Ne lopd. Kösz. . Üzemeltető: Blogger.

Újévi Fogadalmak | Book Tag

by - 9:33


Hey, manók! Bár január végéhez közelítve reményeim szerint lecsengőben van már az egész újévi boldogsággal, reménnyel meg töméntelen nyállal átszőtt kolosszális kirakodóvásár ha nem, ébredjetek fel, emberek, 2018 épp olyan szar, mint bármely másik év, én még visszaszambáznék kicsit gondolatban az év első napjaira, mikor is ezeket a tipikus meggondolatlan fogadalmakat szokás tenni, hogy szégyen szemre csatlakozzak a táborhoz egy kérdéssorral. FairyDust, a Miss Readers bloggerinája hívott ki nemrégiben a New Year's Resolutions Book Tag-re – amit ezúton is köszönök neki –, én pedig akármennyire is ágálok általában a fogadalmak ellen, az alábbi 12 pontot csak semmi forradalom, kérem kimondottan hasznosnak találtam, hogy kicsit rendszerezzem és összefoglaljam velük a könyves célkitűzéseimet.  Enjoy!

1.
EGY ÍRÓ, AKITŐL MÉG SEMMIT SEM OLVASTÁL, DE IDÉN SZERETNÉL

Rengeteg könyv csücsül a polcomon, ami nagyon várós már, és első lenne számomra a szerzőtől, kapásból mégis egy olyan írónő neve jutott eszembe, aki még csak a könyvespolcom közelébe sem került eddig a többnyire megrázóan komoly és súlyos történeteivel. Sokszor nézegettem már Jodi Picoult regényeit a könyvtárban, könyvesboltban, molyon, de eddig mindig sikerült elijesztenie kicsit az erős témáknak, amelyeket megragad, lassan viszont kezdem úgy érezni, ezekre is éppúgy igényem lenne olykor, mint máskor humorra, romantikára, akcióra vagy erotikára. Még nem tudom, hogy sül majd el a terv, de egy próbát mindenképpen megér, legalább hogy kielégítsem a kíváncsiságom.

2.
EGY KÖNYV, AMIT MINDENKÉPP SZERETNÉL ELOLVASNI

James Redfield – Mennyei prófécia. Nem túlzok azzal, hogy már évek óta várólistás nálam, nem is beszélve a rám gyakorolt „nyomásról”, hogy olvassam, olvassam, olvassam – nálunk ez nevezhető akár családi kötelező olvasmánynak is –, és bevallom, egy ideje már engem is kezd komolyabban érdekelni a történet mögött megbúvó mélyebb tartalom és mondanivaló, így idén szeretnék végre sort keríteni rá.

3.
EGY KLASSZIKUS, AMIT SZERETNÉL ELOLVASNI

Miután hónap elején végre élőben is láthattam a Nyomorultak musical előadását a Madáchban, egyértelműen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy lenyúlom a könyvet nővérem polcáról, de elárulom, azért a terjedelem némileg megrémiszt, így nem vagyok benne biztos, menni fog-e ez már idén. Egyelőre annyiban vagyok biztos, hogy sort kell kerítsek Austentól a Meggyőző érvekre és A klastrom titkára – elvégre kritikán aluli, hogy ezer mást olvastam már tőle, ezek mégsem kerültek a kezembe –, továbbá hogy megismerkednék az orosz nagyok, Dosztojevszkij és Tolsztoj munkásságával is, legalább egy-egy történet által.

4.
EGY KÖNYV, AMIT SZERETNÉL ÚJRAOLVASNI

Már azóta tervben van, hogy újraolvasom Kerstin Gier – Silber trilógiájának nyitókötetét, hogy tavaly karácsonyra megkaptam a második részt, de valahogy nem akart eljönni a megfelelő alkalom… most viszont már a zárás is ott csücsül a polcomon, ami azt jelenti, ledarálhatom végre egyben az egészet, elkerülve a kockázatot, hogy a függővégek okozta felgyülemlett agressziómat valamely könyvön vezessem le.  

