Az ember, aki kisétált az életből | Patrick Süskind - Sommer úr története

„Sokkal inkább az a felháborító felismerés volt, hogy ez az egész világ egyéb se, csak egyetlen nagy, igazságtalan, rosszindulatú, alantas szemétség.”

Eredeti cím: Die Geschichte von Herrn Sommer

Oldalszám: 136

Megjelenés: 2010

Kiadó: Partvonal

Ár: 2690 –

Patrick Süskind neve A parfüm című világhírű regény után sok magyar olvasó számára ismerősen cseng. E rövid kis történetnek a nagy elődhöz ugyan nem sok köze van, de ha kézbe vesszük, most sem fogunk csalódni.

Főszereplője egy kisiskolás fiú, aki – mint minden gyerek – iskolába jár, fára mászik, álmodozik és szerelmes lesz. Süskind az ő felnőtté válását meséli el nekünk, azt az utat, amelyet mindannyian végigjárunk, amely sokszor csalódásokkal terhes, és amelyen a mi kis hősünk megismerkedik Sommer úrral, a vidéket járó, szomorú, furcsa különccel, aki „ahogy ködképként bolyong a történeten át, mintha azt súgná: Én vagyok Elmúlás úr, várj, nemsokára te is követsz.”

Úgy adódott, hogy kézbevettem egy könyvet, és fogalmam sem volt róla, mi is az. Nővérem letette az éjjeliszekrényemre, hogy nézzek bele, ha lesz időm és kedvem, én meg engedelmeskedtem – rám oly nem jellemző módon –, és két évadnyi Vámpírnaplók ledarálása után némileg kiüresedve úgy döntöttem kap egy esélyt, mibenléte azonban továbbra is rejtély maradt. Kinyitottam. Eltelt egy oldal. Kettő. Három. Egy fejezet. Nem, még mindig nem gyúlt világosság a fejemben… igazán gyanakodni azonban csak akkor kezdtem, mikor ugyanez az értetlenség járt át az utolsó oldalak alatt, majd után is. Avagy beszélgessünk arról, milyen érzés, mikor nem tudod, mit fogsz olvasni, nem tudod mit olvasol, de azt sem, mit olvastál. Elárulom, megrengeti az ember saját értelmi képességeibe vetett hitét, nem is kicsit.

Teltek az oldalak, én pedig egyre inkább úgy éreztem, valahol lemaradtam: elolvastam egy fejezetet, kettőt, már a könyv felénél is jártam, de számomra még mindig csupán mondatok és gondolatfoszlányok anekdotikusan tálalt ám felesleges egymásutánja volt az egész. Sommer úr történetének nem volt értelme. Sommer úr története nem szólt semmiről. S olybá tűnt, Sommer úr története a legkevésbé sem szólt Sommer úrról.

Helyette a mesélő szerepében játszó – emlékeim szerint még nevén sem nevezett – általános iskolás kisfiú csapongó, olykor filozofikus vagy teátrális gondolataiba engedett a szerző betekintést. Ez a szemszög, úgy vélem, sokat tompít a könyv elsődleges üzenetén és annak komolyságán (talán éppen ezért üt az egész inkább csak olvasás után, mint közben): helyette keserédesen nosztalgikus hangulatot varázsol, felébreszti a gyerekkor legszebb és akkor legelviselhetetlenebbként megélt pillanatait. Felnőtt szemmel mindezt már persze nehéz komolyan vennünk, valószínűleg valamennyiünknek megvannak a magunk olyan pillanatai a múltból, melyeknek anno hatalmas jelentőséget tulajdonítottunk, ma már azonban csak nevetünk a gyermeki butaságunkon. Mégis megvan ennek a bája. Van valami megmosolyogtató abban, mikor már visszasírjuk gyermekkorunk apró-cseprő problémáit – akkor persze azok jelentették a világmindenséget.

