„Sokkal inkább az a felháborító felismerés volt, hogy ez az egész világ egyéb se, csak egyetlen nagy, igazságtalan, rosszindulatú, alantas szemétség.”
Eredeti cím: Die
Geschichte von Herrn Sommer
Oldalszám: 136
Megjelenés: 2010
Kiadó: Partvonal
Ár: 2690 –
Patrick Süskind neve A
parfüm című világhírű regény után sok magyar olvasó számára ismerősen cseng. E
rövid kis történetnek a nagy elődhöz ugyan nem sok köze van, de ha kézbe
vesszük, most sem fogunk csalódni.
Főszereplője egy
kisiskolás fiú, aki – mint minden gyerek – iskolába jár, fára mászik, álmodozik
és szerelmes lesz. Süskind az ő felnőtté válását meséli el nekünk, azt az utat,
amelyet mindannyian végigjárunk, amely sokszor csalódásokkal terhes, és amelyen
a mi kis hősünk megismerkedik Sommer úrral, a vidéket járó, szomorú, furcsa
különccel, aki „ahogy ködképként bolyong a történeten át, mintha azt súgná: Én
vagyok Elmúlás úr, várj, nemsokára te is követsz.”
Úgy adódott, hogy kézbevettem egy könyvet, és fogalmam sem
volt róla, mi is az. Nővérem letette az éjjeliszekrényemre, hogy nézzek bele,
ha lesz időm és kedvem, én meg engedelmeskedtem – rám oly nem jellemző módon –,
és két évadnyi Vámpírnaplók ledarálása után némileg kiüresedve úgy döntöttem
kap egy esélyt, mibenléte azonban továbbra is rejtély maradt. Kinyitottam.
Eltelt egy oldal. Kettő. Három. Egy fejezet. Nem, még mindig nem gyúlt
világosság a fejemben… igazán gyanakodni azonban csak akkor kezdtem, mikor
ugyanez az értetlenség járt át az utolsó oldalak alatt, majd után is. Avagy
beszélgessünk arról, milyen érzés, mikor nem tudod, mit fogsz olvasni, nem
tudod mit olvasol, de azt sem, mit olvastál. Elárulom, megrengeti az ember
saját értelmi képességeibe vetett hitét, nem is kicsit.
Teltek az oldalak, én pedig egyre inkább úgy éreztem,
valahol lemaradtam: elolvastam egy fejezetet, kettőt, már a könyv felénél is
jártam, de számomra még mindig csupán mondatok és gondolatfoszlányok
anekdotikusan tálalt ám felesleges egymásutánja volt az egész. Sommer úr történetének nem volt értelme.
Sommer úr története nem szólt
semmiről. S olybá tűnt, Sommer úr
története a legkevésbé sem szólt Sommer úrról.
Helyette a mesélő szerepében játszó – emlékeim szerint még
nevén sem nevezett – általános iskolás kisfiú csapongó, olykor filozofikus vagy
teátrális gondolataiba engedett a szerző betekintést. Ez a szemszög, úgy vélem,
sokat tompít a könyv elsődleges üzenetén és annak komolyságán (talán éppen
ezért üt az egész inkább csak olvasás után, mint közben): helyette keserédesen
nosztalgikus hangulatot varázsol, felébreszti a gyerekkor legszebb és akkor
legelviselhetetlenebbként megélt pillanatait. Felnőtt szemmel mindezt már
persze nehéz komolyan vennünk, valószínűleg valamennyiünknek megvannak a magunk
olyan pillanatai a múltból, melyeknek anno hatalmas jelentőséget
tulajdonítottunk, ma már azonban csak nevetünk a gyermeki butaságunkon. Mégis
megvan ennek a bája. Van valami megmosolyogtató abban, mikor már visszasírjuk
gyermekkorunk apró-cseprő problémáit – akkor persze azok jelentették a
világmindenséget.
Főszereplőnk élete is ennek megfelelően „szélsőséges”,
csodás séták és fáramászások, valamint csalódások és igazságtalanságok
alkotják. Egy sétálgatós randevú aprólékos megszervezése a legszebb lánnyal az
osztályból, majd a lét feladásának terve egy elviselhetetlen zongoralecke után.
