Ne lopd. Kösz. . Üzemeltető: Blogger.

Pages

A karácsony nagy könyve | Blogturné

by - 11:49


„Mindig is szerettem és szeretni fogom a karácsonyt.”

Eredeti cím: The Nights Before Christmas: 24 Classic Stories to Read Aloud
Illusztrátor: Tony Ross
Oldalszám: 230
Megjelenés: 2019
Kiadó: Kolibri
Ár: 4999 –

Amikor beköszönt a tél, és a levegőben hópelyhek kavarognak, eljön az ideje az esti kuckózásnak, a meséknek és a varázslatnak.
Könyvünk lapjain bátor gyerekek, beszélő állatok és a napkeleti bölcsek is megelevenednek. Találkozhatunk a Mikulással, a Kúsasszonyokkal és a Hókirálynővel. Sőt, bepillantást nyerhetünk a manók, óriások és tündérek világába.
A karácsony nagy könyve tökéletes társ az adventi időszakban ahhoz, hogy közösen várjuk a szeretet ünnepét.
24 klasszikus történet a karácsonyváráshoz, olyan híres szerzők tollából, mint Charles Dickens, Oscar Wilde, Hans Christian Andersen, a Grimm testvérek és még sokan mások.

Bevallom így az elején, én épp az a közönség vagyok, akinek ez a könyv nem kellett csodát mutasson ahhoz, hogy eladja magát. Nem mondom, hogy nem is mutatott – mert ó, dehogynem –, de tudjátok, én abba a kedves kis ünnepi manó kategóriájába esek, akit már a puszta szóval, karácsony, le lehet venni a lábáról. És ez még csak a kezdetnek tekinthető, ugyanis az imádnivaló illusztrációkért felelős Tony Ross előszavát olvasva volt egy pont, volt egy mondat, ahol azért már az asztalra csaptam egy nagyot, amolyan „na, így kell ezt csinálni!” módon.

„Gyerekkoromban nálunk a karácsony már az örömtüzek éjszakája (november 5.) után elkezdődött.”

Igen, valahogy így volt ez az enyémben is, sőt, nem csak a gyerekkoromban. Igazából azt kell mondjam, akárhány karácsonyomra emlékszem, akár hét éves voltam akkor, akár tizenhét, számomra az mindig ilyen volt, mindig duplahosszú készülődés és várakozás előzte meg. Ez adta a varázsát. S bár elsőéves egyetemistaként idén először nem a megszokott módon, nem otthon köszönthettem ezt a csodás időszakot, s így nem nyüstölhettem anyukámat már az őszi szünet végén, hogy vegyünk elő ajtódíszeket és festett angyalkákat meg hóembereket… azért a „hagyomány” kellően részemmé vált ahhoz eddigi éveim során, hogy már a november kezdetével teljesen magával ragadjon az a hamisítatlan, karácsonyi hangulat. Ez vagyok én. Míg más morog, amiért kint szikrázik a napsütés, a boltokat mégis ellepik a csokimikulások, vagy mert megütötte a fülét egy christmas carol dallama holott még csak ősz van, addig én együtt éneklem a Winter Wonderlandet a hangszórókkal míg a karácsonyi vásárban sétálok, és hagyom magam átszellemülni a télillattól, a fényektől, a kürtős kalács illatától. Vagy éppen egy kedves verstől vagy történettől, amit este ágybabújva lapozok föl.

Ezek alapján tehát egyáltalán nincs csodálkoznivaló azon, hogy A karácsony nagy könyve azonnal felkerült a „must read” radaromra, ahogy azon sem, hogy valamennyi alkalommal teljes izgalommal, meg csordultig teli szívvel vettem kézbe.

Mindenek előtt: a kivitelezés egy csoda. Tudom, egészében tekintve a könyvet biztos ez a legkevésbé releváns információ, amit elmondhatok róla, én mégis ezzel kezdenék, ugyanis az egész kötet úgy ahogy van, maga a nagybetűs FEELING. Az, mikor kisgyerekként bebújsz a takaró alá anyukád mellé, a karjára hajtod a fejed és arra vársz, hogy meséljen valamit. Az, mikor csak úgy odafekszel rá, mikor a fotelben ül, mert kell egy ölelés. Vagy az, mikor már felnőtt fejjel ott állsz mellette a kandalló előtt, melegedtek – mindkettőtökön puha, rénszarvasos nadrág meg köntös –, és a polc fölötti fényfüzér gyér fényében beszélgettek. A karácsony nagy könyve tehát maga a klasszikus otthon – nem csak a történetek örökzöldek benne, de a teljes forma, a robosztus, vastag kötés, a nehéz lapok, a gyönyörű illusztrációk… mind az. Mindettől már azzal az előnnyel indul, hogy első kézbevétellel képes utat találni az ember szívéhez. Hát még azzal, ami ezután következik.

A mesegyűjtemény ugyanis gyakorlatilag egyféle adventi ajándék-sorozat: a várakozás mind a huszonnégy napjára tartogat valami kedveset, olykor egy verset, máskor csak egy rövidebb történetet, olykor viszont valami hosszabbat, mégis, szinte az összeset régről ismerhetjük már, s ezáltal mind meglep minket a nosztalgia ajándékával. Mármint, minket idősebbeket, akiknek a kezébe kerül – a csöppségeknek, akik hallgatják a meséket, pedig továbbörökít valamit a nagyobbak fiatalságából és hagyományaiból. A 21. század nyüzsgésében azt hiszem minden évben újabb és újabb karácsonyi, téli mesék és filmek záporoznak, melyek közt nyilvánvalóan akadnak nagyszerűek, mégis jelentősége van annak, hogy a gyermekünknek, unokánknak, kistestvérünknek, unokahúgunknak- vagy öcsénknek csak ezek által nyújtunk képet az ünnepekről, vagy átadjuk nekik Andersen meséinek, Dickens klasszikusának vagy a jó Vencel király történetének értékeit is. Elénekeljük nekik a Karácsony tizenkét napját? Mesélünk Panov apóról vagy a suszter segítő manóiról? Mondjon bárki bármit… szerintem ez nagyon sokat számít.