Főszereplőnk élete is ennek megfelelően „szélsőséges”, csodás séták és fáramászások, valamint csalódások és igazságtalanságok alkotják. Egy sétálgatós randevú aprólékos megszervezése a legszebb lánnyal az osztályból, majd a lét feladásának terve egy elviselhetetlen zongoralecke után. Anonim kisfiúnk mindennapjai kívülállóként egyszerűek, gyerekszemmel azonban teli vannak megpróbáltatással, és az univerzum megfejthetetlen rejtélyeinek – vagy legalábbis annak az átok fizika törvényeinek – kihívásaival: a biciklizni tanulás olykor lehetetlennek tűnő elsajátításával; a „szerelmi” csalódás földolgozásával; feltehetőleg gonosz szándékú, kizárólag az ő életének megrontását célul kitűző halott zeneszerzők játszhatatlan darabjainak hibátlan elzongorázásával; a fára mászás és le nem esés nehézségével, ugyanakkor a fára mászás és az öngyilkosság megkísérlésének bonyodalmaival is, mint amilyen például a pontos esési sebesség kiszámítása, vagy a becsapódást megelőző zuhanás időtartamának megállapítása. Nem is beszélve dr. Hartlaub neveletlen kutyájáról, aki mindig előszeretettel ront neki az éppen Obernsee felé igyekvő biciklistáknak. Kegyetlen ez az élet, hát nem?

„… zuhantál máris a földre, mint a kő, követvén a szabadesésnek nevezett micsoda törvényét, melyet az olasz kutató, Galileo Galilei pedig már csaknem négyszáz éve fedezett fel, aztán tessék, máig érvényes.”

A felszínt tehát ezek a gyermekkori kisebb-nagyobb problémák, kellemes vagy éppen kényelmetlenebb események alkotják, közben azonban folyton folyvást feltűnik egy alak: a háttérben sétálgat, hátizsákkal, bottal, látszólag céltalanul és egészen jelentéktelenül… nos, és igazából ő lenne az, akiről történetünk valójában szól.

Sommer úr mintegy mellékszereplőként botladozott végig történetünkön, hol eltűnt, hol visszatért, olykor megismerhettük kicsit közelebbről is, mielőtt kisétált volna a képből – szó szerint –, máskor csak egy távoli homályba vesző figuraként észlelhettük jelenlétét a történet során. Látszólag egy mogorva, örökké úton lévő üregember volt csupán, ellenben ha jobban megvizsgáljuk a történetet, meg fogjuk őt találni sokkal több sor mögött, sokkal több mondanivaló szócsöveként, mint amennyi valaha főszereplőnk száját elhagyhatta, noha Sommer úr mindössze annyit mondott e 136 oldal során, hogy „Most akkor tényleg hagyjanak végre békén!” Azt hiszem Sommer úr épphogy a csöndjével mesélt, mégpedig életről, elmúlásról, az élet értelméről, keresésről és soha meg nem találásról, az idő múlásáról, menekülésről.

Ha komolyabban elgondolkodunk, pláne ha fogékonyak vagyunk a művészibb, szimbolikus eszközökre, megláthatjuk végül, hogy milyen finoman fonódik össze a narrátor kisfiú valamint Sommer úr – látszólag egy-két véletlen találkozáson kívül teljesen egymástól független – története, s megláthatjuk azt is, mennyi metafora, átvitt jelentés szövi át azt. Süskind regénye látszólag egyszerű, a legmélyére nézve mégis mesteri.

Fordíthatunk például figyelmet a nevének szimbolikájára és az ebből adódó összefüggésekre: Sommer úr a nyár szimbóluma, a nyár a gyerekkoré, a gyerekkor a fiatalságé, így mindenképpen mond valamit cselekményünk végkimenetele a nyár végéről, az öregedésről s halálról. Ugyanakkor jobban górcső alá vehetjük címadó szereplőnk nyughatatlan menetelését: egyszerre tűnik fel, mint a folytonosság jelképe, s mint a menekülésé, ezzel olyan kérdésekre vetítve a figyelmet, hogy vajon mi marad az életünkből, ha a haláltól való rettegéssel töltjük?  Sommer úr örökös sétája egyúttal felveti egyik kedvencem, az élet kontra létezés témakörét is.

„Meg hát itt láthattam az imént egy embert, aki – és ha! – élethosszat a halál elől menekült.”

Összességében mindenki, aki kellően nyitott és érett rá, felfedezhet valami efféle mondanivalót, miután az utolsó oldalak csattanója percek alatt eltörölte a teljes történet aranyos, gyermekien egyszerű és szerethető atmoszféráját. Az egész történet mindig pár lépéssel előtted jár, hiába próbálod elkapni a fonalát vagy akár csak megérinteni, nem valószínű, hogy sikerül… a történet ellenben rádver végül egy kört, utolér, és akkorát üt, hogy kishíján megfulladsz.

