Never Let Me Go: Blogturné Klub | 5. születésnapi turné

Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Q&A

Öt év során sok új taggal bővült a csapat. Milyen érzés volt újként csatlakozni egy kiforrott csapathoz?

~~Storytime-os válasz, csak hogy mindenkit elriasszak már a legelején xd~~ Mindenképpen ezzel a kérdéssel akartam indítani, ugyanis ha már az új tagságnál tartunk, én még annyira friss-fiatal vagyok ezen a virtuális turnébuszon, hogy ez az első posztom a csapat tagjaként. Bevallom, amióta csak tudtam, mi az a Blogturné Klub, könyves bloggerként rendkívül foglalkoztatott – bár leginkább talán csak álmodozás szinten –, hogy milyen lehet ide tartozni. Aztán mikor elindult egy tagfelvétel, a kezeim nagyjából maguktól cselekedtek és töltötték ki azt a bizonyos űrlapot: tudat alatt csak arra voltam kíváncsi, vajon így három év munka után vagyok-e elég jó ide. Álmomban sem hittem volna, hogy a válasz igen. Szóval hogy milyen érzés volt csatlakozni? Először is, meglepetés, meg nyilván hatalmas megtiszteltetés. Új tagként persze még minden tiszta homály, az ember – én legalábbis – csak próbálja felvenni a fonalat, ami a felvételnél már jóval hamarabb – igen, már öt éve – elkezdődött, mindezt több-kevesebb sikerrel, de szerencsére egy nagyon jófej és segítőkész társaságba csöppentem, akik rengeteget segítenek abban, hogy mihamarabb megtaláljam én is a helyem a Klubban. :)

Előfordult olyan, hogy nem tetszett egy könyv, de mégis jó értékelést írtatok róla, hogy az adott kiadóval megmaradjon a jó kapcsolat?

Ezt még nem ezer százalékosan Blogturné Klubos minőségemben mondom, ugyanis még csak a korábbi recenziós tapasztalataimra támaszkodok, de állíthatom, hogy nem. Nem tettem ilyet se ma, se tegnap, se tavaly, és nem fogok továbbra sem, mert úgy érzem, ez épp amekkora átverés veletek szemben, olyannyira nem volna képes megbirkózni vele a saját igazságérzetem sem. Ez mindig egy kényes kérdés a kiadókkal együttműködő bloggereknél, de megvannak az elvek, amelyek mentén haladhatok: először is mindig igyekszem olyan könyvekről vállalni recenziót, amelyekről nincs sok kétségem, hogy tetszeni fognak. Másodszor, még ha efféle kellemetlen helyzet lépne is föl, megpróbálok némileg kifinomultabban lépni fel a problémáimmal, mint mondjuk egy hasonlóan rossz saját, vagy könyvtári könyv esetében: ez egy szar helyett azt írom, nem tetszett, nagyon nem az én könyvem volt, leírom a hibáit… a lényeg, hogy ez kulturált keretek között történjen. Egy korrekt, intelligens hangvételű érvelés ellen pedig úgy vélem már senkinek sem kéne kifogása legyen – amennyiben viszont egy kiadó efféle kritikát sem képes elviselni egy-egy könyvéről, úgy vélem, számomra is könnyebb nem folytatni vele közreműködést.

Ha egy könyv nagy ellenszenvet váltott ki belőletek, más oldalakon lévő értékeléseknél, ahol pozitívan áradoznak róla, éreztek késztetést arra, hogy hozzászóljatok és elmondjátok a saját véleményeteket?

Nem vetek meg olykor egy-egy jó vitát, de ahhoz kell egy olyan partner, aki kihozza ezt az énem – más esetben nem jellemző, hogy ráharapnék egy-egy ilyen lehetőségre, ahogy a konfliktust sem keresem önszántamból. Bár elviekben egy véleménykülönbség kulturált és intelligens megfogalmazása nem kéne problémához vezessen, mint azt sokszor látni, a neten ez az elv ritkán érvényesül, így inkább örülök magamban a kis véleményemnek, a kommentharcokat pedig meghagyom annak, akinek sok a fölös energiája.

Honnan jött a blogod neve?

Hát, ez igazából már unalomig ismételt sztori itt nálam, ami a Vámpírnaplókkal való egykori, már-már egészségtelen és függőségre hajazó kapcsolatomra és az egyik ikonikus Delena jelenet aláfestőzenéjére, a Never Let Me Go-ra vezethető vissza – meg persze a bennem tomboló ösztönös ellenállásra, miszerint nem leszek az ezredik könyves blog, aminek könyves címe van. Mert ha egyszer más ezt csinálja, akkor én nem fogom, csak azért sem, meg effélék… vannak ezek a normálistól távol álló dolgaim – nem mintha ti nem tudnátok már :D

Melyik a kedvenc könyved?

Good question, mert a „kedvenc könyv” nálam egészen lista formájú, az a bizonyos lista pedig nem épp rövid. Azonban ha arra támaszkodok, ezek közül melyiknek volt rám a legnagyobb hatása, melyiket olvastam legtöbbször, melyik… melyik a szívem csücske igazán, akkor Tisza Kata – Akik nem sírnak rendesen. c. kötetét emelném ki. Fél év leforgása alatt háromszor olvastam, és ezer százalék, hogy még sok újrázás van készülőben, mert ez tipikusan olyan kötet, ami minden olvasással képes adni valami pluszt.

Ki(k) a kedvenc szerző(i)d?

