„A lagom azt jelenti, hogy az élet annál jobb, minél kevésbé komplikált.”

Eredeti cím: Lagom – The Swedish Art of Balanced Living

Oldalszám: 160

Megjelenés: 2017

Kiadó: Kossuth Kiadó

Ár: 3490 –

Lagom, azaz „nem túl kevés, nem túl sok – éppen elég”.

Az anyagi világon túllépve a jelentés egyre kifinomultabbá válik, a társas viszonyok szabályainak tökélyre fejlesztésére is utal. Lagom az, ha elfogadjuk egy barátunk meghívását, hogy nála töltsük a hétvégét, de ágyneműt viszünk magunkkal, hogy praktikus autót veszünk, nem pedig a legmenőbbet, vagy hogy pusztán a maradékokból ütjük össze a vacsorát, mivel a pazarlás bűn…

Érdemes a lagom életmód mellett dönteni, mert:

– környezettudatosabbá válhatsz

– egészségesebb egyensúlyt tarthatsz munka és szabadidő között

– megszabadulhatsz az otthonodat ellepő felesleges holmiktól

– tudatosabb fogyasztóvá válhatsz

– szeretetteljesebb emberi kapcsolatokat építhetsz

– élvezheted a svéd táplálkozás előnyeit

– megtanulhatod az önellátó gazdálkodás fortélyait

– több időt tölthetsz a természetben sporttal, kirándulással…

… egyszóval boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhetsz!

Úgy adódott, hogy Kossuth Kiadónak köszönhetően a dánok Hygge-nek nevezett különleges életszemlélete után megismerhettem egy másik – általam nagyrabecsült – skandináv nép, a svédek „hitvallását” is. A lagom első látásra úgy tűnhet, a Horatius által megfogalmazott arany középszer filozófiáját folytatja a „nem túl kevés, nem túl sok – éppen elég” elvével, ennek a rövidke kötetnek a végére érve azonban rájöhetünk, akármilyen egyszerű is legyen a megfogalmazás, a lagom életstílus sokkal többet takar annál, mint amit elsőre ígér.

Persze a fő irányvonala valóban a végletek közötti egyensúly megtalálása, ezt azonban változatos eszközökkel és módokon lehet elérni az élet valamennyi területén, legyen szó a konyháról, testedzésről vagy ruházkodásról. Maga az írónő is ennek mintájára alakította ki a kötet felépítését, így kitérve minden, életmód szempontjából fontos témára az étkezésektől kezdve az egészségen és a lakberendezésen át a társasági életig valamint öko-háztartásig.

A lagom – fogalma egyszerűsége ellenére is – gyakran érthetetlennek és elérhetetlennek tűnhet, az írónő különböző kontextusba helyezett példáin keresztül azonban úgy vélem mindenki számára teljesen világos lesz ez az igenek és nemek közti kötéltánc. Így tökéletesen lagom az, ha pontosan a munkaidőnk lejártával távozunk a munkahelyünkről, ha minimalista sminket viselünk egy extravagánsabb rúzzsal kiegészítve, vagy festést tartunk, de csak a szoba egyik falát öltöztetjük színekbe. Szintén lagom komolyan venni a munkánkat, és becsületesen dolgozni, ugyanakkor épp ilyen lelkiismerettel megtartani a kellő szüneteket is, különös tekintettel a fikára. Egy szót se. Lagom az, ha nem csupán személyes ügyeinket mentesítjük a végletektől, de eközben a világ, s a környezet egyensúlyára is odafigyelünk, s ide tartozhatnak még a svéd társadalombeli  normák is, melyek kizárják a felesleges drámázást, mint szélsőséget, az egyenességet hirdetik, s rávilágítanak a tényre, hogy a svéd emberek többet érdeklődnek mások hogyléte felől, mint beszélnek önmagukról végtelenítetten. Elemeiben tehát a lagom életmód visszavezethető a Jante törvényre*, ám annak már egy sokkal kevésbé szigorú, jóval inkább élvezhető és ember-, valamint környezetközelibb módját mutatja be, amely nem a merev szabályok szerinti életet, hanem egyszerűen csak a boldogságot tűzi ki célul.

*Fun fact: „A dán-norvég író, Aksel Sandemose 1933-ban fogalmazta meg a törvényt a skandinávok egy bizonyos attitűdjének leírására. A Jante-törvény tíz pontban fogalmazza meg a helyes viselkedés szabályait. Ezek a pontok egy olyan társadalmat írnak le, amely rosszallva tekint az egyéni sikerre és eredményekre; egy olyan kultúrát, amely megszállottja a szabályoknak.”