Jószívvel ajánlom filozofálgatni hajlamos, gondolkodó, s kellően nyitott olvasóknak, nem kötve korhoz vagy nemhez… talán inkább csak érettséghez és befogadó készséghez. Megéri adni neki egy esélyt, átélni és eltűrni minden oldalt, mikor elképzelni sem tudjuk, mit akar az író a  nagy semmit leszámítva… a végcél ugyanis értelmet ad a teljes történet értelmetlenségének.

Kedvenc idézetek:

„Szép álmok voltak – nem panaszkodhatom –, hanem hát csak álmok, és ahogy ez már csak az álmok tulajdonsága, éhesen hagyták végül az embert.”

***

„Ez volt a legszebb temetés, melyet kis településünk valaha is látott, s még évtizedek múltán is nosztalgikus emlék lesz, emlegetik… Micsoda kár, hogy én ebből semmit se élhetek át, én járok a legrosszabbul, a fenébe is! Hiszen halott leszek. Ez az egy biztos. Mint a halál. Hogy a saját temetésemen halottnak kell lennem. Egyszerre a kettő nem megy: bosszú a világon – és továbbélés a világban. Legyen akkor a bosszú.”

Borító: 5/4

Ha létezik bármi ezzel a könyvvel kapcsolatban, amely kivételesen kellően érthető és egyértelmű érzéseket vált ki belőlem, akkor az biztosan a borítója lesz – azzal együtt pedig maga a történet illusztrációja. Különös, mert igazából semmi extra nincs ezekben a kis rajzokban, mégis úgy érzem sokat hozzátettek a könyvhöz a maguk egyszerűségében: bájosak voltak, szerethetőek, s még ezen tulajdonságaik ellenére is képesek voltak hangulatot teremteni, mégpedig változatos módokon, olykor a komikus, máskor akár a baljós légkört erősítve meg pár ecsetvonással. Egy könyv olvasása közben sem éreztem még, hogy hiányoznának az illusztrációk, e kötet esetében viszont egyszerűen szükség volt rájuk, úgy érzem. Így teljes a világmindenség, meg minden…

Pontozás: 5/3,5?

Nem tudtam, mit fogok olvasni. Nem tudtam, mit olvasok. Most meg nem tudom, mit olvastam. Leginkább viszont azt vagyok képtelen eldönteni, hogy ez a megfoghatatlan és definiálhatatlan akármi zseniális volt, avagy inkább katasztrófába hajló – ahogy azt eldönteni is komoly fejtörést okoz, hogy én vagyok ostoba, vagy a szerző. Mindkettőre megvan a lehetőség, ugyanakkor egyik sem lenne egészen igaz. Sommer úr története egy masszív héj, kusza gondolatok szoros egymásutánja és végeérhetetlen füzére, gondos kis szőttes valamiből, amit leginkább a „teljes értelmetlenség” kifejezéssel jellemeznék… azonban ez alatt a héj alatt mozgolódik valami nagyobb erő. Nem elég hatalmas ahhoz, hogy áttörjön a falon, ahhoz viszont elég, hogy az utolsó oldalak után ott kongjon-kopogjon tovább az ember fejében. És utána beindítja az ötletgyárat. Látszólag egyszerű, gyermeki, aranyos és kissé butus történettel állunk szemben, azonban ha hagyjuk beérni – márpedig megköveteli ezt magának e rövid kis iromány –, rájövünk, mennyi gondolatot ébreszt, mennyi témát és kérdést vet föl. Megéri időt szánni rá; időt szánni az olvasásra, és időt szánni megemészteni is. Ezek után biztos, hogy nem most olvastam utoljára a szerzőtől!

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!

Hol van a blogger, ha nem itt?

Néhány elvétett oldaltól eltekintve lassan egy hónapja nem olvasok. A könyvespolcom felétől szabadulok. Nem állok meg előtte, nem gyönyörködök benne percekig, nem küzdök a késztetéssel, hogy egyszerre nekivágjak minden könyvnek ami rajta van. Inkább felgyújtanám. Ez tehát a tényállás.