Anonim kisfiúnk mindennapjai kívülállóként egyszerűek, gyerekszemmel azonban
teli vannak megpróbáltatással, és az univerzum megfejthetetlen rejtélyeinek –
vagy legalábbis annak az átok fizika törvényeinek – kihívásaival: a biciklizni
tanulás olykor lehetetlennek tűnő elsajátításával; a „szerelmi” csalódás
földolgozásával; feltehetőleg gonosz szándékú, kizárólag az ő életének
megrontását célul kitűző halott zeneszerzők játszhatatlan darabjainak hibátlan elzongorázásával;
a fára mászás és le nem esés nehézségével, ugyanakkor a fára mászás és az
öngyilkosság megkísérlésének bonyodalmaival is, mint amilyen például a pontos esési
sebesség kiszámítása, vagy a becsapódást megelőző zuhanás időtartamának
megállapítása. Nem is beszélve dr. Hartlaub neveletlen kutyájáról, aki mindig előszeretettel
ront neki az éppen Obernsee felé igyekvő biciklistáknak. Kegyetlen ez az élet,
hát nem?
„… zuhantál máris a földre, mint a kő, követvén a szabadesésnek nevezett micsoda törvényét, melyet az olasz kutató, Galileo Galilei pedig már csaknem négyszáz éve fedezett fel, aztán tessék, máig érvényes.”
A felszínt tehát ezek a gyermekkori kisebb-nagyobb problémák,
kellemes vagy éppen kényelmetlenebb események alkotják, közben azonban folyton
folyvást feltűnik egy alak: a háttérben sétálgat, hátizsákkal, bottal,
látszólag céltalanul és egészen jelentéktelenül… nos, és igazából ő lenne az,
akiről történetünk valójában szól.
Sommer úr mintegy mellékszereplőként botladozott végig
történetünkön, hol eltűnt, hol visszatért, olykor megismerhettük kicsit
közelebbről is, mielőtt kisétált volna a képből – szó szerint –, máskor csak egy
távoli homályba vesző figuraként észlelhettük jelenlétét a történet során.
Látszólag egy mogorva, örökké úton lévő üregember volt csupán, ellenben ha
jobban megvizsgáljuk a történetet, meg fogjuk őt találni sokkal több sor mögött,
sokkal több mondanivaló szócsöveként, mint amennyi valaha főszereplőnk száját
elhagyhatta, noha Sommer úr mindössze annyit mondott e 136 oldal során, hogy „Most akkor tényleg hagyjanak végre békén!”
Azt hiszem Sommer úr épphogy a csöndjével mesélt, mégpedig életről, elmúlásról,
az élet értelméről, keresésről és soha meg nem találásról, az idő múlásáról,
menekülésről.
Ha komolyabban elgondolkodunk, pláne ha fogékonyak vagyunk a
művészibb, szimbolikus eszközökre, megláthatjuk végül, hogy milyen finoman
fonódik össze a narrátor kisfiú valamint Sommer úr – látszólag egy-két véletlen
találkozáson kívül teljesen egymástól független – története, s megláthatjuk azt
is, mennyi metafora, átvitt jelentés szövi át azt. Süskind regénye látszólag
egyszerű, a legmélyére nézve mégis mesteri.
Fordíthatunk például figyelmet a nevének szimbolikájára és
az ebből adódó összefüggésekre: Sommer úr a nyár szimbóluma, a nyár a
gyerekkoré, a gyerekkor a fiatalságé, így mindenképpen mond valamit
cselekményünk végkimenetele a nyár végéről, az öregedésről s halálról.
Ugyanakkor jobban górcső alá vehetjük címadó szereplőnk nyughatatlan
menetelését: egyszerre tűnik fel, mint a folytonosság jelképe, s mint a
menekülésé, ezzel olyan kérdésekre vetítve a figyelmet, hogy vajon mi marad az
életünkből, ha a haláltól való rettegéssel töltjük? Sommer úr örökös sétája egyúttal felveti egyik
kedvencem, az élet kontra létezés témakörét is.
„Meg hát itt láthattam az imént egy embert, aki – és ha! – élethosszat a halál elől menekült.”