5.
EGY KÖNYV, AMI MÁR EZER ÉVE VÁRÓLISTÁS, ÉS IDÉN VÉGRE SORRA AKAROD KERÍTENI

Az „ezer éve várólistás” kifejezés az én szótáramban mára már közel eggyé vált John Green – Papírvárosok c. könyvével, aminek anno már a gondolatától is totál izgalomban voltam, aztán a ballagásomra kapott utalványomból szaladtam megvenni, és mondanom sem kell, hogy azóta sem vettem kézbe. Ma már nem meglepő, ha ilyet teszek, azonban a ballagásom óta eltelt közel három év úgy érzem, mégis csak túlzás. Kérhetsz valakit arra, hogy várjon rád öt percet, mert közbejött valami, és késel, de nem mondhatod, hogy halasszátok a találkát jövőre. Meglehet, a könyvek felhalmozása közismert könyvmoly-betegség, ismerek olyat, aki megszerzési idő szerinti sorrend alapján halad, így jó eséllyel semmi sem porosodik nála évekig. A módszer tehát létezik, működik, és teljesen megoldható… én viszont még nem jöttem rá, hogyan. Mindössze annyit tehetek ellene, hogy nem várom meg, hogy ebből a három évből négy legyen.

6.
EGY JÓ VASTAG KÖNYV, AMIT BETERVEZTÉL

Mondhatnám már vagy harmadjára George R. R. Martintól a Trónok harcát, de kell hogy jelentsen valamit, hogy már többszörösen belebuktam… úgy érzem egy időre jobb lenne tehát jegelni a témát. Helyette új féltégla küzdötte fel magát a várólistám plus-size szekciójába, mégpedig Susanna Clarke-tól A hollókirály. Nővérem karácsonyi ajándéka volt számomra – ő már olvasta félig, és csak ajánlani tudta, ami – még az általában oly különböző ízlésünk ellenére is – jó jel, nem is beszélve a történet történelmi-fantasy jellegéről, mely egyvelegben úgy a Pokoli szerkezetek óta nagyon is látom a fantáziát. Kíváncsisággal tele várom tehát a közel 900 oldalhoz kellő életerő és korlátlan szabadidő érkezését.

7.
EGY ÍRÓ, AKITŐL MÁR OLVASTÁL, ÉS IDÉN IS SZERETNÉL

A sokszívű számomra bekerült a 2017-es top ötbe, a nagyszerű olvasmányélmény és a központi téma adta érdekességek mellett pedig felkeltette az érdeklődésemet Szurovecz Kitti többi regénye iránt is. A régebbi, még Könyvmolyképzőnél debütált sorozataitól valamiért kicsit tartok, talán mert egy A sokszívű komolyságú történet után nem tudom magamban hova tenni Kittit Vörös Pöttös szerzőként, de biztos vagyok benne, hogy idővel ezen is túllendülök… addig is a Hópelyhek a válladon már az éjjeliszekrényemen pihen, és velem együtt imádkozik egy kis időért, hogy elkezdhessem végre.

8.
KARÁCSONYRA KAPOTT KÖNYV, AMIT EL FOGSZ OLVASNI IDÉN

Igazán nem akarok sokkolni senkit, de az a helyzet, hogy MINDEN karácsonyra kapott könyvemet szeretném idén elolvasni, lehetőleg minél hamarabb… nem is értem nagyon, mire várnék velük. Hármat közülük már ki is végeztem – a róluk írt értékeléseimet ITT, ITT valamint ITT olvashatjátok –, és még így is vár rám hat szépség, de persze él a fejemben egy lista a sorrendről, így elsőként Colleen Hoover – Vallomása áll, rögtön utána pedig az Egy font hús Sophie Jacksontól.

9.
EGY SOROZAT, AMIT ELKEZDENI ÉS BEFEJEZNI IS 2018-BAN FOGSZ

Talán kicsit csalásnak számít, mivel a sorozat első része számomra már nem a jövő zenéje, de végtére is, januárban olvastam, így érnie kell… ez pedig Brittainy C. Cherry – Az vagy nekem sorozata. A Lebegés volt nálam 2018 első olvasmánya, és annak az átütő sikere után kétség sem férhet hozzá, hogy minél hamarabb folytatni fogom a következő kötetekkel – ha pedig különösen nagy szerencsém van, még idén kijön itthon a befejező rész, a The Gravity Between Us is, így tényleg teljessé válhat a sorozattal ápolt – eddig elég szerény, de erősen fejlesztésre váró – kapcsolatom.

