Joanne Ramos - A Farm

„Nem hallottad a hírt, hogy ma már semmi se szent? Minden eladó. Beleértve mindenkit, ebben a babagyárban is.”

Eredeti cím: The Farm

Oldalszám: 444

Megjelenés: 2020

Kiadó: Park

Ár: 4490 –

„Az élet jövedelmező biznisz, amíg betartod a szabályokat.”

A New York állambeli Hudson-völgyben egy minden létező kényelemmel felszerelt luxuswellnessközpont bújik meg: bioétrend, személyi edzők, napi masszázs – mindez ingyen. Mi több, komoly pénzt kap, aki itt tölti az idejét – többet, mint amiről valaha is álmodott.

Hogy mi benne a csapda?

A vendég kilenc hónapon át nem hagyhatja el a létesítményt, minden lépését felügyelik, el van zárva a külvilágtól és korábbi életétől erre az időre, amíg ő mindent annak rendel alá, hogy megszülje a tökéletes kisbabát. Valaki másnak.

A Farm sodró lendületű, provokatív, szívszorító olvasmány, a végletekig viszi az anyaságról, pénzről, értékrendekről való gondolkodást, és alapvető kérdéseket tesz fel arról, mekkora áldozatra hajlandók a nők azért, hogy jobb jövőt biztosítsanak maguknak és szeretteiknek.

Jaj gyerekek… én valami bitang régen olvastam disztópiát, de egyébként is, épp amennyire hevesen vonz a műfaj a maga teljes lelki nyomorba döntő vízióival, épp annyira viszolygok is jobban elmerülni benne. Persze egy feminista disztópiának kikiáltott sikerlistás, béranyaság központú regény nem olyasvalami, ami mellett az ember szó nélkül elmegy… úgyhogy egy gyors fülszövegátfutást követően elég hamar biztos lettem abban, hogy Joanne Ramos debütáló könyve olyasvalami, amire nekem feltétlenül szükségem van az életembe. Az már más kérdés, hogy az írónő úgy vélte semmi szükségem disztópiára igazából, úgyhogy azt jól nem is kapok… ennek ellenére az elégedettségem emiatt épp nem szenvedett csorbát. Lényeg a lényeg: ne hagyjátok magatokat átverni, ne higgyetek a szélsőséges összehasonlításoknak, ne higgyetek minden könyvre aggatott címkének. Nyissátok ki, fedezzétek fel magatok, hogy mit tud adni a könyv – mert igenis adhat sokat, csak kellő mód tiszta lappal kell nekiállni. Nem fogjátok benne felfedezni az 500 évvel későbbi világot, és nem, az sem valószínű, hogy megkapjátok általa az új Szolgálólány meséjét – de ha ezeket a torz elvárásokat elengeditek, egészen biztos hogy meg fogjátok találni a regény értékeit.

Azt hiszem az embereket valamilyen mód megnyugvással tölti el úgy gondolni erre a történetre mint olyasmire, ami messzi jövőbe ültetett fikció csupán. A felvetett témák szélsőségessége talán olykor túlságosan felkavaró ahhoz, hogy bátran tudatosíthassuk, ezek közelebb állnak a valósághoz, mint hinnénk. A regény központját jelentő béranyaság intézménye manapság sem ismeretlen – számos hírességről hallani, akik ezt a módszert választja a gyermekvállaláshoz, akár azért, mert egy terhesség nem illeszthető be elfoglalt mindennapjaiba, akár terméketlenség vagy más komplikációk miatt. Annyira már senki sem lepődik meg rajta, hogy ez igenis része a jelennek. S itt jön képbe a kérdés: vajon mit tud A Farm prezentálni, ami a 21. század egy ilyen ismert és alkalmazott jelenségét kétségbeejtő, de legalábbis mélyebb, kritikus gondolkodásra ösztönző szintre emeli?

Szervezettséget. Talán ez a szó fogja meg elsőre leginkább a lényeget. Bár a béranyaság szervezettségéről, s egyáltalán, lehetőségéről való elmélkedést végig elkíséri egy erős ellentétekre épülő kettősség – amire később még kitérek –, az első gondolatom mégis az volt, hogy ez nagyon nincs rendben. Ez beteg. Ez lealacsonyító.

