„Nem hallottad a hírt,
hogy ma már semmi se szent? Minden eladó. Beleértve mindenkit, ebben a
babagyárban is.”
Eredeti cím: The Farm
Oldalszám: 444
Megjelenés: 2020
Kiadó: Park
Ár: 4490 –
„Az élet jövedelmező
biznisz, amíg betartod a szabályokat.”
A New York állambeli
Hudson-völgyben egy minden létező kényelemmel felszerelt luxuswellnessközpont
bújik meg: bioétrend, személyi edzők, napi masszázs – mindez ingyen. Mi több,
komoly pénzt kap, aki itt tölti az idejét – többet, mint amiről valaha is álmodott.
Hogy mi benne a
csapda?
A vendég kilenc
hónapon át nem hagyhatja el a létesítményt, minden lépését felügyelik, el van
zárva a külvilágtól és korábbi életétől erre az időre, amíg ő mindent annak
rendel alá, hogy megszülje a tökéletes kisbabát. Valaki másnak.
A Farm sodró
lendületű, provokatív, szívszorító olvasmány, a végletekig viszi az anyaságról,
pénzről, értékrendekről való gondolkodást, és alapvető kérdéseket tesz fel
arról, mekkora áldozatra hajlandók a nők azért, hogy jobb jövőt biztosítsanak
maguknak és szeretteiknek.
Jaj gyerekek… én valami bitang régen olvastam disztópiát, de
egyébként is, épp amennyire hevesen vonz a műfaj a maga teljes lelki nyomorba
döntő vízióival, épp annyira viszolygok is jobban elmerülni benne. Persze egy
feminista disztópiának kikiáltott sikerlistás, béranyaság központú regény nem
olyasvalami, ami mellett az ember szó nélkül elmegy… úgyhogy egy gyors
fülszövegátfutást követően elég hamar biztos lettem abban, hogy Joanne Ramos
debütáló könyve olyasvalami, amire nekem feltétlenül szükségem van az életembe.
Az már más kérdés, hogy az írónő úgy vélte semmi szükségem disztópiára
igazából, úgyhogy azt jól nem is kapok… ennek ellenére az elégedettségem emiatt
épp nem szenvedett csorbát. Lényeg a lényeg: ne hagyjátok magatokat átverni, ne
higgyetek a szélsőséges összehasonlításoknak, ne higgyetek minden könyvre
aggatott címkének. Nyissátok ki, fedezzétek fel magatok, hogy mit tud adni a
könyv – mert igenis adhat sokat, csak kellő mód tiszta lappal kell nekiállni.
Nem fogjátok benne felfedezni az 500 évvel későbbi világot, és nem, az sem
valószínű, hogy megkapjátok általa az új Szolgálólány
meséjét – de ha ezeket a torz elvárásokat elengeditek, egészen biztos hogy
meg fogjátok találni a regény értékeit.
Azt hiszem az embereket valamilyen mód megnyugvással tölti
el úgy gondolni erre a történetre mint olyasmire, ami messzi jövőbe ültetett
fikció csupán. A felvetett témák szélsőségessége talán olykor túlságosan
felkavaró ahhoz, hogy bátran tudatosíthassuk, ezek közelebb állnak a valósághoz,
mint hinnénk. A regény központját jelentő béranyaság intézménye manapság sem
ismeretlen – számos hírességről hallani, akik ezt a módszert választja a
gyermekvállaláshoz, akár azért, mert egy terhesség nem illeszthető be elfoglalt
mindennapjaiba, akár terméketlenség vagy más komplikációk miatt. Annyira már
senki sem lepődik meg rajta, hogy ez igenis része a jelennek. S itt jön képbe a
kérdés: vajon mit tud A Farm
prezentálni, ami a 21. század egy ilyen ismert és alkalmazott jelenségét
kétségbeejtő, de legalábbis mélyebb, kritikus gondolkodásra ösztönző szintre emeli?
Szervezettséget. Talán ez a szó fogja meg elsőre leginkább a
lényeget. Bár a béranyaság szervezettségéről, s egyáltalán, lehetőségéről való
elmélkedést végig elkíséri egy erős ellentétekre épülő kettősség – amire később
még kitérek –, az első gondolatom mégis az volt, hogy ez nagyon nincs rendben.
Ez beteg. Ez lealacsonyító.
