Ne lopd. Kösz. . Üzemeltető: Blogger.

22. Egy novelláskötet | Kiera Cass - Párválasztó történetek 1.

by - 7:07

Azt követően, hogy a Koronahercegnő kicsit lelombozott, a Párválasztó történetek volt a megmentőm: ott volt a polcon – az előzővel ellentétben nem darabjaira esve… -, és várta, hogy visszarepíthessen egy sokkal jobb korszakba, mikor a kedvenceim még nem voltak nyuggerek, és nem egy hisztis pukkancs akarta irányítani az országot. És a célt elértük, ez most tényleg teljesen levett a lábamról.


Eredeti cím: The Selection Stories: The Prince and the Guard
Oldalszám: 255
Megjelenés:2014
Kiadó: GABO
Ár: 2490 –

Mielőtt America Singert beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek voltak egymásba Aspen Legerrel, a Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy másik lány volt a választottja… Ismerd meg a Párválasztó-trilógia előzmény történeteit és a főszereplők családfáját, valamint olvasd el a szerzővel készült interjút, és még sok minden mást!








A Párválasztó történetek a trilógia sorozat kiegészítő kötete: az első novellában a Párválasztó elé, és annak a kezdetére ugrunk magával a herceggel, a másodikban pedig az Elit egy részét követhetjük végig, ezúttal Aspen szemével. Ezen kívül hasznos kis könyv ez azoknak, akik jobban meg kívánják ismerni főszereplőinket, Illéát, vagy az írónőt, erre ugyanis bőven nyílik lehetőség, közel negyven oldalon keresztül.


The Prince – A Herceg 

Mint mondtam, ez Maxon szemével mutatja be a Párválasztójára való készülődést, első találkozását a lányokkal, és a velük kapcsolatos első benyomásait, érzéseit. A két novella közül ez talán árnyalatnyival kevésbé kötött le, főleg az előzmények, de mikor végre megérkeztek a kiválasztottak, érdekesebb lett a történet számomra is. Eddig csak America által és persze saját véleményemre hagyatkozva ítéltem meg őket, Maxon ellenben sokszor egész máshogy gondolkodott – elvégre férfiből van -. De sajnos nagyon leragadtunk itt az elején; túl sok volt a felesleges időhúzás, aztán mire ténylegesen elindult valami cselekmény is, az egészet elvágták. Mivel én imádom a herceget, többet vártam volna ettől a résztől… Nekem ez így kevés volt kicsit, elvégre attól eltekintve, hogy 100 oldal erejéig belemászhattunk Maxon fejébe, nem kaptunk túl sokat, olyat, amit eddig ne tudtunk volna. A fülszövegen hirdetett „másik kiválasztott” sem volt igazán „másik kiválasztott”, szerintem a könyv hátuljára is valamiféle figyelemfelkeltő céllal került fel…

Ettől függetlenül tetszett, eszem ágában sincs azt mondani, hogy nem, csupán az elvárásokat nem ugrotta meg, de ettől függetlenül élvezhető. Én mondjuk írtam volna tovább… annyi, de annyi jelenet van, ami ezeknél még szívesebben olvastam volna Maxon szemszögéből, például az első csókjuk Americával, vagy... bármelyik kedvenc részem. (:

Pontozás: 5/4

Kedvenc szereplők: Maxon, America mintha ez nem lenne nyilvánvaló, miután a trilógia minden értékelőjében őket írtam be elsősorban…

Kedvenc részek: America és Maxon találkozásai

Kedvenc idézetek:

„– Van-e bármi esély arra, hogy bármiféle… bármiféle érzelmet tápláljon irántam? (…)
– Felség, ön nagyon kedves. – Igen. – És vonzó. – Igen! – És tapintatos. – IGEN!”

The Guard - A palotaőr

Megőrülök. Megőrültem.

Én, aki világ életében utáltam Aspent, a bűnnél is jobban… nos, igen, szerettem ezt a novellát. Lassacskán megérjük, hogy ő még pozitív figurává nője ki magát. Mármint nálam – másoknál talán már eddig is az volt, én ellenben viszolyogtam tőle egészen az első résztől kezdve.

És értelmet nyert a mondás, amit a volt magyartanárom mondogatott sokat: „Ne ítélj meg senkit, amíg nem jártál a cipőjében”. Vagy nem jártál a fejében – teszem hozzá. A kis kiruccanás Aspen fejébe jót tett kettőnk kapcsolatának, végre megértettem őt is, és nem csak azt néztem, hogy mit miért csinál rosszul. Az indítékait és valódi, ki nem mondott gondolatait látva átértékelődik, ki is ő. 

