Nyári bakancslista | 2019

Hey there! Pénteken egyszer, s remélhetőleg mindenkorra leszámoltam az emelt érettségijeimmel, úgyhogy üdv nekem ismét itt, az élők sorában! Kemények voltak az elmúlt hetek: az éjjelre leterítő kiégésemet pedig estéről estére máshogy kezeltem: olykor bűntudattól keserédes Jóbarátok nézéssel kapcsoltam ki, máskor megírtam kínomban egy hatoldalas levelet, de leggyakrabban csak egy könnyes sóhajjal megpróbáltam kifújni magamból az igencsak hátráltató frusztrációmat, hogy este tizenegykor újra nekifuthassak a Tolnai Ottó tételemnek. Ez utóbbi nem egyszer torkollott sírásba, de az vesse rám az első követ, akit nem tölt el az agresszióval vegyes végső kétségbeesés a Világítótorony eladó c. remekművet, vagy a hozzá készült tételt olvasva. Na de hogy a tárgyra térjek: egy ilyen este eredménye volt a jegyzeteim közt megjelenő és egyre gyarapodó bakancslista féle is – annak a szellemében természetesen, hogy mikor tanulnom kéne, természetesen ötletek garmadája árasztja el az agyam, hogy mi mindent csinálnék jelen pillanatban szívesebben.  E költői kérdésre a válasz amúgy a „bármit”. Egy szó mint száz, ha már elvesztegettem az értékes, tanulásra szánt időmből úgy… nos, öt percet kigondolni, miket tervezek az idei nyárra, akkor gondoltam megosztom mindezt veletek is – hadd hüledezzen mindenki, hogy nem szerepel a felsorolásban sem fancy fesztivál, sem tengerparton lazulás, sem a lebarnulás ami még életem 18 éve alatt egyszer sem sikerült, de miért is ne szeretnék egész évben világítani mint egy led izzó. Let’s see!

1. Zongorázni

Bár sokszor úgy érzem, hogy mindennemű muzikális képességemet elhagytam valahol az általános harmadik-negyedik osztályában, pár hónapja elhatároztam, hogy igenis szorosabbra fűzöm kapcsolatomat a régi Petrof zongoránkkal, mert van valami végtelenül szomorú abban, ahogy csak áll évszámra anélkül, hogy bárki megszólaltatná. Egy ideje Queen számok első versszakainak szakadatlan ismétlésével emelem a hangulatot – remélem az egész utca élvezi –, de tervben van tovább bővíteni a sort, ha már kiakasztottam a telefonom memóriáját az oktató videókkal.

2. Életre hívni elveszettnek vélt kreativitásom and such things

Ez igazából több önálló részt magába foglal, egész egyszerűen csak úgy éreztem tartozom felétek annyi alapvető tisztelettel, hogy ne húzzam az időtöket feleslegesen x újabb ponttal. Csak ezzel a magyarázkodással, of course. Lényeg ami lényeg, szeretném ezt a nyarat részben a festésnek szentelni – májusban több-kevesebb sikerrel, de megkíséreltem lefesteni Brian Mayt, ez alatt pedig rájöttem, hogy ez egy nagyon is relaxáló tevékenység: egyrészt teljes koncentrációt igényel, másrészt segít elengedni magam. Másodszor: megígértem a húgomnak, hogy horgolok új ruhákat a babáinak – még általános környékén nagyon elragadott ez a horgolás dolog, és rengeteg apró ruhát készítettem, amelyeket… hát, ma már nem tartok a legjobbnak, úgyhogy eldöntöttem, nekifutok mégegyszer. Végül pedig, ha már textil – ami, valószínűleg nem tudjátok rólam, de örök kedvenc ágam a kézművességen belül –, eldöntöttem, hogy varrok magamnak egy király farmerszoknyát egy régi nadrágomból.

3. Életrajzokat olvasni

Talán írhattam volna csak egyszerűen azt, hogy „olvasni”, elvégre olyan dolgok is állnak a listámon példának okáért, mint az Iskola a határon, vagy A Mester és Margarita, amit elmulasztottam megejteni az emelt magyar érettségi előtt hoppá, de mindez ide vagy oda, a főszerepet jelenleg az életrajzoknak szentelném. Már nem is számolom hányat tornyoztam egymásra az asztalomon: Freddie Mercury, Rod Stewart, McCartney, Elvis, Madonna, Phil Collins, Bob Dylan… és valamilyen asszociatív kapcsolat alapján ide sorolnám az efféle kötetek mögé Arany és Petőfi levelezését is, amit néhány idézetnek (és meglepő módon az emeltre olvasás alatt megismert még több versüknek) hála már alig győzöm kivárni, hogy a kezemben tarthassam!

4. Fordítani

Nem akarnám ezt túlrészletezni: szeretnék megint elkezdeni dalokat fordítani mint néhány éve, mert amellett, hogy rettentő relaxálónak találtam, még bizonyos korlátozott szinten az angoltudásomnak is jót tett ez a tevékenység. Idén megpróbálkoznék néhány verssel is, ami előreláthatólag hasznára lehetne a „poézisemnek”, ha szerencsém van és direkt fogalmaztam ilyen nevetségesen fellengzős módon, mintha lehetne részemről poézisről beszélni egyáltalán, na de egy kis irónia még nem árthat meg senkinek. Ezen felül, mintha nem lenne ez is bőven sok célkitűzés egy magamfajtának, tervbevettem egy picit nagyobb fordítós projektet is, de azt fedje egyelőre jótékony homály.

