Órarend Book Tag

Sziasztok, ma hétköznapi bónuszbejegyzésnek egy könyves tag-et hoztam nektek, amiért hatalmas köszönet Kírának a Pastel Blueand Chocolate Cake oldalról. Én ugyan kicsit módosítottam a kérdéssoron, a Taget ő találta ki és írta meg, szóval mindenképpen nézzetek be hozzá is, mert igazán érdekes és nagyszerű blogot vezet, érdemes elbóklászni a bejegyzései között!

1) Matek: egy nagyon unalmas könyv. Tamási Áron – Ábel a rengetegben. Tudom, hogy magyar létemre nem szép szidnom a nép irodalmát, nem is szívesen teszem. De ez kegyetlen volt. Ha szerencsétek van, kötelező volt, vagy lesz nektek is, és megtapasztaljátok, miről beszélek. Olyan jellegű unalomról, amit még egyszer sem éreztem kötelező közben. Hogyan lehet egész könyvet írni az eladó fákkal csövelő fiúról?

2) Tesi: egy könyv, amiben valamilyen sport szerepel. Nagyon nem jut eszembe egy sem, ami kimondottan a sportról szólna, jellemzőbb, hogy valamilyen sportág egy-egy jelenet erejéig, vagy megemlítés szintjén kerüljön elő, legalábbis az én eddigi olvasmányaim közül. Lisa Jane Smith Vámpírnaplók sorozatának első részét mondanám, ha jól emlékszek Stefan az elején beáll a futballcsapatba. 

3) Kémia: egy könyv, amit régen szerettél, de most már nem. Leiner Laura - Szent Johanna Gimi… itt kevés a hely egy véleménynek, szóval… ne aggódjatok, arra is sor kerül hamarosan. #comingsoon

4) Fizka: egy könyv amit mindig is utáltál, most is utálod, és mindig is utálni fogod. Ebben ezer százalékig egyet kell értsek Kírával. A legfájóbban hülyeségre kidobott, elpazarolt 2700 forintom ebben a könyvben fekszik: Szűcs Vanda - Egy ikerpár titkos naplója. Ha még nem késő, óvakodjatok tőle, egytől egyik lefegyverezi az idegsejtjeiteket. 

5) Történelem: egy történelmi témájú könyv. Orwell - Állatfarm. Azt nem tudom, hivatalosan történelmi regénynek számít-e, én annak vettem a hátterében húzódó metafora miatt. (Ugyebár az egész a sztálinista diktatúráról szól, de az egészet az állatok világába ültette át az író, különben nem is adathatta volna ki.) Én még pár éve olvastam tizenkettő, vagy tizenhárom éves koromban, de szerintem legalább egyszer mindenkinek érdemes elolvasni, mert nagyon mély tartalmú, érdekes és elgondolkodtató. Nektek inkább valamivel későbbre ajánlanám, mint amikor az én kezembe került, hiszen úgy véve lehet akár ijesztő is, az pedig egészen biztos, hogy nagyon nyomasztó. De ha ezt félretesszük, tényleg nagyszerű regény.

6) Irodalom: egy klasszikus regény. Kettőt is tudnék mondani a kedvencek közül. Az egyik bizonyára elcsépelten hangzik, amolyan igazi lányos válasz, de Jane Austen-tól az Értelem és érzelem. A másik kicsit komolyabb: Az operaház fantomja. Egyszerűen imádom, nagyszerű mind a könyv, mind pedig a belőle készült musical, szóval ha még nem láttátok… nézzétek meg. Most. 

7) Nyelvtan: egy könyv, amiben rengeteg helyesírási és nyelvhelyességi hibát véltél felfedezni. A kérdés úgy hiszem, nem egészen erre éleződik ki, de én a Virágot Algernonnak-ot  választottam Daniel Keyes-től, jóllehet, tisztában vagyok vele, az elején és végén a (számomra olvashatatlanul) rossz helyesírással csak a főszereplő szellemi fogyatékosságát szemléltetnék. A beavatkozás következtében azonban folyamatosan tanult meg rendesen írni, amit igazán értékeltem, nekem így a könyvnek azon része élvezhetőbb is volt – bár a regény, úgy ahogy van zseniális.

8) Informatika: egy könyv, amiről nem tudod eldönteni, szereted-e vagy sem. Nick Hornby – Hosszú út lefelé. Iszonyat lassan haladtam vele, hónapok alatt csak néha vettem kézbe, de akkor mindig faltam az oldalakat. Végül is tetszett… de nem is tudom. Máig nem tudom, mit is gondolok róla.

