„Az egyetlen, ami ezen
a világon értékkel bír, az az idő. Egy másodperc mindig egy másodperc, ez sosem
lehet alku tárgya.”
Eredeti cím: Ditt livs
affär
Oldalszám: 88
Megjelenés: 2018
Kiadó: Animus
Ár: 2690 –
„Azon az éjszakán
amikor ezt írtam, arra gondoltam, mi történik velünk, mikor családot alapítunk,
és megszűnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben. Azon
merengtem, mi lenne igazán önzetlen cselekedet. Mérlegeltem, kiért lennék kész
meghalni, és kiért adnám oda az egész életemet. És hogy valójában mi is a kettő
között a különbség.”
Sajnos egyelőre még elég távol állok a Backman-összestől, de
annyit már most tudok, hogy mindig nagy öröm belebotlani a szerző egy-egy
munkájába: van valami egészen egyedülálló a stílusában, valami tagadhatatlanul nem amerikai, ami miatt a tömegből máris
kivilágít a maga módján. Az elbeszélésmódja, a szereplői, a történetei
mind-mind különlegesek, s egyaránt ötvöznek jó humort valamint mély
mondanivalót: végül pedig egyszerre hagynak mosolyt és könnyeket az ember
arcán, nem is beszélve a könyvek által generált gondolatokról, amelyek
garantáltan napokig nem hagyják még el az olvasó fejét.
Az Életed üzlete
jogosan kelthette volna azt az első benyomást, hogy talán az eddigieknél kevesebb
rejtőzik benne, elvégre szerintem jó párakban felmerült a kérdés ránézve, hogy
mégis mi minden férhet bele 90 oldalba? Mint mondtam… így lehetett volna. Ha nem lett volna szerencsém már korábban is egy
rövidebb elbeszéléséhez, A hazavezető út
minden reggel egyre hosszabbhoz – e kötetnek köszönhetően ugyanis már
megtanultam, hogy néhány lelki jobbegyenes és egy igazán ütős történet nem oldalszám függvénye. Csakis
tehetségé. Ennek pedig Backman nincs híján.
Az író ezúttal ismét élet és halál kérdéskörében maradva
fejezte ki elmélkedéseit, ennek megfelelő stílusban: ráérősen, a gondolatok
szárnyalásának finom csapongásával, mindeközben lassan de biztosan haladva a
megoldások felé. És éppen ezt szeretem annyira
Backman művészetében. Látszik rajta, hogy nem az évszázad bestsellerét akarja
megírni, süt róla, hogy nem azért alkot, mert ez a menő, vagy mert így remél
magának hírnevet vagy pénzt, így nem is abba fektet be, hogy történetei
csavarosak, kiszámíthatatlanok legyenek, meg persze az olvasók kedvencei. Azért
ír, mert tombolnak a gondolatai. Árad belőle, hogy tele van a feje mély eszmefuttatásokkal, elmélkedik, keresi a
globális méretű válaszokat, s amikor úgy érzi, jó nyomon jár, megpróbálja
tovább adni a tapasztalatait.
Az Életed üzlete
nem egy dramaturgiai műalkotás. De
legalább őszinte, elgondolkodtató, elér az ember lelkéig és a finom
külső mögött félelmetes mélységekbe kalauzol el, ezek összessége pedig úgy
érzem többet ér, mint bármely regény tökéletes és csavaros felépítése és
kidolgozottsága. Sajnálatos módon kissé formabontónak számít így közelíteni
manapság az írás tevékenységére. Mindenki az új Leiner Laura, az új Rowling, az
új Stephen King akar lenni… ami, félreértés ne essék, amúgy nagyszerű dolog. De
elengedhetetlenül fontos, hogy az ember épp amennyire kapni szeretne valamit az
írástól, legalább annyira – ha nem jobban – törekedjen arra, hogy adni tudjon
valamit a soraival a világnak. Backman „szösszenetében” nincs egy felesleges szó sem. Mind mond
valamit. És ettől lesz annyira önzetlen.
 |
| Off topic, de amúgy az illusztrációk is marha aranyosak <3 |
Az Életed üzlete
egy középkorú apa utolsó vallomása fia felé – utolsó szavai, mielőtt megtette
volna élete első önös érdektől mentes lépését. A leírtak mozgatórugója az élet
és halál közti döntés, valamint életünk minősége, a fő szál mögött azonban karaktereink
sok fontos dologra rámutatnak, legyen szó akár a megbocsátásról, a felelősségről,
a szeretet helyes közvetítéséről
vagy egyáltalán arról, ki számít jó szülőnek, s mire van szüksége egy felnövő
gyereknek. S ahogy a válaszok, még
ha kissé homályosan is, de lassan kirajzolódnak mindannyiunk előtt,
megfogalmazódik a kérdés: vajon hogyan tehetjük jóvá a múltbéli hibákat? Olvasás
közben eszembe jutott egy idézet Backman egyik korábbi művéből: „Azért kényeztetjük el az unokáinkat, mert
általuk bocsánatot kérhetünk a gyerekeinktől.” És úgy érzem, ez az elv
érvényesült itt is – még ha nem is unokáról volt szó.