Nem dobálóznék olyan szavakkal, mint az olvasási válság – volt már részem benne, és köze sincs ahhoz, ami most jellemzi a könyvekkel és olvasással való kapcsolatomat. Jelenleg csak kiábrándultságot érzek. Nem arról van szó, hogy nem a megfelelő könyvek kerültek az utamba: csodás kötetekbe kezdtem bele mostanában, amelyek mind-mind nagyon tetszenek – Zimbardo – Nincs kapcsolat, Tisza Kata könyvek –, de akárhogy is, arra a legritkább esetben tudom magam rávenni, hogy leüljek olvasni, arra pedig méginkább nincs példa, hogy többet elbírjak három oldalnál. Az iskolában megteszi, megy vele az idő, de otthon felkapom a könyvem, veszek némi fagyit, téblábolok egy sort alkalmas ülőhely után kutatva, majd leülök, benyomom a Skilletet, és még véletlenül sem nyitom ki a könyvem. Rengeteg minden van az életemben, a fejemben, amitől egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni, s bár érzem a belső késztetést és a megszokás erejét, amelytől azt érzem, olvasnom kell, ha őszinte akarok lenni – és veletek az akarok lenni –, kedvem egyáltalán nincs már hozzá. Kiégtem, kiábrándultam, kiüresedtem, az érzésbe pedig itt-ott foltnyi undor meg önmegtagadás keveredik. Nem működőképes érzelemvilág egy történetbe való belemélyedéshez.

Kérdezhetitek, mi közötök nektek mindehhez – és éppen ezért a részletekkel már nem is untatok senkit – de a feladat annyi, mint összeadni egyet meg egyet. Mert ha nem olvasok, nincs miről írnom. Ha pedig nincs miről írnom, akkor a blog mint olyan kiesik. Talán fel sem tűnt nektek mennyire eltűntem, tekintve hogy alapvetően kiszámíthatatlan munkatempóban „dolgozom”… valószínűleg én éltem meg élénkebben ezt a kihagyást a posztokban. Az érzés és a helyzet nagyjából ugyanaz, mint az olvasásnál: tudom, hogy írnom kéne, de nem megy ez. Azt sem tudom van-e értelme, és olyan is van, hogy hagyni akarom a francba az egészet… de ez az, amit úgy érzem, nem tehetek. Szóval igyekszem. És kitartok. Vagy legalábbis valami effélében reménykedek.

Nem erősségem és nem is kenyerem a mentegetőzés és magyarázkodás: ilyen vagyok, egy bazinagy, ember alakot öltött szeszély, aki néha ír, néha nem, és nem kér ezért bocsánatot. Most sem akarok: csak annyit szeretnék, hogy tudjátok, nem vesztem el egészen. Picit igen, de nem végérvényesen; azért csak itt vagyok a monitor mögött, és töröm a fejem hogy mégis mit kezdjek magammal, az egész kialakult szituációval és a bloggal. És bár egyelőre tényleg nem érzek kedvet sem olvasni, sem írni, ahogy hirtelen az is nehézséget jelent, hogy a megszokott hangomon szóljak hozzátok, azért körvonalazódik egy terv a fejemben, ami talán megment minket, vagy ilyesmi. Such drámaiság.

Picit arculatot váltunk. Tudom, a blog neve olybá tűnhet összeforrt az NA regények tengerével, a könyves múltamra visszatekintve viszont egyszerűen elfog a hányinger. Nem akartam így, de… nem is tudom igazán megfogni az egészet. Egyszerűen nem megy a dolog, ezért ha maradni akarok, és ti is akarjátok, hogy maradjak, akkor együtt kell élni a ténnyel, hogy Never Let Me Go fronton a dolgok némileg átalakulnak a jövőben. A polcom taszít, de van egy kupac könyvtári szerzemény az asztalomon, ami arra utal, a pszichológia, az életmód és vegyes műfajú – sci-fi, thriller, memoár, történelmi –, de erősen komfortzónából kilépős könyvek alkotják az én új irányomat. Csak remélni tudom, hogy lassan a harmadik közös évünket töltve együtt ha itt vagytok, már miattam vagytok itt, nem csak azért, mert – a keresési kulcsszavak alapján – rágugliztatok valami Vágy és hatalom típusú női pornóra vagy a Lángra lobbant nyárra, vagy bármiféle YA/NA regényre. Most közlöm, hogy akit csak ez érdekel, az nagyot fog csalódni… de be lehet álli a sorba.

