Társfüggés és Katherine-fétis | John Green - Katherine a köbön

„A randizás végül is csak egyféle módon végződhet: gyászosan. Ha belegondol az ember, és Colin ezt gyakran tette, az összes romantikus kapcsolat (1) szakítással, (2) válással vagy (3) halállal végződik.”

Eredeti cím: An Abundance of Katherines

Oldalszám: 248

Megjelenés: 2011

Kiadó: Gabo

Ár: 2990 –

Tizedik ​Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek.

Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.

K-19 összetörte a szívét.

Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.

Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.

Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.

John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem.

Először is, szögezzük le, hogy a koncepció, amire az egész könyv épül, egyszerűen beteges. Főszereplőnk ezúttal nem fizikai, sokkal inkább komoly mentális problémával és egyben Katherine-fétissel küzd. De valamiért ez is jó. Hogy miért, és egyáltalán hogyan, ha írtam, hogy Colin egyszerűen elmeroggyant, azt majd meglátjátok – vagy szerezzétek meg a könyvet és olvassátok el ti is.

Kicsit belevágtam a dolog közepébe, de azért sziasztok, mint arra már rájöhettetek, aki nem az szégyellje el magát, nem volt elég figyelmes ma egy könyvkritikával készültem; John Green egyik regényével, ami – erre sem volt nehéz következtetni – nem más, mint a Katherine a köbön.

A könyv középpontjában Colin áll, pontosan tizenkilenc Katherine nevű ex-szel a háta mögött. És én minden egyes Katherine-t csak vámpírként tudtam vizualizálni, de ez ilyen Vámpírnaplók utóhatás, értitek. Miután tizenkilencedik Katherine nevű lány tette lapátra, megkezdődik a történet, a teljesen szétzuhant, az utcán meztelenül futkorászó fizikusokról elmélkedő, összetört Colinnal. Igen, én is ismerem Arkhimédész felfedezésének történetét. Mintha csak egy jó lányregényben lennénk. És aztán pont ahhoz méltóan megjelenik a legjobb barátnő, izé… barát, hogy felrántsa a padlóról, és elvigye kicsit utazgatni, mert valahogy el kell terelnie a gondolatait. Nos, ha ez nem is sikerül, hát más igen – az a négy éves kora óta várt Heuráka-pillanat – úgy, ahogy.

Szóval, amíg a képzeletbeli programtervben, az országban való utazgatás helyett inkább egy Gutshot nevű kisvárosban maradnak, addig Colint elkapja az a bizonyos heuréka-pillanat, és onnantól teljes erőbedobással dolgozik az elméletén, amellyel meg lehet határozni egy kapcsolat elején, hogy majd ki lesz a Kirúgó, a Kirúgott és meddig fog tartani a szerelmük. Persze a zsenialitás felé tartó utat hullámvölgyek tarkítják, olykor teljesen lázba jön, és még olvasni is elfelejt a nagy igyekezetben, legközelebb el akarja égetni az egészet, majd Lindsey nevű házigazdájának segítségével halad tovább. Ez adja a történet fő vonalát, mely közben apró részletekben megismerhetjük Colin mind a tizenkilenc Katherine-hez fűződő történetét.

Mindez jó stílusban, szórakoztatóan van megírva – John Green most sem okozott csalódást. Ha a következő tőle olvasott könyvet is legalább így megszeretem, felveszem hivatalosan is  kedvenc íróim közé – a nem paranormális kategóriában szerintem elképesztő jó utat tapos, a történetei egyáltalán nem sablonosak, minden könyvben és szereplőben van valami, ami egyedülállóvá teszi. Ömlengtem egy sort most is, remek.

Colin, Hasszán és Lindsey

A szereplők közül Hasszánon a legtöbbször szakadtam a nevetéstől, elképesztő figura volt, és bár Colintól elég sokszor falba tudtam volna verni a fejem, túléltem a könyv végét, ami azt jelenti, hogy csak súrolta az elviselhetetlenség határait, de nem lépte át. Lindsey pedig mindenképpen egy kis üdeséget adott lánynevek terén, segített kizökkenni a Katherine-sorozatból. 

Kedvenc részeim, idézeteim:

"Colin mindig előnyben részesítette a kádfürdőt; életfilozófiája szerint az ember ne csináljon semmi olyasmit állva, ami fekve is könnyedén elvégezhető."

"Colin számtalanszor elmagyarázta Hasszánnak, hogy határozott különbség van a tehetséges és zsenialitás között. A tehetségesek gyorsan meg tudják tanulni, amit mások már kitaláltak; a zsenik pedig felfedezik, amire előttük senki sem gondolt. A tehetségesek tanulnak, a zsenik cselekszenek. A tehetséges gyerekek többségéből nem lesz zseniális felnőtt."

"Ha belegondol az ember, és Colin ezt gyakran tette, az összes romantikus kapcsolat (1) szakítással, (2) válással, vagy (3) halállal végződik."

"Kicseszett Kirúgó vagy!"

"- Rendben, akkor vigyázz magadra - mondta, ahogy az ember egy skizofrén hajléktalannak mondja, ha ad neki egy dollárt.

- Te is, Katherine Mutsenberger."

"Csak finoman. Nincs káromkodás. Figyelj, Sátán disznaja. Mi rendesen vagyunk. Nem akarunk lelőni. A fegyvert csak dísznek hoztuk, haver

- Állj föl, akkor tudni fogja, hogy magasabbak vagyunk nála - mondta Colin.

- Ezt is abban a  könyvben olvastad? - kérdezte Hasszán, és felállt.

- Nem, ezt a grizzly medvékről szóló könyvben olvastam.

- Mindjárt halálra tapos egy kicseszett vaddisznó, és nincs jobb ötleted annál, hogy csináljunk úgy, mintha grizzly medve volna?"

" Ha folyamatosan egy irányba tartunk - mondta Colin -, előbb-utóbb elérjük a civilizációt.

Közben Hasszán a következő dalt énekelte: Itt nyomon vagyunk / A könnyek nyomán / Mindenem fáj / Itt ér a halál."

Értékelés: 5/4 a matekért már csak nem vonok le pontot… biztos csak szimplán hülye vagyok, ennyi.