A 45 éves férfi tisztában van a hibáival, tisztában van
mindennel, amit elmulasztott, mikor a
hírnevet, a karriert, az örökös utazást választotta ahelyett, hogy fia mellett
maradt volna annak meghatározó eseményeikor, vagy akár mindennapjaiban. És én
azt mondom, ez olyan vétek, amit nem lehet utólag korrigálni: nem tudsz leülni
a huszonéves gyermekeddel
barátságban csevegni, ha nem beszéltél vele mikor félt, mikor örült, mikor
sírt, mikor korábban sosem volt időd rá, mikor nem törődtél vele, nem
hallgattad meg, nem kérdezted és nem támogattad. Ha hagytad, hogy a fiad-lányod a szülői biztonságod
nélkül nőjön fel… akkor szerintem jobban teszed, ha nem próbálsz meg évekkel,
évtizedekkel később a szemébe nézni, mert akkor már nem fog számítani semmi
erőfeszítés. Legalábbis… ez az én személyes véleményem. Történetünkben némi
feszültség terhe mellett főszereplőnk fia megbocsátott apjának, úgy tűnik,
megérkezett a várt feloldozás… de kiderül, hogy az efféle mulasztás, és a
helyrehozhatatlansága a férfiban is nyomot hagyott. Ezért határozott úgy, hogy
ha fiáért már nem is tehet semmit, ha módjában áll, mással megpróbál jobb ember
lenni… ami, valljuk be,a semminél mégiscsak jobb.
Kifejezetten megnyert magának, ahogy a szerző ismét ugrált
kicsit térben-időben, összekavarta a szálakat, hogy aztán kiegyenesítse az
egészet. Korábban még megzavart volna a technikája, de már megszoktam,
megszerettem, akárcsak mindent, amit csinál. A gondosságát, a kapcsolatokat,
amiket ábrázol, meg persze a szürke
ruhás nő bevonását a történetbe, ami kissé mitikus-kissé hidegrázós és
egyszerre olyan… megnyugtató? Talán nem ez rá a megfelelő szó, de épp amennyire
félelmetes közelsége hozta Backman ezzel a húzásával a halált, éppen annyira
emberivé is tette. Kifejezetten értékeltem az ötletet, a végkifejletet pedig…
nos, nem spoilerezek én semmit, de a lényeg, hogy ott is elszorult a szívem.
Tökéletes volt. Kegyetlen és tökéletes.
Mit mondhatnék még? Szösszenet. Apróság. Képek nélkül szinte nem is könyv. Elsőre talán ezek a
legszembetűnőbbek az Életed üzletére
pillantva, mégis, annyival többet mond ez a maga pár oldalával, mint akár három
tucat 400 oldalas nagyregény… A plüssnyuszi, a szívmelengető külső és a rövid
terjedelem ugyan megtévesztő, de a lapok között Backman ismét csodákat művelt:
élet és halál kérdéskörében kalauzolta az olvasót, a bájos egyszerűségével
megmosolyogtatott olykor, miközben végig ott tartotta azt a bizonyos gombócot a
torkunkban. Ugyanis nem megszokott karácsonyi történetről beszélünk, nincs
karácsonyfa, nincsenek díszek, világító rénszarvasok, sem kürtős kalács egy
vásári forgatagban. Csak kórházi folyosók vannak, piros kisszék, kréták,
megbánások, bűntudat, gépcsipogás, szürke pulcsiszösz… és – mint az egyetlen
igazi karácsonyi tényező a felsorolásban
–, egy ajándék, de az hatalmasabb bármi másnál: az élet.
Kedvenc
idézetek:
„Ez a történet arról
szól, hogy mire lennél kész azért, hogy megments egy életet. Arról, hogy mi
lenne, ha nem csak a jövődet kéne feláldoznod érte, hanem a múltadat is.
Nemcsak a helyeket, ahol még nem jártál, hanem a lábnyomokat is, amelyeket
magad mögött hagytál.”
***
„Arra [gondoltam], hogy minden nap újra és újra eldöntjük, hogy melyik
úton haladjunk tovább. Utazunk, maradunk, játszunk, elrejtőzünk, szerelembe
esünk, szakítunk, vagy épp szorosan egymáshoz bújva egymás lélegzetében alszunk
el.”
***
„A szemedbe néztem és azt mondtam: „Az élet nem igazságos.”
Az ajkadba haraptál. Lesütötted a szemedet, és úgy válaszoltad: „Ez a
te nagy szerencséd”.”
Borító: 5/5
Eddig sem sokat panaszkodtam Backman könyveinek borítóira,
bár tény, hogy nem igazán vágnak össze az én ízlésemmel a harsányságuk miatt,
de az Életed üzletére már egyetlen
rossz szavam sem lehet! Egyszerű, de kifejező, kellemes színekkel, ízléses
topográfiával… és még Szi is helyet kapott a padlón, amit külön értékelek.
Mindezek összessége kifejezetten szívmelengető hatással bír… még ha maga a
történet inkább a „szívszorító” szóval írható le.
Pontozás: 5/5
Ha érdekel a
könyv, rendeld meg ITT!
Blogturné és
nyereményjáték
Az Életed üzlete
apró terjedelme ellenére igen komoly és fontos üzeneteket rejt, így mostani
nyereményjátékunk feladatát is ehhez igazítottuk. A turné minden állomása rejt
egy szót, melynek fontos szerepe van a történetben – a Ti feladatotok az lenne,
hogy találjátok meg a kiemelt betűket, majd azt a szót melyet az
összeolvasásukkor kaptok, írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő részébe! A
helyes megoldásokat beküldők között a kötet egy példánya kerül kisorsolásra.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban
javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk.
Állomáslista:
12.19. Never Let Me
Go
12.20. Könyv és Más
12.21. Szembetűnő
12.22. Nem félünk a
könyvektől!
a Rafflecopter giveaway
♥
VálaszTörlés