Újabb fázisával
ismerkedek a halálnak a Valentin Projekthét ötödik napján, közben pedig még
nagyobb troll vagyok, mint az elején… de nekem akkor is bejön a projektor név, komolyan, nagyon megkedveltem
:D –, szerintem senki sem hibáztat a kemény 50 pontos TMI Book Tag
kitöltése után, ha azt mondom, a hideglelés kerülget csupán annak a szónak
látványától, hogy „kérdés”. Most mégis itt vagyok, és ha valaki nem tudná az az
egymás mögé biggyesztett Q és A igenis arra akart utalni, hogy felveszem a
kesztyűt, és farkasszemet nézek a végzetemmel. Belehalhat valaki a kérdések
megválaszolásába? Nem akarok úgy hangzani, mint valami unalomig ismételt tévés
műsorvezető, de csak egy megfelelő válaszom van: hamarosan kiderül. Most pedig
nézzük azt a 12 kérdést, amelyeket a projekt résztvevői dobtak a közösbe!
Gyerekek, mindig
ezek a kérdések… xD Én pedig a helyett, hogy edződve a sok ilyen eseten lassan
kidolgoznék egy standard választ minden alkalomra, mikor elhangzik a kérdés,
egyre nehezebb helyzetbe kerülök, mert az elolvasott könyveim számával
arányosan nő a háremem is. Please, ne kínozzatok.
Hát… az, hogy
mit ajánlok, nagyban függ attól, ki a célszemély ergo kiszemelt áldozat. Meg
azért van is „egy pár” kedvenc romantikusom, úgyhogy a választék is elég… hát,
elég. Az előző posztomban már ajánlottam a „best book ever” listámról a Kimondhatatlant és az Első táncot, de most még kiegészíteném a
sort az Arctalan szerelemmel, a Blackmoore-ral és a Párválasztó sorozattal – abszolút a teljesség igénye nélkül,
ugyanis a kedvenc romantikus történeteim száma… nos, inkább be sem vallom,
mekkora.
Most ha
elkezdenék igazán gondolkozni, biztos sokkal több eszembe jutna, de maradva az
egyszerűbb megoldásnál, a legutóbbi két olvasmányommal hozakodnék elő, vagyis
azok főszereplő párosaival: Katy-vel és Daemonnel az Obszidiánból továbbá Hardinnal meg Tessával a Miutánból. Nem hiszem el, de ezek egyszerűen képtelenek leállni a
veszekedéssel, az ember kénytelen miattuk elgondolkodni, valóban romantikus könyvet
olvas-e, mert a szeretet nem vehető ki két ember között valami tisztán, mikor
megállás nélkül röpködnek a „seggfejek” és egyéb gyönyörű, dicsérő jelzők a
levegőben. Ilyen helyzetben is kéne valaki a békítő szerepére – előbbiből Dee-t,
az utóbbiból mondjuk Stephet tartanám megfelelő személynek erre, amúgy kis
segítség nélkül ezek a párok valószínűleg ízekre szaggatnák egymást.
Nálam elsőszámú
alapszabály lenne, ha párkapcsolatban élnék, hogy nincs ajándékozás – lévén rossz
ajándékozó, és rossz ajándékkapó egy személyben –, Valentin nap meg pláne, így a
kérdés is teljesen értelmét vesztette a szememben… de azért nem mondom, hogy a
csoki az nem jön jól az év bármely napjának bármely órájában. Csokit bármikor,
bármennyit, azt az elvet vallom, még ha bele is pusztulok egyszer.
Valamiért az
első pár, aki eszembe jutott, hogy biztos nem tartja, az a Szent Johanna Gimiből Cortez és Reni – mégpedig azzal a felállással
tudom elképzelni a helyzetet, hogy Reni nem mondja el, hogy tartani akarja,
helyette csendben megsértődik, amiért C elfelejtette… aztán összevesznek a
dolgon, végül kibukik belőle az álproblémája, és Cortez ráhatására megegyeznek,
hogy nem tartják, mert ők minden nap full nyálasan imádják egymást. Hát nem?
Szerintem ez totál jellemező lenne rájuk a kapcsolatuk alapján, és még egész
könnyen eszembe is jutott… ellenben olyanokat nem tudnék mondani, akiknek ez
sokat jelent… biztos vannak jó sokan, de szerintem könyves fronton is
elterjedtebb a nézet, miszerint a szerelmet nem csak egy napon kell ünnepelni,
vagy ha mégsem, akkor csak a nők próbálnak meg erősködni többnyire. Néha
annyira szégyellem, hogy nem pasinak születtem.
