Music Projekt 2017 | Egy dal, ami... TAG

Heey! Ahogy az elmúlt hetekben próbáltam bogarászni kicsit a netes meg molyos könyvjelzőim reménytelen labirintusában, rátaláltam az Írásaim tárháza blog egyik májusi posztjára, amit drága Hikari írt Ashley kérdései alapján. Miután áldásos beleegyezést kaptam, hogy lopjam az ötletüket – ezer hála, Ash ♥ –, meghoztam a válaszaimat, mint újabb zenei témájú posztot a projekthét keretében – és egyúttal egy olyat, amiben végre nem a velejéig gonosz univerzumra meg a lejátszási listámra hárítom a feladatokat. Ezúttal kicsit próbáltam nem állítom, hogy mindig sikerült is komolyabbra venni a figurát, így talán a végére többet is megtudhattok rólam, minthogy Billy Joel szerint fiatalon fogok meghalni, a ruhaujjam kínosan sokszor felakad a kilincseken, és nem titkoltan Alkonyat-rajongó vagyok. Let’s see!

Egy dal / zene ami a gyerekkorodra emlékeztet

Más gyerekek az Alma Együttesen nőttek fel, én meg a legélénkebben arra emlékszem, ahogy totális beleéléssel Crystal dalokat énekeltem, aztán lecsaptam nővéremre vagy anyukámra, hogy írják le a szövegüket, mert kis hülye voltam, és nem fogtam fel, hiába volt magyarul. Mindig olyan értelmes voltam, mint most.

Egy dal / zene ami az exedre emlékeztet

Nos, enyhén problémás már maga a kérdés is, mivel esetemben exről nem beszélhetünk, maximum egy olyan tökfejről, akit egyszer volt, hol nem volt jobban kedveltem, mint akartam, meg kellett volna – ehhez viszont kész lejátszási listára elegendő számom van… de mivel a sráccal való barátságom meg a vége azért meghatározó volt az elmúlt pár évemben, biztosan kerül még majd elő a továbbiakban szám erről a listáról, most külön nem szedném össze a rajta szereplő millió meg egy dalt.

Egy dal / zene, amiről a szüleid jutnak eszedbe

Mikor régebben utaztunk valahová sokat hallgattunk Vonda Shepard és Charlie CD-ket, így nálam ezek kapcsolódnak anyukámhoz leginkább. Arról nem is beszélve, hogy ezek is alakítgattak itt-ott a mára már elég összetett zenei ízlésemen, így természetesen mindkét előadótól található egy rövidebb lejátszási lista a telefonomon, elvégre Charlie az egyik kedvenc hazai előadóm lett, Vonda zenéjét pedig az Ally McBeal még közelebb hozta hozzám, egyszerűen imádom. Apropó, a fenti sorozatot szintén anyukámnak köszönhetően kezdtem el nézni először… aztán így huszadjára már magamtól. De egyszerűen megunhatatlan.

Dal, ami megnyugtat

Nem hinném, hogy van kifejezetten ilyen szám, ha ideges vagyok, akkor többnyire inkább olyan zenét keresek, ami elősegíti hogy méginkább belelovalljam magam a problémába és tovább növeljem a feszültségem – lásd, Twist, a Korntól, ehhez inkább nem is fűzök hozzá mást –, de ha van zene, ami mégis képes kicsit lecsillapítani, akkor az csakis a Green Day, tőlük viszont közel bármi. Van valami Billie Joe Armstrong hangjában, ami csodás módon nyugtatólag hat az idegrendszeremre, elönt tőle a melegség.

Egy dal, ami a fejedben ragad, akárhányszor hallod

Örök kérdés marad számomra, hogy miért a földkerekség egyik legnevetségesebb számától van dallamtapadásom életem nagy részében… s az is örök kérdés marad, hogy mitől jut folyton eszembe, mikor nem is hallgatom? Ez a csodaszám pediiiig… az Eszterlövészektől a Nokedli. Mindenre esküszöm nektek, hogy nincs rajta a telefonomon… Komolyan.

Egy dal ami egy jó barátodra emlékeztet

Általában a barátaimhoz nem konkrét számokat, inkább együtteseket, előadókat tudok kötni, de azért a One Direction Little Things c. dalának hallgatása közben mindig eszembe jut drága Barbim, akit már hallottam ezt a számot énekelni is ♥.

Egy dal, ami tavaly nyárra emlékeztet

Nem tudom, milyen elfajzott eszem van nekem, de elsőre Justin Bieber Love Yourself c. száma ugrott be… tudom, több, mint meglepő, de tavaly nyáron (mármint nem ezen a mostanin, hanem még az előzőn… értitek) rendszerint erre a dalra csináltam haspréseket, és még szerettem is… jó, ég… ÉN KOMOLYAN SZERETEK EGY JUSTIN BIEBER SZÁMOT!

Egy dal, ami az első szerelmedre emlékeztet

Nehéz döntés, tekintve, hogy még a kérdést sem igazán tudom hogyan fogni fel. Sokáig hittem, hogy a második pontban említett srác volt az első „szerelmem”, azonban ahogy telik az idő, úgy jövök rá, hogy valószínűleg amit én valami komolyabbnak gondoltam, igazából csak beteges ragaszkodás volt a valaha volt legjobb barátomhoz. Mindazonáltal, hiába oldódott így meg a probléma egyik fele, azért valami továbbra is okoz némi gondot. Szerelem. Szerelem… Annyit muszáj tisztáznunk, hogy ez a szó nonsense, utálom, nem használom és… brr. Szóval neeem. Hatalmas nem. Nálam ez már eléggé a nyáladzás kategóriáját verdesi, és rettenet távol áll tőlem, ahogy az is, hogy közös számom legyen valakivel… de megsúgom, azért mégis van. Csak úgy, nekem, eddig nagy titokban, és igazán nem kerestem tudatosan, egyszer csak fejbevágott – oszt’ azóta sem hallgattam meg úgy egyszer sem. Nem regélném el az egész unalmas sztorit, a lényeg, hogy egyszer csak megtalált magának az ABBA The Name Of The Game c. dalának Mamma Miás feldolgozása, én pedig éppen olyan állapotban voltam, hogy túlságosan odafigyeltem a szövegére. És… á, az egész most olyan nyálas, hogy rosszul vagyok magamtól… Komolyan, mindjárt hányok. Valaki vágjon fejbe valamivel, hogy észhez térjek de gyorsan.

Egy dal, ami reményt ad

Nehéz kérdés… általában nem értékelem reményadó-faktor szerint a hallgatott zenéimet, de most komolyan, állítom, hogy sosem közelítettem rájuk ilyen szempontból… aztán most gondolkoztam néha megpróbálkozom vele és bevillant előttem a Girl a Destiny’s Childtól. Kifejez valami olyan női összetartást számomra, ami tényleg reménnyel tölt el, az érzéssel, hogy mindig van kikre számítanom. Az elmúlt hetekben pedig kész indulóként hallgattam újra és újra.

„Girl, I can tell you've been crying

And you needing somebody to talk to”

Kedvenc bandád / előadód egyik száma

Please. Melyiké? Melyik? Csak egy? Na ne vicceljünk. Kedvenc előadóim száma is az izmosabb kétjegyűek súlycsoportjába tartozik, de dalok közül sem mondanám egyszerűnek, hogy kiválasszak egyet… olyan lenne, mint valamiféle árulás. És sok minden vagyok, sok rossz, rossz tulajdonság, de áruló éppen nem… nem, nem tehetek ilyet a kedvenc számaimmal. A gondolat is fáj.

