelly Oram – Szívzűrterápia strébereknek); Celeste Watkins (Jessica Park – Szeretni bolondulásig sorozat)

Van egy pont, mikor akármennyire is szimpatizálok Celeste-tel, kénytelen vagyok dobni valaki másért, ez a pont pedig az ébredés kényes időszaka. Graysonnal még a hétfő reggelek is szépen indulnának, és ne becsüljétek le ennek a mondatnak a jelentőségét, mert… mert hétfő. Tudjátok, milyenek a szép hétfő reggelek? Én nem.

Én ezzel a taggel kezdeném a májust… remélem szerettétek vagy legalábbis nem szenvedtetek nagyon :P, én mindenesetre úgy érzem, a cél teljesült, mert egy-egy kérdésen – s ilyenkor a válaszon méginkább – elég nagyokat nevettem. A vidámság legjobb tulajdonsága pedig, hogy majdnem ingyér van, úgyhogy forrásmegjelölés fejében csak biztatni tudok mindenkit, aki érez kedvet és hajlandóságot magában, hogy vigye az igét Isten hírével – én pedig megadnám a kezdőlökést azzal, hogy kihívom pár blogger,- és molytársamat, hadd tudják meg ők is, kit kell majd feláldozniuk a kannibalizmus oltárán… :D

Ashley – Ashley értékel blog

Niitaa – Niitabell világa

Malec sis’ (Barby) ♥ - Kitablar

Tibi – Sorok között

KATARYNA – moly.hu

Violet Finch Mónika – moly.hu

'Love Trees' Book Tag

Hāi Tángguǒ! Nem tudok kínaiul, így csak remélni tudom, hogy a Google fordító ezúttal nem hazudott akkorát, mint szokott. Csak magával ragadott itt hirtelen a változtatni akarás szele, vagy mi. Értitek. A tegnapi napon újabb megtiszteltetésben volt részem, ugyanis a Coffee and Manga bloggerinája, Molly, kihívott a Fa imádat Book Tagre. Már régóta láttam a kérdéssort itt-ott, és fel is keltette az érdeklődésemet, de egy gonosz kis hang a fejemben azt kántálta, hogy majd akkor pattogjak, ha végeztem az összes kihívásommal, amit évezredek óta halogatok… de most íme itt a tökéletes alkalom, hogy mégis kitöltsem a taget – igen, most, szinte azonnal azután, hogy megkaptam a jelölést. Most vagy soha alapon. xD Szóval nagyon-nagyon köszönöm a kihívást Molly-nak, tényleg, elképesztő jól is esett, és elképesztő jól is jött :D Nem, nem az Oscart veszem át. Szóval vágjunk bele szerintem! Zuò tā!

EGY KÖNYV UTÁLATOS SZEREPLŐKKEL: *Ne ölj meg, Barbi, ne ölj meg* A válasz *csettint* ilyen gyorsan megszületett – pláne, hogy ebben teljesen egyet kell értsek Mollyval: Anna Todd – Miután. Még ha meg is kapta tőlem azt az oly kegyes két és fél pontot – mert én már csak ilyen jószívű vagyok egyszerűen megjött a humorom… –, a karaktereiben aztán nem volt az ég világos semmi szerethető számomra. Let’s be honest for a moment: utáltam őket. Hardint karóbahúzatnám, Tessát felnégyeltetném, de először is talán mindkettőnek kivágnám a nyelvét, mert egyszerűen fáj, mikor megszólalnak. Meg amúgy minden, amit tesznek… de igen, természetesen folytatom a sorozatot. Mosolyogva és boldogan.  

EGY IGAZÁN ÜTŐS KÖNYV: Nem kellett sokat gondolkodnom, kapásból két könyv is eszembe jutott, amitől az állam koppant egyet a padlón – arról nem is beszélve, hogy sírtam is rajtuk egy nagyot, mert… mert kellett. Mert csak. Feszültséglevezetés. Aki rendszeresen olvassa a blogot már talán rá is jött a két befutóra: Alessandra Torre – Sötét hazugságok az egyik, és Tabitha Suzuma – Kimondhatatlan a másik. Mindkettő vége akkora csattanós arculcsapás amitől az ember percekig csak bámul maga elé és nagyokat pislog. Mit percekig... napokig.