Azt hiszem három szerző van, akinek bármilyen új könyvére felfigyelek amellett, hogy a korábbiakhoz is erősen kötődök, ez a mesterhármas pedig esetemben Tisza Kata – a lélek legmélyére ható pszichoirományaival –, Colleen Hoover – ha minőségi romantikára vágyok –, valamint Jodi Picoult – aki merész, komoly és elgondolkodtató. Ha már itt tartunk, íme a reklám helye, olvassátok el egy-egy értékelésem, ha érteni akarjátok, mit szeretek rajtuk annyira. | Tisza Kata – A legjobb hely a városban te vagy | Colleen Hoover – Velünk véget ér | Jodi Picoult – Apró csodák

Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?

A Blogturné Klub keretein belül Tracy Brogan – A legjobb orvosság c. könyvét olvastam először, és olyannyira lázba hozott, hogy egy lendülettel odavarázsoltam egy értékelést is a blogos piszkozatok közé, ami már csak a könyv megjelenésére, és egy blogturnés időpontra vár. Annyit megsúghatok előre, hogy igazán imádnivaló és humoros történetről van szó, úgyhogy alig győzöm kivárni a percet, mikor eláraszthatlak titeket a részletes ömlengésemmel – meg azokat is, mikor végre megismerhetem a ti véleményeteket róla.

Használsz könyvjelzőt? Mit?

Egész szép kis könyvjelzőgyűjteményem van – bár tény, hogy ez olyan dolog, amiből sosem lehet elég –, és szokásom is használni őket, de természetesen nekem is becsúszik olykor olyan, hogy a könyvvel együtt ez éppen nem kerül a táskámba, és kénytelen vagyok magam feltalálni. Blokk, fecni, dolgozatlap, a fejhallgató zsinórja… meg persze ott van a hozzám hasonló démonok közkedvelt megoldása, a behajtott lap, amit szerintem az egész könyvmolyuniverzumban egyedül én tartok lazán megengedettnek. ~~Szóval most… halál reám. Tudom. Megyek és elbújok.~~

Egészítsd ki: Bárcsak több … témájú könyv lenne

Nem épp mindennapi válasz, attól tartok, de ha bővíthetném a piacot egy adott zsáner igényes és olvasásra érdemes munkáival, akkor az a pszichológiai próza és vers lenne. Tisza Kata stílusban. Akik nem sírnak rendesen és A legjobb hely a városban te vagy kivitelezésben. Még ezer ilyet nekem, szebbé teszik az életem.

Szoktál jegyzetelni olvasás közben?

Három éven keresztül küzdöttem a problémával, hogy mire eljutottam egy értékelésig minden értelmes gondolat elszállt a fejemből a könyvről, de idén nyáron – miután jegyzeteltem infótételeket, angoltételeket és minden földi jót – úgy döntöttem, itt az ideje használatossá tenni az ezekre szánt BASC-os füzetemet nemesebb célokra is. És bevallom, azóta – többnyire – sokkal összeszedettebbnek érzem magam, mikor értékelésre kerül a sor: egy-egy benyomás leírása, kulcsszavak, pontok, melyekre ki akarok térni… már ennyi is rengeteget segít, de előfordul, hogy konkrétan megfogalmazott mondatok kerülnek a papírra. ~~És ez most nem egy reklám volt az olvasás közbeni jegyzetelés népszerűsítésére xD.~~

Milyen könyvformátumot szeretsz inkább, miért? Nyomtatott vs. Ebook vs. Hangoskönyv.

Team print példány! Hangoskönyvhöz eddig nem volt szerencsém, de nem is jósolnék neki valami nagy sikert – elég vizuális vagyok, nekem látnom kell a szöveget ahhoz, hogy megértsem, ráadásul hallgatás közben a figyelmem is könnyebben elterelődne. A digitális formában olvasás nem nagy kedvencem… de erre sajnos kénytelen vagyok ráállni olykor, például most, a blogturnék kapcsán is – ezen túl viszont inkább kerülöm az ebookokat, mert ez a formátum rettentően bántja a szemem, teljesen bekönnyezek tőle a végére, plusz nekem nem is képes ugyanazt az olvasási élményt adni, mint egy nyomtatott könyv. Szóval maradnak a printek, számomra ez felér valami földöntúli boldogsággal.

Kérdésem Zsuzsitól, a Könyv és más bloggerinájától:

Ha egyetlen könyvszereplőt valós emberré varázsolhatnál, ki lenne az?

Mondjuk Tessa Young vagy Hardin Scott – csak hogy élőben is jóóól megcsapkodhassam őket, amiért annyira élhetetlen és hisztis kis szarzsákok. Sorry. Újratervezés. Megkomolyodok. Miután az előbbi pár sort lefuttattam fejben, először egy valamirevaló férfit keltettem volna életre – mint Tristan Cole vagy Owen Gentry –, végül mégis arra jutottam, hogy ha egyetlen választásom lenne, akkor Olivia Kaspen elevenedne meg jóvoltomból. Olivia… nos, nem jó ember – egész jól szót értenénk, azt hiszem. Hiányozik, hogy valaki maximálisan megértse a lelkem mélyén élő végtelen gonoszságot, és ha valaki erre mégis képes lenne, az ő.

Nyereményjáték:

A Blogturné Klub születésnapi turnéján 6 meglepetéskönyv kerül kisorsolásra! Minden állomáson egy-egy bloggerünk jellemzőit találod, ami alapján meg kell tippelned, kiről van szó és beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! Csak magyarországi címre postázunk, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, utána automatikusan újat sorsolunk.

Imádja a rókákat, mókusokat és a lajhárokat,

erről könnyen meggyőződhetsz, ha a blogján

jársz. És ha már ott vagy: told a kontentot!

Állomások

09/07 Kelly & Lupi olvas

09/08 Függővég

09/09 Deszy könyvajánlója

09/10 Sorok Között

09/11 Dreamworld

09/12 Nem félünk a könyvektől

09/13 Spirit Bliss Sárga könyves út

09/14 Könyv és más