Egy zene a kedvenc filmedből / sorozatodból

Huh… ilyenből jó sok van, tekintve, hogy a kedvenc zenéim jelentős hányadát úgy ismertem meg, mint egy film vagy sorozat betétdalát. A legek egyike Lily Allentől a Fuck You – mellesleg megjegyzem, ez a legideálisabb csengőhang introvertált s egyben fokozottan telefonálni utáló embereknek, true story –, meg persze a High Hopes a Kodaline-tól, mindkettő az Ahol a szivárvány véget érből. Mert akárhány jó és filmművészeti szempontból jelentősebb filmet nézetnek meg velem, nekem már csak ilyen végtelen egyszerű lelkem van lol, amúgy nem, hogy ez a kedvencem már évek óta.

A dal, amit utoljára hallgattál

Passz. Az biztos, hogy valami Glee-szám, de hogy melyik, arról halvány fogalmam sincs, mivel vagy huszat végighallgattam délelőtt.

Egy dal, ami egy olyan barátra emlékeztet, akivel már nem vagytok jóban:

Egyrészt, ha annyi pénzem lenne, ahány ilyen dalom, akkor már valami kicseszett milliárdos lennék, másrészt igen, megint visszakanyarodhatunk ugyanahhoz az ominózus sztorihoz, amihez ezer meg egy dalt tudnék kötni – rengeteg olyat, amit azóta sem hallgatok inkább –, de talán az elsődleges, ami mindig eszembe jut, az Avril Lavigne My Happy Endingje. Ha nem hallgattam meg milliószor akkoriban, akkor egyszer sem.

Egy dal, ami a szerelmedre emlékeztet

Szerintem mindenki számára egyértelmű lehet, aki régóta követi a blogot, esetleg észrevette az itt-ott elhintett megjegyzéseimet a szám címével és az oldal nevével kapcsolatban, hogy egy kimondott dal jut eszembe az én nagy szerelmemről. És igen, kérdéseket megelőzvén elárulom, hogy a gyerekcipőben járó „karrierem” elhivatott szerelmese vagyok, úgyhogy ez nem egy ilyen romantikázós, lávcsi idézetes pont lesz – sajnálom, ha bárkit lelomboztam, de én itt teljes őszinteségre próbálnék törekedni. Szóval, a szám, amelyet nem tudok úgy elindítani, hogy ne a blogom jusson róla eszembe, az találó módon a Never Let Me Go a Florence + The Machine-tól. Ha valaki még lemaradt volna a sztoriról, épp hatalmas Vámpírnaplók fan voltam 2015-ben, mikor az oldalt indítottam, és mikor címet kerestem, automatikusan kiejtettem minden könvkukckó/sarok/polc/birodalom nevet, mert nem akartam elvegyülni a könyves blogok tömegében… így dalcímet választottam helyette, mégpedig az egyik TVD-s kedvencemét. Ez a mi igaz történetünk ♥

Egy dal, amit szívesen énekelsz

Teljesen azon múlik, hogy éppen mire vagyok ráállva – a legújabb kattanásom a Heal The World Michael Jacksontól, az előadásaimmal pedig már boldogítom pár napja drága padtársam és barátnőm, Esztit. Hiába tagadja, én tudom, hogy imádja, mikor bioszon a fülébe énekelem. xD

Egy dal, ami megríkatott

Nem jellemző rám, hogy sírjak filmeken vagy könyveken… na a zenék viszont képesek könnyeket csalni a szemembe – amit értsetek úgy, hogy tényleg bekönnyezek, ennyi az egész, de egy, egyetlenegy – na jó, jut eszembe, kettő – olyan dal van, amin tényleg szó szerint bőgtem. Az egyik az Evanescence My Immortal c. száma – a körülményeket inkább nem ecsetelném, mindenesetre egy 7th Heavenös fanmade videó aláfestő zenéje volt, az én lelkiállapotomban pedig egyszerűen csak elszakadt a cérna. Pár évvel később csatlakozott a szép rövid „dolgok, amik megsiratják Virágot” listámhoz a High Hopes, a Kodalinetól. Ez szólt az Ahol a szivárvány véget ér előzetese alatt, a kettő együttes hatása pedig… ejj. Gyönyörű a szám, de majd’ minden sora fájdítja a szívem… néhány közülük ott virít az ágyam mellett, miután megfestettem.

