Valentin Projekthét 2017 | 5 romantikus könyv egyedül valentinozóknak

Hey, sweeties! Annak aki könyvmoly, a Valentin nap sem telhet el anélkül, hogy ne kucorodna le pár óra, hogy belemélyedjen egy történetbe, ha pedig a „szerelem ünnepe”, úgy illik, hogy valami romantikus kerüljön le a polcról. A posztban én is összeszedtem öt csodálatos olvasmányt, melynek középpontjában a szerelem áll – ezúttal azonban független és egyedülálló olvasóimhoz szólnék elsősorban, így kizárva a nyáltengert, a vattacukorfelhőket és az émelyítő happy endeket, olyan könyvekre esett a választásom, amelyek azok számára is élvezhetőek lesznek ezen a napon, akik tőlem eltérően kissé talán sajnálják, hogy egyedül töltik ezt az „ünnepet” nem, jól látod, az ott egy idézőjel, és baromira sajnálom, hogy nem nagyobb, mert az „ünnep” szó ebben a kontextusban bazinagy idézőjeleket és élőbeszédből jobban kivehető szarkazmust igényelne, ahelyett, hogy élveznék a szabadságukat anélkül, hogy valami pasi lógna a nyakukon – vagy egy lány, csak hogy legyünk teljesen korrektek miután tudatosítottam, hogy nem csak női olvasóim vannak xD. Lényeg a lényeg, következzen öt romantikus könyv, amit a szinglik gyomra is bevesz, ajánlom őket…

… hogy meglásd, a szerelem ártalmas az egészségre

Igazán nem értem – mikor mindenki arról a hányingerkeltően cukormázas, „örökké együtt leszünk”, „te vagy az Igazi”, „nélküled nem teljes az életem, te vagy a másik felem”, „itt az ideje kiküldeni az esküvői meghívókat”, „nagyobb házba kéne költözni, hogy legyen szobája románcunk édes gyümölcsének is” típusú szerelemről beszél, hirtelen mintha megszűnne létezni a földkerekség valószínűleg legnevesebb párjának története, akik az életükkel fizettek néhány lopott csókért. Szóval mielőtt túlromantizálnánk ezt a hibásan beállított, igazából viszont csak az ősi ösztönökre és létfenntartásra, utódnemzésre visszavezethető érzelmet, talán itt az ideje lekapni a polcról egy klasszikust, és tanulni valami hasznosat. A fenti gondolatok nagy része standard a romantikus beállítottságúaknál, és Romeo és Júlia sem gondoltak mást – a többit már rátok bízom, gondoljátok csak tovább, hogy hogyan végezték. Félted az életed? Akkor elárulom, nem csak a száguldozó autók vagy betörő gyilkosok jelentenek veszélyt… Értitek, mit akarok mondani. Én személy szerint epic happy endnek tartom az R&J befejezését, ám aki nem gondolkodik hozzám hasonlóan brutálisan, annak egész kijózanító lehet. Vagy nem. Mindegy, akkor is olvassátok, elvégre kultúra.

… hogy a humor elvonja a figyelmed a nálad boldogabban romantikázó emberekről

Az előzővel ellentétben Tara Sivec könyve maga a felhőtlen boldogság – jó, nem felhőtlen, mert egy nemkívánt terhesség, és egy ördögnél is rosszabb kölyök nekem például a személyes poklom lenne –, de a humor még a nyáladzásért is kárpótol. Durván vulgáris, a helyzetek benne olyan gázosak, hogy már én érzem magam kínosan tőlük, és a szereplők egyszerűen képtelenek leállni a saját, vagy mások nemi szervének emlegetésével, de akármilyen borzalmas is ez így leírva… nem bírtam abbahagyni a röhögést - de ezt az értékelésemben is leírtam, ITT. Ha kedves az életed, a Csábítások és csemegék mellé nem ajánlok semmilyen kedvjavító nasit. Könnyen torkollhat fulladozásba a művelet – áá, még véletlenül sem a tapasztalat beszél belőlem.