Nem is tudom…
nekem úgy kiesnek a Valentin napok, nyilván mert soha nem ünnepeltem, és kábé
most teszek először valamit ezzel a projekttel, ami emlékezetessé teszi az
ideit. Egyedül egy eseményre emlékszem, ami ehhez a naphoz köthető, bár ez
koránt sem aranyos, sokkal inkább használnám rá a „vicces” és „nevetséges” jelzőket.
Még általánosban egyszer egy alsóbbéves lány megkérte legjobb barátnőmet, hogy
a szívecskés képeslapját dobja be helyette az egyik osztálytársunk szekrényébe,
akibe bele volt zúgva. Végül együtt csináltuk, és természetesen halálra
röhögtük magunkat. Már akkor is rendkívül bájos voltam.
Elsőre Dash ésLily ugrottak be, gondolom, nem véletlenül, ők nem annak a klasszikus nyálas
szerelmespárnak tűnnek, hanem annál sokkal bulisabbaknak, belőlük még egy
antivalentinnapozást is simán kinézek :D És muszáj megemlítsem Sarah Andersencsodás csíkos pulcsis csajsziját… most komolyan. Ő tuti egy nagy doboz csokival
és a drága Netflixszel ünnepelne – bár valószínű, ő csak párkapcsolat híján
tenné ezt, nem elvből xD
Először is,
basszus, leányom, neked nagyon passzol a neved :D Másodszor, hát persze, hogy
van ilyenem, és ti pontosan tudjátok is, hogy kik! :D Alapból én sem vagyok oda
a döntésképtelen emberekért mondom én… de sebaj, akik folyton két másik
szerelme között őrlődnek szóljatok már rám, hogy fogjam be, a kész
hárememmel én meg sem szólalhatok xD, de a Pokoli szerkezetek Jem-Tessa-Will páratlan párosa számomra az epic love triangle ever! Egyszerűen csak…
egyszerűen csak megértem Tessát, mert én sem tudnék dönteni a helyében, egyszerűen
Will és Jem is szeretnivaló a maga módján, másrészt pedig különlegessé teszi az
egészet, hogy a fiúk Tessa iránti mély szerelmén túl őket is erős kötelék fűzi
össze, hiszen parabataiok. Na… megint jó sokat beszéltem, de tudjátok mi van,
ha valahogy szóba kerül a kedvenc trilógiám. Dől belőlem a szó.
Inkább maradnék
simán a romantikusaknál, mert ha láttam is valami extra gázos, giccses borítót
életemben, nem akarom inkább felidézni… helyette ajánlom az első projektes posztomat, melyben éppen csodaszép szerelmes borítókat gyűjtöttem össze. *-*
Nekem személy szerint
ez a kedvenc kérdésem ^^ A Csillagainkban
a hiba lényegében a szebbnél szebb gesztusok gyűjteménye, azt pedig
különösen kedveltem belőle, hogy Augustus a saját kívánságát arra használta
fel, hogy Hazelnek örömet szerezzen és elvigye Amszterdamba. A második befutóm
pedig az Amikor esik… c. könyv, és
az, hogy Asher segített Kate-nek legyőzni a félelmét az esőtő, ezzel felülírva
életének egy sötét szakaszát szép emlékekkel. ♥
Attól még, hogy ez
az én kérdésem, lehet nagy hülyeség… általában ez a gyümölcse annak, ha
hirtelen döntéseket hozok. Na, mindegy már… lényegében csak azért tartom
baromságnak, mert ha én magam nem is ünneplem a Valentin napot, különösebb
túlélőkészletre sem lehet szükségem hozzá. De ha most valami globális, piacra
dobható ötletre van szükség, amivel legalább a ti életeteket megválthatom… hát,
akkor maximálisan benne vagyok! A recept legyen mondjuk egy kiadós takarítás
Green Dayt hallgatva, egy nagy kád ellazító habfürdő, jó könyvek, filmek, az
internet kiiktatása egész napra, és valami extracsokis édesség. Ezzel mellélőni
nem lehet.
Ez lett volna
rövid – igen, nálam a TMI tényleg egy új korszak kezdete volt… egy olyané, ahol
a 12 kérdés rövidnek számít, nem véve figyelembe, hogy ezzel is órákat csesztem
el az életemből – tagje a Valentin Projekthét csapatának, ha tetszett, akkor
szabad nyomát hagyni, még meg is köszönöm, ha ily módon megtérül a befektetett
energiám ;) Holnap újabb full rózsaszín poszttal foglak titeket sokkolni, addig
is, hogy biztos legyen elég a romantikából, nézzetek be a többiekhez is! Köszi,
hogy ma is itt voltatok, puszi, ölelés, kitartás!
De husik ezek a képek *--* Nagyon kis cukker lett <3
VálaszTörlés<33
Törlés