2018. március 4., vasárnap

Karina Halle - Túl közel hozzád



„De szeretni nem könnyű. A legtöbb embernek meg kell harcolnia érte, és azért is, hogy megőrizhesse. A szerelem olyan, akár egy háború, és a fele idő azzal megy el, hogy az ember saját magával harcol.

Eredeti cím: Before I Ever Met You
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 414
Kiadó: Álomgyár
Ár: 3499 –

„Tinédzserként találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Akkoriban lett édesapám partnere a cégében. Elbűvölő személyiség volt, de csak egy jó családi barát.

10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert.

Elvált, és már nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelent számomra. Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas, férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok érte.

Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm. Igaz? Tévedés.”

Nem mondom, Karina Halle regénye jó alaposan meglepett, méghozzá változatos módokon és többször, mint hinné az ember. Túltett minden reményemen, mégsem kaptam eleget – többet vártam, kevesebbet vártam… összességében viszont egész egyszerűen csak elégedett vagyok azzal a pihenéssel töltött pár órával, amit a könyvnek köszönhettem. Ne aggódjatok, egészen tisztán látom magam előtt valamennyiőtök zavartságát, amit ezzel a kuszasággal varázsoltam az arcotokra, de percek kérdése csupán hogy magyarázatot adjak róla, mit is akar jelenteni ez az egész, történetünk megítélése ugyanis nem nagyon függ mástól – az egyén ízlését leszámítva –, mint a műfaji besorolás kérdésétől. Én magam is kicsit más szemmel szemlélem a Túl közel hozzádot erotikus regényként és romantikusként, ahogy az sem mindegy, hogy könnyed kikapcsolódás kategóriába akarjuk sorolni, vagy tulajdonítunk némi jelentőséget a történetben felbukkanó komoly témák által megszólaltatott mélyebb zöngének. Fenntartom tehát, hogy gyakran azon áll, vagy bukik a siker, hogy az adott regény a megfelelő közönséget találja-e meg – olvasás közben épp ezért okozott olykor problémát eldöntenem, tulajdonképpen tetszik-e, amit olvasok vagy sem.

A megnyerő fülszöveg alapján történetünk mind romantikus, mint erotikus besorolása kíváncsivá tett, ennek megfelelően mindkettő egyformán fontos szemponttá vált számomra az értékelés során – a Túl közel hozzád pedig meglehet, változatosan teljesített, végül mégis inkább pozitív időtöltésként éltem meg, mintsem negatívként.

Történetünk számomra úgy tűnt, hogy messze túltesz az átlagon erotikus kategóriában. Szomorú helyzet, de ide döntő többségben az értéket teljes mértékben nélkülöző ponyva pornóregényeket soroljuk, így a nemlétező színvonalat is ezek adják – mellettük pedig elmondhatatlanul könnyű lenne ezt a regényt az egekig magasztalni. Bár főszereplőink között érezhetően pattogtak azok szikrák, és kapcsolatuk őrületesen lassú kibontakozása alatt is fontos szerepet játszottak a szexuális feszültség keltette gondolataik, mire – finoman fogalmazva – tettlegességre került a sor, az írónőnek sikerült adnia némi alapot és hátteret mindkettejüknek. Nem ugrottak bele az élvezetek kellős közepébe, az olvasók sem csöppentek semmiféle orgiákba az első oldalon, sőt, erotikus regényekre méginkább nem jellemző módon még némi cselekményt és valós történetet is kaptunk ahelyett, hogy mást sem olvashatnánk, minthogy Will és Jackie orrba, szájba, elölről, hátulról, liftben, asztalon, mosókonyhában, meg ahogy csak ember elképzelni képes. Ennek ellenére igenis helytálló a címke, hiszen megkapja az ember a várt 18 +-os jeleneteit, a helyzet csupán annyi, hogy egyet fizet, kettőt kap alapon jár mellé még egy szerethető történet is, plusz némi ízlés ajándékba. Szerencsére többet kaptunk az alpári tucatpornós fogalmazásnál… az ellenben már kevésbé szolgált örömömre, ahogy az írónő ezt véghezvitte – vagy a fordító, ezt már nem tudom kinek a számlájára írhatom. Mindenesetre értem én, hogy az illető finomabb akart maradni annál, hogy ki hova dugott mit, de könyörgöm, ezek a „szerelmi kelyhem” meg egyéb ehhez hasonló kifejezések a világból is kikergettek. Létezik igénytelenség, bénaság, szépség és kiforrottság, meg az, ami egész egyszerűen fáj – jelen esetben ezt a fokozatot érzem. Nem tette a jeleneteket élvezhetetlenné, de azért apró szálka maradt a szememben, amit mindenképp fontosnak éreztem megemlíteni.