AVAGY EGY BOLDOGSÁGOSAN BOLDOGSÁGOS KÖNYV, MINDEN DRÁMA NÉLKÜL: Van ilyen? :D Őszintén, én enyhén konfliktusfüggő vagyok ha olvasok, így szeretem a szenvedélyes cselekményt, a nagy veszekedéseket és drámákat – azért nem csapva át brazil szappanopera szintre, of course –, így olyan igazán nagyon nyugis regény ritkán kerül a kezembe… nemrég azonban pont összejött egy ilyen :D Jenny Han – A fiúknak akiket valaha szerettem c. története bár tartalmazta a maga kis problémáját, szerintem még így is nagyon nyugis, bájos és aranyos volt, kikapcsolódni tökéletes – nekem meg amúgy is, egyszerűen élveztem minden oldalát. És tényleg olyan volt, mint egy fagyisbödönnyi boldogság ^-^

AVAGY EGY ÉLŐ, LÉLEGZŐ SZTORI, AMI NEM HAGY NYUGODNI: Lehet, hogy így péntekre csak az én felfogásom lett teljesen katasztrofális, de hiába agyalok, nem tudok rájönni a kérdés pontos értelmére… Én vagyok teljesen hülye? Kérlek, ne válaszoljatok. Mert most vagy egy nagyon élethű sztori kell, vagy valami, ami olyan színesen, szépen lett megírva, hogy szinte életre kelt a lapokról…. vagy egyik sem. Nem értem, mi van, de ha ez megmenti a helyzetet, kiválóan tudom alakítani az ellenkezőjét. Tehát ha az első eset áll fenn, akkor számomra Gombos Tündétől a Szerelemtánc nagyon is életközeli benyomást keltett; ha a második, akkor… nos, akkor fel tudnék sorolni éppen annyit, hogy jobban essen helyette csak annyit mondani „van egy pár”. Érjétek be ennyivel.

AVAGY EGY KÖNYV, AMIBEN ELVESZTÉL: Aki ismer, mind tudja, hogy legjobban csak egy Cassandra Clare könyvben tudok elveszni – na, a Pokoli szerkezetek trilógiában meg pláne –, de nem szabad megfeledkeznem egy viszonylag újabb kedvencemről sem, méghozzá az Első táncról Baráth Viktóriától. Bár már az elejétől sejtettem, akkor bizonyította be végleg, hogy mennyire csodás egy könyv, mikor egyszer csak szó szerint minden érezni kezdtem, amit Zoey. A boldogságát és a fájdalmát is. Ennyire ritkán élem azért bele magam egy könyvbe, de ez alatt konkrétan együtt tátogtam és gesztikuláltam a szereplőkkel. Tehát, ha valamiben elvesztem, akkor – természetesen CC-vel holtversenyben ;) – az minden kétséget kizárólag Viki könyve. ^^

AVAGY EGY PÁRBESZÉDEKBEN GAZDAG KÖNYV: Jahj, milyen kérdés már… elég sok ilyen könyv van, mit ne mondjak xD Cassandra Clare – Végzet ereklyéi sorozata bővelkedik az ütős párbeszédekben, de ahogy visszaemlékszem, Tara Sivectől a Csábítások és csemegék sem különb… és meg ne feledkezzek Jessica Park – Szeretni bolondulásig szériájáról, amiben egyszerűen minden karakter hatalmas, ha egyszer beszélni kezd. Most csak a poén miatt megengedek magamnak pár idézetet – meg persze azért is, hogy húzzam az időt és helyet, mivel az összes ide passzoló könyvet felsorolni hülye leszek. xD

„ – Tudod, egyesek szerint az Árnyvadászok csak a legendákban léteznek. Mint a múmiák meg a dzsinnek. – Kyle Jace-re vigyorgott. – Kívánságokat is teljesítesz?