A regényt végigkísérő négy különböző szemszöget és storyline-t egy dolog fűzi össze mindvégig: az úgy nevezett Golden Oaks nevű intézet, vagy hogy tisztább legyen a kép, a Farm. Most belemehetünk, hogy kinek mi jut eszébe erről a szóról. Nekem a haszonállatok például. Meg egy olyan rendszer, amelynek a tagjai mintegy arcuktól és identitásuktól megfosztott gépként funkcionálva szolgálnak egy felsőbb hatalmat. Bevallom, számomra végig nehéz volt nem úgy tekinteni a Farmra, mint egy babagyárra, mint egy tenyészhelyre. Csak azt láttam, hogy rengeteg nő élt egybeterelve, gyakorlatilag megfosztva rengeteg alapvető emberi jogától, a testét bérbe adva és kiszolgáltatva, miközben mindenki azon fáradozott, hogy változatos módokon biztosítsák, hogy a folyamat eredményeképp létrejövő „produktum” – babának is hívhatjuk – a lehető leginkább minőségi legyen. Megrendelőhöz méltó.

Mindez persze nem ingyen és önkéntes beleegyezés nélkül történt, ez szüli a fent emlegetett kettősséget. A Golden Oaksba vonuló béranyáknak tekintélyes summa üti a markát mind havi szinten, mind – nem csekély – szülési bónusz formájában, amennyiben sikeresen kihordanak és világra hoznak egy milliárdos bébit. És azzal természetesen muszáj számolni, hogy az ezt a lehetőséget kihasználó nők nagy része nehéz sorsú, mindennapi megélhetéséért is keményen küzdő bevándorló, akinek ez hatalmas lehetőség arra, hogy biztosabb életkörülményeket teremtsenek nem csupán maguknak, de legtöbb esetben nekik kiszolgáltatott gyermekeiknek, családjuknak is. Egy esély a megélhetésre. A másik oldalon viszont szerintem kénytelen az olvasó belegondolni, hogyan is hívjuk azt, mikor valaki a testi szolgáltatásokat kínál pénzért cserébe. És miért lenne ez az eset más?

És itt akadok el a filozofálásban, ugyanis az érme két oldalának ellentétét látszólag nem lehet feloldani. Egyrészt mélységesen elszomorító, hogy a nők egyenlőségéért, az objektifikálásának megszüntetéséért folytatott harc ellenére a 21. században még mindig ott tartunk, hogy vannak nők, akik efféle lealacsonyító munkát végeznek, vállalva ezzel hogy nap mint nap megfosszák őket személyes értéküktől. Másrészt viszont talán bele se gondoljunk, hányan volnának képtelenek megélhetést teremteni maguknak, amennyiben nem lenne adott számukra a pénzkeresetnek ez a formája.

Persze durvának tűnhet, ahogy a béranyaság rendszerét a prostitúcióhoz mérem – bár béranyai szempontból szerintem van ráció a párhuzamban, természetesen érdemes a témát sokkal körültekintőbben kezelni, így nem is vinném tovább ezt a hasonlatot. Elvégre megvan a lehetőségnek a pozitív oldala is, mondjuk a béranyát fogadó szülők szempontjából. Vetélések sorozata után, különféle nőgyógyászati komplikációk esetén, vagy amennyiben az anya biológiailag képtelen lenne maga kihordani egy gyermeket, egy ilyen esély lehet a legszebb ajándék például – igazi családra vágyó, de ebben valamely fenti módon akadályozott szülők esetében csodálatos, hogy lehet találni efféle alternatívát, és igazán, nem is lenne fair dolog megtagadni tőlük ezt az örömöt. Az már más kérdés, hányan teszik le voksukat egy béranya mellett, pusztán mert tartanak a terhesség alatt felszaladt plusz kilóktól (????), vagy éppen nem illeszthető be életük sodró lendületébe ez a kilenc hónap – ezek az indokok jellemzőek A Farm ügyfeleire is, ezért is éreztem fontosnak kitérni rájuk egy kicsit. Nem annyira, hogy igazán felbosszantsam magam… de annyit megjegyeznék mindenesetre, hogy ha túl elfoglalt vagy kihordani egy babát, akkor valószínűleg ahhoz is túl elfoglalt leszel, hogy felneveld. A gyerek pedig nem dísznek van, nem egy tartozék, amit beszerzel életed bizonyos szakaszában, mert miért ne, legfeljebb porosodik majd kicsit egy halványkék tapétájú kisszobában. A gyermek egy felelősség, egy szüleire bízott, kiszolgáltatott kis élet, akinek igényei vannak. Ha annyi időt, és törődést nem akarsz – tehát tényleg nem arról van szó, hogy biológiai értelemben képtelen vagy, hanem valóban, komolyan nem akarsz – áldozni rá, hogy végigcsináld vele azt a kilenc hónapot, akkor hogyan, kérdem én, hogyan lehetne számítani rá, hogy a születése után biztosítani fogod a szükségletei kielégítését – és nem csak a fizikait, anyagit, hanem az érzelmi igényeinek is eleget teszel? Nem, nem akartam ideges lenni. De azért… egy kicsit mégis sikerült azzá válni.

