"Amint azt mindenki tudja, a hírnév, főleg a hirtelen jött hírnév sekély, üres és veszélyes dolog, sötét, csábító ereje nem helyettesítheti sem az igaz szerelmet, sem a valódi barátságot. Másrészt, ha az ember iszonyatosan félénk, elkeseredetten vágyik arra, hogy több önbizalma legyen - egy olyan valaki, aki gyerekkora nagy részét azzal töltötte, hogy minél inkább láthatatlanná váljon [...]."
Oldalszám: 392
Megjelenés: 2020
Kiadó: Könyvmolyképző
Ár: 3999 -
Az első és egyetlen önéletrajzi könyvében a zenei ikon, Elton John felfedi az igazságot kivételes életéről, kezdve a Rocketmanben bemutatott hullámvasútszerű életétől egészen a legendává válásáig.
A Reginald Dwightnak keresztelt félénk, Buddy Holly szemüveges fiú London külvárosában, Pinnerben nőtt fel, és arról álmodozott, hogy popsztár lesz belőle. Huszonhárom éves korára túl volt az első amerikai koncertjén, ahol a meghökkent közönség előtt élénksárga overálban, csillagos pólóban, csizmában és szárnyakkal jelent meg a színpadon. Elton John megérkezett, és a zene világa már sosem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
Élete csurig volt drámával kezdve a korai visszautasításoktól a dalszerző-társával, Bernie Taupinnal, a féktelen, slágerlista-első szupersztár léten át addig, amikor megpróbálta belefojtani magát a Los Angeles-i medencéjébe, vagy amikor Diana hercegnővel és Erzsébet királynővel táncolt diszkózenére; barátsága John Lennonnal, Freddie Mercuryval és George Michaellel, az AIDS Alapítvány létrehozása, a Broadway-sikerek az Aidával, az Oroszlánkirállyal és a Billy Elliot musicallel. Elton egész idő alatt kábítószer-függőségben szenvedett, ami több mint egy évtizeden át sakkban tartotta.
A könyvben Elton megindítóan mesél a józanodásról, és hogy hogyan változtatta meg az életét, hogyan találta meg a szerelmet David Furnish mellett, és hogyan vált apává.
Elton John tagadhatatlanul ott van valamennyiünk életében - ha máshogy nem is, a rituálisan ezredjére is újranézett Oroszlánkirály ikonikus zenéjében biztosan (és ha most nem érzitek a szív szavát hogy velem tartsatok mesét nézni, akkor sicc innen, ez egy maximálisan Oroszlánkirály-barát övezet!). Engem pedig, bevallom, hogy a Can You Feel the Love Tonight-ot leszámítva is kifejezetten nagy szerelem fűz ennek az embernek a munkásságához - igazából minimum Queen-i magasságokba helyezhető el az, hogy mennyire egyedülálló tehetségnek tartom. Noha nem vagyok nagy életrajz-olvasó általában, természetesen megvannak azok a húzónevek, amelyek megtörik a jeget: ennek megfelelően onnantól fogva hogy először hallottam Elton önéletrajzáról még a külföldi megjelenés előtt, én már vissza is számoltam a perceket, tippelgettem melyik kiadónk karolja fel, imádkoztam, hogy siessenek annyira, amennyire és sietve várok rájuk. Ami alább jön, az már ennek az eredménye.
Még ha csak nagy általánosságban nézzük is, egy életrajz számos aspektusból kínálhat érdekességeket, s ennek megfelelően Elton könyvében is finom aránnyal keveredett egymással minden, amiért szívesen veszek kézbe hasonló olvasmányt. Alább ezeket szeretném egyesével bontva, sorban végigvenni - igazán csak néhány szóval (... az én léptékemmel néhánnyal), egyrészt mert hiszek benne, hogy konkrétan valakinek az életét nem tehetjük értékelés tárgyává, másrészt mert azt is biztosra veszem, hogy senki sem mesélhetne jobban Elton John életéről, mint maga Elton John , úgyhogy minden mellett amit írtam eddig és írok még alább, szeretnék buzdítani mindenkit arra, hogy maga is vágjon neki ennek az élménynek!
Azt hiszem az én generációmnak (egy részünknek legalábbis bizonyára) van valami szinte mitikusan megragadó a '60, '70, '80-as években - már persze nem magyarországi viszonylatban, ahogy nem is a közéletet tekintve. Arra a szinte megszállottsága alá vonó atmoszférára gondolok, amit a zenei élet felfrissülésének köszönhetünk.