„It’s time to let it go, go out and start again. But it’s not that easy”

Egy dal, amitől táncolni támad kedved

Úgy kimondottan táncolni nem szoktam… olykor megesett, hogy az egykori keringő-zenénkre, a Thousand Yearsre (Christina Perri) otthon gyakoroltam a keringőt, sőt, néha még utána is eljátszadoztam így a gondolattal, milyen lett volna az egész, ha a párom nem cseszi el iskolás éveim egy ilyen meghatározó pillanatát de teljesen, de amúgy, ezt leszámítva a tánc nálam nem játszik. Jellemzőbb, hogy beteszek egy Skillet számot – mostanában főleg a Back From The Dead megy nálam – és ugrálok rá, meg akkora bazinagyokat rúgok a levegőbe, amikből visszaesve majdnem kitöröm a bokám true story. Mondjuk… asszem ezt normál idegállapotban nem szoktam. Inkább csak, ha valami/valaki felhúz. Inkább valaki. Valaki. Eh.

Egy dal, amit szeretsz, de ritkán hallgatsz

Elég sok van ebből is, de elsőre Ron Pope – A Drop  The Ocean c. száma jutott eszembe, ami a hatalmas Vámpírnaplók-korszakom legnagyobb sikersztorija a Never Let Me Go-val holtversenyben. Akárhányszor meg tudtam – és meg tudom – hallgatni anélkül, hogy megunnám, de valamiért mégsem nyomom meg elégszer a lejátszást.

Az első dal a zenelejátszód listájában

Mivel jelenleg hozzáadás dátuma szerint állítottam be a dalokat, így szép számmal találhatók Paramore számok a lista elején, az első pedig éppen az All I Wanted, amit drága Dóri mutatott még pár hete, és imádom!

Az utolsó dal a zenelejátszód listájában:

A jelek szerint legrégebb óta Avicii Hey Brother c. száma lapul a lejátszómon, és ha visszaemlékszem, valóban elég sokat hallgattam régen… hogy már miért nem, az rendkívül jó kérdés, én is kíváncsi lennék a válaszra. Pedig mennyire jó már.

A jelenlegi kedvenc dalod

Sosincs csak egy, kizárólagos kedvencem egyszerre, mindig van pár állandó, meg pár „rongyosra hallgatom pár hétig” számom – utóbbi kategóriában pedig jelenleg a Hello tarol, a Glee-s változat természetesen, mert… mert Jessie. Ő elég indok.

Egy dal, amit valaki énekelt neked

Őszintén szólva elég erősen szimpatizáltam azzal az idillel, hogy egy szép napon majd a pasim fog nekem gitározni és énekelni, netalán meg is tanít pár dalra kedvenc hangszeremen, de az élet nem egy kívánságteljesítő gyár… én pedig azért csak elégedett vagyok azzal, amit a gép dobott, köszönöm szépen :D Ugyanis Barbi Boulevard of Broken Dreams előadását azért megéri hallani ;) És meglehet, a körmeim mindig túl hosszúk, az ujjaim túl nagyok, a memóriám pedig eszméletlen lukas marad hozzá, azért a gitárleckéért is hálás vagyok :D