Egy szó mint száz, a farm, a Golden Oaks mint intézmény nálam tehát picit elbukott mindkét oldalról, a béranyákat tenyészállatokként tartják, az ügyfelek meg a legtöbb esetben csillagászati összegeket zsebből kipengetnének, csak hogy ne zavarja meg életüket a reggeli hányinger… és engem ez taszít egy kissé. Ennek ellenére a megjelenő ötleteket, ezt az egész témát mindenképpen a regény értékei között tartom számon, elvégre feszegesse akármennyire is az ember morális tűrésküszöbét, annyit muszáj elismerni, hogy rendkívül gondolatébresztő hatású, egy percig sem tudja hidegen hagyni az olvasót, és ez szerintem minden könyv kapcsán csakis pozitívum lehet. Elvégre nincs is rosszabb, mint közömbösen érni egy történet végére.

A téma tehát csillagos ötös, de ami magát az eseményfolyamot illeti… annak adtam volna még időt kiforrni a publikálás előtt. Joanne Ramos kiváló alapot teremtett, tökéletesen választotta meg a központi karaktereket is, viszont mintha mindezek után megtorpant volna kicsit, nem tudva mit kezdjen velük. Így a cselekmény igencsak lassúra sikeredett, sokszor elég nagyok voltak az időbeli ugrások, és végül sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a szereplők közti viszonyok, a karakterek motivációinak, belső világuknak feltérképezése (a jellemfejlődésük mondjuk nem, amit kicsit sajnálok) – miközben a cselekmény tyúklépésben araszolt csak előre. Nem mondom, hogy ez feltétlen a regény rovására ment, elvégre így is élvezhető volt és informatív, mi több, magával ragadó – átmenetileg kihúzott az olvasási válságból is, képtelen voltam letenni –, de az így is kétségtelen, hogy ki lehetett volna többet hozni az írónő ötleteiből, ha még ül fölötte egy kicsit. Vagy nem is tudom… felfoghatjuk úgy is, hogy ez kellett az ára legyen annak, hogy Ramos annyi értékes témát felvetett – hiszen meg ne feledkezzünk arról, hogy a béranyaság mellett milyen fontos szerepet kapott a bevándorlók helyzete, a szülőkkel való viszonyok jelentősége, a célok eléréséért való kemény küzdelem, a gazdagok és szegények közti szakadék… és még sorolhatnám. Noha ezek inkább afféle felvetések csak, ösztönöznek a további gondolkodásra, de nem kerülnek olyan mély kibontásra, mint feltétlen érdemelnék.

Akárhogy is, debütregényként A Farm azért mindenképpen hozott egy szintet, ami után kíváncsiak várnám az írónő többi irományát is – nem volt tökéletes, voltak pillanatai mikor megharagított, Jane-t pedig néha nagyon szerettem volna megcsapkodni az élhetetlen viselkedése miatt… de mindezek ellenére örülök, hogy nem maradt ki ez sem az életemből.