A regényt végigkísérő négy különböző szemszöget és
storyline-t egy dolog fűzi össze mindvégig: az úgy nevezett Golden Oaks nevű
intézet, vagy hogy tisztább legyen a kép, a Farm. Most belemehetünk, hogy kinek
mi jut eszébe erről a szóról. Nekem a haszonállatok például. Meg egy olyan
rendszer, amelynek a tagjai mintegy arcuktól és identitásuktól megfosztott
gépként funkcionálva szolgálnak egy felsőbb hatalmat. Bevallom, számomra végig
nehéz volt nem úgy tekinteni a Farmra, mint egy babagyárra, mint egy
tenyészhelyre. Csak azt láttam, hogy rengeteg nő élt egybeterelve, gyakorlatilag
megfosztva rengeteg alapvető emberi jogától, a testét bérbe adva és
kiszolgáltatva, miközben mindenki azon fáradozott, hogy változatos módokon
biztosítsák, hogy a folyamat eredményeképp létrejövő „produktum” – babának is
hívhatjuk – a lehető leginkább minőségi legyen. Megrendelőhöz méltó.
Mindez persze nem ingyen és önkéntes beleegyezés nélkül
történt, ez szüli a fent emlegetett kettősséget. A Golden Oaksba vonuló
béranyáknak tekintélyes summa üti a markát mind havi szinten, mind – nem csekély
– szülési bónusz formájában, amennyiben sikeresen kihordanak és világra hoznak
egy milliárdos bébit. És azzal természetesen muszáj számolni, hogy az ezt a
lehetőséget kihasználó nők nagy része nehéz sorsú, mindennapi megélhetéséért is
keményen küzdő bevándorló, akinek ez hatalmas lehetőség arra, hogy biztosabb
életkörülményeket teremtsenek nem csupán maguknak, de legtöbb esetben nekik
kiszolgáltatott gyermekeiknek, családjuknak is. Egy esély a megélhetésre. A
másik oldalon viszont szerintem kénytelen az olvasó belegondolni, hogyan is hívjuk
azt, mikor valaki a testi szolgáltatásokat kínál pénzért cserébe. És miért
lenne ez az eset más?
És itt akadok el a filozofálásban, ugyanis az érme két
oldalának ellentétét látszólag nem lehet feloldani. Egyrészt mélységesen
elszomorító, hogy a nők egyenlőségéért, az objektifikálásának megszüntetéséért
folytatott harc ellenére a 21. században még mindig ott tartunk, hogy vannak
nők, akik efféle lealacsonyító munkát végeznek, vállalva ezzel hogy nap mint
nap megfosszák őket személyes értéküktől. Másrészt viszont talán bele se
gondoljunk, hányan volnának képtelenek megélhetést teremteni maguknak, amennyiben
nem lenne adott számukra a pénzkeresetnek ez a formája.
Persze durvának tűnhet, ahogy a béranyaság rendszerét a
prostitúcióhoz mérem – bár béranyai szempontból szerintem van ráció a
párhuzamban, természetesen érdemes a témát sokkal körültekintőbben kezelni, így
nem is vinném tovább ezt a hasonlatot. Elvégre megvan a lehetőségnek a pozitív
oldala is, mondjuk a béranyát fogadó szülők szempontjából. Vetélések sorozata
után, különféle nőgyógyászati komplikációk esetén, vagy amennyiben az anya biológiailag
képtelen lenne maga kihordani egy gyermeket, egy ilyen esély lehet a legszebb
ajándék például – igazi családra vágyó, de ebben valamely fenti módon
akadályozott szülők esetében csodálatos, hogy lehet találni efféle
alternatívát, és igazán, nem is lenne fair dolog megtagadni tőlük ezt az
örömöt. Az már más kérdés, hányan teszik le voksukat egy béranya mellett,
pusztán mert tartanak a terhesség alatt felszaladt plusz kilóktól (????), vagy
éppen nem illeszthető be életük sodró lendületébe ez a kilenc hónap – ezek az
indokok jellemzőek A Farm ügyfeleire is, ezért is éreztem fontosnak kitérni
rájuk egy kicsit. Nem annyira, hogy igazán felbosszantsam magam… de annyit
megjegyeznék mindenesetre, hogy ha túl elfoglalt vagy kihordani egy babát,
akkor valószínűleg ahhoz is túl elfoglalt leszel, hogy felneveld. A gyerek pedig
nem dísznek van, nem egy tartozék, amit beszerzel életed bizonyos szakaszában,
mert miért ne, legfeljebb porosodik majd kicsit egy halványkék tapétájú
kisszobában. A gyermek egy felelősség, egy szüleire bízott, kiszolgáltatott kis
élet, akinek igényei vannak. Ha annyi időt, és törődést nem akarsz – tehát tényleg nem arról van szó, hogy biológiai
értelemben képtelen vagy, hanem valóban, komolyan nem akarsz – áldozni rá, hogy végigcsináld vele azt a kilenc
hónapot, akkor hogyan, kérdem én, hogyan lehetne számítani rá, hogy a születése
után biztosítani fogod a szükségletei kielégítését – és nem csak a fizikait,
anyagit, hanem az érzelmi igényeinek is eleget teszel? Nem, nem akartam ideges
lenni. De azért… egy kicsit mégis sikerült azzá válni.
Egy szó mint száz, a farm, a Golden Oaks mint intézmény
nálam tehát picit elbukott mindkét oldalról, a béranyákat tenyészállatokként
tartják, az ügyfelek meg a legtöbb esetben csillagászati összegeket zsebből
kipengetnének, csak hogy ne zavarja meg életüket a reggeli hányinger… és engem
ez taszít egy kissé. Ennek ellenére a megjelenő ötleteket, ezt az egész témát
mindenképpen a regény értékei között tartom számon, elvégre feszegesse
akármennyire is az ember morális tűrésküszöbét, annyit muszáj elismerni, hogy
rendkívül gondolatébresztő hatású, egy percig sem tudja hidegen hagyni az
olvasót, és ez szerintem minden könyv kapcsán csakis pozitívum lehet. Elvégre
nincs is rosszabb, mint közömbösen érni egy történet végére.
A téma tehát csillagos ötös, de ami magát az eseményfolyamot
illeti… annak adtam volna még időt kiforrni a publikálás előtt. Joanne Ramos
kiváló alapot teremtett, tökéletesen választotta meg a központi karaktereket
is, viszont mintha mindezek után megtorpant volna kicsit, nem tudva mit kezdjen
velük. Így a cselekmény igencsak lassúra sikeredett, sokszor elég nagyok voltak
az időbeli ugrások, és végül sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a szereplők közti
viszonyok, a karakterek motivációinak, belső világuknak feltérképezése (a
jellemfejlődésük mondjuk nem, amit kicsit sajnálok) – miközben a cselekmény tyúklépésben
araszolt csak előre. Nem mondom, hogy ez feltétlen a regény rovására ment,
elvégre így is élvezhető volt és informatív, mi több, magával ragadó –
átmenetileg kihúzott az olvasási válságból is, képtelen voltam letenni –, de az
így is kétségtelen, hogy ki lehetett volna többet hozni az írónő ötleteiből, ha
még ül fölötte egy kicsit. Vagy nem is tudom… felfoghatjuk úgy is, hogy ez
kellett az ára legyen annak, hogy Ramos annyi értékes témát felvetett – hiszen meg
ne feledkezzünk arról, hogy a béranyaság mellett milyen fontos szerepet kapott
a bevándorlók helyzete, a szülőkkel való viszonyok jelentősége, a célok
eléréséért való kemény küzdelem, a gazdagok és szegények közti szakadék… és még
sorolhatnám. Noha ezek inkább afféle felvetések csak, ösztönöznek a további
gondolkodásra, de nem kerülnek olyan mély kibontásra, mint feltétlen
érdemelnék.
Akárhogy is, debütregényként A Farm azért mindenképpen hozott egy szintet, ami után kíváncsiak
várnám az írónő többi irományát is – nem volt tökéletes, voltak pillanatai
mikor megharagított, Jane-t pedig néha nagyon szerettem volna megcsapkodni az
élhetetlen viselkedése miatt… de mindezek ellenére örülök, hogy nem maradt ki
ez sem az életemből.