De hogyan is kapcsolódik össze a lagom mértéktartás és egyensúlyteremtés a svédek igen kedvező boldogságindexével? A magyar ember komolyan elgondolkodhat azon, hogy a „középszerűség” hogyan járulhat hozzá bármilyen formában is az örömünkhöz, s a nép, aki a jólétről nagyrészt a tévében, meg a könyvekből hall csak, nem értheti jól, miért jó mindig beérni valamiképp kevesebbel, ahelyett, hogy a maximumra törekednénk. A jobb kocsi, nagyobb ház, újabb telefon, bulisabb péntek esti program, több, több, több embere számára a másokkal való versengés a jobb dolgok, jobb élet iránt, s az ebben való győzelem instant boldogságérzetet szül – ennek megfelelően ellenkezője, a kevesebb legtöbbször lehangoltságot eredményez. És itt jön be a képbe a lagom… ami ha jobban megnézzük, valójában nem is a boldogság receptjét ígéri. Csupán a kiegyensúlyozottságét – a kettő mégis szorosan összekapcsolódik a svédek mindennapjaiban.

„Ha folyton az örömöket kergetjük, nem vesszük észre magát az örömöt – így néha unatkoznunk is kell.”

A lagom számukra nem állapot, igazából inkább egy fajta életvitel, ami a teljes értékrendjüket áthatja. Egy konstans fennálló életérzés, amelyből hiányoznak a hullámhegyek s hullámvölgyek – nincs kiugró, kicsattanó jókedv, de különös bánat sem, ezáltal maga a rossz hiánya szüli meg a lagomból fakadó jóérzést, ezáltal nem pillanatnyi, hanem tartós elégedettséget és boldogságot teremtve.

Rendkívül érdekesnek találtam mind ennek a népnek, mind a szokásaiknak, s legfőbb elveinek megismerését – alapból erős vonzalom köt a skandináv országokhoz s kultúrákhoz, a svédek azonban kiemelt figyelmemet élvezik a tökéletes IKEÁ-s húsgolyóik és bodzaszörpük, meg persze a minőségi és minimalista bútoraik által. Azonban a kötet olvasása közben, akármennyire is hatékonynak, s szimpatikusnak ismertem meg a lagom életszemléletet, rájöttem, hogy kapcsolatom a svédekkel továbbra is megmarad a kaja és a lakberendezés szintjén. Én magam úgy érzem túlságosan is a végletek embere vagyok ahhoz, hogy kellően átszellemülhessek az egyenletesség boldogító erejétől. Őszintén: nem lepődnék meg, ha az arcképem ott szerepelne a szótárban az érzelmi hullámvölgy és hullámhegy kifejezések mellett.

Mindent összevetve tehát élveztem ezt a kis kiruccanást, elvégre a Lagom által olyan életstílus részese lehettem pár órára, amit másképp nem igazán ismerhettem volna meg. Jóérzéssel töltött el, mikor valamilyen általam már ismert ténybe, vagy fogalomba botlottam, ugyanakkor hatalmas új tudás is zúdult rám ez alatt a röpke 160 oldal alatt, amit még mindig próbálok elhelyezni valahol fejben. Kedveltem, ahogy ezt az információáradatot mindig a megfelelő helyeken szakította meg valami gyönyörű, hangulatteremtő fotó vagy más illusztráció, s ha már itt tartunk, mindenképp érdemel egy gondolatot az egész kötet tördelése, aminek köszönhetően a Lagom nem csak kívülről, de belülről is meseszép. Egyedüli negatívumokként az olykor fellépő kontraszt-problémákat említeném (sötétkék alapon a fekete betűszín az én látószervemmel egyszerűen nem kompatibilis), valamint a kötet kissé száraz megfogalmazását, ami bennem olykor egészen Wikipédia-olvasgatós feelinget ébresztett… vagy talán a törikönyvemét, a lapszéli kis kiegészítő infókkal együtt. Érdekesnek és magával ragadónak találtam a témát, ám az írónő részéről elfért volna még egy kis élet a lapok között – bár ennek a hiányát talán csak Meik Wiking, Hygge során megismert barátságos stílusa élezte ki számomra.

Ajánlom a kötetet azoknak, akik maguk is a boldogság utáni keresőexpedíció lelkes tagjai, s kíváncsiak a titokra, amely több másik skandináv országhoz hasonlóan a svédek mindennapjait is örömmel tölti meg; ajánlom azoknak, akik kíváncsiak egy számunkra talán kevésbé jól ismert nép kultúrájára és értékrendjére, esetleg még arra is nyitottak, hogy beengedjék ezt az életükbe, s az otthonukba. Ajánlom szórakozásra, ismerkedésre, informálódásra, kutakodásra – kicsit ugyan szárazon tálalva, ugyanakkor egyfajta belső kényszerrel együtt, ami azt mondja, lapozd, folytasd, ne hagyd abba. Mindenképp megér egy próbát! :)

Kedvenc részek:

Ez most sokat elárul rólam… de egyértelműen a kajás résszel sikerült megtalálni az utat a szívemhez – ez nem is csoda, tekintve, mekkora rajongója vagyok a híres IKEÁ-s svéd húsgolyóknak, a bodzaszörpnek és az utánozhatatlan almatortájuknak. A könyv ezen fejezete rögtön megnyert a válogatott receptjeivel, maguk a svédek pedig a szent kávészünetükkel és a szombat reggeli jutalomként funkcionáló nassolásukkal.

Kedvenc idézetek:

„Csak semmi dráma! Most pedig kinek van kedve a szexről beszélgetni kávé közben?”

***

„Rengeteg minden belefér a lagom keretei közé. Jómagam hatalmas különc vagyok, de még én is beleférek.”

***

„A kezdő megkérdi a főnökétől, hogy „szerinted mennyi időt szánjak erre a feladatra?” Mire a válasz: „amennyi ahhoz kell, hogy elkészülj vele”. Talán mondanunk sem kell, hogy ez azt jelenti: ne fecsérelj munkaidőt olyasmire, amit már elég jól elvégeztél – viszont olyan munkát se adj le, ami nem üti meg a megfelelő színvonalat. Ha jól csinálod, pont a lagomnyi időt töltöd el vele.

***

„Az érzések lagom megközelítése úgy foglalható össze, hogy minden érzést felvállalunk, és egyiknek sem juttatunk túlzott szerepet. Ha viszont a félelmeinkből és az érzelmi impulzusainkból eltávolítjuk a drámaiságot, akkor a tabuk értelmüket vesztik, és így a legnehezebb dolgokról is könnyebben tudunk beszélni másokkal.”

Borító: 5/5

Akárcsak a Kossuth Kiadó valamennyi nemzeti életmód témájú könyvénél, úgy a Lagom esetében sem lehet elmenni egy ilyen megkapó és beszédes borító mellett – hajszálon egyensúlyozik a zsúfolt, s a minták ellenére mégis minimalista stílus között, végül épp így lesz egyaránt harmonikus és különleges. Megakad rajta az ember szeme, ha pedig közelebbről is szemügyre vesszük, jól látható, hogy valamennyi kis objektum a svéd kultúrához és életmódhoz köthető, így veszi célba az ember szépérzéke után a kíváncsiságát is. Azt sugározza, amit ígér: a lagom letisztult, kiegyensúlyozott életérzését természettel, kávéval és elmaradhatatlan fahéjas tekerccsel.

Pontozás: 5/4

Maga a Lagom számomra a szó jelentésének tökéletes szemléltetésévé vált ez alatt a röpke 160 oldal alatt, valamivé, ami ugyan nem kevés, de nem is sok. Állandó kettőség kísérte végig a történetünket: az én megállás nélküli ingázásom a téma és az olvasottak iránti őszinte érdeklődésem, valamint a kivitelezés fölött érzett bosszúságom között. Linnea Dunne a svédek életviteléről tudni érdemes információkat tematikusan, lépten nyomon „fun fact”-ekkel tarkítva, gyönyörű, hangulatteremtő illusztrációkkal és képekkel tárta elénk – meglehet számomra talán túlságosan szárazon, hűvösen, olykor némi Wikipédia-feelinget ébresztve bennem, amit már kevésbé díjaztam. Ennek ellenére győz a tény, hogy a lagom valóban Svédország legsikeresebb exportcikke lehetne, mind a példamutató minimalizmusával, ha stílusról van szó, mind az egyenességével az emberi kapcsolatokban, a legtöbbek számára álomszerű túlóra mentes munkájával és persze a nélkülözhetetlen kávé+fahéjascsiga kombinációjával – amelyeket mind-mind örülök, hogy tüzetesebben is megismerhettem.

Köszönöm a recenziós példányt a Kossuth Kiadónak!

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!