Mindenesetre, szerelmi kehely ide, vagy oda, a Túl közel hozzád erotikus regényként sikerként könyvelhető el, hiszen annak kimondottan tartalmas – ellenben romantikus tekintetben több fejtörést okoz, pontosabban fogalmazva egyfajta vívódást idéz elő az olvasó érzelmei, figyelme, és józan esze közt.  Az értékelések nem hazudnak, vagy a könyv feléig ki kell tartani, hogy legalábbis az első csók elcsattanjon, és még onnan is meg kell tegyünk egy rövidebb utat, hogy egyáltalán kapcsolatról beszélhessünk. Néhányan ezt lassúnak hívják, mások szimplán unalmasnak, felfogás kérdése, meg persze azé, egyénileg ki mekkora mértékű intenzitást vár egy történettől, vagy akár milyen hangulatban találja a sztori.

A főszereplőink közt kibontakozó érzelmek épülgetésének sebességét én sem találtam gyorsnak – nem hiszem, hogy van bárki aki annak találná –, ennek ellenére semmiképp sem használnám rá emiatt az unalmas jelzőt. Egy részem sajnálta, hogy a felvázolt tempó miatt kevesebb idő maradt a színtiszta romantikára, ugyanakkor meglepően tudtam élvezni a holtponton átívelő egyéb történéseket, és minden apró epizódot, ami még ha tyúklépésben is, de Will és Jackie szerelmének beteljesedéséhez vezetett. Ez alatt az idő alatt lehetőségünk nyílt megismerni őket, a viselkedésüket, múltjukat, érzelmeiket – ez pedig olyan dolog, ami elengedhetetlen, és mindenképp csak hozzátesz egy love storyhoz. Mind Jackie-nek, mind Willnek megvolt a maga sebezhető pontja, a sötét foltja a múltjában, ezek pedig nyomot hagytak a személyiségükön, a gondolkodásmódjukon, s ezek formálták azokat az embereket, akiket végül a történet során megismerhetünk.

Will sokévnyi házasság után először megcsalva, megalázva és kisemmizve találja magát, nemsokára pedig már egy elvált középkorú férfiként, aki ismét a szinglik csapatában játszik. Utólag tisztább rálátása nyílt az exnejével való kapcsolatára, a tapasztalat pedig egyszerre tette bölcsebbé és nyitottabbá. A maga módján szomorú és fájdalmas kiszakadni hosszú évek nyugalmas rutinjából egy kényelmes életben, ám Jackie ennél nagyobb traumákat hordoz: egy lázadó fiatalságot, rengeteg elkövetett hibát, vért, a villogó rendőrautó fényeit, leánykori terhességet, elszigeteltséget… számtalan eseményt, amely óvatosabbá tette, kiölve belőle az alapvető bizalmat. Íme, két egészen különböző korosztály és társadalmi réteg teljesen más jellegű és fajsúlyú problémákkal, egy dolog azonban közös bennük: mégpedig az, ahogy az írónő elfelejtette őket kifejteni.

