Q&A #1 | Gondolatolvasásról, selfloveról és hálószobai szőnyegről

Hey there, virágszálaim! Ha még emlékeztek, tartottam egy maratoni untatást a múlt hónapban még tavaly igen, ez a poszt is megcsúszott rendesen, de ne mondjátok, hogy ez még bárkit meglep: 25 randomságot gyűjtöttem össze magamról, és egyúttal elejtettem valami olyasmi meggondolatlan ígéretet is, hogy kész rovattal készülök, hogy jobban megismerhessetek – még ha ti ezt nem is akarjátok. Én igen, szóval szívás. Egyszer arra kértelek titeket Instán, hogy írjatok egy számot a megadott intervallumon belül, és nem volt egészen véletlen – találtam az internet bugyraiban egy 400+ pontos kérdéssort, így elhatároztam, a ti segítségetekkel minden hónapban kiválasztok a felsoroltak közül véletlenszerűen tízet, és voila! Máris varázsütésre kész egy kérdezz-felelek! Mára az általatok beküldött számok közül az első tízhez kapcsolódó kérdést hoztam el, remélem maradtok és nem hagytok magamra a hülyeségekkel, amiket firkáltam ;) Enjoy!

Mit választanál: a szüleid olvassanak a gondolataidban, vagy az, aki tetszik?

Számomra a teljes gondolatolvasás téma üti a maximális parafaktort: talán már említettem korábban, de a gondolatolvasás okozta pánik engem a legváratlanabb pillanatokban képes magával ragadni, mondjuk matekórán ülve, vagy szünetben a padon fekve. Ezt most hallotta valaki? Az a valaki tudta, hogy az én fejemet hallja? Ha fejben más hangján beszélek, azzal összezavarhatom? Ilyesmi. Ó, és igen, tudom, hogy ez beteges. Lényeg a lényeg, a két opció közül azt a harmadikat választanám, mely szerint rendelkezhetek Bella Swan blokkoló képességével, így nem olvashat a gondolataimban sem egy perverz vámpír, se más. De oké, ha meghal a világ az értékes LOL gondolataim nélkül, inkább olvasson a fejemben az a srác, aki tetszik. Pláne mert ilyen nincs. Elvégre ennek még haszna is lehet. Ha visszagondolok arra, mikor még együtt voltunk a barátommal – sőt, még utána is –, számtalanszor kívántam, mikor nem tudtam valamit megfelelően kifejezni, vagy nehezemre esett beszélni valamiről, hogy bárcsak magától is tudná, mi jár a fejemben.  

Milyen színű a hálószobai szőnyeged?

Adjatok egy percet, hogy megpróbálhassam feldolgozni ennek a kérdésnek a létjogosultságát… huh. Világosbarna. Barna a szőnyegem.

Mi a legnevetségesebb dolog, amiért valaha kórházba kerültél?

Igazából az egész életem elég nevetséges, de amennyiben a születésem nem számít, nos, azt hiszem ér az is, hogy öt-hat évesen féltem átmenni a sötét étkezőn, ezért rohantam mint a hülye, elbotlottam a szék lábában és előreesve szépen, hosszában elharaptam a nyelvem és a szám. Miután hüppögve megállapítottam, hogy „kicsit nagyon fáj”, kocsiba ültünk az éjszaka közepén, hogy rendbe tegyék a vérző fejemet a kórházban. Szép volt, akárcsak a heg, ami azóta is ott a számon.  

Csók vagy ölelés?

Már jól tudhatjátok rólam, hogy az öleléssel való kapcsolatom leginkább a „függés” szóval írható le, így a válaszom is egyértelmű. Nem mintha a csókot nem értékelném, mert az is király cucc ám, ha valaki tudja, hogy kell… de egyszerűen abban is az ölelést tartom a legkellemesebbnek; egyszerűen megszáll tőle a béke - arra pedig nagy szükségem van. Amúgy meg fun fact, de ennek ellenére én egyáltalán nem alakítok ki könnyen fizikai kapcsolatot az emberekkel – mármint barátit se –, mindig csak nézem, hogy mások tök lazán átkarolják, megölelik egymást, csak úgy, mert miért is ne, de nekem ez még egy baráti kapcsolatban is olyan szintű intimitás, amit nehezen alakítok ki. Szóval íme egy újabb virágos ellentmondás: imádom az ölelést, de nehezen ölelek meg valakit. Szeretnék úgy működni, mint aki normális, komolyan szeretnék.

Allergiás vagy valamire?

A porra, meg az életre – utóbbira elég durván.

Mi a legrosszabb jegy, amit egy dolgozatra kaptál?

Matek egyes – és ha ez nem írja le tökéletesen, hogyan állunk mi az algebrával, akkor semmi sem.

Inkább lenne hat fiad vagy hat lányod?

Esetleg hat szeretőm.

Tudsz fütyülni?

Igen, de csak nagy titokban szoktam, mert nagymamám egyszer azt mondta, hogy Szűz Mária nem szereti, ha a lányok fütyülnek… LOL, na jó, tudok fütyülni, de nem megy valami jól, úgyhogy többnyire hanyagolom, és inkább énekelek, ha valakinek bántani akarom a fülét.

Mit szeretsz leginkább magadon/magadban?

Felnevettem ezen a kérdésen, mert igazából mindenről tök őszintén tudok nektek írni, csak szelflávról nem… de azért elgondolkodtam, ahogy a kérdés azt megköveteli. Ami a külsőmet illeti, bár állandóan kemény hadviselésben állunk egymással, mégis a hajam a kedvencem: full kezelhetetlen és még csak nem is igazán szép… de annyira én vagyok, hogy hosszú évek csatározása után egészen megszerettem, még ha előtte titkolom is. Ami pedig a rejtett belső erényeimet illeti… hát, jó alaposan elrejtőztek, nem igaz? Talán azt szeretem magamban leginkább, hogy nagyon empatikus tudok lenni – és ezzel valamennyire összefügg, de elég érzelmes is vagyok, ami bár megkeseríti az életemet (és nem csak az enyém), úgy vélem, mindenképp pozitív tulajdonság kell legyen. Sőt, ha belegondolok, egészen bírom a hülye humoromat is, meg persze azt, hogy nem vagyok egészen inkompetens az íráshoz.

Tudsz magad tankolni?

Tekintve hogy lábbusszal közlekedek, ez teljességgel szükségtelen… bár ránézésre nem tűnik olyan bonyolult műveletnek. De azért inkább ne kérjetek meg, hogy tankoljak nektek, mert nem ígérek semmit.

Tört már el bármid?

Meggyőződésem hogy az orrom attól ilyen deformált, hogy eltörtem, mikor kiskoromban ráejtettem egy üveget, amit le akartam venni a hűtő polcáról… de anyukám szerint hülyeség. Hm.

Szívesen olvasnátok több efféle posztot? Tudassátok velem kommentben! ;)

Ui.: alátámasztanám a hetes pontot azzal, hogy mint utólag rájöttem, elszámoltam magam, és 10 helyett 11 kérdés maradt bent. Ne bántsátok a hülye fejem.