Viktor E. Frankl - Az élet értelméről

„Az élet nem valami - az élet lehetőség valamire!”

Eredeti cím: Über den Sinn des Lebens

Oldalszám: 148

Megjelenés: 2020

Kiadó: Libri

Ár: 3299 –

1946-ban, ​tizenegy hónappal azután, hogy túlélte a holokausztot, Viktor E. Frankl pszichiáter Bécsben bemutatta később világhírűvé vált terápiás módszerét, a logoterápiát, amelynek középpontjában az élet alapvető értékei állnak.

Frankl megfigyelte, hogy azok a foglyok találták meg legnagyobb valószínűséggel a túléléshez szükséges erőt, akik még láttak valamilyen értelmet az életükben. De vajon mi az élet értelme?

Az élet különféle helyzetekbe sodor bennünket, de saját döntésünk, hogy ezekre miként reagálunk. Frankl logoterápiájának célja ennek a döntési szabadságnak a megélése, mert ha ezzel tisztában vagyunk, megérthetjük saját, személyes célunkat is. A világ alakulása időről időre bizonyítja, hogy Frankl gondolatai minden körülmények között aktuálisak.

„Évtizedekig tartó barátságom Viktor Frankllal és gyógyító kapcsolataim minden egyes páciensemmel (…) ugyanazt a fontos leckét tanították meg nekem, amit Auschwitzban kezdtem el tanulni. Azt, hogy a fájdalmas tapasztalataink nem tehertételek, hanem ajándékok. Perspektívát és értelmet adnak nekünk, lehetőséget arra, hogy megtaláljuk egyedi célunkat és saját erőnket.”

Edith Eva Eger

Megvan a nehézség abban, ha valaki az élet értelméről szeretne beszélni – megvolt tehát az alapom némi szkepticizmusra, amikor kézhez kaptam Frankl kötetét, melyben a szerző éppen erre a buktatókkal teli feladatra vállalkozott. Hogyan mondhatná el nekem valaki, mi az élet értelme, mikor az egyértelműen más és más mindenki számára? És mennyiben lehet mérvadó bárki definíciója egy olyan ókorig is visszanyúló filozófiai kérdésben, melyre megannyi magyarázat látott már napvilágot évszázadok alatt, és mind után jött egy újabb és újabb? Míg Platón a minél magasabb szintű tudást tartotta elérendőnek és értelmet adónak, addig a sztoicisták a szenvedés elkerülésére törekedtek; míg a felvilágosodás liberalista irányzata a szabadságban látta a legfőbb értéket, addig Kant kötelességről beszélt, s talán nem mellékes megemlíteni a 19. században szárnyra kapott nihilista elgondolást sem, miszerint az élet értelme, célja, mint olyan, nem is létezik. Számos elképzelésen rágta magát keresztül az elmúlt néhány száz, néhány ezer év embere, mire eljutott a huszadik század egzisztencializmusáig – melynél most megállnék, lévén ez kapcsolható legszorosabban Viktor E. Frankl elméletéhez (ezt tükrözi az általa megalkotott pszichológiai irányzatnak a neve is: logoterápia és egzisztenciaanalízis).