Úgy tűnt, Kyle nem lopta magát Jace szívébe azzal, hogy helyesnek nevezte Claryt. Jace tekintete ijesztően elkomorodott. – Attól függ – mondta. – Azt kívánod, hogy képen töröljelek?” [Cassandra Clare – Bukott angyalok városa]

***

„- Van tetoválásod, fiam?

Carter segélykérően nézett rám, én pedig tanácstalanul vontam meg a vállam. Sosem lehetett tudni, milyen szavak hagyják el apám száját.

- Hát, ööö… nem, nincs uram. Nincs tetoválásom – felelte Carter.

- Na, és van kétkerekűd?

- Hát, van egy nagyon szép mountain bike-om, ami még mindig a raktárban porosodik, mert nem volt időm elővenni, és elvinni egy…

- Motorod, Cathy – vágott közbe az apám, idegesen sóhajtva. – Van motorod?

Carter megrázta a fejét.

- Nem, és a nevem Cart…

- Letartóztattak valaha, vagy belekeveredtél kocsmai verekedésbe? – vágott közbe újra apám.

- Nem. Soha nem tartóztattak le, és nem kerültem semmilyen verekedésbe, Mr. Morgan – felelte Carter magabiztos mosollyal.

Apám odahajolt hozzám.

- Claire, biztos vagy benne, hogy ez a fickó nem homokos? – kérdezte suttogva.” [Tara Sivec – Csábítások és csemegék]

***

– Anyu, mennem kell. Azt hiszem, megjött ez a Matt gyerek.

– Biztos, hogy ő az?

Julie belesett a kocsiba, ahogy lehúzódott az ablak.

– Egy őrültnek tűnő pasast látok, egyik kezével élénk színű cukorkát kínál, a másikkal véres sarlót lenget. Á! Az autóhoz int. Biztosan értem jött. [Jessica Park – Szeretni bolondulásig]

Ez lett volna ez a viszonylag rövidke tag rövid… így is ráment egy délutánom, de jobb, mint mikor heteim úsztak el a TMI-re – én most saját általános helyzetemből kiindulva miszerint millió kérdéssor vár még kitöltésre mert egy lusta disznó vagyok nem hívok ki rá senkit, viszont bárki, aki látja, tetszik neki és szeretné tovább terjeszteni az igét, viheti egy csini forrásmegjelöléssel egyetemben, ami ingyér van és még szép gesztus is. Szóval mára ennyi lettem volna, remélhetőleg a jövőben összekapom magam, és jövök egy elmaradt értékeléssel, de tudjátok, nem ígérgetek… csak talán annyit, hogy hamarosan jövök. Love you all, vagy hogy már egységes maradjon a poszt kerete, Wǒ ài nǐmen! ♥

Valentin Projekthét 2017 | Projektor Q&A

Újabb fázisával ismerkedek a halálnak a Valentin Projekthét ötödik napján, közben pedig még nagyobb troll vagyok, mint az elején… de nekem akkor is bejön a projektor név, komolyan, nagyon megkedveltem :D –, szerintem senki sem hibáztat a kemény 50 pontos TMI Book Tag kitöltése után, ha azt mondom, a hideglelés kerülget csupán annak a szónak látványától, hogy „kérdés”. Most mégis itt vagyok, és ha valaki nem tudná az az egymás mögé biggyesztett Q és A igenis arra akart utalni, hogy felveszem a kesztyűt, és farkasszemet nézek a végzetemmel. Belehalhat valaki a kérdések megválaszolásába? Nem akarok úgy hangzani, mint valami unalomig ismételt tévés műsorvezető, de csak egy megfelelő válaszom van: hamarosan kiderül. Most pedig nézzük azt a 12 kérdést, amelyeket a projekt résztvevői dobtak a közösbe!

Gyerekek, mindig ezek a kérdések… xD Én pedig a helyett, hogy edződve a sok ilyen eseten lassan kidolgoznék egy standard választ minden alkalomra, mikor elhangzik a kérdés, egyre nehezebb helyzetbe kerülök, mert az elolvasott könyveim számával arányosan nő a háremem is. Please, ne kínozzatok.

