Újévi fogadalmak Book Tag

Na szögezzünk le valamit az elején kurva gyorsan: nekem nincsenek újévi fogadalmaim. Csak „újévi fogadalmak tag”-em, és ez tényleg teeeeljesen más. Kósza szófordulat. Semmi komoly. Csak egyszerű elképzelések, vágyak, tervezgetések, meg egy csipetnyi… érzitek ezt…? Ahh igen, egy csipetnyi nosztalgia! Az illata csak úgy pofáncsap, amint a könyvértékelések nyögvenyelve halogatós megírása helyett egy book tagbe menekülök, épp mint a régi szép időkben. Sok víz lefolyt a Berettyón amíg nem blogoltam, de látjátok, a munkamorálom magját azért megőriztem, így tehát elvonva a figyelmet a háttérben megbúvó Gyurcsány-szálról lemaradásaimról, leporoltam és újrahasznosítottam ezt az özönvíz előtti kérdéssort, hogy számot adjak az idei olvasási terveimről! Nincs más hátra, mint előre: enjoy!

1. Egy szerző, akitől még semmit sem olvastál, de idén szeretnél

Ahogy mondani szokták, a férfiak addig örüljenek amíg a nők csak egyenjogúságot akarnak és nem bosszút – aki persze azt érzi, hogy az utóbbi is kezd beérni, az jól érzi, ehhez a lelki-társadalmi állapothoz pedig mi is illhetne jobban mint egy regény egyetlen érintéssel kínzó, gyilkoló nőkkel. Igen, ebből már akár ki is puzzle-özhető, hogy választottam az első kérdéshez Naomi Alderman, a művei közül pedig nyilván A hatalom az elsődleges prioritás. Ugyanúgy a feminista regények megkerülhetetlen alapművévé vált az elmúlt években, akárcsak A szolgálólány meséje – és persze újabb hasonlóság a kettő között, hogy bár rendkívül közel áll hozzám a témájuk, mégis félek belekezdeni bármelyikbe, mert… valljuk be, nőként jelenleg is elég nagy disztópiában élünk, nem mindig érzem úgy, hogy hasznos az ebből születő dühömet és elkeseredésemet tovább táplálni. 

2. Egy könyv, amit idén mindenképp szeretnél elolvasni

Hiszitek vagy sem, de ami az Éves listámra felkerült, azokat amúgy komolyan is gondoltam, tudjátok, olyan „mindenképpen, szeretném, próbálom, jó lenne” jelleggel. Nem érzem, hogy tudnék mi alapján rangsorolni, vagy kiemelni csak egyet közülük… ellenben van egy feltett célom, ami nem üti még meg a hierarchiában magasabban álló „terv” szintet, épp emiatt nem is listáztam eddig: szeretném még idén sorra keríteni a következő Taylor Jenkins Read regényemet – és ha a KMK nem pörgeti be a motort a fordítások terén, akkor bizony akár angolul is nekivágnék ennek. Persze kár lesz az olvasásélményért az én nyelvtudásommal, de hát így tanul meg fejlődik az ember, de ami fontosabb, igen, ennyire imádom TJR-t, ennyire kíváncsi vagyok a maradék könyveire, és ennyire igyekszem befejezni a Carrie Soto visszatér értékelést! Helyben vagyunk.

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Hosszú évek rajongását, akadémiai elemzését, és (kívülállóként számomra nyilvánvalóan érthetetlen) fun fact-beszámolóit jutalmazván idén jutottam el addig a pontig, hogy fejest ugorjak a nővérem egyik kedvencébe és egyben kutatásai tárgyába, mely nem más, mint a Jane Eyre. Nem mondom, hogy nem tettem már vele próbát tinédzser koromban is, de az azóta kiszélesedett olvasási repertoárom, lassabb, mindfulnesszel telítettebb feldolgozási módom, meg persze a nővérem által gondosan prezentált és elmagyarázott Rochester-mémek úgy érzem mostanra tettek alkalmassá erre a lépésre. Emellett kevésbé tűnik komoly és megalapozott tervnek, de A zöldellő fa alatt szintén egészen friss lakója a várólistámnak, két szerény oknál fogva: egyrészt nem olvastam még Hardy-t, másrészt fontos lenne írott formában is elég bizonyságot nyernem róla, hogy Mr. Shiner igenis egy klasszikus green flag.