„Neked kell megtalálnod, mi ad értelmet az életednek”, „Teljesítsd be az életcélod!”, „Szabad vagy döntéseket hozni!” – talán kontextusból kiragadva az efféle, egzisztencialista filozófiában és így Frankl tanaiban is alapvetőnek számító gondolatok leginkább középszerű önsegítő könyvek hangulatát idézik (és nem tagadom… olykor ez kontextusban sem változik), mégis, ismerve a bécsi pszichiáter élettörténetét, az eseményeket, melyekben elmélete fogant, egészen más megvilágításba kerülnek elképzelései. Az élet értelméről c. kötet ezeket foglalja össze Frankl háromalkalmas előadássorozatának lejegyzésével, melyeket a szerző 1946-ban tartott Bécsben, immár a holokauszt túlélőjeként. Helyzete szélsőséges, ám kiváló példa elmélete alátámasztására: ahogy ő fogalmaz „az úgynevezett teljesen normális életben is vannak olyan helyzetek, amelyek az embertől, a fogolyhoz hasonlóan, egyszer csak sokat vagy talán mindent elvesznek, ami addig lehetővé tette számára, hogy elkerülje a találkozást önmagával”. Tehát az ember mindentől megfosztva, teljesen lecsupaszítva, az önmagával való szembenézésre rákényszerítve válaszút elé kerül: hogyan ragadja magához döntésének szabadságát, miként találja meg a legszorongatóbb szituációkban is azt az értelmet, melyet életébe integrálhat. s hogyan teremt magának további célokat. Minden egzisztenciaanalízishez kapcsolódó tételmondat, mely elsőre üres szavak halmazának tűnik, más jelentőséget kap annak tudatában, hogy mi mindent élt át az, akinek elsőként hangoztak el a szájából, elvégre nehéz ellentmondani efféle pozitív filozófiának, mikor olyasvalaki beszél róla, aki maga a halál torkából mászott vissza mondhatni, s túlélte azt, amit gyakorlatilag lehetetlen. Lényegében ez a könyvnek-, s egyben Frankl munkásságának egyik fő eleme, ami engem megragadott: ahogy feldolgozza koncentrációs táborbeli élményeit, ahogy tapasztalatait és szaktudását összegyúrva közelít a második világháborúval járó szörnyűségekhez. Mint említettem, e kötet három előadás szövegét tartalmazza, s ezek közül a harmadik épp ebbe a témába enged betekintést: Frankl a foglyok pszichológiáját boncolgatja benne, szavainak pedig szakértelmén túlszárnyaló hitelt ad az, hogy amint a foglyok lágeréletre adott lelki reakcióiról, az alkalmazkodás fázisairól, a lelki-gondolati hanyatlásról ír, nem mint kívülálló szólal meg, végigkísérik mondanivalóját saját emlékei. Terjedelem szempontjából e kötet nem szentelt sokat ennek a témának, arra azonban kiváló volt, hogy felkeltse az érdeklődésem a pszichiáter egy másik – s egyben talán leghíresebb – munkája iránt (… és mégis mondj igent az életre!).

Ez volt a harmadik előadás, az ezt megelőző kettőről már nem nyilatkozhatok ilyen elégedetten – noha ez túlnyomó részt személyes preferenciáimból adódik, s nem az írottak elhibázottságából. Utóbbi kategóriában csupán egy említenivalóm volna: ez pedig a fordítás. Egy ideig győzködtem magam, hogy bizonyára csak az én felfogóképességem vett ki szabadnapot épp, de problémáim az idő előrehaladtával sem szűntek meg: értelmetlen módon csavart mondatok, össze nem egyeztetett alanyok és állítmányok, és számtalan apró, de zavaró tényező akadályozta a kellemes előrehaladást, így emellett már nem akartam elmenni szó nélkül.

Ami pedig még hátravan… nos, az az első és második előadás tartalmi aspektusból, ami lehet nem lesz velem egy fáklyásmenet. Finoman szólva is ambivalens kapcsolatba keveredtem Frankl élet értelméről szóló elképzeléseivel, meglehet ugyanis, hogy számos gondolkodásra érdemes és manapság is ezer százalékig aktuális idézeten húztam keresztül a szövegkiemelőm, és nem egy oldal margóján hagytam képzeletbeli felkiáltójelet egy-egy velős bekezdést jelölve, összességében mégiscsak hazudnék ha letagadnám, a leírtak bizony megőrjítettek időnként. Mint már írtam, tekintetbe véve a Frankl által átélteket, meg tudom érteni miért gondolkodik úgy, ahogy, ennek ellenére számomra mégis inkább afféle toxikus pozitivitásként csapódott le az ő filozófiája. Bár a döntés szabadságát emlegeti, ő maga többször azt bizonyítja előadásaiban, hogy ez a döntés szabadság végül is csak addig szent, amíg ő azt úgy ítéli meg, gondolva itt például az öngyilkosságról írott elképzeléseire, melyek engem – mint a döntésszabadság valódi támogatóját – enyhén szólva felbosszantottak. Meglehet, Frankl alapötletei közt sok az általános igazság, amit érdemes kimondani és tudatosítani, részleteiben mégsem tudtam azonosulni az elméletével. Az egzisztenciaanalízis nem vált hát a kedvenc irányzatommá, a legfinomabban fogalmazva sem, azonban azt kétségkívül a kötet javára írhatom, hogy bevezetett kicsit egy afféle filozófiai-pszichológiai szemléletbe, melyre magamtól valószínűleg nem hamar kerítettem volna sort. Úgy fogom fel Frankl három előadásának olvasását, és minden hozzá fűződő kutatómunkámat – melynek eredményét még a későbbiekben tapasztalhatjátok meg –, mint ismeretgyűjtést és némi tanulást, aminek egy leendő szakember semmiképp sem látja kárát.

Kedvenc idézetek

„Élj úgy, mintha másodszor élnél, és az első alkalommal mindent olyan rosszul csináltál volna, mint ahogyan most készülsz cselekedni!”

***

„És mégis, nincs emberi szenvedés, ami egy másikkal összehasonlítható lenne, mert a szenvedés lényegéhez tartozik, hogy egy ember szenvedése, hogy az az ő szenvedése, hogy mértéke egyedül az azt elszenvedő embertől függ.”

***

„Ne felejtsük el, hogy bár minden ember tökéletlen, de mindenki másként – ki-ki a maga módján. És az ő tökéletlensége egyedül az övé. Pozitív megfogalmazásban ily módon válik valamiképp pótolhatatlanná, helyettesíthetetlenné, felcserélhetetlenné. Ehhez a biológiai lét világából kínálkozik egy igazán ideillő modell. Mint ismeretes, az élőlények fejlődése kezdetén a sejtek eredetileg „mindenre képesek” – egy „primitív” sejt mindent tud: táplálékot magához venni, mozogni, szaporodni, valamilyen módon „érzékelni” a környezetét stb. Ezt követően csak egy magasabb, organikus sejtkapcsolódáshoz vezető hosszú fejlődési folyamat következtében specializálódik az egyes sejt oly módon, hogy végül már csak egyetlen funkció betöltésére alkalmas – az egész szervezeten belül érvényesülő, fejlettebb munkamegosztás elvének megfelelően. Képességei eredeti, „teljességének” árát fizette azért, hogy helyébe relatív funkcionális pótolhatatlanságot kapjon.”

***

„Elképzelhető egyetlen sakklépés, ami jó, sőt, a legjobb lenne, anélkül, hogy figyelembe vennénk a játék és a figurák konkrét állását?”

Borító: 5/5

Letisztult, egyszerű és ízléses. Nem akarja túlragyogni a beltartalom fontosságát, nem vonja el a figyelmet, mégis megragad a visszafogott szépsége – az ilyet pedig tudjátok, mennyire szeretem. Külön pluszpontot érdemel ez a vezetéken ülő kismadár, mely mint „dizájnelem”, visszautal az …és mégis mondj igent az életre! borítójára is.

Pontozás: 5/3.5

Blogturné és nyereményjáték

Viktor E. Frankl bécsi neurológus és pszichiáter neve mintegy megkerülhetetlenül útjába akad a pszichológia, filozófia iránt érdeklődőknek, sőt, ezen túlmenően, széles körökben is ismertté vált …és mégis mondj igent az életre! c. memoárjával, melyben koncentrációs tábor beli élményeit, tapasztalatait összegzi. A Libri kiadó jóvoltából megjelent újabb kötetében, mely Az élet értelméről címet viseli, három II. világháború utáni előadásának szövegét ismerhetjük meg, főként a döntéseink szabadságának, életünk beteljesítésének témáját feszegetve. Amennyiben titeket is foglalkoztat a kérdés, “mi teszi értelmessé az életet?”, tartsatok velünk négyállomásos turnénkon, és ha szerencsétek lesz, gazdagabbá válhattok a könyv egy példányával!

Viktor E. Franklt úgy tartják számon, mint a pszichoterápia harmadik bécsi iskolájának megalapítóját, Bécshez azonban rajta kívül is rengeteg jelentős pszichológus szakember neve köthető. Nyereményjátékunkban is velük foglalkozunk majd: a turné valamennyi állomásán olvashattok majd egy idézetet, mely egy-egy valamiképp bécsi vonatkozású, híres pszichoterapeuta és elméletalkotó szájából hangzott el, a ti feladatotok pedig az lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy kitől származik az adott idézet. A helyes megfejtők közül valaki a könyv egy példányával gazdagodhat!

„A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

2020.08.31. Never Let Me Go

2020.08.02. Flora the Sweaterist

2020.09.04. Never Let Me Go (extra)

2020.09.06. Könyv és Más