Ha maradnék

9) Ének: egy zenei témájú könyv. Gayle Forman – Hová tűntél? Ez Gayle Forman hatalmas sikerű Ha maradnék című regényének folytatása, és meg kell, mondjam, nekem kicsit jobban is tetszett az előzőnél. A sorozat első részét túlságosan belengedezte a halál, ez – bár szintén nem csattant ki a vidámságtól – sokkal könnyebb, kevésbé nyomasztó volt. És ugye, nem mellesleg ebben azért a zene is nagyobb szerepet kapott (míg a Ha maradnék főleg csak említést tett róla, hogy Mia és a barátja is – akinek ha fejbelőnek sem tudom a nevét), hiszen a fiú szemszögéből megismerhetjük egy rocksztár mindennapjait és visszatér a kómából és súlyos sérülésekből felépült Mia is, mint csellista. 

10) Etika: egy tanulsággal rendelkező könyv. Kiera Cass – A Párválasztó. Nemcsak hogy nagyszerű, vicces, érdekes és romantikus, mint írtam már szép eszméket is igyekszik átadni, mint például légy önmagad, milyen fontos az egyéniség, barátság, házasodj szerelemből vagy nem a pénzed határozza meg, mennyit érsz. Erről a könyvről már olvashattatok egy értékelőt a blogon, ha érdekel valakit, az megtalálja odafönt a Könyvek menü alatt.

11) Hittan: egy vallásos töltetű könyv. C. S. Lewis – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Ha valaki nem olvas utána, vagy nem nagyon-nagyon szemfüles valószínűleg egy egyszerű kitalált világot lát benne, pedig sokkal de sokkal többet hivatott átadni mint amennyit az emberek befogadnak belőle. Ugyanis komoly vallási háttérrel rendelkezik, rengeteg párhuzam és metafora építi fel Jézus életével, halálával, meg minden hasonlóval. Ha valakit bővebben érdekel a könyv hátterében húzódó keresztény szál, annak ajánlom a sorozathoz készült kézikönyvet, a Narnia titkait. 

12) Rajz: egy könyv aminek gyönyörű a borítója. Anna Sheenan - Long Long Sleep. Figyeljétek meg, hogy sosem bírom majd elégszer elmondani, mennyire imádom ezt a borítót. Ez a kék - épp a kedvenc árnyalatom - a cirádás, virágos oldalmintázat... Hát nem gyönyörű??? 

13) Osztályfőnöki: egy vicces könyv. Moliére - A fösvény. Ez nem egészen könyv, hanem "csak" egy dráma, de én szívesen olvasok ilyeneket is, és ha nevetésre van szükségem, akkor Moliére jó barátom, tudom, hogy számíthatok rá. A Fösvényt először filmben láttam, ahol rögtön be lopta magát a szívembe Louis de Funes alakításával, s úgy, hogy őt képzeltem a könyv lapjaira is.... hát, garantált szórakozás. Olvassátok el. Nézzétek meg. Ezt muszáj. 

Hatalmas ölelés: Virág

Kiera Cass - A Párválasztó

„Ha tényleg annyira zaklatott minden körülötted, mint mondod, akkor egészen biztos, hogy az a lány már itt van. Mert tapasztalataim szerint az igazi szerelem felforgatja az életedet.”

Eredeti cím: The Selection

Sorozat: Párválasztó 1.

Oldalszám: 360

Megjelenés: 2013

Kiadó: Gabo

Ár: 3490 –

Harmincöt ​lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Szisztok, ma megint egy könyvelemzéssel jönnék, ígérem, hamarosan beindul a film,- és zene szekció is, de valahányszor nagyszerű, páratlan könyvet olvasok, egyszerűen szentségtörésnek tűnik nem írni róla. 

Én már elég régóta szemeztem Kiera Cass sorozatával, de valahányszor betértem egy könyvesboltba és megakadt rajta a szemem, megkérdeztem magamtól: valóban érdekel ez engem? Megéri megvennem? Így a Párválasztó-időszámításom egyre csak halogatódott, bár valahányszor más könyv mellett döntöttem, felötlött bennem, hogy talán inkább ezt kellett volna választani. Hát, most már tudom, hogy valóban ezt kellett volna választani!

Elolvasni a fülszöveget – talán legtöbbször ez vette el a kedvem. Még az az előtti percekben is, hogy elkezdtem volna magát a regényt. Adott egy tévés párkereső műsor s egyben királynőválasztás, mindez több részen keresztül. Az első gondolatom igencsak mélyre alacsonyította a könyvet most kövessük végig a TV2 legújabb szenzációját, az Alekosz feleséget keres show-t!  valamiért mégis neki vágtam. Nem tudom miért, de jól tettem.

Igazából már az első lapoknál biztosra mentem abban, hogy rosszul ítéltem meg a Párválasztót és sokkal többet fogok kapni annál, amit vártam. Hogy honnan tudtam? Faltam a sorokat, egyik oldal a másik után (és bár egy nap is lehetett volna, ha nem alszok…), így két nap alatt be is fejeztem.

Újabb szerelmi háromszög szereplőit ismerhetjük meg, igen, ők fognak minden bizonnyal köteteket szenvedni végig. Hány, de hány ilyet láttunk már? És vajon úgy van-e bármi izgalmas ebben, ha mind tudjuk – anélkül is, hogy olvasnánk a könyvet -, America a végén úgyis Maxon felesége lesz?  De hiába, ez még így is fenntartotta az érdeklődésemet. Valljuk be, azért szerelmi háromszög és szerelmi háromszög között is hatalmas különbségek vannak... nézzük a mieinket. 

America Singer

A főszereplőnknek először koránt sem hétköznapi nevére térnék ki, és bár eddig szinte csak a negatívumokat hallottam ezzel kapcsolatban, én egészen más véleményen vagyok. A Singer meglehet a túlzás határait súrolja, és a keresztnév nemes egyszerűséggel egy országé, szerintem passzol, úgy ahogy van. A vezetéknév szerintem lehet amolyan történelmi visszautalás is, régen ugyanis az emberek nagy részének neve a szakmájából származott, és mivel a regény a királysággal és sok minden mással is visszahozta az elmúlt időket, ez a fajta névválasztás is teljesen helytálló. Az America névre pedig találunk a könyvben magyarázatot (no spoiler) ami szerintem lenyugtathatná kicsit az elégedetlenkedőket, bár nekem alapból tetszett ez a különleges név.

Egy gyönyörű montázs a regényhez

Amúgy America karaktere nekem igazán szimpatikus lett: hogy kiállt az elvei mellett, nem akart megváltozni, az egész hercegnősdi ellenére is önmaga maradt, és egyben erős, határozott jellem… bár meg kell vallani, néha talán ezt is túlzásba vitte. De minden esetre, bármi is történt vele, akárhány hét telt is el, lélekben ugyanaz az Ötös lány maradt, aki eljött hazulról. Csak egy valami szúrta nagyon de nagyon a szemem… de ezt később.

Maxon Schreave

Hát, a herceg az, akin egészen meglepődtem. Talán bennem is volt némi előítélet, mint Americában, talán én is egy sznob, nyársatnyelt, öntelt és túlontúl tökéletesre finomított alakot vártam, egy olyan szerencsétlen karaktert, amit a Disney mesék palotáiból ismerek… nem, nem vagyok egy herceg-párti, ha mondhatom így. Szkeptikusan álltam hozzá, már a könyv kinyitása előtt lemondtam róla. Aztán az első alkalommal mikor megjelent… hát, olyat kellett tennem, amit nagyon nem szeretek, mégpedig beismerni, hogy orbitálisat tévedtem. Olyakor ugyan totál pasisan viselkedett, nem volt képes a sorok mögül olvasni és például nem vette észre Celeste ármánykodását csak a szép pofikáját… na, akkor kicsit kiakasztott, pláne, hogy emiatt hogy bánt Americával. De ettől eltekintve… hát, nem is találok szavakat. Elérte, hogy beleszeressek egy hercegbe. Ezzel most mindent elmondtam.

És hát jöjjön, aminek jönnie kell. Talán kegyetlen leszek, de nem baj. Aspen Leger csak azt kapja, amit megérdemel.

Csak neked, Aspen!

Az a karakter volt, akit az elején szerettem. Komolyan. Aztán elvesztette minden pozitív hozzáállásomat… úgy a hatvanadik oldalon. Előtört belőlem a feminista. Aspen az ellenség táborát képviselte. Azt a férfit, akit a való életben, ha netalán én lennék America valószínűleg felképelnék. Mert az ilyen felhúzza minden idegszálam. Miért természetes, hogy a férfinek kell a nőt eltartania? Milyen szexista felfogás ez? Az egész lezajló párbeszéd elborzasztott, attól kezdve Aspen eláshatta magát.