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

Újraolvasási tervezetem címe: „Variációk egy témára” – ez a téma pedig az úgynevezett érett értékelési készség. Első jelöltem, a Virágot Algernonnak úgy 12 éves koromban esett először a kezem ügyébe, ennél fogva tartok tőle, hogy nem fogtam fel kellő mélységben a tartalmát, hiába voltam kiábrándítóan koravén koraérett gyerek. Tipikusan az az olvasmány, aminek megérzésem szerint jót tesz némi pszichológiai előképzettség, meg esetleg a témába vágó tapasztalat – bár a könyvet korábban is szerettem, szerintem ezek a tényezők segítik majd, hogy igazán tudjam értékelni. Könnyedebb vizek felé evezvén, másik kiválasztottam A párválasztó lenne. Meglehet, hogy gimisként nem álltam a minőségi ízlés csúcspontján semmilyen értelemben, de nagyon szerettem ezt a sorozatot, most pedig elérkezett a kötelező felülvizsgálat ideje, így fejest ugrok, hogy felnőtt fejjel is megítéljem, mennyire tartja az értékét így, közel tíz !!! megöregedtem év távlatából.

5. Egy könyv, ami már ezer éve várólistás – idén azonban végre sorra kerül

Szögezzük le, ha egy könyv időtlen idők óta a várólistámon csücsül, és tartósan képtelen onnan az olvasmánylistámra transzportálódni, akkor annak megvan az oka. Bölcsebb perceimben ezt megoldom annyival, hogy egész egyszerűen leszedem a várólistámról a kedves delikvenst, mintha ezzel a puszta emlékét is eltörölhetném annak, hogy valaha valamilyen jövő- és képzeletbeli szálak fűztek hozzá „nocsak nocsak, hová tűntek az egyetemi szakirodalmak amiket sosem olvastam el? sus!”. Persze kivételek akadnak itt is, és bár az „ezer év” elég relatív, nálam ehhez legközelebb Amelie Nothomb könyvei állnak, egész pontosan a Holt határon és a Hódolattal esengve – a két kis túlélő a Nothomb-életmű körutamon. Nagy fájdalmam, hogy nem jártam erre mikor a többi regényét olvastam, lenne róluk mit mondani, de maradjunk most csak annyiban, hogy ez a nő őrült, és én imádom. Aztán stay tuned, mert ha kiteszek magamért, ebből még egy megareview is lehet egyszer!

6. Egy vaskos olvasmány, amit beterveztél

Nem vagyok önmagam ellensége… nem abuzálom a lelki békém ilyen féltéglákkal. Fájó vallomás ez egy könyvmoly számára, de 3-400 oldal felett lekapcsol az agyam, és ezt a testi-szellemi defektemet jobbára szeretném is tiszteletben tartani. Ha egyvalami kimozdíthat ebből az állapotból, az csakis a fiatalságom hajszolása lehet… amit mivel is prezentálhatnék jobban, mint az Éjféli napra leadott éjféli raktári kérésemmel. Újabb tízéves vágyálmom válik idén valóra… hihetetlen. Emlékszem, mikor ez a napjainkra felnőtt, kifejlett regény még csak egy kiszivárogtatott párfejezetes kézirat igénytelenül fanfictionös netes fordítása volt… most meg itt pihen az asztalomon, hogy red flag detektorommal szembeszállva próbálja feléleszteni az egykori 14 éves énem Edward iránti rajongását.

7. Egy író, akitől olvastál már, és ez idén sem lesz másképp

Olvasási válságom kellős közepén tétlenül ücsörögtem este, míg a húgom a szülinapjára kapott könyveiből olvasott egyet – nézegettem, forgattam őket, majd véletlenszerűen felütöttem az egyiket és… aztán csak úgy ott maradt a kezemben. Így váltam rabjává Ali Hazelwood könyveinek – megnevettettek, megremegtették a térdeim, magukhoz láncoltak: azt a fajta értelmes, vicces, szívmelengető és alkalomadtán spicy romantikus-élményt adták meg, amiben egy ideje nem is hittem már, hogy létezik. Nagy elhivatottsággal le is daráltam az első négy könyvét azon nyomban, hogy kijöttek, most pedig tűkön ülve készülök a A menyasszony – Ez nem szerelem runra, miközben kicsit azért újabb STEM-sztorikért rimánkodok.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

Hamar leszűkült a kör, tekintve, hogy az egyik ajándék könyvemet – a lázasan értékelni próbált Carrie Sotót – már elolvastam, a másodikat pedig éppen most olvasom… így maradt utoljára a Megvilágosodás Sarah Perrytől. Régen volt már, hogy a Melmothtól átszellemülve minden széket gondosan betoltam lefekvés előtt, úgyhogy érik már egy újabb adag szépirodalomba csomagolt borzongás meg álmatlanság.