Hát… az, hogy mit ajánlok, nagyban függ attól, ki a célszemély ergo kiszemelt áldozat. Meg azért van is „egy pár” kedvenc romantikusom, úgyhogy a választék is elég… hát, elég. Az előző posztomban már ajánlottam a „best book ever” listámról a Kimondhatatlant és az Első táncot, de most még kiegészíteném a sort az Arctalan szerelemmel, a Blackmoore-ral és a Párválasztó sorozattal – abszolút a teljesség igénye nélkül, ugyanis a kedvenc romantikus történeteim száma… nos, inkább be sem vallom, mekkora.

Most ha elkezdenék igazán gondolkozni, biztos sokkal több eszembe jutna, de maradva az egyszerűbb megoldásnál, a legutóbbi két olvasmányommal hozakodnék elő, vagyis azok főszereplő párosaival: Katy-vel és Daemonnel az Obszidiánból továbbá Hardinnal meg Tessával a Miutánból. Nem hiszem el, de ezek egyszerűen képtelenek leállni a veszekedéssel, az ember kénytelen miattuk elgondolkodni, valóban romantikus könyvet olvas-e, mert a szeretet nem vehető ki két ember között valami tisztán, mikor megállás nélkül röpködnek a „seggfejek” és egyéb gyönyörű, dicsérő jelzők a levegőben. Ilyen helyzetben is kéne valaki a békítő szerepére – előbbiből Dee-t, az utóbbiból mondjuk Stephet tartanám megfelelő személynek erre, amúgy kis segítség nélkül ezek a párok valószínűleg ízekre szaggatnák egymást.

Nálam elsőszámú alapszabály lenne, ha párkapcsolatban élnék, hogy nincs ajándékozás – lévén rossz ajándékozó, és rossz ajándékkapó egy személyben –, Valentin nap meg pláne, így a kérdés is teljesen értelmét vesztette a szememben… de azért nem mondom, hogy a csoki az nem jön jól az év bármely napjának bármely órájában. Csokit bármikor, bármennyit, azt az elvet vallom, még ha bele is pusztulok egyszer.

Valamiért az első pár, aki eszembe jutott, hogy biztos nem tartja, az a Szent Johanna Gimiből Cortez és Reni – mégpedig azzal a felállással tudom elképzelni a helyzetet, hogy Reni nem mondja el, hogy tartani akarja, helyette csendben megsértődik, amiért C elfelejtette… aztán összevesznek a dolgon, végül kibukik belőle az álproblémája, és Cortez ráhatására megegyeznek, hogy nem tartják, mert ők minden nap full nyálasan imádják egymást. Hát nem? Szerintem ez totál jellemező lenne rájuk a kapcsolatuk alapján, és még egész könnyen eszembe is jutott… ellenben olyanokat nem tudnék mondani, akiknek ez sokat jelent… biztos vannak jó sokan, de szerintem könyves fronton is elterjedtebb a nézet, miszerint a szerelmet nem csak egy napon kell ünnepelni, vagy ha mégsem, akkor csak a nők próbálnak meg erősködni többnyire. Néha annyira szégyellem, hogy nem pasinak születtem.

Nem is tudom… nekem úgy kiesnek a Valentin napok, nyilván mert soha nem ünnepeltem, és kábé most teszek először valamit ezzel a projekttel, ami emlékezetessé teszi az ideit. Egyedül egy eseményre emlékszem, ami ehhez a naphoz köthető, bár ez koránt sem aranyos, sokkal inkább használnám rá a „vicces” és „nevetséges” jelzőket. Még általánosban egyszer egy alsóbbéves lány megkérte legjobb barátnőmet, hogy a szívecskés képeslapját dobja be helyette az egyik osztálytársunk szekrényébe, akibe bele volt zúgva. Végül együtt csináltuk, és természetesen halálra röhögtük magunkat. Már akkor is rendkívül bájos voltam.