Tudvalévő, hogy a romantikus regényekbe egyszerűen kell valamiféle tragikum, valami sötét folt, ami mélységet ad a szereplőknek, hátteret a történetnek, s valamiféle kizökkenést a máskülönben ezerrel tomboló szüntelen idillből. A szerző pedig megragadta a megfelelő sztorikat, szerintem teljesen korrekten felépítette a főszereplőket, s a maguk problémáira épülő jellemük, azonban legnagyobb bánatomra, nem merült el annyira a részletekben, mint arra a téma okod adna. Leginkább csak a felületüket súrolta, én azonban szerettem volna többet megtudni a körülményekről, arról hogy az adott események mégis hogyan és miért történtek. Miután mindkét karakter életében meghatározó volt valamilyen (negatív) módon egy korábbi kapcsolata, szívesen elmerültem volna jobban ezekben, hiszen akármennyit is mondjanak róluk maguk az események felületesen is, a legtöbbet mégis úgy tudnánk meg, ha betekintést nyerhetnénk például az előéletük mindennapjaiba. A varázsszó tehát: mélység, mélység, fantázia. Kicsit több. Minden jónak a csírája ott van már az írónő fejében, szerintem csak a rendületlen tovább írás kérdése a fejlődés. Picit off, de pár napja láttam, hogy októberre Karina Halle újabb standalone kötete jelenik meg az Álomgyárnál, és megintcsak ott tartunk, hogy a fülszöveg megvett kilóra, de ezúttal azt hiszem kicsit más szemmel nézek majd az írónő munkájára, s bár összességében a Túl közel hozzáddal is pozitív benyomást tett rám, keresni fogom az előrelépést a következő regényében. És érzem, hogy meg is fogom találni.

A háttértörténetekre visszatérve tehát, fájlalom kicsit, hogy nem lettek részletesebben kibontva, hiszen belelátni a múltba mindenképpen érdekes és hasznos az olvasó számára – ennek ellenére bevallom, hogy talán így volt helyes ezúttal. Ez lehetett volna a választóvonal egy komolyabb és elgondolkodtatóbb, akár lélektani regény, és egy kikapcsolódáshoz tökéletes romantikus sztori között, a fülszöveget elnézve, és az alapján kialakítva egy általános képet és elvárást pedig a Túl közel hozzád arra termett, hogy szórakoztasson, nem arra, hogy előcsalogassa azokat a bizonyos könnyeket. A történetben megbúvó ki nem használt lehetőségek is csak addig zavartak, amíg meg nem kaptam a várt szeretetgombócomat a borongás és fájdalmas elmélkedés helyett. Will és Jackie kapcsolatára ugyanis egészen sokféleképpen fel lehet címkézni, például hogy egészségtelen, kissé abnormális, etikátlan… de ne mondja nekem senki, hogy eközben nem rettentően édes és imádnivaló is egyben.

Valahogy egészen különleges és szívmelengető volt két ilyen különböző lélek, életút találkozásáról olvasni, elvégre nem gondolnánk, hogy a fiatal, de megtört, titkárnőként dolgozó egyedülálló anya és az elvált, középkorú főnöke ütős páros lehet… holott az egyértelmű vonzódás mellett éppen a köztük lévő eltérésekből adódó bizonytalanság formálta a kapcsolatukat olyan finommá. Mindezek mellett elfelejtettem említeni, hogy Will ráadásul Jackie édesapjának legjobb barátja, s társa a cégben… így aztán főszereplőink számára az oly nagyon áhítozott szerelem egymás iránt tiltott gyümölcsnek bizonyult.

Ennek ellenére persze van valami azzal, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni… erről zárójelben annyit, hogy nem hiszek benne, talán csak sok ember képtelen rá, ennyi az egész, mindenesetre szereplőink esetében ez az egyértelmű és nem sokáig rejtegethető vonzalom mégis minden jónak a forrását jelentette végül. Bár mindkettejük telis-tele volt kétségekkel és gátakkal, mégis folyamatosan közeledtek egymáshoz – eleinte barátian, ám előbb-utóbb felszínre került minden kimondatlan gondolat, ami belülről feszítette őket szét. Bevallom, a „szigorúan csak barát” párosukat is hamar megszerettem, ám az elégedettségem csak a teljes romantikával érte el a tetőpontját.