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is idén fogsz

Sziklaszilárd standalone-olvasóvá váltam az elmúlt években: konkrétan idejét sem tudom, mikor pörgettem ki utoljára egy sorozatot, ebből adódóan idén sem róttam magamra a többkötetes elköteleződés tervét. Ha van sorozat, ami még emellett is képes volna berántani a nyúlüregbe, az vagy a Witcher lenne, vagy a Heartstopper – utóbbit a sorozat iránti őszinte rajongásom támogatná, míg a Vaják iránti nyitásom egyértelműen a párom sokéves, fáradhatatlan marketingjének gyümölcse.

10. Egy korábban megkezdett sorozat, aminek a végére pontot teszel 2025-ben

Sad as it sounds, de a legtöbb régen megkezdett sorozatommal szerintem már végérvényesen elváltak útjaink. Végigböngésztem molyon valamennyit… de nem látom magam sem CoHo életművet pótolni, sem végeláthatatlanul krimizni Helen Grace-szel, de tartok tőle, hogy még az Árnyvadász Univerzumtól is olyan rég búcsúztam el, hogy nem lenne türelmem behozni a lemaradásaim. A legtöbb, amit ajánlhatok, az a Szólíts a neveden folytatása –természetesen kellő mentális felkészülés után, tekintve Elio fájdalmasan deep lelkivilágát.

11. Hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Amennyit nem szégyellek. Amennyi jól esik. Amennyi belefér az időmbe. Amennyi mellett marad időm enni, aludni, szexelni, kondizni és fix időközönként újranézni az Eras Tour koncertfilmet meg dolgozni. Amennyi nem idéz elő teljesítménykényszert egy kikapcsolódást szolgáló hobbira vonatkozóan. Amennyi esetén a mennyiség nem megy a minőség rovására. Szerintem értitek a lényeget: csak semmi nyomás, szórakozásból olvasok, azt és annyit, ami és amennyi jól esik, úgyhogy ha ez januárban 10 könyv, júliusban meg havi 1, akkor ez van. Nem esek bele megint abba a hibába, hogy hagyjam kiveszni az örömöt az olvasásból.

12. Bármilyen egyéb célkitűzés?

Akad ez-az, ahogy azt a korábbi 2025-ös, szigorúan nem újévi fogadalmas posztomban kifejtettem, de ha kifejezetten olvasás-related célkitűzésekről lenne most szó, akkor továbbra is elhivatottan készülök egy éves book blanket elkészítésére, amelyhez már fordultam is egyet a kézimunka-boltban shutup. Ez ugyebár minden elolvasott könyv után egy újabb horgolt granny square-t jelent, ami színben passzol a könyv borítójához – így fogja a takaró év végére leképezni a teljes idei olvasmánylistámat. Általában nincs sok okom bízni a kitartásomban, de ezúttal egész jó megérzéseim vannak!

Én tehát ilyen tervekkel, célokkal, „talán egyszer”-ekkel ugrok neki a 2025-nek – feltétlenül szóljatok majd rám decemberben, hogy nézzek a körmömre azügyben, mennyit valósítottam meg a felsoroltak közül, bár kényszer és nyomás híján merem azt hinni, hogy sokkal többet és sokkal nagyobb örömmel fogok kipipálni a listáról. Ami Titeket illet, drága egyetlen virágszálak, új sejtem a legtöbbetek már számba vette az idei könyves célkitűzéseit így, a februárhoz közelítve – de akár így van, akár későn érkezők vagytok, mint magam is, ne szégyenlősködjetek: gyertek, meséljetek a terveitekről, linkeljétek a saját posztotokat, és persze vigyétek a book taget isten hírével meg forrásmegjelöléssel, ahogy azt a régi szép időkben is tettétek! Én most megyek megkergetni a szellőztetéskor beszabadult lomha téli legyet – mire onnan visszatérek, talán már egy Carrie Soto vagy egy Soha, soha, soha értékelés is lapul majd a farzsebemben! Addig is szép estét, szép álmokat, hatékonyan túlélt hétfőt nektek! ;)