Összességében mindenki, aki kellően nyitott és érett rá,
felfedezhet valami efféle mondanivalót, miután az utolsó oldalak csattanója
percek alatt eltörölte a teljes történet aranyos, gyermekien egyszerű és
szerethető atmoszféráját. Az egész történet mindig pár lépéssel előtted jár,
hiába próbálod elkapni a fonalát vagy akár csak megérinteni, nem valószínű,
hogy sikerül… a történet ellenben rádver végül egy kört, utolér, és akkorát üt, hogy kishíján megfulladsz.
Jószívvel ajánlom filozofálgatni hajlamos, gondolkodó, s
kellően nyitott olvasóknak, nem kötve korhoz vagy nemhez… talán inkább csak
érettséghez és befogadó készséghez. Megéri adni neki egy esélyt, átélni és
eltűrni minden oldalt, mikor elképzelni sem tudjuk, mit akar az író a nagy semmit leszámítva… a végcél ugyanis
értelmet ad a teljes történet értelmetlenségének.
Kedvenc
idézetek:
„Szép álmok voltak –
nem panaszkodhatom –, hanem hát csak álmok, és ahogy ez már csak az álmok
tulajdonsága, éhesen hagyták végül az embert.”
***
„Ez volt a legszebb
temetés, melyet kis településünk valaha is látott, s még évtizedek múltán is
nosztalgikus emlék lesz, emlegetik… Micsoda kár, hogy én ebből semmit se
élhetek át, én járok a legrosszabbul, a fenébe is! Hiszen halott leszek. Ez az
egy biztos. Mint a halál. Hogy a saját temetésemen halottnak kell lennem. Egyszerre a kettő nem megy: bosszú
a világon – és továbbélés a világban. Legyen akkor a bosszú.”
Borító:
5/4
Ha létezik bármi ezzel a könyvvel kapcsolatban, amely
kivételesen kellően érthető és egyértelmű érzéseket vált ki belőlem, akkor az
biztosan a borítója lesz – azzal együtt pedig maga a történet illusztrációja. Különös,
mert igazából semmi extra nincs ezekben a kis rajzokban, mégis úgy érzem sokat
hozzátettek a könyvhöz a maguk egyszerűségében: bájosak voltak, szerethetőek, s
még ezen tulajdonságaik ellenére is képesek voltak hangulatot teremteni,
mégpedig változatos módokon, olykor a komikus, máskor akár a baljós légkört
erősítve meg pár ecsetvonással. Egy könyv olvasása közben sem éreztem még, hogy
hiányoznának az illusztrációk, e kötet esetében viszont egyszerűen szükség volt
rájuk, úgy érzem. Így teljes a világmindenség, meg minden…
Pontozás:
5/3,5?
Nem tudtam, mit fogok olvasni. Nem tudtam, mit olvasok. Most
meg nem tudom, mit olvastam. Leginkább viszont azt vagyok képtelen eldönteni,
hogy ez a megfoghatatlan és definiálhatatlan akármi zseniális volt, avagy
inkább katasztrófába hajló – ahogy azt eldönteni is komoly fejtörést okoz, hogy
én vagyok ostoba, vagy a szerző. Mindkettőre megvan a lehetőség, ugyanakkor
egyik sem lenne egészen igaz. Sommer úr
története egy masszív héj, kusza gondolatok szoros egymásutánja és
végeérhetetlen füzére, gondos kis szőttes valamiből, amit leginkább a „teljes
értelmetlenség” kifejezéssel jellemeznék… azonban ez alatt a héj alatt
mozgolódik valami nagyobb erő. Nem elég hatalmas ahhoz, hogy áttörjön a falon,
ahhoz viszont elég, hogy az utolsó oldalak után ott kongjon-kopogjon tovább az
ember fejében. És utána beindítja az ötletgyárat. Látszólag egyszerű, gyermeki,
aranyos és kissé butus történettel állunk szemben, azonban ha hagyjuk beérni –
márpedig megköveteli ezt magának e rövid kis iromány –, rájövünk, mennyi
gondolatot ébreszt, mennyi témát és kérdést vet föl. Megéri időt szánni rá;
időt szánni az olvasásra, és időt szánni megemészteni is. Ezek után biztos,
hogy nem most olvastam utoljára a szerzőtől!
Ha
érdekel a könyv, rendeld meg ITT!