Személyes kihívás 10 lépésben


Ezerpuszi! A mai napra újból egy személyesebb taggel készültem… esküszöm, nem értem mikor és mi történt, de elkeserítő kis lényem egész kedvelt témája lett mostanában a posztjaimnak, s én magam is beleszerelmesedtem az efféle kihívásokba, amelyek által lehetőségem van jobban bemutatkozni nektek. Nem mintha nem jönne már ki mindenki könyökén, hogy mennyire nem vagyok normális… de hátha valakinek épp az én pár beteg gondolatfoszlányom hiányzik a tökéletes napjához. Szóval teszek egy szívességet.

Ezt a tag-féleséget Sára blogján, a Metaforaszennyezésen találtam – lessetek be hozzá is, rendkívül motiváló és minőségi posztjai vannak –, és eredetileg 10 napos személyes kihívás néven futott… de ismertek, a rendszeresség nem erősségem, mostanában pedig amúgy sem bírnék beígérni napi szintű posztolást. Így apró változtatásként összevontam mint a 10 pontot, s egyben hozom a válaszaim… tele lélekerővel meg életkedvvel meg mindennel. Vagy legalább megpróbálva úgy tenni, mintha lenne ilyenem. Szóval… nézzük, mit tartogat ez a mai csellendzstájm. Enjoy!

1. lépés
Ten secrets – 10 titok

1. Borzalmas szülő lennék, ezért nem is akarok gyerekeket.

2. Rettentően haragtartó vagyok, és ilyen tekintetben nagyjából beleférek a Mr. Darcy prototípus női modelljébe, ugyanis „ha jóindulatom elvész, elvész örökre”. Ez van. Jobb, ha vigyázol.

3. Folyton beszélhetnékem van, ami kétféleképpen nyilvánulhat meg: megtartom magamnak minden gondolatom, mert tudom, hogy más úgysem értené, vagy pedig egész egyszerűen lökök ki magamból minden hülyeséget. Ez utóbbit azt hiszem túl jól ismeritek már.

4. Utálok ajándékot kapni. Tudom, hogy különös, a legtöbb ember nem is igazán érti, ez miért van… de kifejezetten kellemetlennek érzem, mikor valaki ilyen formában gondol rám, akár szülinapi/karácsonyi ajándékról van szó, akár csak egy meglepi teáról a büféből. Úgy érzem tőle, mintha tartoznék, ezt a lekötelezettség-érzetet pedig nem viselem valami jól.

5. Szörnyen félek a vihartól. Nem bírok tőle aludni, ha pedig éjszaka tör ki, azonnal felébredek rá – ilyenkor szépen a fejemre húzom a takarót és egy ideig önmagamban szenvedek diszkréten sírdogálva, aztán egy idő után általában felkeltek valakit, aki ápolgatja a lelkem a villámlás fényében.

6. 2017. július 06-án kaptam az első csókomat, mégpedig éjfél és hajnali egy között valamikor, a kedvenc színházi előadásom után.

7. Sosem akarok jogosítványt szerezni. Ott a tény, hogy félek a kocsiktól – biciklisként nonstop, olykor pedig még bennük utazni is, ráadásul nem is igazán vagyok képes egyszerre sokfelé figyelni, ez pedig sajnos elengedhetetlen, ha az ember vezet. Tehát maradok az örök gyalogos és tömegközlekedő, és mosolyogva úgy teszek, mintha nem azért választanám ezt a lehetőséget, mert nyomi vagyok, hanem mert egyszerűen környezettudatos, és lehetőleg szent is. Alap.  

8. Pocsék filmnéző vagyok – talán ezért olvasok inkább. Már arra is nehezen veszem rá magam, hogy leüljek egy másfél-két órás filmet végignézni egyhuzamban – mi több, este például ez egyáltalán nem megy… ugyanis automatikusan bekapcsol a nyugger lámpaoltás-idő kapcsolóm –, de mikor igen… nos, arról tudnak mesélni azok, akik néztek már filmet velem. Kezdjük azzal, hogy az idő túlnyomó többségében nem értem, mi történik. Nekem a képernyőn túl gyorsan történik minden, így folyton kérdezgetem, hogy „most mi van?”, a környezetem meg persze határtalanul élvezi, hogy egy perc nyugta sincs tőlem. Ó, és el ne felejtsem a másik végletet, mikor nagyon is tudatában vagyok az eseményeknek: profi narrátor vagyok. De azt nem garantálom, hogy a film végére nem fulladsz meg.

9. Ölelés-függő vagyok, és tiszta depi leszek attól, mikor épp ölelésre vágyom értsd, mindig, de nem kaphatok. Ilyenkor egyik negatív gondolat követi a másikat, a végére konkrétan a létezésemet sem értem… és csak két dologra tudok gondolni: hogy minden szar, és hogy hol van már az az ölelés, ami annyira jól esne.

10. Fun fact: előrehozottan érettségizek idén informatikából meg angolból és ROHADTUL MINDJÁRT ITT VAN, ÚRISTEN! Hogy tanulok meg addig angolul?!


2. lépés
Nine loves – 9 dolog, amit imádok

1. Állatkert. Jó, értem én, hogy milyen kivetnivalót talál bennük egy csomó ember, aki nyilvánvalóan nagyobb állatbarát nálam – ami valljuk be, nem is olyan nehéz –, de én nem tudok kinőni az állatkertben jégkrémet és barackot falatozó kicsi-Virág nosztalgiaképéből.

2. Fagyi. Nem is értem, hogy lehetséges, hogy vannak emberek, akik nem szeretik. Az egyik legjobb dolog a világon.

3. A frissen áthúzott ágyneműn fetrengeni.

4. Ha boldogok azok az emberek, akiket szeretek. Ugyanúgy, ahogy lehangol, mikor szomorúak, úgy picit jobb kedvem lesz attól, ha mosolyogni látom őket – hát még akkor, ha azt a mosolyt én okoztam.

5. Szarkazmus. Ezen nincs mit ragozni, szeretem a szarkasztikus embereket, a szarkasztikus képeket, pólófeliratokat, a legjobban pedig talán azt, mikor megértik az efféle megnyilvánulásaimat. Szarkazmus, szarkazmus mindenhol.

6. A klasszikus és szimfonikus rockot. Alapból a rockot is bírom, de sokkal közelebb állnak hozzám a valamiféle különlegesebb hangzásvilággal kevert fajtái, mint amilyen a klasszikus, szimfonikus, esetleg keresztény, ritkábban még a punk és alternatív is belefér.

7. A karácsonyt, Adventet és minden hozzájuk kapcsolódó dolgot, a díszítéstől és süti sütéstől kezdve egészen húgom áltsulis adventi kézműves délutánján át a töménytelen Carol of the Bells-hallgatásig és a gimis nyelvi karácsonyig.

8. Romantikus könyvek. Annyira valószínűtlenek, addiktívak és még rossz hatással is vannak az emberre, de nem bírok velük leállni… egyszerűen csak jól esik a kis lelkemnek arról olvasni, hogy a szerelem mindent legyőz és örökké tart meg szivárványok és unikornisok... 

9. Elfogulatlan emberek dicsérete és elismerése. Nem vagyok az az ember, akinek folyton kéne a környezete visszajelzése ahhoz, hogy meg tudja állapítani a munkája értékét – az igazat megvallva többnyire nem is veszem komolyan a dicséretet, egészen addig, amíg önmagam nem vagyok büszke arra, amit elértem. Na de azért meg tudja melengetni a szívem olykor, ha valaki tök idegen, aki nem család, nem barát, nem olyan, aki azt mondja minden percben ok nélkül hogy szép vagyok, meg okos meg ügyes meg jófej, megdicsér valamit, amivel dolgoztam, különösképp akkor, ha nehéz kivívni az elismerését. Az ilyen visszajelzéseknek nagyon van ám értéke.


3. lépés
Eight fears – 8 félelmem

1. Hogy elüt egy kocsi. Nem szorul különösebb magyarázatra – egyszerűen felpattanok a biciklimre, és már ott is vannak a rémképek a fejemben arról, hogy mutat majd a szétloccsant agyam az aszfalton. Megsúgom: nem túl szépen.

2. Tengerek, óceánok. Meg minden undi kis – de főleg nagy – lény, ami bennük él. Már a puszta hangulattól is feláll a szőr a hátamon.

3. Fogorvosok – meg amúgy bármilyen orvos. Azt hittem, ez afféle „gyerek-dolog” csupán, de én nem nőttem ki belőle. Egyszerűen nyugtalan leszek tőlük.

4. Hogy sikertelen maradok egész életemben. Teljesen kikészít a gondolat, hogy ne legyen értelme annak, hogy létezem.

5. Állatok. De úgy összességében, minden állat… az édes kiskutyák és cicák is, igennnn. Felteszem, még Bonnie, a macskánk is azt tervezgeti, mikor meglát, hogyan vessen véget az életemnek.

6. Túlságosan függni valakitől. Nem bírom a kiszolgáltatottságot.

7. Hogy a számomra fontos emberek is csak megtűrnek, de nem szeretnek.

8. Táblánál oldani meg matekfeladatot. Lehet röhögni, de tényleg tisztára bestresszelek rajta, nagyrészt azért, mert alapból is full hülye vagyok a matekhoz, de éles helyzetben méginkább kiesik a fejemből minden mikroméretű kis tudáselem. Könyörgöm, ilyenkor még a számológépet is rosszul használom.


4. lépés
Seven wants – 7 kívánság

1. Szerkesztőként dolgozni egy könyvkiadónál. Pár hónapja kipróbáltam magam picit ebben a szerepben – egy fenenagy letiltás lett a gyümölcse, de talán megérte, ugyanis ekkor döbbentem rá, hogy ezt szívesen csinálnám megélhetésért is.

2. Nem kötni ki a Mekiben a leendő magyar szakos diplomámmal – de még a Burger Kingben vagy a KFC-ben sem. Csábítanak a kedvezmények és a csípős stripsek, de beérném évente kétszer a Glamour-kuponokkal is, a „Szia, felvehetem a rendelésed?” már nem kell a csomagba.

3. Anyagilag és érzelmileg is tökéletesen független felnőttnek lenni.

4. Összeszedni valahogy az angol nyelvvizsgám szóbeli felét is. Avagy nem ártana lassan megtanulni beszélni.

5. Játszani valamilyen hangszeren. Alapból klisés módon a gitárra és a zongorára vagyok rákattanva, de az elmúlt időben még a dob is egészen megtetszett.

6. A kezemben fogni egyszer a saját kiadott könyvemet. Látni egy könyvesbolt polcain. Meg persze lerohadó kézzel dedikálni. De szép is lenne lesz.

7. Egészen rövidre vágatni a hajam. Mindig félek, hogy mi van, ha egész egyszerűen idiótán fogok kinézni úgy, de ami azt illeti, volt már rövid hajam olyan hat-hét éve, és emlékeim szerint nem is állt olyan rosszul… úgyhogy szeretnék vele megpróbálkozni újra.


5. lépés
Six places – 6 hely

1. Az ágyam… és ezt gondolom nem is kell magyaráznom. Olyan, mint egy oltár, aminél az alvás és olvasás szent tevékenysége előtt hódolhatok.

2. Svájc – mert annak ellenére hogy dort sprechen Deutsch, szívesen kipróbálnám milyen egy ilyen helyen élni. Szóval… normális helyen élni, egyáltalán.

3. Dánia. Alapból bele vagyok kissé esve az északi országokba, de azok közül is Dánia a kedvencem, azóta pedig, hogy olvastam Meik Wiking – Hygge c. könyvét, még szimpatikusabbnak és érdekesebbnek találom mind a vidéket, mind az ott élő embereket, s az életstílusukat.

4. Könyvtár – ugyanis azt hiszem ez az egyetlen hely, ahol őszintén, kábé mindig megnyugszom, bármi bajom van. Bármikor zaklatott voltam, és oda mentem, perceken belül elszállt belőlem minden negatív érzés – legalább annyi időre, míg ott voltam –, és helyette minden gondolatomat a polcok közötti böngészés töltötte ki.

5. IKEA – mert imádok kóvályogni a hatalmas és kacskaringós piactéren, végigjárni a gyönyörűen bebútorozott szobákat, kipróbálni minden pihe-puha kanapét, rosszullétig enni a svéd húsgolyókat… talán fura, de nekem az egész helynek van egy sajátos feelingje, amiért odáig vagyok.

6. Liget, egész egyszerűen mert olyan békés és megnyugtató hely, két lépésre a színháztól, amit szintén imádok, ráadásul nem kevés szép emlék is köt oda.


6. lépés
Five food – 5 étel

1. Limonádé. Még jóindulattal sem nevezhető ételnek, de higgyétek el, egészen hidegen hagy. Jelenleg egész szorosan kitölti az agyamat a szezon várható első limonádézása, úgyhogy nem is kérdés, hogy itt a helye… kérdés maximum csak az lehet, mangósat kérek vagy epreset. Tippek?

2. Sajtos tészta – mert a következő ponttal egyetemben az örökérvényű kedvenc kajám, amiből nagyjából bármikor és bármennyit. Aztán rendszerint bajban vagyok, mikor anyukámnak megesik rajtam a szíve, és egyszerre kapom meg mindkettőt… tud ám fájni, mikor enni akarok, de már úgy érzem, nincs hova.

3. Borsó leves – sok borsó és nokedli az alap.

4. Csokis muffin, mert kiválóan el tudom készíteni – mármint mikor nem hagyom ki belőle a cukrot :P –, és egyszerűen… tiszta csoki. Ez már rossz nem is lehet.

5. Palacsinta. Team palacsinta. Ennyit fűznék hozzá.


7. lépés
Four books – 4 könyv

Próbáltam olyan négy könyvet válogatni össze, amelyekre egyaránt teljesül a feltétel, hogy eltaláltak a szívem közepéig valamilyen úton-módon, és emellett a „mindenkinek ajánlom” kategóriába is beleférnek. Valamennyinek megvan a maga tanulsága, mind rámutat valami igazán fontosra az életünkben, legyen szó a függetlenségünkről, a gyászról, a hitről és kitartásról vagy elhivatottságról.

1. Colleen Hoover – Velünk véget ér | Értékelés

2. Tisza Kata – Akik nem sírnak rendesen | Értékelés

3. Elizabeth Gilbert – Big Magic | Értékelés

4. Amy Harmon – Arctalan szerelem | Értékelés


8. lépés
Three movies – 3 film

1. Csillagainkban a hiba. Esküszöm, ha nem láttam már húszszor, akkor egyszer sem – megnéztem párszor egyedül, párszor nővéremmel, párszor anyukámmal, még a volt barátommal is megnézettem… de nem tudom megunni. Gyönyörű történet, egyszerre mosolygós és szomorkodós, ráadásul nagyon passzolnak a színészek és a filmzene is tökéletes. I-má-dom.

2. Holt költők társasága. Még a nővérem nézette meg velem régebben, és azóta, akárcsak az előző – és surprise-surprise a következő – jelöltet, ezt is láttam már azóta… nos, maradjunk annyiban, hogy nem egyszer. Robin Williams, a fiúk, az egész film mondanivalója, kivitelezése… nem is tudok rá mást mondani, minthogy tökéletes.

3. Ahol a szivárvány véget ér. Ami azt illeti, egészen egyszerű kis romantikus történet, de egykor nekem sokkal többet jelentett ennél, s bár azóta már nem kötnek hozzá olyan szoros és személyes érzések, a kedvenc titulus azért csak rajtamaradt. Pláne, hogy Lily Collins az egyik kedvenc színésznőm, Sam Claflinért egészen odavagyok, a filmnek pedig nem egy kedvenc zenémet köszönhetem.


9. lépés
Two songs – 2 dal

1. Lily Allen – Fuck You. Szerintem az életben nem fogom megunni, egyszerűen olyan számomra, mint valami életinduló. Megszólal az ébresztőm ami meglepő módon elég sokszor éppen ez a szám – Fuck You. Kikelek az ágyból reggel – Fuck You. Kilépek a kapunk – FUCK YOU, WORLD!

„Do you, do you really enjoy living a life that's so hateful? 'Cause there's a hole where your soul should be”

2. Passenger – Wrong Direction, mert épp egy olyan szociálisan elcseszett emberről szól, mint amilyen én vagyok, zenehallgatás közben pedig félpercenként szakad fel belőlem miatta egy-egy „jé, itt vagyok, szia, én!”

„You build your heart of plastic / Get cynical and sarcastic / And end up in the corner on your own”
„'Cause when you're apart you don't want to mingle / When you're together you want to be single”
10. lépés
One picture of myself – 1 kép magamról


Ennyi lett volna a jóból – azaz belőlem – mára… amennyiben volt valaki akkora elvetemült, hogy a poszt végéig itt maradt velem, akkor neki jár egy bazinagy virtuális ölelés, a posztot pedig viheti Isten hírével ami mondjuk tartalmaz egy forrásmegjelölést is, csak úgy, mert az nice dolog. Ezer puszi, és stay tuned meg minden, mert ha igaz ami igaz, akkor jövök egy poszttal holnap is… ha meg nem, tudjátok, hogy a túlzásba vitt infó-tétel tanulás fulladást okoz. Pussz!

2 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon cuki bejegyzés lett, lehet majd - egyszer, a távoli jövőben xD - én is viszem.^^
    És elképesztő, hogy néhány dolgot, mintha rólam írtad volna, másoknál meg pont a szöges ellentétem vagy (pl: vihar, vezetés, állatok, tenger:)

    VálaszTörlés
  2. Szia drágaaaa! <3 Nagyon tetszett ez a bejegyzés, és azt szeretném megkérdezni, szabad-e elvinni a kérdéseket, illetve az alapot, a nyilvánvaló forrásmegjelöléssel. :'DD

    Puszillak: Everglow

    VálaszTörlés