Will és Jackie egyaránt csodás emberek, akiket megtört a múlt, és csak úgy szomjaznak a boldogságra – s mindkettőjük éppen azt képes nyújtani a másiknak, amire szüksége van. Jackie a Sasha mellett töltött évek alatt hiába elpazarolt ifjúságát adta vissza Willnek, amikor az ember még teljes hőfokon képes szeretni, de mégsem gyerek már, hogy a hormonok okozta köd pár hónap alatt eloszoljon a szeme elől. Megmutatta neki, miért érdemes élni, szenvedéllyel, mégis óvatosan. Will pedig ezért cserébe megadta azt a teljes biztonságot a lánynak, amit az ifjúkori hibáinak következményeiképp teljesen elveszített. Gondoskodó szeretettel fordult felé, s a fia felé is… és bár én nem vagyok anya, mi több, nem is akarok az lenni, úgy gondolom, ez a legszebb dolog, amit egy anya férfitől kaphat: gyengéd és hozzáértő törődést a gyermeke iránt. Ez a kapcsolat engem már így is, úgy is levett a lábamról, azonban ezzel sikerült teljesen ellágyítania.

A továbbiakban végre megérkezett az a felhőtlen romantika, amit a könyv korábbi részei alatt annyira vártunk, s miután megfejtettük szépen, hogy a Túl közel hozzád leginkább kikapcsolódás tárgya lehet, a megérdemelt happy endet is megkaptuk. Mindent összevetve pedig élveztem az olvasásával töltött időt – a cél pedig ugyebár ez is lenne. Olykor magasra szaladt a szemöldököm, s a türelmetlenség is rágott már olykor, de mindez megérte a romantikus szálért, ami komolyan mondom, eszméletlenül édes. Nem világmegváltó, de megmelengeti az ember szívét, és néha bizony nagy szükség van rá, hogy egy könyv ne robbantson nagyot a gondolataid között, csak a szíved tájékán mozgasson meg valamit. Ez pedig határozottan ilyen volt.

Ajánlom a könyvet a romantikus műfaj kedvelőinek, akik némi erotikától sem riadnak vissza, ezen csoporton belül is azoknak, akik kellemes, lélekmelengető kikapcsolódásra vágynak egy fárasztó nap után.

KEDVENC KARAKTEREK:

Őszintén, nem sok szereplő akadt, akit nem lehet ezért vagy azért szeretni, a maga módján mindenki felmutathatott pár piros pontot, részemről viszont a verseny egyetlen és abszolút győztese mégis Will – talán annál nem is kell többet mondjak, hogy tökéletes apafigura, én pedig súlyos eset vagyok, ha az apakomplexusomról van szó. De persze ennél sokkal többet bizonyított, például az odaadását, hűségét, támogatását, elfogadását… csupa-csupa olyan tulajdonságot amelyek férfiként tartást adtak neki, s melyektől egyszerre lett őrületesen szexi, ugyanakkor hibátlan gentleman - bár ha engem kérdeztek, ez a kettő nem is létezhetne egymás nélkül.

KEDVENC RÉSZEK:

Van benne valami, hogy alapvetően színtisztán a romantikus-erotikus oldaláért olvastam a könyvet, a történetnek mégis egy egész más aspektusa került hozzám legközelebb – az egyenletben pedig szerepet kap egy kölyök is. Erre varrjatok gombot, csupa meglepetés vagyok ma. A tárgyra térve tehát… a kedvenc jeleneteim Will és a kis Tyson közti kapocsra épülnek, mert bár a gyerekeket kimondottan nem kedvelem, a velük jól bánó férfiakat annál inkább. Kevés vonzóbb dolgot tudok mondani, mint egy pasit, aki tudja, hogyan értsen szót egy gyerekkel, és ilyen gondoskodó szeretettel képes viszonyulni hozzá. Will az efféle megmozdulásaival pillanatok alatt belopta magát a szívembe – de gondolom ezt a poént már lelőttem eggyel feljebb.  

KEDVENC IDÉZETEK:

„Néha a remény olyannak tűnik, mintha valaki más kabátját viselnénk. Tudod, hogy pajzsként védelmez, mégis mintha lötyögne rajtad. Mert nem vagy hozzászokva.”

