Hey, manók! Bár január végéhez közelítve
reményeim szerint lecsengőben van már az egész újévi boldogsággal, reménnyel
meg töméntelen nyállal átszőtt kolosszális kirakodóvásár ha nem, ébredjetek
fel, emberek, 2018 épp olyan szar, mint bármely másik év, én még
visszaszambáznék kicsit gondolatban az év első napjaira, mikor is ezeket a
tipikus meggondolatlan fogadalmakat szokás tenni, hogy szégyen szemre
csatlakozzak a táborhoz egy kérdéssorral. FairyDust, a Miss Readers
bloggerinája hívott ki nemrégiben a New Year's Resolutions Book Tag-re – amit
ezúton is köszönök neki –, én pedig akármennyire is ágálok általában a
fogadalmak ellen, az alábbi 12 pontot csak semmi forradalom, kérem
kimondottan hasznosnak találtam, hogy kicsit rendszerezzem és összefoglaljam
velük a könyves célkitűzéseimet. Enjoy!
1.
EGY ÍRÓ, AKITŐL MÉG SEMMIT SEM
OLVASTÁL, DE IDÉN SZERETNÉL
Rengeteg könyv csücsül a polcomon, ami
nagyon várós már, és első lenne számomra a szerzőtől, kapásból mégis egy olyan
írónő neve jutott eszembe, aki még csak a könyvespolcom közelébe sem került
eddig a többnyire megrázóan komoly és súlyos történeteivel. Sokszor nézegettem
már Jodi
Picoult regényeit a könyvtárban, könyvesboltban, molyon, de eddig
mindig sikerült elijesztenie kicsit az erős témáknak, amelyeket megragad,
lassan viszont kezdem úgy érezni, ezekre is éppúgy igényem lenne olykor, mint
máskor humorra, romantikára, akcióra vagy erotikára. Még nem tudom, hogy sül
majd el a terv, de egy próbát mindenképpen megér, legalább hogy kielégítsem a
kíváncsiságom.
2.
EGY KÖNYV, AMIT MINDENKÉPP
SZERETNÉL ELOLVASNI
James Redfield – Mennyei prófécia.
Nem túlzok azzal, hogy már évek óta várólistás nálam, nem is beszélve a rám
gyakorolt „nyomásról”, hogy olvassam, olvassam, olvassam – nálunk ez nevezhető
akár családi kötelező olvasmánynak is –, és bevallom, egy ideje már engem is
kezd komolyabban érdekelni a történet mögött megbúvó mélyebb tartalom és
mondanivaló, így idén szeretnék végre sort keríteni rá.
3.
EGY KLASSZIKUS, AMIT SZERETNÉL
ELOLVASNI
Miután hónap elején végre élőben is
láthattam a Nyomorultak musical előadását a Madáchban, egyértelműen
megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy lenyúlom a könyvet nővérem polcáról,
de elárulom, azért a terjedelem némileg megrémiszt, így nem vagyok benne
biztos, menni fog-e ez már idén. Egyelőre annyiban vagyok biztos, hogy sort
kell kerítsek Austentól a Meggyőző érvekre és A
klastrom titkára – elvégre kritikán aluli, hogy ezer mást olvastam már
tőle, ezek mégsem kerültek a kezembe –, továbbá hogy megismerkednék az orosz
nagyok, Dosztojevszkij és Tolsztoj munkásságával is, legalább
egy-egy történet által.
4.
EGY KÖNYV, AMIT SZERETNÉL
ÚJRAOLVASNI
Már azóta tervben van, hogy újraolvasom Kerstin
Gier – Silber trilógiájának nyitókötetét, hogy tavaly karácsonyra
megkaptam a második részt, de valahogy nem akart eljönni a megfelelő alkalom…
most viszont már a zárás is ott csücsül a polcomon, ami azt jelenti,
ledarálhatom végre egyben az egészet, elkerülve a kockázatot, hogy a függővégek
okozta felgyülemlett agressziómat valamely könyvön vezessem le.
5.
