Introvertált macskulások | Sarah Andersen - Macskapásztor

„MACSKAPÁSZTOR: „Az, aki hiábavalóan próbálkozik valami irányítására, ami természetétől fogva irányíthatatlan."

Eredeti cím: Herding cats

Sorozat: Sarah’s Scribbles gyűjtemény 3.

Oldalszám: 112

Megjelenés: 2018

Kiadó: Fumax

Ár: 2495 –

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos.

Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!

Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Remélem, senkinek sem kell bemutatnom Sarah Andersen munkáit… itt-ott a Facebookon, Instagramon és ki tudja még hány felületen terjednek képregényei, melyek elsősorban az introvertáltságot, a különcséget, a művészek valamint egész egyszerűen a nők mindennapjait hivatottak bemutatni az állatokhoz intézett gügyögésektől kezdve az örökké megszegésre ítélt önmagunknak tett ígéreteken át egészen a kamuból lemondott, és inkább otthoni chillre cserélt programokig. Ilyen képsorokba egyesével a neten belefutni is pozitív hatással van az ember napjára – képzelhetitek, hogy ezek teljes gyűjteménye mekkora csikizős ölelés a léleknek, melengető és roppant szórakoztató egyszerre.

Nem mondom, a sorozat harmadik kötetével kapcsolatban volt bennem egy hangyányi félsz: igazából ha azt mondom, nem vagyok egy macskás állatos ember, akkor még mindig nem fejezem ki kellően azt, mennyire nem állok közeli kapcsolatban ezekkel a szőrös kis lényekkel. Egy macskás képregény itt, egy macskás képregény ott, és bár nem mondom, hogy nem tartottam ezeket aranyosnak – nem volt nehéz olykor a saját cicánkra, Bonnie-ra asszociálni tőlük –, tartottam tőle, hogy ha ilyen irányvonalon haladunk tovább, nem éri meg nekem a kötettel töltött fél óra. Utólag persze már nem is értem a kételyeimet… Sarahban csalódni? Okkal állíthatom most már, hogy lehetetlen. A vizestálkát kiborítós, agyondögönyözős macskás képregények mellett ugyanis hamarosan feltűntek a jól megszokott témák, s a jól megszokott karakterek: az élet útján folyton bukdácsoló, de igazán belevaló főszereplő, a nyuszi képében kísérő lelkiismerete, s persze az elmaradhatatlan méh. Hűséges társa a menstruáció előtti, alatti és utáni depresszióban.

A női problémák, a párkapcsolatok, az introvertált és asszociális életérzés, és a határtalan kisállat-, valamint Netflix szeretet humoros tálalása mellett viszont ezúttal komolyabb témák is beúsztak a képbe: Sarah lényegretörően megörökítette pár képben az Amerikában a választások után uralkodó politikai helyzetet de alkotott az internetes zaklatás témakörében is – végezetül pedig teljes „fejezetet” nyitott a művészet velejáróinak, s önmagunk megtalálásának. Ezt a témát ugyan a megszokottan stílusos módján tálalta, mégis láthatóan igen komolyan vette, s már összefüggő szöveg formájába is öntötte, amit csak olykor kísértek rövid képregények. Én átéreztem a dolog üzenetét, és igazából dicséretes dolog, hogy Sarah valami lényegi, fontos tudást is megpróbál átadni az olvasóinak a szórakoztatásuk mellett, én azonban unatkoztam picit, így az élmény a könyv végére lefelé ívelt. Belefért volna még x oldalnyi real képregény e helyett a rész helyett, és azt hiszem, az került volna közelebb hozzám, elvégre akárcsak a legtöbben, én is nevetést, kikapcsolódást és az olvasottakon/látottakon keresztül érkező együttérzést várok a Sarah’s Scribblestől.

Mindent összevetve még e kis csalódás ellenére is nagyon élveztem ezt az együtt töltött fél órát Sarahval, és barátnőmmel, a csíkos pólós csajszival – megvoltak a szokásos homlokomra csapós „jeez, ez én vagyok” pillanatok, a kínosan magamban nevetgélés meg gyanakodva körbesandítás az elrejtett kamerákat keresve, amin keresztül a szerző kifigyelhette a mindennapjaim legvállalhatatlanabb, ugyanakkor így szembesülve legszórakoztatóbb pillanatait. Akárcsak a Felnőni kiábrándító, a Macskapásztor is felkerül azon könyvek listájára nálam, amit bármikor lekaphatok a polcról, ha szükségem van némi lelki felüdülésre – idén érettségik, szerintem Doodle Time-on fogok élni –, támaszra és kikapcsra. Mindenkinek jó szívvel ajánlom! ;)

Kedvenc részek:

 

 

Borító: 5/5

Nekem a teljes Sarah’s Scribbles gyűjtemény sablonja totál bejön: nyilván alap a megszokott stílusú képregény, de jó ötletnek tartom a belecsempészett színt, meg a csíkokat is – mindkettő feldobja a fekete-fehér színvilág uralmát, ami jót tesz a könyvesboltban nézelődőknek, felhívja magára a figyelmet. A Macskapásztor borítója pedig valamiért különösen közel került hozzám – felháborító lehet, de nem a cica miatt –, bár utálom a lilát, ezen még az is tetszik… esküszöm, bír valami varázserővel a cucc.

Pontozás: 5/4.5

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!

Ismeritek Sarah képregényeit?

Melyikben ismertek leginkább magatokra?