***

„Hé, néha az élet csavart labdát dob nekünk. Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan elterveztük. Azonban csak az számít, hogy hogyan kezeljük a helyzetet, és hogy milyen emberré válunk közben. Te is itt tartasz most, végig kell járnod a magad útját. Semmi értelme azokon a dolgokon rágódni, amelyeken nem tudsz változtatni. Higgy nekem! Ha túl sokat töprengsz azon, hogy hogyan lehetett volna, meg hogy hogyan kellett volna, akkor megrekedsz a múltban.”

***

„Sasha úgyszólván sosem evett. Azt mondta, így tudja megőrizni a karcsúságát, én azonban azt hiszem, hogy ez tette gonosszá. Nem lehetsz boldog, ha folyton gyötör az éhség.”

***

„Mert ami Sashával történt, az megtanított arra, hogy az élet rövid. És ha megtalálod azt, amitől gyorsabban dobog a szíved, és a lelked dalol, akkor azt nem engeded el. És ez számomra te vagy, Jackie. Nem szeretem a félmegoldásokat. Mindent vagy semmit. És ha rólad van szó, akkor én mindenre hajlandó vagyok.”

***

„Megéri minderről lemondani csak azért, mert félek, hogy esetleg megsérülhetek?”

***

„Akkor váltasz irányt, amikor akarsz. Mehetsz előre, mehetsz hátra, és maradhatsz ott is, ahol épp vagy. Bármit megtehetsz, amit csak akarsz, mert te ülsz a vezetőülésben, és te irányítod ezt az utazást. És igen, lehetőséged van a növekedésre, a fejlődésre is.”

BORÍTÓ: 5/4

Nem tagadom, hogy ez volt az első dolog, amit meglátva megfogalmazódott bennem a gondolat: „ez kell a polcomra”, az efféle egyszerű és harmonikus borítók ugyanis mindig levesznek a lábamról, így a visszafogott színvilág és hangsúlyos, de nem túlbonyolított cím most is megtette a hatását. Egyetlen dolog van csupán, ami akkor kezdte bántani a szemem, mikor olvasás közben olykor megálltam volna gyönyörködni kicsit a fedélben… ez pedig a férfi modellünk, akit napokig elnézhetnék, akkor sem lenne sem helyes, sem szimpatikus, sem… sem Will. Messziről és futólag nem feltűnő, de én már csak ilyen lennék, belemásztam a részletekbe, és onnantól szúrta kissé a szemem.

PONTOZÁS: 5/4

Karina Halle regénye egyszerre váltotta be majdhogynem minden reményem, mindeközben  bőségesen osztogatta a pofonokat meglepetés címszó alatt – egyszerű kikapcsolódást kerestem ugyanis, a lapok között mégis sokkal többet találtam ennél. Persze terítékre került egy finoman kibontakozó szerelmi szál, s a fülszöveg által sugallt erotikából is megkapja az olvasó az adagját, miközben olykor mosolyra, máskor akár nevetésre fakasztják a leírt szituációk, a szereplők gondolatai, vagy éles nyelvük. Az eddigiek alapján szinte bármely romantikus-erotikus regényre ráismerhetünk – mégis, úgy érzem az írónő többet mutatott fel két kitalált személy szerelmi életének részletezésénél. A Túl közel hozzád az újrakezdés regénye – a reményé, a bizalomé, a kockázaté, amit a szerelemért és a szeretteinkért vállalunk – mikor pedig úgy hozza a sors, önmagunkért is. Nem volt tökéletes, nem volt elég kiforrott, de a hibáival együtt is pozitív értékeket közvetített, és tartalmasan kapcsolt ki pár órára, belopva magát a szívembe a szerethető főszereplőkkel, az egyszerű, de édes cselekménnyel, és persze a mocskos fantáziájú titkárnőkkel. Szóval ha éppen arra készülsz, hogy főzz egy kávét, letelepedj vele a fotelodba és fel se kelj, míg el nem zsibbad minden tagod, akkor Karina Halle regénye ideális társad lehet ;)

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! *-*

HA ÉRDEKEL A KÖNYV, RENDELD MEG ITT!

1 megjegyzés:

  1. Drága Sis'em, nagyon felkeltetted az érdeklődésemet a regény iránt, úgy érzem, egyszer muszáj lesz adnom neki egy esélyt...

    Millió puszi:
    Your Malec sis'

    VálaszTörlés