A könnyedség kedvéért pedig ez lenne az első dolog, amit szeretnék kiemelni a könyvvel kapcsolatban: azt a bámulatos érzékletességet, amivel lefesti elénk a múlt század második felét. Szinte egyfajta idegenvezetést tart az olvasónak azzal, ahogyan feleleveníti a helyszíneket, a kor nagy neveit, a folyamatot, amiben a világ picit mást irányt vett mint korábban, és amiben együtt élt egymással a korábbi generációk minden szigora és az új generáció lázadása a konvenciók ellen. És ha valakinek az élete tökéletes ennek a szemléltetésére, hát az bizonyára Elton John. Kisgyerekkorától véve mutatja be a folyamatot, mely során a kor merevségének páncélja alá egy újfajta szellemiség kezdett szivárogni, majd a robbanást, amellyel a rock n roll betört a mindennapokba - s később annak fénykorát is, amely szerintem valóban kicsúcsosodik azokban a személyekben és együttesekben, melyek elsőnek eszünkbe jutnak erre a korszakra gondolva és akiket Elton is gyakran emleget a könyv során. Rod Stewart. Queen. George Michael. Beatles. Bob Dylan. És persze maga Elton John... Meglehet a felsoroltak nem mind a rock műfajához kötődnek a legszorosabban, de bizonyosan meghatározói voltak a korabeli zenei világnak, s emiatt ami különösen megörvendeztetett olvasás közben, az az volt, ahogy a szerző valamennyiüket bemutatta - de nem egészen úgy, ahogy eddig ismertük őket... valahogy sokkal személyesebben, ami talán nem is nehéz annyira, mikor rendszeresen bonyolítasz le telefonhívásokat Rod Stewarttal, és bulizol együtt egy-egy beatle-lel. Oh gyerekek, annyi de annyi kedvenc aspektust ki tudnék emelni a kötetből, de a kedvenc kis anekdotáim egyértelműen Elton kapcsolati hálójából származnak, legyen szó akár zenészekkel kötött barátságairól - a John Lennonnal és Rod Stewarttal való kapcsolata különösen megfogott (amint annak ékes példáiból láthattok majd egyet s mást az idézetek közt) - akár (egy egészen másik végletként) az anyakirálynővel való találkozásairól. Jót derültem, mikor Elton anélkül hívta el a nagymamáját teázni, hogy szólt volna neki, hogy a királynő is jelen lesz - szép leteremtést kapott, amiért ilyen helyzetbe hozta a nagymamát, de istenem, ahogy láttam a lelki szemeim előtt a jelenetet, amint betoppan Ivy Sewell gumicsizmában és kertésznadrágban, miközben a királynő minden bizonnyal azzal a fura kisujjtartással szürcsöli a délutáni teát... annyira wholesome. Ez egy külön szeretetpontot érdemlő jelenet, de a nagymama ettől függetlenül is felettébb kedvelhető, különösen ha az Elton koránt sem felhőtlen családi életében betöltött helyét tekintjük, de erre az egész témára inkább a poszt végén szeretnék kitérni.
A zenénél maradva, de átevezve némileg - Elton szempontjából - személyesebb vizekre, ami nyilvánvaló erőssége mindenféle zenei életrajzi irománynak, az magának az előadó saját munkájával szembeni attitűdjeinek megismerése. Még mindig tisztán érzem annak a sokknak az utóhatását, ami akkor ért, mikor a Bohém rapszódia olvasása közben szembesültem vele, hogy a Queen igazából szarnak tartotta a Jazz c. lemezüket (amúgy a Jazz az egyik kedvenc albumom tőlük, ezért fokozottan nagy a fájdalom).... és mennyi hasonló meglepetés éri az embert Elton könyvét böngészve is! Nem tudom ki hogyan viszonyul ehhez, de nekem segít egészen új szemmel nézni számokat az, ha megismerem a hátterüket, a dalszerző és zeneszerző viszonyulását hozzá, a körülményeket, amelyekben keletkezett, és ebből a kötet során nem keveset kaptam - voltak kedvenc számaim, melyeket jobban meg tudtam így ismerni, de szép kis listát írtam magamnak Elton különböző időszakban írt, más-más eseményekhez kötődő zenéiből is, melyeket ígérem, ha addig élek is, végighallgatok. Oh, és hadd emlékeztessek emellett mindenkit, hogy ha legközelebb a Don't Let the Sun Go Down on Me-t hallgatja, gondoljon arra, hogy az előadója olyan szinten értékelhetetlennek találta, hogy megesküdött rá, nem is engedi kiadatni. Napi Elton Johnos fun fact.
Elérek lassan a végére: természetesen közel 400 oldal - s még inkább 73 év - sokkal több mesélnivalót rejt magában, mint amit nekem egyetlen bejegyzésen belül időm, felületem és kapacitásom, s nektek szintén időtök valamint türelmetek engedne. Elton John rendkívül sok oldalát mutatta meg a leírtakban, láttuk őt félénk kisfiúból egy rettentően sérült felnőtté nőni, megismerhettük kapcsolatait, az igazi John Reid történetet, láthattuk szerelembe esni és apává válni, elmélyülhettünk a zenei tehetségében, de megismerhettük egészen új oldalról, a Watford futballklub elhivatott elnökeként is. Számos érdekesség vár még rátok hogy feltérképezzétek, úgyhogy annyi jótanácsot adnék, hogy akit érdekelt eléggé ez az ember ahhoz, hogy örömét lelje az életrajzi filmjében, az nyugodt szívvel vegye kézbe az önéletrajzát is, csalódni nem fog: szuper, szórakoztató stílust, teljes őszinteséget, és olvasással ébren töltött éjszakákat fog kapni általa.
Kiemelt idézetek
"Mindig ugyanaz a típus volt. Szőke, kék szemű, jóképű és nálam fiatalabb, így megfojthattam az afféle apai szeretetemmel - azzal a fajta szerelemmel, ami, gondolom, gyerekkoromban kimaradt az életemből. Nem is annyira felszedtem, mint inkább túszul ejtettem őket."
***
"Frontember akartam lenni, de beszorultam a zongora mögé. Nem tudtam körbejárkálni, mint Mick Jagger, vagy szétverni a hangszeremet, ahogy Jimi Hendrix vagy Pete Townshend tette: egy későbbi, keserű élmény megtanított rá, hogy ha az ember elragadtatja magát, és megpróbálja összezúzni a zongoráját úgy, hogy lelöki a színpadról, nem a rock törvénytelen isteneként fog festeni, inkább úgy, mint egy költöztető, akinek rossz napja van."
***
" "Mit szólnak majd a szomszédok?" [...] Egyszerűen ez volt abban az időben a gondolkodásmód: hogy a boldogság valamiféleképp kevésbé fontos, mint hogy megőrizzük a rólunk alkotott jó képet."
***
"Elmentem vásárolni, bár rá kellett jönnöm, hogy talán kimerítettem a terápiás shopping lehetőségeit, mikor vettem magamnak egy kakukkos órát, csak a kakukk helyett egy jókora, fából készült pénisz bukkant elő minden órában. Odaadtam John Lennonnak, amikor meglátogattam. Úgy gondoltam, ez a megfelelő ajándék egy embernek, akinek mindene megvan."
***
"Ettől függetlenül megjegyeztem magamnak, hogy kesőbb hívjam fel Rodot, csak hogy biztos tudjon a dologról. „Helló, Phyllis, láttad mi volt ma reggel a tévében? Ez az új, Sex Pistold nevű banda szerepelt benne, és nem fogod elhinni, de azt mondták, hogy egy semmirekellő, öreg balfasz vagy. Pontosan ezekkel a szavakkal: Rod Stewart egy semmirekellő, öreg balfasz. Hát nem rettenetes? Még csak harminckettő vagy. Milyen szörnyű lehet ez neked!”
Blogturné és nyereményjáték
Sir Elton Hercules John rendkívül sokoldalú tehetség, korának egyik legmagasabbra törő csillaga, akinek a nevét megkerülni nemhogy nem lehetséges, állítani merjük, hogy egyenesen nem szabad. Mindenki fejében él egy kép erről a hihetetlen emberről: a vicces szemüvegeiről, a parádés fellépőruháiról, a drogügyeiről, az olyan hatalmas volumenű slágereiről, mint a Rocket Man, a Your Song vagy az I'm Still Standing, de a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából most lehetőségünk nyílik kibővíteni tudásunkat és róla alkotott képünket: Elton John nemrég megjelent önéletrajzi regénye olykor szívszorító, máskor mulattató, de kivétel nélkül őszinte, köntörfalazástól mentes módon nyújt betekintést az előadó életének minden aspektusába. Turnénk során három bloggerünk is górcső alá veszi a kötetet, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok, esetleg vágytok egy kis kedvcsinálóra, tartsatok velünk, s akár még a könyv egy példányával is gazdagabbak lehettek!
Ez alkalommal Elton John számok állnak majd a játékunk középpontjában: minden állomáson egy-egy dalszövegrészletet olvashattok majd, a feladatotok pedig csupán annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe annak a dalnak a címét, melyből az idézett néhány sor tartozik. Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell az értesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!
"The one where the players are acting surprised
Saying love's just a four letter word
Between forcing smiles, with the knives in their eyes
Well their actions become so absurd"
Állomáslista
Blogturné Klub
02.16. Never Let Me Go
02.18. A Szofisztikált Macska
02. 20. Flora the Sweaterist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése