„A válás olyan, ecseteltem, mint beszorulni egy blúzba a Zarában: küszködök, és egyértelműen rosszul áll, de még kínosabb lenne megpróbálni levenni, majd kijönni a próbafülkéből, és beismerni, hogy megpróbáltam, de nem sikerült. Talán egyszerűbb lenne meg sem próbálni levenni. Csak félrehúzni a függönyt, és eldönteni, hogy imádom, ragaszkodni hozzá, büszkén viselni az üzletből kifelé menet, és azután is minden egyes nap, és nevetni, miközben elszorítja a vérkeringést a karomban.”
Oldalszám: 400
Megjelenés: 2024
Kiadó: Central Könyvek
Maggie házassága mindössze 608 nap után véget ért, de ő jól van – valójában remekül. Persze életében először van egyedül, nem tudja kifizetni a lakbért, és a doktori dolgozatával sem halad sehová…
De huszonkilenc évesen Maggie eltökélt szándéka, hogy a „meglepően fiatalon elvált” státuszából kihozza a legtöbbet. Vigaszhobbikba kezd, beleveti magát az alkalmi randizásba, és a barátai idegeire megy túlzásba vitt sopánkodásával. Ahogy Maggie elmerül a válás első évének káoszában, azon kapja magát, hogy mindent megkérdőjelez: miért hiszünk még mindig a házasság intézményében? Kudarcot vallottam, mielőtt igazán elkezdtem volna élni? Hány hajnali négykor kiszállított hamburgert kell még megennem, mire végre boldog leszek?
A fergetegesen vicces, meglepően mély és fájdalmasan átélhető Valójában remekül ellenállhatatlan regény a modern szerelem, barátság és boldogság viszontagságairól.
„Valójában remekül” – épp úgy hangzik, mint az „I’m fiiine” Ross szájából, ebből kifolyólag magyaráznom sem kell, miért lehetne a regény egy sajátos ízlésemhez illő hipotetikus „Fucked-up Stories” könyvklub legújabb gyöngyszeme. Első pillantásra felcsigázott, már csak az volt kérdés, hogy tökéletesen a céltáblám közepébe talál majd, vagy egyszerűen csak halálra idegesít, ahogy azt sokakkal megtette.
Főszereplőnk, antihősünk és egyszemélyes narrátorunk a 29 éves Maggie, aki egy hétköznapi vacsora – látszólag – váratlan fordulata folytán egyszerre csak a válófélben lévők halmazában találta magát. Hasonló alapon, mint mikor felvetőleg megemlíted a vendégnek, hogy „igazán nem muszáj maradnod, ha nem akarsz”, de még a mondat végére sem értél, már becsapta az ajtót maga mögött. Na, valami hasonlóan harsány ajtócsapódással került Maggie a házasság intézményének külső oldalára, hogy aztán kétségbeejtően sokáig billegjen a küszöbön kétségek, bizonytalanságok és megválaszolatlan kérdések közt őrlődve.
Röviden-tömören valóban ennyiről szól a teljes regény: a válásról, és minden nyűgről, ami azzal jár, átitatva a személyes-, mikro- és makroközösség előtti szégyenérzéssel, szenvedéssel, magánnyal, rossz döntésekkel, a továbblépés felé tett feleslegesen cirádás tévutakkal és temérdek felvállalhatatlan gondolattal. Igen, így belegondolva a Valójában remekül csakugyan egy 400 oldalas tépelődés, lamentálás és nyünnyögés, de az vesse rá az első követ, aki sosem találta még magát tépelődve, lamentálva és nyünnyögve az ágyon fetrengeni, mikor próbára tette az élet.
.png)
Így nézve minden sarkos és bosszantó pillanata ellenére teljesen érthetővé és átérezhetővé válik a regény (feltéve, hogy rendelkezünk egy minimális szintű empátiával), hiszen Maggie reaktív viselkedése, káros elhárító mechanizmusai, pesszimizmusa és alapvető mentális megrottyanása mögött ténylegesen nagy veszteség húzódik. Az intimitás-izoláció krízise, önmaga- és a szeretett személy elvesztésének krízise, meg persze az újrakezdés krízise, aminek válogatott gyötrelmek kövezik az útját. Bepillantunk a modern online randizási kultúra lelki posványába és a biszexuális identitás feltérképezésének nehézségeibe; megfeszegetjük a barátságok maximális hatáskörét („minek nekem terapeuta, mikor vannak barátaim!” – ugye? nem!!!); elevickélünk a kilátástalan és fél vállról vett munkavégzésben és teljes anyagi felelőtlenségben; továbbá szubjekív nagyító alá vesszük a túlzott, kritikus hozzáállást nélkülöző médiafogyasztás étkezésre, testképre és életmódra gyakorolt negatív hatásait – csak hogy néhány fontosabb pontot említsek.
Az írónő bemutatja, hogy nem mindig állnak drámai események egy kapcsolat romlása és végnapjai mögött – néha csak hagyja az ember, hogy a kényelem elrejtse a csekélynek tűnő elégedetlenségeket, míg azok túl nagyra nem nőnek ahhoz, hogy keresztülnézzen rajtuk. Maggie az első oldalakon hosszan monologizál róla, miért is érhetett véget a házassága – éppen azért, mert ilyen esetben annyira nehéz megnevezni, hol mentek félre a dolgok. Sok a kérdés, amire nem jön válasz, a továbblépés pedig olyan nehéz ennyi elvarratlan szállal.
„Nem voltunk boldogtalanok, csak elégedetlenek, egészen addig, amíg egyszer csak már mégis nagyon, de nagyon boldogtalanok voltunk, és nem tudtunk nevetni,”
Talán csak annyit akarok kibökni, hogy a rendkívül frappáns és ütős humorú tálalás mögött húsbavágóan életszerű reflexiót kapunk Maggie által a veszteséget átélt egyénről, a válás utáni gyászfolyamatról, és a különféle kapcsolati dinamikákról is. Az érzések igaziak, számos helyzet relatable, a szereplők pedig a mi barátaink, ellenségeink, kollégáink vagy vakrandijaink is lehetnének, hiszen szinte életre kelnek a lapokon. Még ha ez nem is mindenkinek válik az előnyére. Ilyen az élet na, Nem mindenki előnyös.
.png)
Összességében arra jutottam, hogy azért vagyok megszállottja ezeknek a végletekig egyszerű, szenvedéssel és kávéfoltos pizsamákkal, nyűgös bevásárlásokkal, unalmas hétköznapokkal és lusta hétvégékkel teli történeteknek, mert ezek csakugyan körülvesznek minket a mindennapokban, mégis a legtöbbször rejtve maradnak; némán, az árnyékba burkolózva szövik át a saját- és ismerőseink életét, mégsem rohanunk megosztani ezeket a részleteket senkivel. Épp emiatt egy-egy ilyen könyv olyan, mint kinyitni valaki családi házának ajtaját és a koponyáját egyszerre: bekukucskálni oda, ahol nem csak insta-kompatibilis kompozíciók sorakoznak, kilesni a privát részeket, lerántani a leplet a kínos dolgokról, és megnyugodni, hogy igazából mindenki életében és fejében van káosz, nem csak a mienkben. Ebben persze van egyúttal valami provokatív is, hiszen szembesít vele, mennyire szégyellnénk is magunkat, ha valaki a mi fejünkbe tekintgetne ilyen invazívan. Lehet tiltakozni, de megkockáztatom, hogy aki azt hiszi, az ő belső monológjából írt regény kevésbé lenne felvállalhatatlanul kellemetlen, az nem tekintett még magába elég mélyen.
Ezek alapján bátran ajánlom a regényt azoknak, akik kedvelik a drámai és érzelemteli történeteket, ugyanakkor vágyják a könnyed kikapcsolódást és gyilkos humort is – a Valójában remekül garantáltan sírva nevetős, szemfestéket elkenős kombó – a borító nem hazudik. Ajánlom azoknak, akik szívesen olvasnak a hétköznapi ember hétköznapi problémáiról és kríziseiről, akik szívesebben heverednek ki a napágyra egy földhözragadt, de elgondolkodtató sztorival, mintsem hogy hullámvasutat mímelő plotline-okba bonyolódnának. És végül – nem hagyva figyelmek kívül főszereplőnk próbára tevő jellemét – ajánlom a könyvet a kötél idegzetűeknek és vérbeli empatáknak.
Idézetek
„Nehéz volt tudomásul venni, hogy a vonások, amelyeket eddig egyedül a sajátomnak tartottam, egy másik emberrel együtt alakultak ki, vagy teljességgel tőle kölcsönöztem őket. Nagyon gáz, hogy ki kell találnod, mi az Én, mi az Ő, mi a Mi. És sokkal gázabb, ha rájössz, hogy rosszul tudod.”
***
„Azokra a pillanatokra gondoltam, amikor ránéztem, és azt éreztem: Jézusom, ez az ember… – például amikor megalázott a boltban vagy dühében összetört egy bögrét vagy bevágott valaki elé a forgalomban. Végigfuttattam fejben a húszas éveimet, és őt hibáztattam minden rossz élményért, kiradírozva a születésnapokat, kirándulásokat, szombat reggeleket, vacsorákat, filmeket és családi karácsonyokat. Addig mustrálgattam a boldog emlékeinket, amíg ki nem derült, hogy mik is voltak valójában: a remény hamis pillanatai, amelyek elfedték az igazságot. Ez az ember megígérte, hogy szeretni fog, de hazudott. Ez az ember ellopta a macskámat.”
***
„Szerintem a legtöbb intelligens ember egy kicsit gonosz, és minden kedves ember egy kicsit hülye.”
***
„De ha a továbblépés nem áll másból, mint hogy felkelsz az ágyból és előrevonszolod magad, egy bizonyos ponton már meneküléssé válik.”
Borító: 5/4
Hogy fizikailag taszítónak érzem-e ránézni? Valahogy úgy. Hogy titkon szégyelltem-e nyilvános helyen előhúzni a táskámból…? Kicsit. Valljuk be, nem a polc éke, nem egy esztétikailag gyönyörködtető példány, mégsem érzek elégedetlenséget efölött, ugyanis maga a könyv is hasonló élmény: nem a legszebb életkép amit megleshetsz, inkább katasztrófaturizmusra hajaz, de ehhez a szétcsúszott, kaotikus, élénk, humoros és messze túl drámai történethez tökéletesen passzol a fedél a maga kicsattanó színeivel meg teátrálisan lesírt szemfestékével.
Értékelés: 5/5
Monica Heisley-nek volt egy címe, ami két szóval felidézi a sima mosolygós emoji kíséretében küldött lájkjel hangulatát, egy igazán, tényleg nagyon-nagyon, mondhatni fájdalmasan rusnya borítója, meg egy álma – és ez elég volt, hogy első pillantásra tudjam, NEKEM EZ KELL. A téma egyszerre komoly és teljességgel hétköznapi, az írónő pedig tökéletes érzékkel keveri ki az ennek tálalásához tökéletes hangvételt unalmas életszerűségből, teátrális önszabotázsból és fergeteges humorból.
Számomra felidézte kicsit a ’90-es évek klasszikus romkomjainak hangulatát, mégis úgy éreztem, sikerült azoknak egy hihetőbb és átérezhetőbb formuláját teremteni meg. Elődeihez hasonlóan maradt drámai és irritáló a frissen szakított – ez esetben elvált – nő kálváriája, de valljuk be, frissen szakítani valóban nem kellemes élmény, és csakugyan képes átírni kis időre a józanság amúgy jól alkalmazott alapvetéseit.
Ezt prezentálja tökéletesen Maggie útja és karaktere ahogy a mondhatni semmiből támadt (amúgy nem) válása utáni első évben evickél a magány, bizonytalanság, testképzavar, randizás, izoláció, majd végül lassan de biztosan a gyógyulás tengerén. Rengeteg bődületes ostobaságot csinál, számtalan felesleges google keresést indít, irdatlan sokat telefonál kéretlenül, minden adandó alkalommal keresztbetesz magának és túl nagy hangsúlyt fektet a felszínes dolgokra, de így marad emberi, így válik átérezhetővé, és így provokálja az olvasót mélyebb önreflexióra. Nekem ez bejön.
Ha érdekel a könyv, rendeld meg a kiadótól ITT!