EGY KÖNYV, AMI MÁR EZER ÉVE
VÁRÓLISTÁS, ÉS IDÉN VÉGRE SORRA AKAROD KERÍTENI
Az „ezer éve várólistás” kifejezés az én
szótáramban mára már közel eggyé vált John Green – Papírvárosok c.
könyvével, aminek anno már a gondolatától is totál izgalomban voltam, aztán a
ballagásomra kapott utalványomból szaladtam megvenni, és mondanom sem kell,
hogy azóta sem vettem kézbe. Ma már nem meglepő, ha ilyet teszek, azonban a
ballagásom óta eltelt közel három év úgy érzem, mégis csak túlzás. Kérhetsz
valakit arra, hogy várjon rád öt percet, mert közbejött valami, és késel, de
nem mondhatod, hogy halasszátok a találkát jövőre. Meglehet, a könyvek
felhalmozása közismert könyvmoly-betegség, ismerek olyat, aki megszerzési idő
szerinti sorrend alapján halad, így jó eséllyel semmi sem porosodik nála
évekig. A módszer tehát létezik, működik, és teljesen megoldható… én viszont
még nem jöttem rá, hogyan. Mindössze annyit tehetek ellene, hogy nem várom meg,
hogy ebből a három évből négy legyen.
6.
EGY JÓ VASTAG KÖNYV, AMIT
BETERVEZTÉL
Mondhatnám már vagy harmadjára George R.
R. Martintól a Trónok harcát, de kell
hogy jelentsen valamit, hogy már többszörösen belebuktam… úgy érzem egy időre
jobb lenne tehát jegelni a témát. Helyette új féltégla küzdötte fel magát a
várólistám plus-size szekciójába, mégpedig Susanna Clarke-tól A hollókirály.
Nővérem karácsonyi ajándéka volt számomra – ő már olvasta félig, és csak
ajánlani tudta, ami – még az általában oly különböző ízlésünk ellenére is – jó
jel, nem is beszélve a történet történelmi-fantasy jellegéről, mely egyvelegben
úgy a Pokoli szerkezetek óta nagyon is látom a fantáziát. Kíváncsisággal tele
várom tehát a közel 900 oldalhoz kellő életerő és korlátlan szabadidő
érkezését.
7.
EGY ÍRÓ, AKITŐL MÁR OLVASTÁL, ÉS
IDÉN IS SZERETNÉL
A sokszívű számomra bekerült a 2017-es
top ötbe, a nagyszerű olvasmányélmény és a központi téma adta érdekességek
mellett pedig felkeltette az érdeklődésemet Szurovecz Kitti többi
regénye iránt is. A régebbi, még Könyvmolyképzőnél debütált sorozataitól
valamiért kicsit tartok, talán mert egy A
sokszívű komolyságú történet után nem tudom magamban hova tenni Kittit
Vörös Pöttös szerzőként, de biztos vagyok benne, hogy idővel ezen is
túllendülök… addig is a Hópelyhek a válladon már az éjjeliszekrényemen
pihen, és velem együtt imádkozik egy kis időért, hogy elkezdhessem végre.
8.
KARÁCSONYRA KAPOTT KÖNYV, AMIT
EL FOGSZ OLVASNI IDÉN
Igazán nem akarok sokkolni senkit, de az
a helyzet, hogy MINDEN karácsonyra kapott könyvemet szeretném idén elolvasni,
lehetőleg minél hamarabb… nem is értem nagyon, mire várnék velük. Hármat
közülük már ki is végeztem – a róluk írt értékeléseimet ITT, ITT valamint ITT olvashatjátok –, és még így is vár rám hat szépség, de persze él a fejemben egy
lista a sorrendről, így elsőként Colleen Hoover – Vallomása áll,
rögtön utána pedig az Egy font hús Sophie Jacksontól.
9.
EGY SOROZAT, AMIT ELKEZDENI ÉS BEFEJEZNI
IS 2018-BAN FOGSZ
Talán kicsit csalásnak számít, mivel a
sorozat első része számomra már nem a jövő zenéje, de végtére is, januárban
olvastam, így érnie kell… ez pedig Brittainy C. Cherry – Az vagy nekem
sorozata. A Lebegés volt nálam 2018
első olvasmánya, és annak az átütő sikere után kétség sem férhet hozzá, hogy
minél hamarabb folytatni fogom a következő kötetekkel – ha pedig különösen nagy
szerencsém van, még idén kijön itthon a befejező rész, a The Gravity Between Us is, így tényleg teljessé válhat a sorozattal
ápolt – eddig elég szerény, de erősen fejlesztésre váró – kapcsolatom.
