Ne lopd. Kösz. . Üzemeltető: Blogger.

'Love Trees' Book Tag

by - 9:31



Hāi Tángguǒ! Nem tudok kínaiul, így csak remélni tudom, hogy a Google fordító ezúttal nem hazudott akkorát, mint szokott. Csak magával ragadott itt hirtelen a változtatni akarás szele, vagy mi. Értitek. A tegnapi napon újabb megtiszteltetésben volt részem, ugyanis a Coffee and Manga bloggerinája, Molly, kihívott a Fa imádat Book Tagre. Már régóta láttam a kérdéssort itt-ott, és fel is keltette az érdeklődésemet, de egy gonosz kis hang a fejemben azt kántálta, hogy majd akkor pattogjak, ha végeztem az összes kihívásommal, amit évezredek óta halogatok… de most íme itt a tökéletes alkalom, hogy mégis kitöltsem a taget – igen, most, szinte azonnal azután, hogy megkaptam a jelölést. Most vagy soha alapon. xD Szóval nagyon-nagyon köszönöm a kihívást Molly-nak, tényleg, elképesztő jól is esett, és elképesztő jól is jött :D Nem, nem az Oscart veszem át. Szóval vágjunk bele szerintem! Zuò tā!



EGY KÖNYV UTÁLATOS SZEREPLŐKKEL: *Ne ölj meg, Barbi, ne ölj meg* A válasz *csettint* ilyen gyorsan megszületett – pláne, hogy ebben teljesen egyet kell értsek Mollyval: Anna Todd – Miután. Még ha meg is kapta tőlem azt az oly kegyes két és fél pontot – mert én már csak ilyen jószívű vagyok egyszerűen megjött a humorom… –, a karaktereiben aztán nem volt az ég világos semmi szerethető számomra. Let’s be honest for a moment: utáltam őket. Hardint karóbahúzatnám, Tessát felnégyeltetném, de először is talán mindkettőnek kivágnám a nyelvét, mert egyszerűen fáj, mikor megszólalnak. Meg amúgy minden, amit tesznek… de igen, természetesen folytatom a sorozatot. Mosolyogva és boldogan.  



EGY IGAZÁN ÜTŐS KÖNYV: Nem kellett sokat gondolkodnom, kapásból két könyv is eszembe jutott, amitől az állam koppant egyet a padlón – arról nem is beszélve, hogy sírtam is rajtuk egy nagyot, mert… mert kellett. Mert csak. Feszültséglevezetés. Aki rendszeresen olvassa a blogot már talán rá is jött a két befutóra: Alessandra Torre – Sötét hazugságok az egyik, és Tabitha Suzuma – Kimondhatatlan a másik. Mindkettő vége akkora csattanós arculcsapás amitől az ember percekig csak bámul maga elé és nagyokat pislog. Mit percekig... napokig.



AVAGY EGY BOLDOGSÁGOSAN BOLDOGSÁGOS KÖNYV, MINDEN DRÁMA NÉLKÜL: Van ilyen? :D Őszintén, én enyhén konfliktusfüggő vagyok ha olvasok, így szeretem a szenvedélyes cselekményt, a nagy veszekedéseket és drámákat – azért nem csapva át brazil szappanopera szintre, of course –, így olyan igazán nagyon nyugis regény ritkán kerül a kezembe… nemrég azonban pont összejött egy ilyen :D Jenny Han – A fiúknak akiket valaha szerettem c. története bár tartalmazta a maga kis problémáját, szerintem még így is nagyon nyugis, bájos és aranyos volt, kikapcsolódni tökéletes – nekem meg amúgy is, egyszerűen élveztem minden oldalát. És tényleg olyan volt, mint egy fagyisbödönnyi boldogság ^-^



AVAGY EGY ÉLŐ, LÉLEGZŐ SZTORI, AMI NEM HAGY NYUGODNI: Lehet, hogy így péntekre csak az én felfogásom lett teljesen katasztrofális, de hiába agyalok, nem tudok rájönni a kérdés pontos értelmére… Én vagyok teljesen hülye? Kérlek, ne válaszoljatok. Mert most vagy egy nagyon élethű sztori kell, vagy valami, ami olyan színesen, szépen lett megírva, hogy szinte életre kelt a lapokról…. vagy egyik sem. Nem értem, mi van, de ha ez megmenti a helyzetet, kiválóan tudom alakítani az ellenkezőjét. Tehát ha az első eset áll fenn, akkor számomra Gombos Tündétől a Szerelemtánc nagyon is életközeli benyomást keltett; ha a második, akkor… nos, akkor fel tudnék sorolni éppen annyit, hogy jobban essen helyette csak annyit mondani „van egy pár”. Érjétek be ennyivel.



