10 idézet, amivel Tisza Kata kiütött

Szerintem már régen nem titok, mi több, az elmúlt hónapok alatt előttetek is egyértelművé vált, hogy enyhe megszállottság fűz Tisza Kata alkotói munkásságához. Olvashattátok az értékeléseimet, szembesülhettetek párszor azzal, hogy szóhoz sem jutottam egy-egy sorától, és bizony a blog Facebook oldalát is bőséggel elárasztottam idézetekkel, hogy demonstráljam: ez a nő elképesztő. Márciusban, az első könyvemet – az Akik nem sírnak rendesent – olvasva tőle valami olyan erőt láttam meg dolgozni a szavai mögött, amely azóta sem ereszt; olyan erőt, ami miatt újra és újra kezembe veszem a köteteit; de ami talán a legfontosabb, valami olyan erőt, ami felszínen tart, mikor úgy érzem, máskülönben elsüllyednék egymagam. 2018 ott ütött-vágott és rúgott, ahol csak ért, és teszi ezt továbbra is, annyira, hogy úgy érzem a mögöttem álló 11 hónapban talán Kata munkája volt számomra az egyetlen fény: az ő sorai tartottak életben. Talán mindez nevetségesen hat, de nem érdekel: Tisza Kata könyvei és Facebook posztjai olyan társaimmá váltak, mint ember sosem tudott – bár én csak csendben ültem és olvastam, mégis minden alkalom olyan volt, és olyan most is, mintha kiönthetném a szívem valakinek, a lapokon keresztül pedig végre azt érzem, értenek. Olyan, mintha a lelkem amúgy állandóan görcsben állna, Kata írásait olvasva pedig végre elernyedhetne egy időre, és ez… ez azt mondom, megfizethetetlen érzés, és sosem lehetek érte elég hálás. A köszönetem, tiszteletem, valamint a Tisza Kata munkái iránti szeretetem jegyében pedig úgy döntöttem, így év végéhez közeledve összeszedem néhány kedvenc versemet, prózámat, akár egy-egy sornyi idézetemet tőle, melyek különleges jelentéssel bírnak számomra, s úgy érzem, örök helyük van most már a szívemben.

„Ne haragudj, ha bevallom, hogy nem rossz vagyok, hanem félek.”

***

„Az a helyzet, hogy sokan vagyunk, akik megrekedünk ott, hogy érdemtelenek vagyunk, és addig adunk, míg el nem fogyunk. És vagyunk, akik eljutunk, oda, hogy ki is mondjuk. És még kevesebben vagyunk, akik változtatunk. A legtöbben pedig nem sírunk rendesen, és belehalunk.”

***

„Régen minden találkozónkra úgy jöttem, mintha az első volna. Most meg úgy, mintha az utolsó.”

***

„szeretem a nyugalmad

ahogy elringunk

az években

mik előttünk állnak

hogy nincs benned sürgetés

hogy nem kell valamilyennek lennem

hogy elfogadtál így

félig viharverten

hogy bennem adsz időt magadnak

hogy megszokhasd

a szerelmet

mit tőlem kaphatsz”

***

„Minden szeretet,

amit adsz, kiegészíti

a hiányát annak, amit

nem kaptál.”

***

„A nő egy szoborral élt. A szobor nem beszélt. Ette a fényt. Egy napon útra kelt. A nőnek hiányzott a remény. Nem a hallgatag szobor. Hanem amilyen lehetett volna, ha él.”

***

„A gyerekkorom érdekelte. Kereste, hol, mikor és ki hagyott el engem. Hogy onnan fogadhasson örökbe.”

***

„nincs dolgom a félelmeddel

az a te örökséged

te szülted meg

te nevelgetted

el nem vehetem

örökbe se fogadhatom

cserét se ajánlhatok

elfogadhatlak

szerethetlek

foghatom a kezed

hogy ne ess el”

***

„Berendezett egy szobát az agyában. Dívánnyal, ha szüksége volt terápiára. Ő lett a saját terapeutája. Önmagát meghallgatta. Aztán az együttérzést gyakorolta. Értette a fájdalmat. Mondta magának, hogy nem baj. Aztán örömöt kerestek maguknak. Ő meg a terapeuta."

***

„minden sírásnak helye lesz

sírás még nem ment kárba

öt sírás egy állójegy a mennyország kapujába

hat sírás már ablaknál

hétnél pótszék járna

tíz sírás után otthonra lelsz

a kurva nagyvilágban”

Szándékosan a legnagyobb kedvencemmel zártam… de ilyen gondolatok után nehéz már bármit is mondanom. Csupán két dolog maradt: először is, hogy köszönöm. Zenghetnék további litániákat, de ennyi a lényeg: elképzelhetetlen hálát érzek azért, amiket Kata leír. És éppen ezért titeket is bátorítanálak, hogy ha eddig netán nem ismertétek a munkásságát, üssétek fel egy kötetét. Különösen ajánlom a kettő legújabbat. Szinte garantálom, hogy a lelketek egy olyan darabkája fog otthonra és társa lelni a lapok között, amiről nem is tudtátok, hogy igazából veszettül magányos. Olvassátok, és szeressétek. ♥

Értékeléseim