Kedvenc karakterek:

Nehéz feladat elé állítana a „kedvenc karakterek” pódiumára állítani bárkit, de akár egy finomabb rangsor kialakítása is bőven több lehet ezúttal, mint amire jó szívvel vállalkozhatnék. A Farm központi szereplőgárdája rendkívül változatos, képviselteti magát benne számos különböző származású, anyagi vagy társadalmi helyzetű, életfelfogású nő, és ha ez még önmagában nem lenne elég dícséretes húzás az írónő részéről, Joanne Ramos még arról is gondoskodott, hogy egyikük se legyen még véletlenül sem egyoldalúan pozitív vagy negatív karakter. Maenek, Jane-nek, Ate-nek és Reagannek is megvoltak a maguk előnyös és hátrányos tulajdonságai, a rokonszenves és taszító gondolatmeneteik, a jó lépéseik és az elítélendők… és bár emberivé ez tette őket, ugyanúgy ez lehetetleníti most el azt is, hogy mérlegre helyezhessük a személyiségüket. Fogjuk fel ezt úgy mint előnyt a hitelesség szempontjából – elvégre a való világban sem mérhetjük ki patikamérlegen az emberek belső értékeit, kuszább az élet ennél.

Kedvenc részek:

A könyv közepe. Tudom, marha konkrét vagyok. De a regény első fejezetei még… nos, langyosan lengedeztek szerteszét, így az ember meg sem érezte igazán a jelentőségüket. Ezzel szemben a végső szakasz a könyv korábbi nyugisan haladó cselekménye után túl hirtelen akart túl sok meglepetést okozni – és míg a fordulatok, a sokkhatások legtöbbször pozitívumai egy történetnek, ha van, amihez mégsem illenek, akkor az A Farm. Engem sokkal jobban magával ragadott a Golden Oaks rendszerének részletezése, a hátsó, manipulatív mozzanatok összekötése, valamint a karaktermélységek kibontása.  

Kedvenc idézetek:

„A petesejt csak azért növekszik benned, hogy minden hónapban kilökődjön, ez olyan, mint a levágott lábujjköröm vagy a lenyesett haj a fodrászüzlet padlóján. Minek hagyni pocsékba menni, ha más fel tudja használni?”

***

„Jó kislány, de nagyon erős akaratú.”

Az óvónő ezt fejcsóválva mondta, mintha szégyellni való dolog lenne. Mintha a jó kislány és az erős akaratú ellentmondásban állna egymással.”

***

„Ő még sosem araszolt el a szakadék széléig, nem nézett farkasszemet a halállal. Ő nem érzékeli, hogy az élet, az élet élésének aktusa vakítóan, szemkápráztatóan bátor tett - és törékeny is. Elég ha egyetlen gally elroppan az erdőben. Egyetlen mutáns sejt is elég.”

Borító: 5/5

Tudjátok, hogy van ez… az ember első látáskor még megáll gyönyörködni kicsit, hiszen mutatós borítóról beszélünk: kellően minimalista hatással, harmonikus színvilággal, lényegretörő kifejezőerővel és így tovább. Aztán a könyvet olvasva beindul az agyalás, és a lenyűgözött tűnődésünk másodperceibe beszivárog valami sokk-féle, felismerve azt, hogy ezek a színes-díszes-különleges méhek talán azért ilyen nagyon színes-díszes-különlegesek, mert így kelendő a jó árucikk – ugyanis most igenis arról beszélünk, hogy miként fest elénk A Farm egy olyan képet, melyben a nők teste árucikk csupán.

Pontozás: 5/4

Blogturné és nyereményjáték

Joanne Ramos debütáló regénye a Park Kiadó gondozásában jelent meg. A történet középpontjában olyan nők állnak, akik egy jobb élet reményében vállalják, hogy teherbe esnek és gyermeket szülnek a minden kényelemmel és luxussal felszerelt létesítményben- csak éppen nem saját maguk, hanem gazdag és befolyásos emberek számára. A könyv érdekes társadalmi és erkölcsi kérdéseket vet fel, melyekre ha ti is kíváncsiak vagytok, tartsatok kilenc bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

A béranyaság intézménye nem ismeretlen a valóságban sem, sokan élnek ezzel a lehetőséggel, akiknek más körülmények között nem születhetne saját gyermeke. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson találtok egy fotót egy olyan hírességről, akinek gyermeke béranya segítségével született meg, a ti feladatotok pedig, hogy az illető nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.15. Könyv és más

03.17. A Szofisztikált Macska

03.19. Flora the Sweaterist

03.21. Utószó

03.23. Csak olvass!

03.25. Booktastic Boglinc

03.27. Zakkant olvas

03.29. Spirit Bliss Sárga könyves út

03.31. Never let me go