Hogy végre a konkrét tárgyról szóljak: igen, ez a történet egyértelműen többet adott az első novellánál: izgalmasabb is volt, és sokkal több, eddig ismeretlen dolgot olvashattunk, például a palotában szolgálók életéből. Élveztem a többi palotaőr társaságát – és hogy most máshogy láttam a lázadók támadását is -, és a komornákét is. SPOILER Én már most éreztem valamit abból, ami kiderül az Igazi végén… bár egyértelmű, hogy Aspen még szerelmes Americába, azért több, mint jól kijön a komornákkal, Lucy-val pedig különösen egy hullámhosszon vannak. Aminek csak örülök. Ott tartok, hogy már Aspennek is a legjobbakat kívánom, ami nyilvánvalóan nem az örökké tartó America utáni epekedés, hanem az, ha beleszeret szépen másba, akivel van jövőjük. Lucy pedig mindvégig olyan kedves és aranyos volt, és tudom, hogy az is marad, szóval… éljenek boldogan sose fogom már tudni úgy kimondani ezt a mondatot, hogy ne a Dancsó-féle Lázadó kritika jusson eszembe…! SPOILER VÉGE

Pontozás: 5/5 – összességében jó volt, érdekes volt, már ha eltekintek azoktól az oldalaktól, ahol felszínre tört Aspen Maxon utálata, mert azt még mindig nem tűröm meg.

Kedvenc szereplők: Avery (btw  ez nem egy női név…? Vagy én vagyok félreinformálva?), Lucy, és igen. *sóhaj* Igen, Aspen is.

Kedvenc részek: Meglepő, de annyira tetszett, hogy nehéz lenne bármit is kiemelni… de talán azt szerettem legjobban, mikor Aspen a komornákkal volt, különösen a vége felé, mikor a lázadótámadás következett.

„Takarítunk, szolgálunk, kézitusában jeleskedünk”
Aspen és Lucy


Kedvenc idézetek:

„- Felség, az Elit két tagja, Lady Newsome és Lady Singer összekülönbözött.- (…) Már megint vernyákolnak, akár a macskák? – sóhajtott nagyot a király”

Utáljam akármennyire is a királyt… ezt muszáj volt betennem. Mégis ki mond olyat egy könyvben, hogy „vernyákol”? :D

„Az emberek megkínzása külön művészet. Úgy tűnt azonban, a palotában ezt sikeresen elsajátították.”
„Nők. De mennyi nő!
Részben persze biztatónak találtam a hírt. A palotába látogató hölgyek fizikailag nem voltak túl fenyegetőek. Szavaikkal azonban képesek voltak akár egy háborút is kirobbantani, attól függően, hogy milyen hangsúllyal mondták ki őket.” 
 Haha, de milyen igaz is. :)

„– Olyan hülyének érzem magam.
– Nem vagy hülye – tiltakoztam.
– Dehogynem.
Muszáj volt felderítenem.
– Mer, szerinted én okos vagyok?
– Hát persze – vágta rá könnyeden.
– Ez így is van. Túl okos vagyok ahhoz, hogy valami butuska lányba szeressek bele. Úgyhogy hagyd is abba ezt az egészet.” 
És engem mióta nem idegesít, ha valaki egoista…? Mindegy, nem zavar.


Kasztok
Extrák

Szerintem hasznos és méltó kiegészítő ez a sorozathoz – többek között tartalmazza az összes kiválasztott névsorát és kasztját, ha már itt tartunk, akkor ad egy kis felvilágosítást magáról a kasztrendszerről is, családfákkal illusztrálva beszámol Maxon, Aspen és America családi helyzetéről, és lejátszási listát is fűz az első két részhez. Örömmel tapasztaltam, hogy Kiera is szereti a Paramore-t és más pontokon is egyezik az ízlésünk. És akkor már az utolsó – első – bónuszt se hagyjuk ki: egy interjú-féleség az írónővel, melyben természetesen főleg a sorozattal kapcsolatos kérdésekre válaszol.
Ajánlom a Párválasztó történeteket mindannak, aki olvasta a sorozatnak minimum az első két részét – ugyanis ez azokhoz kapcsolódik elsősorban –, és szerette is a történetet. Továbbá mindenkinek – mert elég jó. (: 




Összpontozás: 5/5


Borító: 5/5 – nem mondom, hogy kicsit sem hiányoltam egy szép estélyi ruhát, de ez így is gyönyörű – azt kell hinnem, ha Párválasztóról van szó, borító dolgában nem is lehet mellélőni. Mondjuk nagyon máshogy sem… szégyenemre, akárhogy szidtam is olykor a Koronahercegnőt, megőrülök, hogy olvashassam végre a következő részét. 

Let's do this!Csak várjunk és várjunk és várjunk...
Várjunk! Mi az, hogy befejező rész...? Hát nem lesz Eadlyn története is három kötetes, mint
Americáé...? Ne botránkoztassanak már meg... Ezt nem kellett volna így este látnom... :/
Az persze mindegy, mennyire lehúztam ezt a kötetet is... én hülye még a folytatásokat hiányolom...



You May Also Like

0 megjegyzés