5. Egy hétvége Barbival

Igen-igen, kilátásba került végre egy sis-reunion, ami már elég időszerű, tekintve hogy lassan két éve, hogy utoljára találkoztunk – ez pedig így leírva még keményebb, mint eddig hittem. Mindenesetre ha jól állnak nekünk a csillagok, Barbim leruccan majd ismét egy hétvégére, maga mögött hagyja a nagyváros zaját, hogy velem élvezze a kisváros eseménytelenségét és tiszta levegőjét.

6. Kihasználni, hogy lesz időm sorozatot nézni

Na nem mintha az idő hiánya gyakran visszatartott volna attól, hogy éjjel kettőig nyomjam a Jóbarátok maratonokat. Az elkövetkezendő időszakban viszont szeretnék a végére érni mind az Agymenőknek, mind az Így jártam anyátokkalnak, amiket szerintem már évek óta parkolópályára tettem, a fene tudja miért, mert imádom mindkettőt. Akárhogy is, a sitcom kedvem az egekben, úgyhogy hamarosan újra következik Robin és Barney shippelése a végletekig és persze a röhögés az olyan fizikás poénokon, amiket nem is értek. Másodszor, Barbi lelkesedésének hála felkerült a rövidtávú listámra a Gilmore Girls; haladnék tovább a Mr. Robottal, kíváncsi lennék a Csernobilra, folytatnám a Black Mirrort, és nővéremmel a Trónok harca is egyre inkább kísértésbe ejt minket… egy szó, mint száz, nem fogok sokat aludni.

7. Twilight-maraton

Ha már belemásztunk a sorozat-témába, akkor ez még idevág… tudom, egy szenny mind az öt film, és annak ellenére, hogy egészen szeretem az Alkonyatot, ezeket én sem bírom végigülni anélkül, hogy idegösszeroppannék kicsit meg hogy újranarrálnám az egészet, DE… számomra ez a széria maga a nosztalgia. És könyörgöm, itt állok a felnőttlét nevű bazinagy szakadék szélén, kell ez a kis időutazás most nyolcadikos koromba. Meg amúgy is, régen láttam már vámpírt csillogni. Apropó, mi lenne ha újrakezdeném a Vámpírnaplókat is? Vagy ne higgyem, hogy ennyi időm van? xd

8. Nyújtani, nyújtani és nyújtani

Szeretném azt írni, hogy edzeni, de bölcsebb vagyok annál, minthogy évek példáját követve ismét megfogadjam, hogy felkelek majd hajnalok hajnalán tornázni, aztán két nap után megszegjem. Nem, ennél már sokkal inkább koncentrálnék a nyújtásra, ugyanis ehhez az elmúlt hónapokban már meg is találtam a megfelelő módszert, rendszerint az esti sorozatnézés közben csinálom, így sikerül összekötnöm a kellemeset a hasznossal. Mondjuk eddig el-elcsaltam jónéhány napot, talán az az igazi cél, hogy ezeket a csalónapokat kiiktassam, és rendszeresebbé váljak. Hű, túl sokat akarok.

9. Posztok, posztok mindenhol

Avagy meghatároznám a havi minimumot mondjuk hat bejegyzésben: ez az idei havi átlagomat tekintve őrületesen magas elvárás önmagammal szemben, másrészt a tavaly augusztusi számokat nézve nagy elmaradás… tehát mindent egybevetve afféle középút, elsősorban ezt igyekszem majd megtartani, aztán reméljük a legjobbakat! Rettentően sajnálom, hogy az év első felében nem jutott az oldalra annyi időm, amennyit az márpedig érdemelne, és eléggé parázok, hogy ez a helyzet az egyetemmel kézenfogva jelenik majd meg ismét a küszöbömön, úgyhogy fontosnak érzem kihasználni az időm, amíg van.

10. Költözködni

Szeptembertől egyetem, én pedig nem a saját kisvárosomban kezdem majd meg a számtalan szemeszteren átívelő szenvedést, tehát át kell helyezzem megszokott életterem valahová máshova, de ha valamibe, ebbe tényleg nem mennék bele túl részletesen. A dolog épp amennyire izgalmas, épp annyira félelmetes, és egyben nyilvánvalóan rengeteg jövőbeli szorongásom okozója is, tekintve hogy legendásan szarul viselek mindennemű változást. Nincs mit tenni, lassan 19 év ide vagy oda,  egy nagy gyerek vagyok.

11. Kitágítani a zenei látóköröm

Kellemesebb vizekre evezve, elérkezettnek látom az időt, hogy megpróbáljak végre képbe kerülni minden olyan zenével, amivel egyáltalán megéri képben lenni: tehát a nagy legendákkal. Várólistáztam egy halom dokumentumfilmet, és ezért tornyoztam fel az asztalomon az anyukámtól kölcsönvett kupacnyi zenész-életrajzot is: ezek úgy érzem segítik majd a folyamatot, és ez rám is fér, tekintve hogy konkrétan egyetlen Elvis szám címe sem jut eszembe, és nálam Michael Jackson tudás is nagyjából megáll a Heal The Worldnél. Ha már itt tartunk: jó kis zeneajánlásokat szívesen várok kommentben, ne hagyjatok cserben pls!

12. Slam

Ez talán a számomra legkedvesebb pont, ugyanis hosszas kapálózás meg a tökéletes formák keresése után jöttem rá arra, hogy igenis létezik valamiféle út a tiszta költészet és a próza felé hajló művészet között, amiben már csak belegondolva is kényelmesen érzem magam, ez pedig a slam. Így tehát időben bővelkedve szeretnék írni párat, fejlődni benne, és ha úgy hozza az élet, el is néznék nyáron egy ilyes estre. Addig is néhány kedvenc Twitteresem videóival, meg Bárány Bence slamekkel hangolódok.

És veletek mi a helyzet? Ha megosztanátok velem, mit terveztek a nyárra, ne tartsátok magatokban, alább bátran fejeljetek a billentyűzetbe! Pussz!