A világegyetem emberekre gyakorolt kolosszális kicseszései persze ennél jóval összetettebbek… de ez volna a helyzet tőlem szokatlan módon röviden és tömören. Sokat gondolkoztam, megírjam-e egyáltalán ezt a posztot, mert a legkevésbé sem akarnám árasztani azt a negativitást ami körülleng, ami valójában teljes lényemet alkotja – s amitől a lehető leghatékonyabban igyekszem majd szabadulni, mind a ti- mind a saját érdekemben –, de úgy éreztem, valamit mégiscsak illene mondanom. Tudjátok, ígérni nem ígérek semmit, mert ez egy folyamat, és sajnos nem úgy működik, hogy én kérem a feloldozást aztán másnap vidám poszteső van… de ugyanúgy, ahogy a saját türelmemre is marha sok szükségem van – és gondoljatok bele, hogy én nulla huszonnégyben együtt élek saját magammal… na jó, inkább mégse gondoljatok bele –, úgy a tieteket is kérem. Jönni fogok. Egyszer csak. Addig is ezer meg ezer puszi nektek, szép nyarat, meg király érettségit, vizsgaidőszakot, akármit…

Colleen Hoover - Szívcsapás

„Akármi elől is menekülsz, az veled marad egészen addig, amíg rá nem jössz, hogyan birkózz meg vele.”

Eredeti cím: Slammed

Sorozat: Szívcsapás 1.

Oldalszám: 296

Megjelenés: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (Rubin Pöttyös)

Ár: 2999 –

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja s öccse legnagyobb támasza. Bát kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.

Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Willel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.

Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Colleen Hoover ismét feladta a leckét – meglehet, ezúttal nem az ép elmémet, normál lélegzetvételemet és teljes világomat bolygatta fel, hanem valóban, a szó leghétköznapibb értelmében ejtett gondolkodóba pozitívumokról, negatívumokról, meg persze arról, hogyan találhatom meg az egyensúlyt az érzelmeim és a józan eszem között. Mert ha a Szívcsapásról van szó, a kettő – az írónő könyveinek esetében szerintem először – élesen szétválik. Fantasztikus, vagy amatőr? Magával ragadó vagy túldramatizált? Klisés vagy egyedi? Kérdéseim záporában pedig az a legszórakoztatóbb pont, mikor rájövök, hogy hiába bujkál itt némi gyakorlatlanság, kiforratlanság a háttérben, még ezekkel együtt sem merek semmi rosszat mondani. Mert az egyszerűen túlzásnak tűnne.

Az eset némileg összezavart olvasás közben, a végére mégis arra a következtetésre jutottam, hogy csupán viszonyítás kérdése, hogy a kötetnek mekkora értéket tulajdoníthatunk. A new adult romantikus könyvek tengerében a Szívcsapás egyértelműen kiemelkedőnek számíthat, hiszen az átlagnál messze kidolgozottabb, és tartalmasabb – ellenben ha kizárólag az írónő többi könyvének társaságában vesszük szemügyre, akkor teljes egészében árasztja magából az első könyves feelinget. Kétségtelen, hogy az írónő már itt ízelítőt adott kivételes tehetségéből, megmutatta, hogy nem fél kényes témákhoz nyúlni, hogy a humorérzéke a helyén van, a szíve szintúgy – még ha szereti is szenvedni látni a szereplőit, általuk pedig mondanom sem kell, hogy az olvasókat is. Mégis, immár olyan csodák emlékével telítődve, mint a Velünk véget ér, a Vallomás, a Reménytelen vagy az Egy nap talán egyszerűen nem tudtam nem érezni a minőségbeli visszaesést: a fejüket itt-ott felütő kliséket – amiket Colleen máskor erőfeszítés nélkül kikerül –, a felesleges drámázásokat és a komoly helyzetek elbagatellizálását. Ez nálam még mind egy elsőkönyves szerző tapasztalatlanságára utalt, arra, hogy még nem sikerült megtalálni a humor és a komolyság közti tökéletes egyensúlyt, arra a bizonytalanságra, amellyel a harmónia és dráma mértéke, ideje és helye még nem szabályozható hiba nélkül. Nem tudtam nem észrevenni ezeket a döccenőket olvasás közben, de ne legyek semmi jónak az elrontója… tudom én, hogy mindenki el kell kezdje valahol. És hiába ért el olykor a csalódottság, összességében úgy látom és érzem, hogy Colleen Hoovernek ez még így is roppant ütősen sikerült.

Elárulom, az első fejezet alatt őszintén fontolgattam, hogy felfüggesszem ezt a próbálkozást: kaptunk egy költözést, egy szexi boy next doort meg egy instant szerelmet: tudjátok, olyat, mikor két kis galamb egymásra pislog kettőt, aztán már annyira egy hullámhosszon vannak, hogy ásó, kapa meg fűrész. Erősen szúrta a szemem ez a felállás, főleg, mert tudtam, hogy Colleen ennél jóval többre képes…

Mondanom sem kell, hogy néhány lappal később úgy csattant a pofon, amit adott, mint annak a rendje. Will és Layken kapcsolata ugyan az első percektől klisésnek és kiszámíthatónak ígérkezett, a történet előrehaladtával valami merésszé, formabontóvá, különlegessé és nem utolsósorban rettentő problematikussá nőtte ki magát. Tiltott szerelmek kész garmadájához volt már szerencsém az olvasmányaim során, az efféle azonban még nem szerzett magának bérelt helyet a legnépszerűbb könyves toposzok között: ez pedig a tanár-diák kapcsolat lenne.

Nos, igen, főszereplőink nem akármilyen helyzetbe keverték magukat… én magam pedig akárcsak a könyv egészének esetében, úgy ebben az ügyben is megállás nélkül ingadoztam az értelmes és az érzelmi alapú megközelítés közt. Mert Will és Lake… egyszerűen annyira édesek voltak együtt. Szükségük volt egymásra, megértették a másikat, és tökéletesen támogató társak tudtak lenni. (Ugyanakkor persze, ha arra került a sor, mindketten kikergettek a világból a drámázásukkal. Tudom én, hogy a „te vagy életem szerelme, de nem lehetsz velem, tartsd távol magad tőlem” klisékupac a tiltott szerelmek úgymond sajátja, de én már Edward Cullen óta a falat kaparom tőle.) De! Mert mindig van egy de… természetesen nem elhanyagolhatóak olyan csekélységek sem, mint az efféle viszonyokat tiltó törvények. És a mögöttük húzódó tiszta racionalitás, mert az élet nem áll meg ott, hogy két ember szeretnivaló párost alkot. Nyilván szükséges elgondolkodni egy kapcsolat következményein, s akár a kapcsolat végének a következményein is, amely egy ilyen, alapvetően alá-fölé rendelt viszonyban mint amilyen a tanárok s diákok között áll fenn elég problémássá nőheti ki magát, ha romantikus érzelmek jönnek be a képbe. A szabályozások egyaránt védik a tanárt s a tanulót is. Ez tehát a tisztán józan megközelítés, az értelmi oldal. Amúgy meg Ship Willken! Életem leggázabb shipneve, nem vagyok formában, nézzétek el nekem.

Tehát adott egy elég kényes szituáció, ebből adódóan pedig dráma, dráma és dráma. Amolyan Ezra és Aria féle állandó huza-vona, amelyben egyik percben még randiznak, a következőben egymásba botlanak a tanteremben, aztán titokban találkoznak egyikük lakásán, a végén pedig egyetértenek – vagy inkább nem értenek egyet – abban, hogy ezt így nem folytathatják. Meg persze ennek a különféle variációi. Mindenesetre az emberek nehéz helyzetekben ismerszenek meg igazán, az efféle szituációkban adott reakcióik mesélnek róluk a legtöbbet, és ez főszereplőinkkel sem volt másként. Will hozta az aggódó, felelősségteljes felnőtt figurát, ami éppen annyira szerethető, mint kiborító, de Lake… vele egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az idő 99 százalékában. Nagyon elkényelmesedtem Colleen többi regénye alatt, így nem voltam kellően edzett ehhez a kis hisztigéphez. Értem én, szar élete van. Minden oka megvan szomorúnak, kétségbeesettnek lenni, kilátástalannak érezni magát… de ő nemes egyszerűséggel csak hisztizett. Nem volt hajlandó szembenézni a felmerülő problémákkal, megállás nélkül önmagát sajnálta a másokra való akár minimális tekintet nélkül. Emberi. Marha emberi viselkedés. De nekem sok, és felettébb bosszantó is, bosszantó a családi életében – mégis mi az, hogy nagyjából úgy tesz, mintha az anyja hibája lenne, hogy beteg lett? –, bosszantó romantikus vonalon… mert Lake egész egyszerűen túl gyerek még mindehhez. Legfőként pedig túl gyerek egy NA könyv főszereplőjének.