Kedvenc
karakterek:
Nehéz feladat elé állítana a „kedvenc karakterek” pódiumára
állítani bárkit, de akár egy finomabb rangsor kialakítása is bőven több lehet
ezúttal, mint amire jó szívvel vállalkozhatnék. A Farm központi szereplőgárdája rendkívül változatos, képviselteti
magát benne számos különböző származású, anyagi vagy társadalmi helyzetű,
életfelfogású nő, és ha ez még önmagában nem lenne elég dícséretes húzás az
írónő részéről, Joanne Ramos még arról is gondoskodott, hogy egyikük se legyen
még véletlenül sem egyoldalúan pozitív vagy negatív karakter. Maenek, Jane-nek,
Ate-nek és Reagannek is megvoltak a maguk előnyös és hátrányos tulajdonságai, a
rokonszenves és taszító gondolatmeneteik, a jó lépéseik és az elítélendők… és
bár emberivé ez tette őket, ugyanúgy ez lehetetleníti most el azt is, hogy
mérlegre helyezhessük a személyiségüket. Fogjuk fel ezt úgy mint előnyt a
hitelesség szempontjából – elvégre a való világban sem mérhetjük ki
patikamérlegen az emberek belső értékeit, kuszább az élet ennél.
Kedvenc
részek:
A könyv közepe. Tudom, marha konkrét vagyok. De a regény
első fejezetei még… nos, langyosan lengedeztek szerteszét, így az ember meg sem
érezte igazán a jelentőségüket. Ezzel szemben a végső szakasz a könyv korábbi
nyugisan haladó cselekménye után túl hirtelen
akart túl sok meglepetést okozni – és
míg a fordulatok, a sokkhatások legtöbbször pozitívumai egy történetnek, ha
van, amihez mégsem illenek, akkor az A
Farm. Engem sokkal jobban magával ragadott a Golden Oaks rendszerének
részletezése, a hátsó, manipulatív mozzanatok összekötése, valamint a
karaktermélységek kibontása.
Kedvenc
idézetek:
„A petesejt csak azért növekszik benned, hogy minden hónapban
kilökődjön, ez olyan, mint a levágott lábujjköröm vagy a lenyesett haj a
fodrászüzlet padlóján. Minek hagyni pocsékba menni, ha más fel tudja
használni?”
***
„Jó kislány, de nagyon erős akaratú.”
Az óvónő ezt fejcsóválva mondta, mintha szégyellni való dolog lenne.
Mintha a jó kislány és az erős akaratú ellentmondásban állna egymással.”
***
„Ő még sosem araszolt el a szakadék széléig, nem nézett farkasszemet a
halállal. Ő nem érzékeli, hogy az élet, az élet élésének aktusa vakítóan,
szemkápráztatóan bátor tett - és törékeny is. Elég ha egyetlen gally elroppan
az erdőben. Egyetlen mutáns sejt is elég.”
Borító: 5/5
Tudjátok, hogy van ez… az ember első látáskor még megáll
gyönyörködni kicsit, hiszen mutatós borítóról beszélünk: kellően minimalista
hatással, harmonikus színvilággal, lényegretörő kifejezőerővel és így tovább.
Aztán a könyvet olvasva beindul az agyalás, és a lenyűgözött tűnődésünk
másodperceibe beszivárog valami sokk-féle, felismerve azt, hogy ezek a
színes-díszes-különleges méhek talán azért ilyen nagyon
színes-díszes-különlegesek, mert így kelendő a jó árucikk – ugyanis most igenis
arról beszélünk, hogy miként fest elénk A
Farm egy olyan képet, melyben a nők teste árucikk csupán.
Pontozás:
5/4
Blogturné és
nyereményjáték
Joanne Ramos debütáló regénye a Park Kiadó gondozásában
jelent meg. A történet középpontjában olyan nők állnak, akik egy jobb élet
reményében vállalják, hogy teherbe esnek és gyermeket szülnek a minden
kényelemmel és luxussal felszerelt létesítményben- csak éppen nem saját maguk,
hanem gazdag és befolyásos emberek számára. A könyv érdekes társadalmi és
erkölcsi kérdéseket vet fel, melyekre ha ti is kíváncsiak vagytok, tartsatok
kilenc bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány
egyikét!
A béranyaság intézménye nem ismeretlen a valóságban sem,
sokan élnek ezzel a lehetőséggel, akiknek más körülmények között nem
születhetne saját gyermeke. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson
találtok egy fotót egy olyan hírességről, akinek gyermeke béranya segítségével
született meg, a ti feladatotok pedig, hogy az illető nevét beírjátok a
rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A
megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán
belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista
03.15. Könyv és más
03.17. A Szofisztikált Macska
03.19. Flora the Sweaterist
03.21. Utószó
03.23. Csak olvass!
03.25. Booktastic Boglinc
03.27. Zakkant olvas
03.31. Never let me
go