Csók világnapi nyálözön könyves módra

Hey! Tudjátok, van az úgy, hogy nagyban dolgoztok… mondjuk tíz megnyitott dokumentumon egyszerre – vagy ez kizárólag nekem rossz szokásom? –, és nem akar haladni egyik megkezdett projekt sem, aztán beüt egy gondolat, és azonnal rendbe szedik magukat a fejetekben lévő fogaskerekek, melyek az épkézláb mondatok megalkotásáért felelősek, és az előzőekben az istenért sem akartak moccanni. Valami ilyesmi az én történetem is mára: előttem ezer bejegyzésvázlat, szorgosan agyaltam a Pesti kínálat értékelésemen, aztán ahogy felnéztem molyra, megakadt a szemem egy hatszavason. Történetesen a csók világnapját írjuk ugyanis. Tudom, tudom… a pokol tüzére minden ostoba világnappal, szerintem is, és ez sem hatna meg különösebben, DE! Életem legstílusosabb fun factje, hogy az első csókomat tavaly éppen a csók világnapján kaptam, tehát ha máshonnan nem is, legalább innen megjegyeztem a dátumot. Mármint a világnapét, csak hogy félreértés ne essen. Ennek apropóján vetődött fel bennem egy poszt gondolata, amolyan „valamiféleképpen kamatoztassam már, hogy az egészségre káros mennyiségű romantikus regényt tudhatok a hátam mögött” alapon, egybekötve egy végtelennek tűnő böngészéssel, s millió könyvekbe ragasztott cetli átbogarászásával és kijegyzetelésével. Végeredményül alább összeszedtem istentudja hány idézetet csók témakörben, mégpedig egytől-egyig szuper kötetekből, úgyhogy öveket bekapcsolni, aztán enjoy!

Jill Santopolo – A fény, amit elvesztettünk

„Furdalt a lelkiismeret, hogy az első csókunk akkor esett, amikor égett a város, szégyelltem, hogy éppen akkor elmerültem benned. De később megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek. Suttogva vallották be az emberek, hogy szeretkeztek aznap. Gyermeket nemzettek. Eljegyezték egymást. Életükben először mondták egymásnak, hogy Szeretlek. Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak. Mi is élni akartunk aznap, és nem hibáztatom magunkat ezért. Már nem.”

John Green – Csillagainkban a hiba

„És ekkor csókolóztunk. Elengedtem az oxigénpalack kocsiját, és Augustus nyakába kapaszkodtam, ő pedig a derekamnál fogva húzott feljebb, hogy lábujjhegyre emelkedjek. Ahogy szétnyílt ajka találkozott az enyémmel, új és igézetes módon akadt el a lélegzetem. Eltűnt körülöttünk a tér, egy borzongató pillanatra őszintén szerettem a testem, ezt a ráktól romos valamit, amelyet éveken át hurcoltam. Hirtelen úgy tűnt, megérte a küzdelem, megérték a mellkasi katéterek, az infúziók és a tumorok szüntelen árulása.”

Amy Harmon – Arctalan szerelem

„– Hogy lehet,hogy egy ilyen lánynak…aki imádja a szerelmes regényeket,és csodálatos szerelmes leveleket ír… – Fern úgy érezte, menten megáll a szíve – …hogy lehet, hogy egy ilyen lánynak sikerül anélkül végigcsinálnia a középiskolát, hogy bárki megcsókolná?”

Cassandra Clare - Üvegváros

„Alec átkarolta Magnust, az ajkára tapasztotta az ajkát, és hevesen csókolta. Magnus, mintha sokkot kapott volna, mozdulatlanná dermedve állt. Jó páran – Árnyvadászok és Alvilágiak egyaránt – álltak körülöttük, bámulták őket, és sutyorogtak. Simon gyorsan a Lightwood szülőkre nézett, akik elkerekedett szemmel és tátott szájjal figyelték a jelenetet. Maryse a szája elé kapta a kezét.

Maia értetlenül meredt a párra. – Na, álljon meg a menet! – szólt. – Ezt is mindenkinek csinálnia kell?”

Colleen Hoover - Reménytelen

„Amikor az ajkam hozzáér majd a tiédhez, az lesz életed első csókja. Ha eddig nem éreztél semmit, akkor nem is volt igazi. Bocs, de én olyasmit tervezek, amihez foghatót eddig még nem éltél át.”

***

„Eddig azt hittem, a csók gyógyít. Most úgy érzem, megöl, szétszakít, elpusztít.”

***

„Sky, nem csókollak meg ma. De hidd el, hogy még soha senkit nem akartam ennyire megcsókolni. Szóval kérlek, ne töprengj azon, hogy esetleg nem érdekelsz, vagy ilyesmi, mert elképzelésed sincs róla, mennyire nagyon tetszel nekem. Foghatod a kezem, összekócolhatod a hajam, ehetjük összekulcsolt lábakkal a spagettit, de ma nem smárolunk. És talán holnap sem. Időre van szükségem. Biztos akarok lenni benne, hogy abban a pillanatban a legapróbb részletekig ugyanazt érzed majd, amit én. Mert azt akarom, hogy a te első csókod legyen a legszenzációsabb az első csókok történetében.”

Fodor Ákos – Kis téli zene

Csók

most ÖRÖKKÉ van

Szurovecz Kitti - Borostyánkönny

Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésű feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet.

Colleen Hoover – Vallomás

„Úgy csókol meg, mintha be akarná pótolni az összes csókot, amit nem adhatott nekem a múltban, és nem adhat majd nekem a jövőben.”

Nicholas Sparks – Hosszú utazás

Nem ez volt az első csókunk, de ez vált a kedvencemmé, mivel pont akkor történt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és jelezte az életem egyik legcsodálatosabb momentumát.

Stephenie Meyer – Alkonyat

Két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

Brittainy C. Cherry – Lebegés

Eddig nem is éreztem, mennyire hiányoztak az életemből a csókok. És maga az érzés, hogy valaki a karjában tart, erősen, nehogy cserben hagyjanak a lábaid, miközben a bőrödet átjárja a másik test melege, és a tüdődet felforrósítja a másik lehelete. Hiányoztak a vágyó ölelések, érintések. Hiányzott a tudat, hogy akar valaki. És mindennél jobban hiányzott Steven. Tristan csókja haragos volt és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Cassandra Clare – Csontváros

„Először olyan volt, mintha Jace egyáltalán nem is akarta volna megcsókolni: az ajkai keményen, szinte mereven érintették az övét. Aztán mégis mindkét karjával átölelte, és még közelebb húzta magához. Az ajkai puhábbak lettek. Clary érezte a fiú szívének gyors lüktetését. (…) Beletúrt Jace hajába, amire azóta vágyott, hogy először megpillantotta. Az arany fürtök selymesen, lágyan tekeregtek az ujjai körül. A szíve kalapált, fülében a dübörögve áramló vér hangja olyan volt, mintha egy madár verdesett volna a szárnyaival…”

Elle Kennedy – Baklövés

„– Lássuk csak! Étteremválasztás csillagos tízes. Modor… kinyitottad előttem a kocsiajtót, tehát tízes. Társalgási készség… kilences.

– Kilences? – csattan fel.

– Egy pontot levontam a hokitéma miatt. Az elég uncsi volt – eresztek meg egy huncut mosolyt.

Logan összehúzott szemmel néz rám.

– Vigyázz asszony! Túl messzire mész.

Ügyet sem vetek rá.

– Vonzalom? Tízes. Átölelted a vállamat, és megfogtad a kezemet, ami kellemes volt. Már csak egy dolog maradt: a búcsúcsók. Még nem tudtam pontozni, de jobb ha tudod, hogy alapból egy pont mínusszal indulsz, mert értékelésért nyaggatsz ahelyett, hogy nekiállnál.

– Ez most komoly? – csillant fel a szeme. – Büntetést kapok azért, mert úriemberként viselkedek?

– Mínusz két pont. Vigyázz, mert fogy az idő Johnny.”

Kiera Cass – A korona

„– Talán nem is az első csóknak kell igazán nagyszerűnek lennie. Hanem inkább az utolsónak.”

Colleen Hoover – Egy nap talán

„Az egyetlen bűne az volt, hogy azzal a csókkal porig alázta életem eddigi összes csókját.”