Erről tehát ennyit, de mivel Colleenról beszélünk, ő pedig nem szereti a dolgokat letudni egy szerelmi szállal, így valamennyien megkapják a maguk tragédiáját, amelynek hordozhatják a sebeit: mind Will, aki szülei halála után egyedül neveli az öccsét, mind Layken, aki apja után az édesanyját is elveszíti, mind Julia, aki meg kell küzdjön a betegségével, mind a kiskölykök, és többségében a további mellékszereplők is. Mit is mondtam? Colleen szereti kínozni a karaktereit.

S miután kaptunk valamit romantikus és tragikus fronton is, azt hiszem elérkeztünk a kötet – de azt hiszem a teljes trilógia – legegyedibb pontjához. Az írónő valamennyi regényébe igyekszik csempészni valami effélét: az Egy nap talánhoz zene készült, a Vallomáshoz festmények, a Velünk véget érben a saját története is megszólal… a Szívcsapás pedig ezúttal szabad versekkel egészül ki. Fun fact, van a dologban némi angolos szójáték, ha megfigyeljük a címet – Slammed – és a témául szolgáló slam-poetryt. Ezt csak úgy zárójelben. Bár lehet annyira egyértelmű, hogy megemlítenem is nevetséges. Mindegy.

Alapjáraton nem lelkesedek kimondottan a szabad versekért, de egy-két hónapja szépen, fokozatosan nyitni kezdtünk egymás felé a műfajjal: először egy versenyen elhangzott vers nyert meg magának, a későbbiekben Tisza Kata efféle művészete, egy ideje pedig magam is átpártoltam a szabadvers-frontra, így ez a szál kellemes csalódásként ért végül. Egyszerre tette a könyvet egyedibbé, s segített megszólalni a karaktereknek, segített olyan érzéseket jeleníteni meg, amelyek amúgy kimondatlanok maradtak volna részükről.

Mindent összevetve enyhe csalódással ugyanakkor egy CoHo-féle könyvélménnyel gazdagabban csuktam be a könyvet, tudatában a tökéletlenségének, ugyanakkor megtanulva élvezni és megtapasztalni az értékeit is. Jó szívvel ajánlom azoknak, akik még nem olvastak az írónőtől: úgy hiszem ezt vagy a legelső, vagy a legerősebb könyvével érdemes elkezdeni, s amennyiben ez utóbbi megoldást választjátok, úgy elkerülitek a csalódást, mert az út innen már csak fölfele visz. Ajánlom azoknak is, akik szeretik Colleent… nekik jó tapasztalat lesz, s egy egészen új színfolt a munkásságában. Ajánlom a romantika kedvelőinek, a „tiltott szerelem” sztorik lelkes híveinek, akik nem félnek a komolyabb hangtól, ugyanakkor vágynak némi nevetésre is a sok bánat közepette. Röviden? Megér egy próbát.

Kedvenc karakterek:

Bár olykor őt is megcsapkodtam volna az Ezra Fitzes döntésképtelen és maximálisan következetlen kirohanásai miatt, Will már az első fejezetekben belopta magát a szívembe – amivel szerintem nem is vagyok egyedül. Nézzünk szembe vele, Will az a pasi, aki ha élne, a nők sorban állnának a háza előtt és „Will, légy a gyermekeim apja” táblákkal a méhüket ajánlgatnák neki. Ki tudja, talán még én is. Bár különösebb negatív érzelmeket szerintem senki nem váltott ki belőlem, rajta kívül csak egy karakter van, akit kimondottan kedvencként emlegethetek, ő pedig Julia Cohen, Lake és Kel anyja. Eleinte haragudtam rá kicsit, de szép lassan többet kaptunk a történet során belőle is, mire pedig teljesen kibontakozott előttünk az élete, rájöttem, hogy példaértékű és rendkívül bölcs karakter. Remélem egyszer a lánya is felér majd hozzá.

Kedvenc részek:

Mivel enyhén szólva odáig voltam Will és Lake párosáért, az első randijukat mélyen a szívembe zártam – és ahogy a történet előrehaladtával megértettem, hogy mekkora akadályok választják el őket egymástól, úgy értékelődött fel egyre inkább a szememben az az utolsó, békés este. Nagyon szerettem emellett Eddie tizennyolcadik születésnapját – rettentő idealizált és álomszerű volt számomra, mégis meg tudott hatni –, és Julia levelét, amit Laykennek írt a halála utáni karácsonyra. Életre szóló tanácsokkal látta el a lányát, a gyermekei iránti gondoskodása pedig még a halála után sem hagyott alább. Csodálatos karaktert ismerhettem meg benne. Ezen a ponton megjegyzem, hogy Colleen kiváló anyafigurákat tud ám ábrázolni – és szokott is. Le a kalappal!