10.
EGY KORÁBBAN MEGKEZDETT SOROZAT, AMIT IDÉN AKARSZ BEFEJEZNI

Korábban már olvastam Veronica Roth Beavatott trilógiájának első részét, plusz a kiegészítő kötetet, de az azóta eltelt idővel arányosan nőtt a filmek által kiváltott kíváncsiságom a folytatások iránt, miközben az első részről való emlékeim is megközelítőleg ilyen sebességgel hagytak cserben. Most mit mondhatnék… ez a kettő nem éppen ütőképes párosítás. A probléma orvoslására viszont már a teljes trilógia itt pihen az asztalomon, így egy újrázással egybekötve idén – nem egyszerűen csak idén, inkább hamarosan – végre megtudom nem csak azt, hogy mi van a falon túl, de még azt is, mi történt azután, hogy a készítők előálltak az ötlettel, hogy a Hűséges első felének adaptációja, s brutál függővége után zsebpénzért nem forgatják le a másodikat. Mellesleg fuck you, filmipar.

11.
HÁNY KÖNYVET TERVEZEL IDÉN ELOLVASNI?

Tavalyelőtt 100 volt a cél, tavaly ötven – mondanom sem kell, mindkettő esetben csúfos vereséget szenvedtem a várólistámmal szemben –, így idén a legjobbnak láttam belőni egy középmezőnyt ezek között. Az idei cél tehát 70 könyv – ami kerekítve úgy hat könyv/hónap átlagot kíván… na nem mintha az olvasást helyes lenne bármilyen helyzetben matematikai szempontból vizsgálni vagy mérni. Kell egy szám, ami motivál, de a legnagyobb terv így is az lenne, hogy mikor olvasok, akkor azt jókedvvel és lelkesedéssel tegyem, továbbá a saját örömömre és szórakoztatásomra. Szeretnék több értékelést hozni nektek, több könyvélményt hagyni a hátam mögött, de néha emlékeztetnem kell magam, hogy az olvasás egy hobbi – én pedig nem a blog miatt olvasok, hanem az olvasás miatt blogolok.

12.
BÁRMILYEN EGYÉB CÉLKITŰZÉS?

Már említettem a 2018-ra tervezős posztomban, hogy idén feltett szándékom egy új színfoltot jeleníteni meg az olvasmánylistám – eddig nem túlságosan színes – palettáján: ennek érdekében kvázi kihívás elé állítottam magam, miszerint az elkövetkezendő 12 hónap mindegyikében minimum egy pszichológia vagy életmód témájú kötetet kell beiktatnom a napjaimba. Ennek jegyében – s a stílusos kezdés fontosságát szem előtt tartva xD –  nyitottam ki először pár napja Rhonda Byrne – A Titok c. könyvét – ezzel pedig meg is tettem az első lépést egy idei célom felé, ami éppen egy lépéssel több annál, mint ameddig általában jutok tapsvihar.

Ezek lettek volna hát az én könyves „újévi fogadalmaim” bár talán maradjunk inkább továbbra is a célkitűzés kifejezésnél – a jelölést még egyszer nagyon köszönöm FairyDust bloggerinakollégának, én pedig ezúttal nem hívnék ki senkit… vegyük úgy, jótékonyságból, csak hogy végre mindenki maximálisan elengedhesse ezt az átok évkezdő időszakot. Jól érzitek, hogy végül csak elhagyott a pozitivitásom, nem kellett neki egy teljes hónap sem. Fuck life. Bár nem tudom még, mikor jövök – mikor jöhetek – legközelebb éljenek az osztályozók!, addig is ezer puszit és ölelést küldök szerte mindenkinek, meg kitartást, boldogságot és életkedvet, azaz mindent, ami  nekem nincs. További szépséges szarposzt-olvasgatós péntek estét! 

You May Also Like

0 megjegyzés