10.
EGY KORÁBBAN MEGKEZDETT SOROZAT,
AMIT IDÉN AKARSZ BEFEJEZNI
Korábban már olvastam Veronica
Roth Beavatott trilógiájának első részét, plusz a kiegészítő kötetet, de
az azóta eltelt idővel arányosan nőtt a filmek által kiváltott kíváncsiságom a
folytatások iránt, miközben az első részről való emlékeim is megközelítőleg
ilyen sebességgel hagytak cserben. Most mit mondhatnék… ez a kettő nem éppen
ütőképes párosítás. A probléma orvoslására viszont már a teljes trilógia itt
pihen az asztalomon, így egy újrázással egybekötve idén – nem egyszerűen csak
idén, inkább hamarosan – végre
megtudom nem csak azt, hogy mi van a falon túl, de még azt is, mi történt
azután, hogy a készítők előálltak az ötlettel, hogy a Hűséges első felének
adaptációja, s brutál függővége után zsebpénzért nem forgatják le a másodikat. Mellesleg fuck you, filmipar.
11.
HÁNY KÖNYVET TERVEZEL IDÉN
ELOLVASNI?
Tavalyelőtt 100 volt a cél, tavaly ötven
– mondanom sem kell, mindkettő esetben csúfos vereséget szenvedtem a
várólistámmal szemben –, így idén a legjobbnak láttam belőni egy középmezőnyt
ezek között. Az idei cél tehát 70 könyv – ami kerekítve úgy hat könyv/hónap
átlagot kíván… na nem mintha az olvasást helyes lenne bármilyen helyzetben
matematikai szempontból vizsgálni vagy mérni. Kell egy szám, ami motivál, de a
legnagyobb terv így is az lenne, hogy mikor olvasok, akkor azt jókedvvel és
lelkesedéssel tegyem, továbbá a saját örömömre és szórakoztatásomra. Szeretnék
több értékelést hozni nektek, több könyvélményt hagyni a hátam mögött, de néha
emlékeztetnem kell magam, hogy az olvasás egy hobbi – én pedig nem a blog miatt
olvasok, hanem az olvasás miatt blogolok.
12.
BÁRMILYEN EGYÉB CÉLKITŰZÉS?
Már említettem a 2018-ra tervezős
posztomban, hogy idén feltett szándékom egy új színfoltot jeleníteni meg az
olvasmánylistám – eddig nem túlságosan színes – palettáján: ennek érdekében
kvázi kihívás elé állítottam magam, miszerint az elkövetkezendő 12 hónap
mindegyikében minimum egy pszichológia vagy életmód témájú
kötetet kell beiktatnom a napjaimba. Ennek jegyében – s a stílusos kezdés
fontosságát szem előtt tartva xD – nyitottam
ki először pár napja Rhonda Byrne – A Titok c. könyvét –
ezzel pedig meg is tettem az első lépést egy idei célom felé, ami éppen egy
lépéssel több annál, mint ameddig általában jutok tapsvihar.
Ezek lettek volna hát az én könyves
„újévi fogadalmaim” bár talán maradjunk inkább továbbra is a célkitűzés
kifejezésnél – a jelölést még egyszer nagyon köszönöm FairyDust
bloggerinakollégának, én pedig ezúttal nem hívnék ki senkit… vegyük úgy,
jótékonyságból, csak hogy végre mindenki maximálisan elengedhesse ezt az átok
évkezdő időszakot. Jól érzitek, hogy végül csak elhagyott a pozitivitásom,
nem kellett neki egy teljes hónap sem. Fuck life. Bár nem tudom még, mikor
jövök – mikor jöhetek – legközelebb éljenek az osztályozók!, addig is ezer
puszit és ölelést küldök szerte mindenkinek, meg kitartást, boldogságot és
életkedvet, azaz mindent, ami nekem
nincs. További szépséges szarposzt-olvasgatós péntek estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése