A nagy leleplezés | Bookshelf Tour "Tag"

Hey sweeties! Aki követ instán, már láthatta storyban, hogy a napokban pakolásztam „kicsit” a könyvespolcomon, a számok pedig nem hazudnak, a bizonyítékul szolgáló előtte-utána fotók között eltelt két és fél óra koránt sem poén… mert ja, szeretek elveszni olykor a rendezgetésben. Ennek pedig már nagyon itt volt az ideje, ugyanis pár hete a friss beszerzéseimet jobb híján csak az éjjeliszekrényemre vagy asztalomra stócolva tudtam tárolni, ami… hát valljuk be, nem egészen esztétikus. Így nem maradt más hátra, mint nagy nehézségek árán felszabadítani a polcom tetejét is, kipakolni az én összes drágaságomat, majd addig kalkulálni, amíg mind elfértek valahogy – mit valahogy… szépen és rendezetten, úgy, hogy most kész élmény rájuk nézni.

Ennek apropóján vágott fejbe a Bookshelf Tag gondolata, amit már… hát, talán nem túlzok ha azt mondom, lassan egy éve halogathatok, s amire még Viki, a Three Points Of View bloggerinája hívott ki, hogy megleshesse a gyűjteményemet ;) Jelenleg pedig úgy érzem, van is mit mutatnom, de bőven, úgyhogy lássuk is azokat a kérdéseket, s rántsuk le a képzeletbeli leplet a polcomról. Amúgy hülye is lennék takargatni… oly szép lett, hogy kishíján elájulok ha ránézek xD

Rendezési szokások

Elsősorban mindig kiadók szerint csoportosítom a gyönyörűségeimet, azon belül viszont már változatosabb – és mikor mindet használni akarom, problémásabb – módszereket alkalmazok. Először is mindig egymás mellé kerülnek az ugyanazon írótól származó művek, aztán persze szépen sorrendben a sorozatok… de akárhányszor csak tehetem, próbálok a fennmaradó könyvek esetében szín szerinti harmóniát is teremteni, amitől az egész összkép rendezettebb. Talán nevetséges, de nekem ez fontos. Ettől lesz földöntúli érzés minden alkalommal elhaladni a könyvespolcom előtt – sőt, még gyakrabban megállni pár percre, és csak úgy gyönyörködni bennük, végigsimítani a gerincüket. Kész orgazmus a szemnek.

Leghosszabb könyv a polcomon

Mint mindig, ha az oldalak számolgatásáról van szó, most is győz a Trónok harca – a közel 1000 oldalával ez nem is csoda, de azt hiszem a féltéglányi Alkonyat könyveim sem maradnak le sokkal.

Legrövidebb könyv a polcomon

Ha minden igaz, Vivien Holloway sorozatának első része, a Mesterkulcs a legrövidebb a maga kemény 77 oldalával – beszarás, de még a falatnyi árnyvadász novellákat is lenyomta, amit azért nem hittem volna. Ezeken kívül nem igazán vannak hasonló hosszúságú könyveim – sajnálatos módon a könyvpiacon egyre inkább idegen fogalom az ár-érték arány, nekem pedig bánatomra véges diákpénztárcából kell finanszíroznom a hobbimat. Persze megkönnyíti a dolgom, hogy egy ideje már hozzájuthatok könyvekhez recenziózás útján ingyen is, ám tény, hogy még így is sokszor vásárolok saját zsebből, és ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit adok ki – és mennyit kapok cserébe. Lényeg a lényeg, nálam a nagyon rövid könyvek többnyire felejtősek, ha tehetem, inkább könyvtárból olvasom őket.

Egy könyv, amit a szülinapomra kaptam

Még ha csak egy lenne! Jó könyvmolyként az évek múlásával megtanítottam a családomnak, hogy mivel lehet boldoggá tenni – már persze az után, hogy introvertáltként először is le akartam őket beszélni az ajándékozás felettébb ostoba, mi több zavaró szokásáról sikertelenül –, így szülinapok alkalmával rendszerint bővül kissé a magánkönyvtáram. Fotóztam is egyet az idei „termésről”, amit alább láthattok – a Minden, mindent barátnőmnek, a tizedik évfordulós új Twilight könyvet nővéremnek, a másik hármat pedig anyukámnak köszönhetem. ♥

Legdrágább könyv a polcomon

Ha nem a beszerzési árát, hanem az eredetit vesszük figyelembe, akkor a Twilight Reimagened – Life and Death a maga 17 fontjával nem éppen számít alacsony árkategóriás darabnak, hogy finoman fogalmazzak… de az eBay hála az égnek csodákra képes, így mindössze egy ezresbe fájt – és az sem nekem. Okay, ezt elnézve talán itt is a Trónok harca a nyertes.

A legutolsó könyv, amit olvastam a polcomról

Legutoljára R. S. Grey – Testcsel c. regényét olvastam, amit Heninél, a Books of Dreamer blog játékán nyertem. Ha a borítóra pillantok, nem mondanám hogy a polcom ékessége, de minden más szempontból kedvenc lett, úgyhogy várható a jövőben egy kiadós, lelkendezős értékelés némi fangirlködéssel egyetemben csak mert Liam Wilder ♥.

Teljes sorozatok

Bevallom, nem vagyok egy jó sorozatgyűjtő, hiányzik belőlem a könyvmoly szellemnek ezen része, így igazából csak a legnagyobb kedvenceim – vagy az SzJG esetében egykori kedvenceim, melyek mára már sötét múltamat képezik – vannak hiánytalanul a polcomon, mint például az Alkonyat, Végzet ereklyéi, Pokoli szerkezetek, Történetek az Árnyvadász Akadémiáról. Oops, és persze az Éhezők Viadala, amit nem egészen értem, miért van meg egyáltalán, de akkor talán nem ártana végre végig is olvasnom.

Egy könyv, ami a kedvenc színemben pompázik

A nagy helyzet az, hogy első számú kedvenc színem a fekete, így sorolhatom kapásból akár az összes Alkonyat borítót is… de hogy ne legyen a dolog ilyen egyszerű, összetereltem egy csoportképre a kék könyveimet is, elvégre ez meg a második kedvencem bár nem minden árnyalata, igazából csak a Superman-kék, de hát ez már részletkérdés.

Legújabb könyv a polcomon

Sarah Dessentől az Altatódal – ami valamilyen szinten ironikus, hiszen ez az első könyvek között volt, amelyek anno felkerültek a kívánságlistámra, mégis csak most jutott el hozzám, történetesen apukám közbenjárásával. Mindenesetre nagyon régóta érdekel a történet, a fülszövege teljesen megvett és egyik-másik kedvenc bloggeremtől is sok szépet hallottam az írónőről, így nem hiszem, hogy az Altatódal sokáig olvasatlan marad ;)

A legrégebbi könyv, ami a polcomon van

Régen kezdődött már ez a nagy szerelmem a könyvekkel, so nem mernék rá megesküdni, de szerintem Don Piper és Cecil Murphey bestsellere, a 90 perc a mennyországban volt az egyik első saját polclakóm. Ha jól emlékszem 12 éves lehettem, mikor először olvastam, és elég mély benyomást tett rám – ideje is lenne időt szakítanom lassan egy újrázásra, hiszen nem mindennapi történetről van szó, amit minden megrázó, elborzasztó, ugyanakkor reményt adó részletével együtt megéri többször is végignyálazni.

A legrosszabb állapotban lévő könyv

Egyszer volt, hol nem volt, egy szerencsétlen nyári napon Virág nem csavarta rá eléggé a kupakot a vizesüvegére… átkozom magam, amiért nem vigyáztam jobban, és máig pontosan vissza tudom idézni a rádöbbenés pillanatát. Éppen akkor léptem ki az írószer boltból, a táskám tele volt új, gyönyörű füzetekkel, és persze egy adag könyvvel, amit előtte az antikváriumban szereztem… és akkor elkezdtem érezni, hogy valami a lábamra fröcsköl. A halálos nyári szárazságban egy kis víz nem könnyen kerüli el az ember figyelmét. Körülnéztem, kémleltem a csatornákat, az emeleti ablakokat, nekiestem nővéremnek, hogy mi a jó eget spriccel rám… és aztán kinyitottam a táskámat, amiben egytől egyig hullámosra áztak a könyveim, név szerint a Vámpírnaplók sorozat 2. és 5. része, és az Alkonyat befejező kötete, a Hajnalhasadás. Rögtön szaladtam haza szépen kiteríteni és megszárítani őket… de mondanom sem kell, hogy festenek. A lapok sárgák, hullámosak, olykor félig áttetszők, a könyvgerinc minden esetben össze vissza hajlott… szóval értitek a lényeget. Ne menjetek vízzel könyvet vásárolni.

Kölcsönkönyvek / Könyvtár

Kölcsön jelenleg egy sincs nálam, bár amúgy sem vagyok nagy kölcsönkérő szerintem egy kezemen meg tudom számolni az ilyen alkalmakat –, sokkal inkább számítok könyvtáras típusnak, na nem mintha nem lenne amúgy itthon is épp elég olvasnivalóm… Csak valahogy mikor a kezem önkéntelenül is a könyvtár honlapjára visz, és meglátom, hogy új könyvek érkeztek, sosem bírok ellenállni a csábításnak, hogy én legyek az első kölcsönzőjük. Szerintem ez teljesen érthető és természetes emberi reakció… és ennek köszönhetem, hogy jelenleg is nálam van Jessica Sorensentől az Ella és Micha jövője, Melina Marchettától a Jellicoe Road, Leiner Laurától az Egyszer, Anna Todd tetralógiájának befejező része, a Miután boldogok leszünk, és két LOL könyv, az Sz, mint szűz Kelly Oramtól, és a Kamuzások, kavarások Cookie O’Gorman tollából. Már csak haladni kéne.

Olvasatlan könyveim

Ó jaj… be merjem én ezt vallani egyáltalán? Csak mert az már elárul valamit, hogy szerintem egy közös fotóra sem férnének fel. Ez a szomorú igazság. A dolgok jelenlegi állása szerint 147 könyv csücsül a polcomon (plusz néhány a szoba más részein), és ebből ha jól számoltam 64 az olvasatlan… bár nem tudom, nekem ez fura, többre emlékeztem. Nem mintha ez nem lenne bőven elég xD Shame on me, le kéne állnom a könyvtárral meg a könyvesbolttal, és belehúzni végre a magánkönyvtár olvasottságának növelésébe. Az az 57 % rohadtul szúrja ám a szemem.

Az első, amit olvastam a polcról

Huh, good question. Andrew Clements Ami láthatatlan c. könyvére tippelnék, azt tényleg elég fiatalon olvastam és ja, természetesen mára már csak annyira emlékszem belőle, hogy a srác mikor láthatatlan, folyton meztelenül császkál…, még bőven a 90 perc a mennyországban és az SzJG előtt. Istenkém, de vénnek is érzem most magam…

Dedikált példányok

Nincs kimondottan sok, lévén továbbra is csóró kisvárosi nem igazán jutok el könyvbemutatókra és dedikálásokra, de szerencsére még így is büszke tulajdonosa lehetek pár aláírt kötetnek. Az Oculus volt az első dedikált példányom, melyet ajándékba küldött a szerző, A. M. Aranth; ezt követte a Levendulaméz Velencei Ritától, amit nyereményjátékon nyertem, majd a Többek által Julie Lewis Thomson írónőtől, amelyet értékelésre küldött nekem. A múlt hónapban pedig további két Álomgyáros szignált darabbal gyarapítottam a gyűjteményemet, mégpedig J. K. Smith – Szerelem hirdetésre, és Anne L. Green – A remény hajnala c. művével.

Jelenleg olvasom

Mindig eszembe jut az ilyen kérdéseknél, hogy mennyire szép is lenne, ha egyértelmű választ adhatnék egyetlen darab könyvvel, mint más normális ember… de nálam sajnos ez továbbra is úgy működik, hogy nekikezdek valaminek, aztán még egynek és még egynek… Szóval jelenleg is olvasás alatt áll a Címlapsztori Eileen Cooktól, A Főnök Baráth Vikitől, a Hó mint hamu Sarah Raaschtól és ma este akarok belevágni a Soha de soha első részébe Colleen Hoover és Tarryn Fisher írónők tollából. Képzelhetitek a dilemmámat, mikor végre leülnék olvasni…

Reményeim szerint most már sikerült eléggé „lerántanom a leplet”, s így kellően megismerhettétek e szent polcot, amin életem büszkeségeit tartom – talán jobban is, mint akartátok, de ezt fogjuk csak a határtalanul jó szívemre xD. Mindenesetre a kérdések megválaszolása közben tartott folytonos seregszemléim megmozgatták az én fantáziámat is, és bizony vannak bloggerek nem kevesen, akiknek kíváncsi is lennék a gyűjteményére, így kihívnám néhányukat, név szerint – először természetesen <3 – drága Barbimat, a Kitablar szerzőjét, Gothicot a Goodbye Agony blogról, Solt, a Könyvvadászok bloggerét, s végül Ashleyt az Ashley értékel bloggerináját, de természetesen rajtuk kívül is viheti a taget bárki, aki kedvet érez kitölteni – jó szórakozást hozzá, s ne feledjétek, a forrásmegjelölés nem bűn :D

Csóközön minden bogyócskámnak, aki ma itt volt – hamarosan könyvértékeléssel jövök, mégpedig egy rendkívüli disztópiáról! ;) Get ready!