Aztán azt kérdezem: ki veszi be ezt „a szerelem minden legyőz” maszlagot? Mert egészen egyértelmű, hogy Aspen és America szerelme – azon kívül, hogy legyen egy szerelmi háromszög, ami az olvasókat Team Aspen-re és Team Maxon-ra osztja – csak ennek a téveszmének a mutogatása. A szerelem talán mégsem győz le mindent. Talán a Team Aspen csalódottan, magába roskadva tenné le a könyvet, ha a sztoriban bemutatnák a tubicák esküvő utáni életét. A pénz – akarom mondani, annak hiánya - igenis szétzúzhatja a boldogságot. America előbb-utóbb megkérdőjelezné józan ítélőképességét, hogy rangon alul házasodott. Hogy még attól a nehéz, de tűrhető megélhetéstől is elesett, ami alapból adott lett volna neki. Hogy szerelmes, forrófejű tinédzserként feladta a normális életét, és önként vállalta a szegénységet, ami aztán nem csak a saját életét vágja majd tönkre, de a gyermekeiét is. Rá kéne, jöjjön, hogy a későbbiekben Aspen sem javíthatna szorult helyzeteken, elégre semmilyen akadály leküzdésére nem képes, megriad és csapongó, döntésképtelen lesz tőlük.

America okosabb ennél.

De térjünk vissza a gazemberre. Miután America gyakorlatilag elmenekült előle a Párválasztóra, és gyakorlatilag bevállalta azt, amire a legkevésbé sem vágyott, csak hogy ne is lássa Aspen önsajnálattal teli fejét, szerencsére nem hallunk róla. Én szívesen maradtam volna ebben a kellemes állapotban. Aztán Leger őrnagyot beállították (maga a herceg, az isten szerelmére!) őrizni Lady America szobáját. Szóval a palota szolgálatába állt. Kérdem én, honnan vette a bátorságot belopódzni America szobájába éjszaka, és mennyire szeretheti őt, ha ezzel kockára tette nem csak a saját nyomorúságos életét, de a szeretett nőét is??? Akkor lényegében magasról tesz Americára, eladja az életét néhány lopott csókért, és közben az uralkodói házat is teljesen hülyének nézi. De azért ott van America is, aki zokszó nélkül visszafogadja. Jobb lett volna, ha mondjuk képen törli, de mindegy. 

Hát ja, valamiért úgy érzem, megint nem sikerült pártatlannak maradni.

Mivel szeretném ezt a kritikát – ha nem is elfogulatlanra – de amennyire tudom spoiler mentesre írni, a cselekményére nem térek ki részletesen, annyit mondhatok, hogy megéri elolvasni. A hercegnősditől oly távol álló lányoknak is lehet kellemes olvasmány, sőt, még kedvenc is, ezt tanúsítom!

Összefoglalva nagyszerű könyv volt, bár nyomokban talán felfedezhettük benne más trilógiák nyomait: Éhezők viadalára hajazott maga a verseny (Kiválasztottak, akik közül csak egy nyerhet), de a politikai berendezkedés némileg a Beavatottat juttatta eszembe a kasztokkal. Mindez viszont szerintem nem érződött olyan erősen, hogy gondot okozzon, hogy rásüthessem a könyvre, hogy az egész koppintás, vagy hasonló.

Egy sorozat első részeként én inkább amolyan előzmény-kötetnek tekinteném, megismertük a szereplőket, a helyszínt, azt a disztópikus világot, ahová csöppentünk, Illéa királyságának politikai berendezkedését, a jelenleg uralkodó helyzeteket (például lázadók támadásai), a kasztok működését. És emellett igyekszik szép eszméket adni át, hogy a kaszt nem számít, hogy maradjunk azok, akik vagyunk, hogyan tanuljunk meg szeretetben és barátságban élni egymást mellett, még akkor is, ha riválisok vagyunk, milyen a fiú-lány barátság (ami itt is bebizonyosodott, hogy nincs), milyen fontos a család… stb. És nem mellesleg a Párválasztónak köszönhetően új könyves álompasit avathattam.

Kedvenc karakterek: America, Maxon. Kétségtelen újabb könyves álompasit avattam. <3

Kedvenc jelenetek: Az összes America-Maxon jelenetet imádom, kedvencem talán az mikor America az éhezésről és a palotán kívül az alacsonyabb kasztokhoz tartozóak életéről mesél Maxonnak.

Borító: 5/4.5 Megadtam volna a maximális pontszámot, ha nem láttam volna még a további kötetek fedelét: Kétségtelenül ez is gyönyörű, de nálam az Igazi, és A Koronahercegnő borítója viszi a pálmát. Nagyon tetszik a sorozatot végigkísérő sablon, amire a borítók épülnek: ugyebár minden kép Americát ábrázolja valamilyen eszméletlenül szép ruhában, tükrökkel körülvéve – szóval nagyszerűen illik a könyvek témájához. Összességében nézve csak megérdemli az 5/5-öt. 

Pontozás: 5/5 - Új kedvencet avattam.

Hatalmas ölelés: Virág