Elsőre Dash ésLily ugrottak be, gondolom, nem véletlenül, ők nem annak a klasszikus nyálas szerelmespárnak tűnnek, hanem annál sokkal bulisabbaknak, belőlük még egy antivalentinnapozást is simán kinézek :D És muszáj megemlítsem Sarah Andersencsodás csíkos pulcsis csajsziját… most komolyan. Ő tuti egy nagy doboz csokival és a drága Netflixszel ünnepelne – bár valószínű, ő csak párkapcsolat híján tenné ezt, nem elvből xD

Először is, basszus, leányom, neked nagyon passzol a neved :D Másodszor, hát persze, hogy van ilyenem, és ti pontosan tudjátok is, hogy kik! :D Alapból én sem vagyok oda a döntésképtelen emberekért mondom én… de sebaj, akik folyton két másik szerelme között őrlődnek szóljatok már rám, hogy fogjam be, a kész hárememmel én meg sem szólalhatok xD, de a Pokoli szerkezetek Jem-Tessa-Will páratlan párosa számomra az epic love triangle ever! Egyszerűen csak… egyszerűen csak megértem Tessát, mert én sem tudnék dönteni a helyében, egyszerűen Will és Jem is szeretnivaló a maga módján, másrészt pedig különlegessé teszi az egészet, hogy a fiúk Tessa iránti mély szerelmén túl őket is erős kötelék fűzi össze, hiszen parabataiok. Na… megint jó sokat beszéltem, de tudjátok mi van, ha valahogy szóba kerül a kedvenc trilógiám. Dől belőlem a szó.

Inkább maradnék simán a romantikusaknál, mert ha láttam is valami extra gázos, giccses borítót életemben, nem akarom inkább felidézni… helyette ajánlom az első projektes posztomat, melyben éppen csodaszép szerelmes borítókat gyűjtöttem össze. *-*

Valentine-tól xD Figyeljetek… bonbont még Bennett Ryantől is elfogadnék. Csak adja már ide.

Nekem személy szerint ez a kedvenc kérdésem ^^ A Csillagainkban a hiba lényegében a szebbnél szebb gesztusok gyűjteménye, azt pedig különösen kedveltem belőle, hogy Augustus a saját kívánságát arra használta fel, hogy Hazelnek örömet szerezzen és elvigye Amszterdamba. A második befutóm pedig az Amikor esik… c. könyv, és az, hogy Asher segített Kate-nek legyőzni a félelmét az esőtő, ezzel felülírva életének egy sötét szakaszát szép emlékekkel. ♥

Attól még, hogy ez az én kérdésem, lehet nagy hülyeség… általában ez a gyümölcse annak, ha hirtelen döntéseket hozok. Na, mindegy már… lényegében csak azért tartom baromságnak, mert ha én magam nem is ünneplem a Valentin napot, különösebb túlélőkészletre sem lehet szükségem hozzá. De ha most valami globális, piacra dobható ötletre van szükség, amivel legalább a ti életeteket megválthatom… hát, akkor maximálisan benne vagyok! A recept legyen mondjuk egy kiadós takarítás Green Dayt hallgatva, egy nagy kád ellazító habfürdő, jó könyvek, filmek, az internet kiiktatása egész napra, és valami extracsokis édesség. Ezzel mellélőni nem lehet.

Ez lett volna rövid – igen, nálam a TMI tényleg egy új korszak kezdete volt… egy olyané, ahol a 12 kérdés rövidnek számít, nem véve figyelembe, hogy ezzel is órákat csesztem el az életemből – tagje a Valentin Projekthét csapatának, ha tetszett, akkor szabad nyomát hagyni, még meg is köszönöm, ha ily módon megtérül a befektetett energiám ;) Holnap újabb full rózsaszín poszttal foglak titeket sokkolni, addig is, hogy biztos legyen elég a romantikából, nézzetek be a többiekhez is! Köszi, hogy ma is itt voltatok, puszi, ölelés, kitartás!