2016. november 30., szerda

Sarah Andersen - Felnőni kiábrándító | Sarah's Scribbles gyűjtemény



Úgy ​​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Eredeti cím: Adulthood is a Myth
Sorozat: Sarah’s Scribbles 1.
Oldalszám: 112
Megjelenés: 2016
Kiadó: Fumax
Ár: 2200 –

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!

A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. Sarah őszintesége, az olyan témáknál, mint pl. testkép, öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok, és a melltartó-mosás gyakorisága, képregényeit elképesztően viccessé varázsolják – amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük.

Tudjátok, azzal a tudattal vettem kezembe ezt a rövidke könyvet, hogy tíz-tizenöt percig egy karikatúrával fogom magam szórakoztatni . Mit vártam? Szarkazmust, öniróniát és társait… Hogy mit kaptam? Hm. Mondjuk ki nyíltan, akármennyire is fáj: az igazságot.

Egy pont után el kellett gondolkozzak rajta, hogy vajon mikor, és hová tette azt a rejtett kamerát Sarah Andersen, és én hogy nem vettem észre… mert igen, nem sok mást tudok mondani, mint előttem sokan. Hogy egyszerűen olyan ez, mint egy életrajz. Mármint persze a fajta, amit nem mutogatsz, és nem küldesz be a leendő munkahelyedre; az igazi életrajzod, ami egyszerre keserít el és nevettet meg – ez utóbbi szigorúan csak visszatekintve. Az alkotó szépen összegyűjtötte azokat a pillanatokat, amelyekről nem beszélünk valami sokat, talán néhány esetben szégyelljük is őket – amúgy megjegyzem, teljesen jogosan – mégis a mindennapjaink részét képezik. Mindezt sokszor sarkítva kicsit, kiélezve, hogy egy jót nevessünk rajta, még akkor is, ha a mindennapokban nem találunk benne semmi szórakoztatót.

Ehhez már elég maga a képregény főszereplője is, a csíkos pólós, fekete hajú lány, akit mindig Virágnak akarok hívni, nem is értem miért… mindenesetre jobban esik a lelkecskémnek, mikor úgy gondolok rá, hogy egyszerűen noname, és nem úgy, mint a gonosz alteregómra, aki minden olvasónak örömmel elújságolja, hogy mennyire utálok mindenkit, főleg azokat, akik szebbek nálam. True strory. Tény, hogy a csajszi ránézésre is megmosolyogtató, de amitől nagy eséllyel mindenki nagyokat fog nevetni, az mégis a sajátos stílusa mert ha neve nincs is, az legalább van. Egyszerűen, de sajátosan áll az „élet nagy dolgaihoz” vagy legalábbis a nők alapvető „hatalmas” problémáihoz, mint a ruhamosás, párkapcsolat, szőrtelenítés, menstruáció, mindenféle program, mikor pedig semmi kedve az embernek kikelnie az ágyból, amibe már amúgy is kényelmesen bekuckózott… De ha ő még önmagában nem is lenne elég ok a nevetésre, ott van a lelkiismerete. Meg a méhe. Hát most komolyan… ők együtt haláli csapatot alkotnak. A lány, aki élni próbál, a nyuszi, aki mindig próbálja jóra ösztönözni, és a méh, ami mindig keresztülhúzza a számításait. Milyen szép is az élet.

Az alapvető humoron túl nagyon tetszett még az egyszerű ábrázolásmód, amit Sarah Andersen használ, az meg főleg, hogy már ezzel is mennyi mindent ki tud fejezni, hogy ugyanúgy átadja az érzelmeket, a gondolatokat, mintha profi rajzok vagy portrék akarnák megtenni ugyanezt. És igen, így maga a látványvilág is roppant szórakoztatóra sikeredett, hiszen a rajzok legalább annyira beszéltek, mint maguk a gondolatbuborékok.

