Egy ideje a legokosabb újévi fogadalom amit tehetek, jobbára az, hogy nem teszek újévi fogadalmakat, elkerülendő ezzel a csalódást, mikor nagy, világmegváltó terveim meghiúsulnak, vagy nemes egyszerűséggel ködbe vesznek... és mégis, idővel mégis rendre meggyőzöm magam. Hogy nem, nem, ezek aztán nem fogadalmak, ezek csak ártatlan tervezgetések, amelyek keretet adnak az évnek, és így tovább.... és talán igaz is mindaz amivel önmagam győzködöm. Nem tűzök ki célul (többnyire) olyan gyökeres változásokat, melyeket képtelen lennék elérni, inkább csak iránymutatásokat fogalmazok meg... többet felesleges is volna, nézzünk csak vissza 2020-ra például. Meg sem merném tippelni mennyi újévi fogadalom ment a kukába. Akárhogy is, összeszedtem alább néhány megvalósítandó apróságot - és ha év végén újranézve ezt a listát nem pipálgathatok elégedetten, ezennel felhatalmazlak titeket hogy ünnepélyes keretek közt seggbe rúgjatok. Enjoy!

 

Tudjátok, belenéztem én néhány évösszegző/újévi tervek blogposztba mikor még "szezonja volt" (és amíg meg nem csömörlöttem, amire nem kellett túl sokat várni)... és komolyan, "elolvasni 100 könyvet"? Lehetséges hogy ilyesmit én is megfogadtam egykor?? (Abszolút igen) Nos, meglehet csak kinőttem ebből a nagyot álmodós mentalitásból (igen...), vagy egyszerűen csak nem olvasással töltöm ki minden napom minden óráját, mint korábban (igen...), de 100 könyv olyan mérvű tervnek tűnne számomra, mintha csak azt tűzném célul, hogy egy hónapon belül ultramaratont futok. Végül tehát reális megfontolás után összeállítottam két barátságosnak mondható várólistát erre az évre: egyet regény-félékből, egy másikat pedig szakirodalomból, 10-10 elemmel. 

Az első listának, hadd mondjam el, már neki is álltam, nyakig ülök épp Elton John lehengerlő és szívszorító életében, a szakirodalmak közül pedig gyanítom hogy a Titokzatos memória lesz a legelső befutó, miután mostanában úgyis elég sok időt töltöttem az emlékezet témakör tanulmányozásával egy vizsgámra (aminek eskü, eredményét is látni fogjátok hamarosan).

 

Néha felvetődik egy-egy szó, kifejezés.... tudom hogy hallottam már, tudom hogy elviekben ismerem, oh igen igen, még az is lehet hogy abból vizsgáztam szociálpszichológiából első félévben... de hogy mit jelent? Na üssünk csak fel egy könyvet és nézzük meg a tárgymutatóban! Efféle megfontolások vezéreltek, mikor eldöntöttem, idén egy az egyben átismétlem a három (na jó... négy) fő tárgyamat, ami olyasmit jelent igazából, hogy a fenti szakirodalmi listáról lehagytam néhány 800 oldalas, gyilkolásra alkalmas kiállású tankönyvet. Vár rám a Cole-féle Fejlődéslélektan, a személyiséglélektan és a szociálpszichológia - s ha nagyon jó kedvemben találnám magam, talán még az általános lélektant is elkezdem előröl bogarászni, bár már a gondolatától is megjött a kedvem binge watcholni a Szívek szállodáját. Ez van, nem szerethet az ember mindent.

 

Eltaláltátok, ezt a tételt még leírni is utáltam! Viszont néha egy hang (olykor képzeletbeli, olykor valódi) figyelmeztet, és finoman a fülembe suttogja hogy a mesterdiplomám megszerzéséhez muszáj lesz produkálnom még egy nyelvvizsgát - ugyanitt, igen, még a BA diplomámtól is messze állok, de öröm előre az MA-n stresszelni. Lényeg a lényeg, lassan üdvös lenne legalább letenni az alapokat valami új és csúcsszuper nyelvből, amit ha szerencsém van nem gyűlölnék meg úgy, mint minden más nyelvet amit eddig valaha tanultam életemben. Északi nyelvekben gondolkodom, svéd, dán, norvég... jöhet bármelyik, noha a svédet némileg előremozdítja a ranglistán, hogy megtiszteltetésnek érezném Backman könyveit eredetiben olvasni. Igen, még az is lehet, hogy Backman jobban motivál mint a diploma.

 

 

Világéletemben az a "nyugodtan ülök a seggemen egész nap" típus voltam, egy igazi szobanövény, ahogy a szüleim hívtak, és inkább csak tavaly éledt fel bennem az a kirándulós-világlátós kedv a páromnak hála, akiben meg tombol a mehetnék állandóan. Gyönyörű helyeket mutatott nekem 2020-ban (hegyeket láttam, hegyeket!!!) és őszintén várom a folytatást, mert tervek azok vannak bőven és születnek is folyamatosan. Ami pedig számomra a lista élén szerepel, az a Bory vár, egyértelműen... néhány percnyi képnézegetést követően megállapítottuk, hogy abszolút egy életrekelt Disney kastély benyomását kelti, ez pedig hogy ne vonzana be két meseimádót???

 

 

Amellett hogy 2020 a netpincéres kajarendelés és a szégyentelen trash kaja fogyasztás éve volt, fontos felfedezést is tartogatott számomra: mint kiderült, hihetetlenül jól érzem magam a konyhában, és kifejezetten kikapcsol mikor ott ténykedhetek. A sütés-főzés szintén afféle közös hobbink lett a barátommal, egyre több újdonságot próbáltunk ki együtt is, külön is, és bár az ember ideje és energiája néha csak odáig terjed hogy bedobjon a sütőbe egy adag csirkemellet, a repertoár bővítése egy folyamatos célom és célunk. Úgyhogy azt tűztem magam elé - és remélem ez még belefér a realitás kategóriába -, hogy minden hónapban kipróbálok (és amennyiben beválik, tökéletesítek) egy teljesen új receptet, így ha nem szúrok el végzetesen semmit, akkor év végére már újabb 12 szuper kajával menőzhetek, és nem mindig a cukkinis-spagettimet kell majd megfőznöm, ha olyanokat akarok mondani az első falat után, hogy "ezért az ebédért most feleségül kéne vegyem magam". 

Nem, nem és nem, ez nem a szokásos jövőtlen "idén majd tök fitt leszek" fogadalom ami egy hétig (sem) szokott tartani. Még kabátot is vettem a futáshoz! Ez már valamit kell hogy jelentsen. Lényem egy nagy része sír és csendben visszaszámol míg újra kinyitják a konditermeket, viszont addig sem szeretnék tovább tétlenkedni, mert a testem recseg, ropog, beáll, meghúzódik, napokra tönkremegy egy villamosmegálló sétától magassarkúban... tehát nagyjából ötven évvel idősebbnek gondolja magát, mint amennyi, és ebből adódóan ráfér a mozgás. Arra gondoltam, hogy heti egyszer ha elmennék futni azzal már elég boldog lennék - ösztönzésnek pedig játszottam picit a twitter népével, akik adtak is egy lefutandó kilométerszámot erre az évre. Objektíve nem sok, viszont nekem kezdetnek tökéletes.

 

Mindent összevetve nagyjából ennyit tudok egyelőre biztosan, de merem azt mondani, ez elég terv is kezdetnek, a többit majd hozza magával az idő. Például azt a pszichós, de elég közérdekű posztot amit amint befejezem a kutatgatásomat hozok is (sőt, talán már félkész is... talán). Könnyelmű ígéreteket nem teszek, de igyekszem nem tűnni el újabb fél évre ezután a bejegyzés után, szóval... hamarosan találkozunk, addig is jók legyetek, pihenjetek, és legfőképp vegyetek fel kesztyűt ha kimentek, mert attól még hogy szépen süt a nap, marha hideg van. Sziasztok!