Kedvenc idézetek:

„Most eltaszítja magától az életet,

az elfojtott, titkolt érzéseket,

szomorú, és mégis üdvözül,

nem tudjuk, mi zajlik legbelül

azon a néhány utolsó napon,

ami hátravan, míg meg nem halunk. /The Avett Brothers: Die, die die/”

***

„Végignézek a házakon. Mindegyik olyan egyforma! Próbálom elképzelni milyenek lehetnek belülről, és milyenek lehetnek a bennük lakó családok. Vajon nekik is vannak titkaik? Ők is szoktak szerelmesek lenni és szakítani? Vajon boldogok? Szomorúak? Félnek? Szegények? Magányosak? Értékelik, amijük van? Vajon Gus és Erica felfogják, milyen szerencsések, hogy egészségesek? Scottot vajon boldoggá teszi a sok pénz, amit a házkiadással keres? Mert a világon minden bizonytalan. Semmi sem tart örökké. Egyetlen dolog van, ami mindannyiunkban közös, és az a halál.”

***

„Valaki megkérdezte, nem nehéz-e újraélniük a történteket, amikor előadják őket. Erre azt felelték: attól, hogy az ember jó esetben túllép a múltbéli dolgokon – az adott személyen, eseményen, vagy akár időszakaszon – még nem biztos, hogy valaki a közönség soraiban nem éppen ugyanazon megy keresztül. Lehet, hogy te már túl vagy azon, hogy tavaly összetörték a szíved, de egy fickó az első sorban talán éppen most van ebben a helyzetben. És amit most érzel, az talán öt év múlva ugyanígy megérint majd valakit. Hát ezért írunk verseket.”

***

„Annyit gondolkodsz, hogy közben teljesen megfeledkezel arról, amit a szíved diktál. Egyensúlyt kell tartani a kettő között. Ha engeditek, hogy a körülmények felemésszenek benneteket, elveszítitek az esélyt arra, hogy valaha is boldogok legyetek.”

Borító: 5/2

Colleen Hoover a nem csupán a könyveiről, de azok lenyűgöző borítóiról is méltán híres lehetne, mégis, számomra ennek a sorozatnak a borítói jóval gyengébbnek tűnnek a többinél – vagy egyszerűen csak kívül esnek az én ízlésemnek a határain. Nem mondanám őket csúnyának… viszont számomra túl harsányak, a színek túltelítettek, a fények és a kontrasztok sem éppen kedvezők. Szívesebben látnám a polcomon az egyik külföldi, fekete és letisztult kiadásban.

Pontozás: 5/4*

Sokszor hiszi azt az ember, hogy a romantikus könyvek piacán már jöhet vele szembe semmi új… Colleen Hoover neve azonban valamiféle hívó szó, ami szerintem bárkinek visszaadhatná a new adult műfajba vetett hitét. Az írónő úgy váltogatja az arcait, mint ahogy mi, közönséges földi halandók levegőt eszünk, ezáltal minden könyvében más oldaláról ismerhetjük meg: ezúttal például úgy, mint kezdő írót. Hogy bazinagy klisével éljek, a Szívcsapás még csupán csiszolatlan gyémánt az írónő ékkőként csillogó későbbi művei között: még nem egészen kiforrott, koránt sem tökéletes, de a hibái alatt ott fénylik a valódi értéke, amivé Colleen páratlan tehetsége és fantáziája emeli. Tartalmat teremtett: mélyet, elgondolkodtatót, szívfacsarót, ugyanakkor a fájdalommal töltött percek köré a tőle megszokott finom humorával, és szenvedélyes szerelemmel szőtt hálót. Néha megtalálta az egyensúlyt, olykor a földön koppant ebben a végtelen család és szerelem, humor és komolyság közti kötéltáncban. De mindig felállt, ment tovább, és valamennyi alkalommal mutatott valami lenyűgözőt,valami újszerűt, ami minden ballépését elfeledtette. Kíváncsi vagyok, innen hova fejlődünk a következő részekben. :)

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!