Összességében szerintem a Felnőni kiábrándító egy olyan kis gyűjtemény, amit minden nőnek megéri átlapozgatni legalább egyszer – én magam részéről pedig úgy vagyok vele, hogy bármikor szívesen nyúlok majd érte a polcon, mikor szükségem van egy adag mosolyra, és persze biztatásra, hogy nem én egyedül szegem meg az egészséges étrendet mértéktelen édességevéssel. Jó szívvel ajánlom a könyvet bárkinek, aki nem idegenkedik túlzottan a képregényektől – de tudjátok mit? Még nekik is! –, vágyik negyed óra felhőtlen nevetésre az élet apró dolgain, úgy, hogy miközben a vicces helyzetet szemléli, kénytelen legyen közben  térdére csapni, és még jobban röhögni rajta, hogy „bizony, totál én vagyok.” Mert mint már mondtam, igen, ezek a képek egytől egyik mi vagyunk. Szóval… ha legközelebb nem mosod ki a melltartód időben… halogatsz, panaszkodsz, küzdesz a lázadozó szerveiddel vagy éppen az izzadó tenyereddel, mindig gondolj rá, hogy valaki tudja! :D Nem voltál benne az első Sarahs Scribbles-ben? Majd benne leszel a következőben!

KEDVENC KARAKTEREK:

Szerintem elég alap, talán mondanom sem kéne, de nagyon komálom a főszereplő lányt, egyszerűen nem is lehet mellette szó nélkül elmenni, mennyire jófej, de öhm… jó, bevallom, hogy a legnagyobb kedvencem a méhe volt. Haláli, hogy sikerült belőle szinte egy önálló szereplőt kanyarintani, nem túlzok azzal, hogy rajta nevettem a legtöbbet.

KEDVENC KÉPSOROK:



BORÍTÓ: 5/5

Túl sok hozzáfűznivalóm nem lehet – ugyanaz a jópofa jellegű illusztráció, ami Sarah összes rajzára jellemző, méghozzá egy olyan  képfolyamból, ami amúgy is szerepel a kötetben, és kifejezetten aranyosnak is találtam. Kimondottan tetszik továbbá az is, hogy a borítón már nem tartották meg szigorúan a fekete-fehér formulát: kellett ide valami szín, ami feldobja. Így a végeredmény jópofa, és szerintem pont passzol a füzetecskéhez.

PONTOZÁS: 5/5*

Sosem voltam egy nagy képregényes, a Felnőni kiábrándító mégis elég hamar elcsábított… na nem, nem a borítón is látható lány vonzerejével, sokkal inkább az internetnek köszönhetően, ami mint tudjuk, amúgy minden rossz forrása. Meg olykor valami jóé is – mint most. Már elég régóta botlok bele úton-félen ezekbe a „Sarah’s Scribbles” nevű kis képekbe, de sosem gondoltam tovább, hogy ez mi is akar lenni, vagy hogy képsorok kész garmadáját jelenti, nem csupán egy-két frappáns rajzot. Szerencsémre azonban ennek a kis könyvnek a megjelenése nem kerülte el a figyelmem, és most, kétszeri – igen, egy nap alatt – olvasás után azt kell mondjam, nekem az „antiképregényesnek” most már van kedvenc képregényem. Aranyos, szórakoztató, már-már kegyetlenül igaz, sajátos humorral, ami miatt még azon is nevetsz egy jót, ami talán nem is olyan vicces – igen, például azon, mennyire szívás felnőni. Vagy akár az életen. Pedig az meg… na, mindegy. Tény, hogy felnőni kiábrándító – de ezzel a gyűjteménnyel egy fokkal talán kevésbé az, szóval úgy könyvelem el, hogy Sarah Andersen, a csíkos pólós lány, a méhe meg a nyuszija mind teljesítették a küldetésüket! :D 

A példányért pedig hatalmas köszönet a Fumax Kiadónak, akik voltak kedvesek küldeni nekem egyet ebből a 112 lapnyi boldogságkötegből! *-*

A könyvet IDE KATTINTVA megrendelheted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése