2017. május 13., szombat

Ez vagy az? | Book Tag

Hey, my little sweethearts! Hikari, az Írásaim tárháza bloggerinája hívott ki erre a tagre pár napja – ezúton is köszönöm neki ♥ –, és tudom, hogy ha nem töltöm ki még most, akkor ez is elvész majd a millió kihívás tengerében, ahonnan kevéssé valószínű, hogy egyszer csak sikerül kiásnom, so… még most nekiállok, hogy megválaszoljam az alábbi 9 miért kilenc? miért nem tíz?? Elhagytam egyet? Hol a rend? kérdést, és újból engedjek egy kis betekintőt az olvasási szokásaimba, vagy valami ilyesmi… mintha nem tudnátok már mindent, amit érdemes :D

Olvasni a kanapén vagy az ágyban?

Csakis az ágyban – amíg volt kanapé a szobámban, addig is csak nagyon ritkán olvastam ott, akkor is maximum azért, mert oda jobban jött a fény, de igazából mindig inkább az ágyamba fekve szerettem belemerülni egy könyvbe – és lehetőleg azt is pizsiben, teával, a jó kis paplanommal. Igen, nyáron is.

Trilógia vagy "kvadrológia" kvartett?

Szerintem teljesen a sorozattól függ… ha valami retek egy szar nagyon nem tetszik nekem :P, akkor egy rész is könnyedén túllépheti a tűrésküszöbömet Lásd, Anna Todd – Miután sorozat, míg egy jó történetből sosem lehet elég pl. Cassandra Clare könyvek. Szóval egyértelmű válasz nincs, trilógiákból és kvartettekből – de most elmondom, még standalone-okból, duológiákból és hoooosszú sorozatokból is – egyaránt vannak jók és rosszak, nem hinném, hogy a kötetek mennyisége bárhogy összefüggne általánosságban a minőséggel.

Főszereplő: férfi vagy nő?

Ugyanaz a helyzet itt is, mint az előző kérdésnél: nem az a lényeg, hogy nő vagy férfi a főszereplő, engem sokkal jobban érdekel, hogy legyen valami módon különleges, emberi, aprólékosan kidolgozott a jelleme és nem csak az izmai :P… és ilyenek. Azon túl, hogy pasi, nő, transznemű, állat, növény vagy akármi más… oly kevéssé érdekel. Bármelyik lehet jó, a legjobb, ha megfelelően írják meg.

E/1 vagy E/3 szemszög?

Jó kérdés… régen rávágtam volna az elsőt, most már viszont egyre jobban hajlok az E/3-as szemszög felé. Sokkal szélesebb képet ad a történetről, hiszen nem egy konkrét karakteren keresztül akar megmutatni mindent, hanem kicsit kívülállóként helyezkedve sokkal többet elárul, amit mondjuk a főszereplő sem tud. Arról nem is beszélve, hogy a karaktert ugyanakkor ugyanolyan jól képes bemutatni – sőt, mivel elfogulatlan :P, talán még jobban is –, mint az E/1 szemszög, sőt, nem csak egyet, hanem akár az összeset, amely feltűnik a regény során. Egy részletes, pontos, kidolgozott műhöz szerintem alap az E/3 írásmód, és én leginkább azért ilyeneket szeretek olvasni.

Olvasás reggel vagy este?

Többnyire inkább este van rá időm, elalvás előtt, de hétvégéken bejön a reggeli-délelőtti időszak is, ami hétköznapokon érthető okokból nem megoldható… az iskola megkeseríti az életem. De alapvetően így is, úgy is esti olvasó vagyok, és kipihentebb állapotomban értsd, nyáron, rendszerint átállok a hajnalig olvasásra kiegészülve olykori nem alvásokkal. Magyarul, jön a nyár, total vampire-mode on.

Könyvtár vagy könyvesbolt?

Ez a kérdés már millió tagben szembejött velem, és még mindig nem érzem úgy, hogy képes lennék épkézláb válasszal szolgálni rá… mert egyszerűen képtelen vagyok választani. Mindkét helyet imádom, és mindkettőt másért. A könyvesbolt egyértelmű, hiszen az alapvető kellemes élmény mellett többnyire egy-egy új könyvet is jelent… azonban a könyvtár mégiscsak a csóró-könyvmolyok kedvenc helye – avagy kicsit sok az a kábé 300 könyv a kívánságlistámon, right? – xD, és annak is megvan a különleges atmoszférája, nem is beszélve arról az örömről, mikor valami nagyon vágyott újdonságra bukkanok… Ez megmagyarázza, hogy miért járok könyvtárba még akkor is, mikor van egy rakat olvasatlan könyvem.

Megsirasson vagy megnevettessen a könyv?

Tudjátok mit? Megsirasson. Megríkasson könyörgöm, tanuljuk már meg végre a különbséget a két szó között. Tény, hogy imádok nagyokat nevetni olvasás közben, szoktam is, de számomra az ad igazán nagy pluszt egy könyv részéről, ha képes megríkatni is, azaz ilyen mély érzelmeket vált ki belőlem valamilyen módon. Mikor magával ragad annyira, hogy a végletekig beleéljem magam egy karakter helyzetébe, és képes legyek vele együtt sírni. A hány könnycsepp/könyv átlag mostanra nálam egy mérce – minél több, annál jobb. Ne értsetek félre, gyűlölök sírni, de egy könyvet nálam ez akkor is felértékel – még úgy is, hogy sosem kezdek olyan történetbe, amiről előre tudom, hogy nagyon ki fog borítani.

Fekete vagy fehér könyvborító?

Mondjon bárki bármit… én még mindig a feketére esküszöm. Nem tudom megunni, akármennyi ilyet is látok. Egyrészt alapból ez a kedvenc színem, másrészt, bennem a fekete borítók imádata már az Alkonyattal rögzült khm, bevésődés?.

Karakter-orientált vagy cselekmény-orientált könyv?

Éppen pár napja vetődött ez fel, mikor egy osztálytársammal beszélgettem, és már akkor is elgondolkodtatott, ahogy fenntartom most is, hogy ez egy nagyon jó, és fontos kérdés. De azt hiszem, inkább legyen egy könyv karakter-orientált – tegyük fel, mint a Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája. Amúgy is amondó vagyok, hogy néhány erős karakterrel már adva is van egy remek könyv, ha a szereplők igen, itt sikerült elsőre szerelőket írnom… úgyhogy nyugodtan képzeljétek csak el azokat a kidolgozott, és erős szerelőket :P :DD kidolgozottak, akkor képesek bármilyen semmilyen cselekményt elvinni úgy a hátukon, hogy a könyv ugyanolyan értékes legyen, mint egy normál kategóriás cselekménnyel lenne. Ez fordítva szerintem nem mondható el. Akármilyen jó is egy sztori, ha a karakterei ellenszenvesek vagy akár egyszerűen csak rettentően kétdimenziósak, akkor nálam a könyv már el is van temetve.



Mára ennyi lett volna, remélem tetszett, a blogger lelkét mindenesetre megmelengetné, ha hagynátok itt magatok után valami nyomot – pozitív visszhang esetére odalent találjátok a billentyűzetet, negatív esetére pedig a szemetest a konyhában. Hamarosan jövök, várhatóan Colleen Hoover – Egy nap talán c. könyvének értékelésével már ha az életben sikerül szavakba öntenem az élményt, aztán… aztán még nem tudom mi lesz, de tudjátok, mit ígértem… nincs megállás a májusi 10 posztig. :D Puszi, ölelés, imádás <3

5 megjegyzés:

  1. Itt hagyom azt az áhított nyomot: Annyira tudtam, hogy az utolsó kérdésnél majd felhozod példaként Frankie barátnődet... :D

    VálaszTörlés
  2. Yoh!

    Huh, ez határozottan egy olyan tag, ahol nagyon hiányolnám az X vagy C válaszlehetőségként a Mindkettőt.
    Végiglapozva sokat is mondok, ha azt állítom, kettőnél tudtam volna dönteni úgy, hogy az igaz is legyen. Épp mi, hogy, mikor.
    Am mostanában nagyon rákaptam a minimalista könyvborítók imádatára. Persze a Korongvilág első huszonegynéhány kötetének részletgazdag borítófestményeit semmi nem tudja felülmúlni. Szóval C válasz, színes...
    Az utolsóhoz írt cselekmény vs karakter résszel tökéletesen egyet tudok érteni. Egy klisétengert is feldob és élvezhetővé tud tenni egy élettel teli karakter... és ha már élettel teli, akkor annyira nem is lehet klisés, nem? Hm... na mindegy.

    üdv, Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió ^^

      Hát igen... ez nekem is okozott egy kis gondot néhány kérdésnél... főleg mert volt, aminél tényleg konkrétan azt éreztem, hogy hülyeség is lenne választani :DD Van amit maga a könyv, vagy akár az alkalom, a hangulatom dönt el, és nincs általános válaszom.

      Hm, Korongvirág? Nem ismerem, de meglesem molyon ^^

      Üdv,
      Virág :)

      Törlés
    2. Pontosan, mintha lenne lekvár és nutella is a hűtőben, de döntenem kéne, melyikből eszem csak (kicsit éhes vagyok most ^.^")

      Oh, hát a Korongvilág egy olyan sorozat, amire, ha az ember ráharap, akkor beszippantja, ha nem, akkor meg felesleges erőlködni vele. A nyelvezete miatt is.
      Szemléltetésnek ezek a Mortos idézetek elég jók (bár eléggé megoszlik a vélemény arról, melyik könyve a legjobb) https://moly.hu/enciklopedia/mort <- már ha nem tartod túl tolakodónak, hogy csak így itt elkezdem ajánlgatni az én (egyik) kedvencemet ;)

      üdv, Zsazsi :3

      Törlés