Egy dal, amit ki nem állhatsz

Hm… nálam azt hiszem abban rejlik a helyzet érdekessége, hogy csak olyan dalokat hallgatok, amiket szeretek… mikor pedig elém kerül valami új, akkor is első hallgatásra eldől, hogy tetszik-e, ha nem, akkor nem hallgatom meg többet. Rám nem érvényes a „kikerülhetetlen slágerek” hatása sem – még csak ki sem kell térnem előlük, nem találnak rám többnyire. Így nincsenek igazán olyan dalok, amiket szívemből utálnék – „ha nem hallom, akkor nem zavar” alapon –, kivéve talán egyet jelen pillanatban… ez pedig a Look What You Made Me Do Taylor Swifttől. Ezt a gyűlöletet is leginkább az afelett érzett fájdalom szüli, hogy egykori kedvencem eladta a lelkét egy kicsit több pénzért, amire már amúgy nincs is szüksége. Behódolt a piac elvárásainak – a nép pedig tömegpop-ot akar, úgyhogy beállt a sorba a húszezredik ilyen előadóként. Félreértés ne essen, bár ezt a húzást merőben elítélem, amúgy emberileg még mindig kedvelem az énekesnőt… az újabb zenéi viszont egyre inkább elkeserítenek.

Egy dal, amire egy barátoddal táncoltatok

Nos, talán még nem mondtam, de nem vagyok az a táncoslábú fajta, így nem is nagyon táncolok, maximum a szobámban, tök egyedül és rettentő bénán… így legfeljebb az „inkább ne is beszéljünk róla” jellegű nyolcadikos keringőmet s annak zenéjét hozhatom fel, a Thousand Yearst Christina Perritől. És mielőtt félreértés történne… nem, NEM a legjobb barátommal együtt táncoltam… csupán ő is táncolt xD.

Egy dal, amit egész nap hallgatni tudnál, és nem unnád meg:

Könyörgöm… egy napig bármit tudok hallgatni, a kérdés az, hogy mit tudnék egész életemben ugyanolyan lelkesedéssel és boldogsággal indítani el újra és újra és újra. Gyanítom, hogy semmit.

No tessék… most remélhetőleg mindenki okosabb lett, meg persze zeneileg is kifinomultabb, miután természetesen végighallgatta valamennyi felsorolt zenét… na, de viccen kívül. Miután ontottam a sok baromságot magamról, most végre itt az idő, hogy elköszönjek mára, ti pedig fellélegezve hátradőlhessetek megnézni pár macskás videót a lelki egyensúlyotok érdekében – egészen holnapig, mikor is újabb zenés poszttal jövök. Hogy milyennel, azt egyelőre fedje jótékony homály… már azért is, mert még nekem is ki kéne találnom. Ooopsz. Mindenesetre addig is lessetek be a többi résztvevőhöz, ugyanis dübörög ezerrel a projekthét fináléja, rajtam kívül pedig mindenki keményen dolgozott a héten és dolgozik most is, nem sajnálva a kreativitását. Nagy is az öröm, mikor rájön az ember, hogy mindenki komolyabban veszi nála a feladatát. :DD Na, most már tényleg búcsúzkodok: ezer puszi, ölelés és jó zene egészen holnapig, mikor is visszatérek! Most lehet elkezdeni rettegni. Hai!

#01	Virág	-	Never Let Me Go	►
#02	Annie	-	Lap lap után	►
#03	Réta	-	HaBár, a könyves kocsma	►
#04	Ashley Redwood	-	Fleur de Livre	►
#05	Neverhood	-	Neverhood's Diary	►
#06	K. A. Hikari	-	Írásaim Tárháza	►
#07	Dorka	-	Anya olvas	►
#08	Wandamaci	-	Wandamaci (könyv)birodalma	►
#09	Gothic	-	Goodbye Agony	►
#10	Sára	-	Metaforaszennyezés	►
#11	Csokitorta	-	Varázstinta	►
#12	Barby Malik	-	Kitablar	►
#13	Molly	-	Coffee and Manga	►
#14	Perpetua feat. Indie	-	Könyvjelző	►
#15	Kovkira	-	Miss Library	►
#16	Sol	-	Könyvvadászok	►