AVAGY EGY KÖNYV, AMIBEN ELVESZTÉL: Aki ismer, mind tudja, hogy legjobban csak egy Cassandra Clare könyvben tudok elveszni – na, a Pokoli szerkezetek trilógiában meg pláne –, de nem szabad megfeledkeznem egy viszonylag újabb kedvencemről sem, méghozzá az Első táncról Baráth Viktóriától. Bár már az elejétől sejtettem, akkor bizonyította be végleg, hogy mennyire csodás egy könyv, mikor egyszer csak szó szerint minden érezni kezdtem, amit Zoey. A boldogságát és a fájdalmát is. Ennyire ritkán élem azért bele magam egy könyvbe, de ez alatt konkrétan együtt tátogtam és gesztikuláltam a szereplőkkel. Tehát, ha valamiben elvesztem, akkor – természetesen CC-vel holtversenyben ;) – az minden kétséget kizárólag Viki könyve. ^^



AVAGY EGY PÁRBESZÉDEKBEN GAZDAG KÖNYV: Jahj, milyen kérdés már… elég sok ilyen könyv van, mit ne mondjak xD Cassandra Clare – Végzet ereklyéi sorozata bővelkedik az ütős párbeszédekben, de ahogy visszaemlékszem, Tara Sivectől a Csábítások és csemegék sem különb… és meg ne feledkezzek Jessica Park – Szeretni bolondulásig szériájáról, amiben egyszerűen minden karakter hatalmas, ha egyszer beszélni kezd. Most csak a poén miatt megengedek magamnak pár idézetet – meg persze azért is, hogy húzzam az időt és helyet, mivel az összes ide passzoló könyvet felsorolni hülye leszek. xD

„ – Tudod, egyesek szerint az Árnyvadászok csak a legendákban léteznek. Mint a múmiák meg a dzsinnek. – Kyle Jace-re vigyorgott. – Kívánságokat is teljesítesz?
Úgy tűnt, Kyle nem lopta magát Jace szívébe azzal, hogy helyesnek nevezte Claryt. Jace tekintete ijesztően elkomorodott. – Attól függ – mondta. – Azt kívánod, hogy képen töröljelek?” [Cassandra Clare – Bukott angyalok városa]

***

„- Van tetoválásod, fiam?
Carter segélykérően nézett rám, én pedig tanácstalanul vontam meg a vállam. Sosem lehetett tudni, milyen szavak hagyják el apám száját.
- Hát, ööö… nem, nincs uram. Nincs tetoválásom – felelte Carter.
- Na, és van kétkerekűd?
- Hát, van egy nagyon szép mountain bike-om, ami még mindig a raktárban porosodik, mert nem volt időm elővenni, és elvinni egy…
- Motorod, Cathy – vágott közbe az apám, idegesen sóhajtva. – Van motorod?
Carter megrázta a fejét.
- Nem, és a nevem Cart…
- Letartóztattak valaha, vagy belekeveredtél kocsmai verekedésbe? – vágott közbe újra apám.
- Nem. Soha nem tartóztattak le, és nem kerültem semmilyen verekedésbe, Mr. Morgan – felelte Carter magabiztos mosollyal.
Apám odahajolt hozzám.
- Claire, biztos vagy benne, hogy ez a fickó nem homokos? – kérdezte suttogva.” [Tara Sivec – Csábítások és csemegék]

***

– Anyu, mennem kell. Azt hiszem, megjött ez a Matt gyerek.
– Biztos, hogy ő az?
Julie belesett a kocsiba, ahogy lehúzódott az ablak.
– Egy őrültnek tűnő pasast látok, egyik kezével élénk színű cukorkát kínál, a másikkal véres sarlót lenget. Á! Az autóhoz int. Biztosan értem jött. [Jessica Park – Szeretni bolondulásig]


Ez lett volna ez a viszonylag rövidke tag rövid… így is ráment egy délutánom, de jobb, mint mikor heteim úsztak el a TMI-re – én most saját általános helyzetemből kiindulva miszerint millió kérdéssor vár még kitöltésre mert egy lusta disznó vagyok nem hívok ki rá senkit, viszont bárki, aki látja, tetszik neki és szeretné tovább terjeszteni az igét, viheti egy csini forrásmegjelöléssel egyetemben, ami ingyér van és még szép gesztus is. Szóval mára ennyi lettem volna, remélhetőleg a jövőben összekapom magam, és jövök egy elmaradt értékeléssel, de tudjátok, nem ígérgetek… csak talán annyit, hogy hamarosan jövök. Love you all, vagy hogy már egységes maradjon a poszt kerete, Wǒ ài nǐmen! ♥

You May Also Like

2 megjegyzés

  1. A bejegyzés elején megijedtem, hogy nem lesz Pokoli szerkezetek, de hát, mégis csak egy Virág által írt booktag-ről van szó. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :'DD Hát igen... ezen a ponton már ki lettem ismerve xD Pokoli szerkezetek nélkül nincs book tag, ez az elsőszámú alapszabály xd

      Törlés