… hogy meglásd, a szerelem átok is tud lenni

Úgy gondoltam, Tabitha Suzuma könyvének, a Forbiddennek mindenképpen itt a helye, elvégre egy nem mindennapi szerelem története, és garantáltan egy nehezebb, sőt, járhatatlan utat mutat be, aminek csak egy vége lehet… egy olyan szerelmet, ami talán valóban átok. Ez egy olyan téma, amibe most végképp nem akarok belemélyedni, mert akkor holnapig itt maradunk, de éppen a napokban hoztam róla a rövidnek éppenséggel nem nevezhető értékelésemet, abban elmondok minden lényegeset. A posztért kattintsatok IDE!

… hogy ne gondolkodj semmi máson a csattanón kívül

Amellett, hogy az egyik kedvenc könyvem, ennek már azért is helye van itt, mert tökéletes megcsúfolása a primitív szerelemi háromszögeknek, amelyek a könyvek országának minden sarkán késsel és pisztollyal a kezükben állnak támadásban. Igazából van egy pont, ameddig a Layana-Brandt-Lee hármas sem tűnik többnek… pedig ó, de. Úgy összességében ez nem egy mindennapi történet és nem egy átlagos szerelem, akármennyire is annak fogod nézni elsőre. Aztán jönnek lassan azok az elejtett félmondatok, az utalások, a fokozódó hangulat, izgalom, nem is, inkább feszültség, amiben már semmi mást nem vársz, csak hogy a titkot megtudd, és hirtelen azon fogod magad kapni, hogy a hangsúly nem holmi romantikus nyáltengeren van, hanem azon, hogy „Mi a büdös jó égről beszélsz, Lana, mondd már el a rohadt életbe!”. Csak olvassátok. Olvasd. (Ha kell egy kezdőlöket, értékelésért katt IDE!)

… hogy tudatosítsd, te felelsz a saját boldogságodért, és nem más

Jó, kicsit sántít, hogy így a végére hoztam egy igazi szenvedélyes, romantikus sztorit, főleg, mivel a fenti kritériumoknak nem is tesz eleget, mert TÉNYLEG ízig-vérig szerelemes sztori mindennel, amit kell, Párizzsal, forró éjszakákkal, tiltott románccal, tánccal, ágyba kapott reggelivel, meg minden finomsággal, amit csak el tudtok képzelni… és én így imádtam az első oldalától az utolsóig, de a végére igenis nagy tanulságot tartogatott: hogy legyünk képesek megállni a helyünk egyedül, mert önmagunkért csakis mi felelünk, nekünk kell irányítanunk az életünk, a boldogságunk, és nem másnak. Egy könyv, amely hűen bemutatja a társfüggőséget, a végére pedig megmutatja, mennyire káros, így akármennyire is romantikus az Első tánc, szerintem mégis az egyik legjobb választás egy egyedülállónak, komolyan. Bár…  ez igazából mindenkinek az. 

Abszolút a teljesség igénye nélkül ez a szösszenet lett volna az én listám azon felebarátaim számára, akik egyedül „vészelik át” ezt a Valentin napot– meg amúgy azoknak is, akik nem. Lényegében akárki voltál, akárkinek érzed magad, akár egyedül vágtatsz az élet futómezején, akár magaddal rántasz valaki mást is a halálba, ha bízol az ízlésemben, akkor adsz egy esélyt a fenti öt történet minimum  egyikének – ha imádsz, talán mind az ötnek… de csak ötletelek. Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet valamelyik iránt, és megtaláltad köztük azt, amelyiket igazán magadénak érzel majd – a véleményedet szokás szerint jó szívvel várom kommentben, továbbá lájkolni és feliratkozni sem egészen tilos. Lassan igazából most már rohadt gyorsan, de ez valahogy kevésbé hangzik jól búcsúzkodom, de csak mára, holnap ugyanis folytatódik tovább a Rózsaszín Halál, a Fullasztó Vattacukor és a Nagy Kaszás Csipkében… standard és kissé unalmasabb nevén a Valentin Projekthét, melynek többi résztvevője tőlem eltérően az elmúlt napokban sem lustálkodott,  így a projektorok trollface xD lassan ellepik az internetet, és posztjaikkal átveszik az uralmat a világ felett. Bizony ám, úgyhogy hozzájuk is kukkantsatok be, az alábbi szuper szívecskék bár a csipkék hiányoznak, és a rózsaszín is… más-más blogbirodalomba repítenek titeket. Ingyen varázslat, csak Nektek! ;) Puszi, ölelés, kitartás!