Ha a kötet minden tulajdonságát, minden jellegzetességét összeszedném egy csokorba, azt hiszem mind egyöntetűen két szót formálna: OLVASD EL. Magadnak vagy másnak… szinte lényegtelen, mindenesetre biztos, hogy ettől a kétszáz oldaltól csak gazdagabb lesz a lélek. A karácsony nagy könyve hihetetlen sokszínűséggel közelít a szeretet ünnepéhez, formailag egyaránt lep meg versekkel, dalokkal, prózai történetekkel, levelekkel és cikkekkel, ami pedig a hangvételét illeti, megeshet, hogy egyik este még hatalmas mosoly terül el az arcokon egy mesétől, míg a következőn kissé bánatosan csukjuk be a könyvet, egy harmadikon pedig még az is lehet, hogy egy soron úgy nevetünk, hogy kivörösödik az arcunk, mondjuk olyan színűre, mint ez a kis kötet. Tudjátok… bármi megeshet. Főleg karácsonykor. 


Kedvenc részek:

Egész végig erre vártam… kitérni kicsit a kedvenc történeteimre. Persze ahogy ezt a szekciót tervezgettem enyhén szólva akadályba ütköztem, hiszen a tartalomjegyzékben böngészve hirtelen túl sok mesét akartam ide beemelni, végül mégis kiegyeztem magammal a bűvös három számban, melyből egyet kifejezetten édesnek tartok, egyet rendkívül értékgazdagnak és szívmelengetőnek, a harmadikat pedig… nemes egyszerűséggel az örök kedvenc mesémnek.

Az első leírás Francis Pharcellus Chruch: Igen, Virginia, a Mikulás tényleg létezik! c. levelét kódolja: bár az egész mindössze három oldal, szerintem tele volt jó gondolatokkal, megfogalmazta a képzelőerő és a hit fontosságát, ráadásul nagyon szerethető stílusban, ami engem meg is mosolyogtatott nem egyszer. Másodjára egy számomra eleddig teljesen ismeretlen történetre gondoltam Tolsztoj tollából, ez pedig a Panov apó különleges karácsonya. A végére érve hirtelen nagyon sajnálni kezdtem, hogy 19 évem alatt egyszer sem hallottam még ezt a mesét, azt pedig még ennél is jobban, hogy talán sokan vannak ezzel ugyanígy. Az apónak álmában megjelenik Jézus, s azt ígéri neki, hogy meglátogatja majd karácsony napján – de van benne egy kis csavar, ugyanis nem fogja elárulni, hogy ki is ő. Panov apó egész nap várja őt, számtalan rászoruló embernek nyújt támogatást és segítséget a nap folyamán, s bár jó a szíve, és ezért nem tétlenkedik, azért bújkál egy kis bánat is a szívében, amiért Jézus mégsem látogatta meg… ám természetesen kiderül, hogy ő volt ott valamennyi rászorulóban, ő volt aki fázott, ő volt aki éhezett, vagy akinek ruhája sem volt. Egyszerűen olyan gyönyörű ez a történet, és tényleg roppant értékgazdag.

Harmadjára hagytam viszont a számomra legkedvesebbet mind közül. Ez egy Andersen mese – talán még nem említettem, de mindig is imádtam Andersen történeteit, s egészen pici korom óta van is közülük egy kimagasló kedvencem: A Hókirálynő. Talán ez foglalta el a kötet legnagyobb részét, elvégre a három részre tagolt történet három napra is kitart… de egyben ez is jelentette számomra a legnagyobb örömöt. Nem néztem meg előre a tartalmat, így mindig meglepetésként ért, milyen „estimese” következik épp… képzelhetitek az arcom, mikor ezt megláttam! Valahányszor láttam a mese adaptációját a könnyekkel küszködtem – szerintem ma sem lenne másként –, így újra találkozni Kayjal, Gerdával, a nagymamával, a Hókirálynővel egyszerre volt felkavaró és elsöprően boldog élmény. Ilyen újraegyesülés féle, tudjátok.

Kedvenc idézetek:



„Azt gondolják, hogy amit a kis eszükkel nem tudnak felfogni, az nem is létezhet. Mindenkinek kicsi az esze, Virginia, legyen az gyermek vagy felnőtt. Az ember a határtalan világegyetemhez képest csak egy aprócska bogár. Az agya pedig hangyányi a teljes igazsághoz és tudáshoz képest.”



***



„Láttál már mezőn táncoló tündért? Persze, hogy nem, de ez még nem bizonyít semmit. Senki nem képes felfogni vagy elképzelni mindazt a csodát, ami a világban láthatatlan.”



***



„Amikor a konyhai csengő megszólal, kösd be George szemét, és küldd az ajtóhoz. Mondd meg neki, hogy lábujjhegyen jöjjön, és ne szóljon egy szót sem, különben… egy napon meg fog halni!”



Borító: 5/5

Karácsonyszín, csillogó csillagok, meg Tony Ross szívet melengető illusztrációi… ezek egyvelegére, teszem azt, nem is lehet úgy tekinteni, hogy az ember ne érezzen azonnal égető ingert pokrócba bugyolálva lekuporodni a kályha vagy kandalló mellé mesét olvasni. Legyen kicsi vagy nagy – ez a dolog szépsége. A borító finomsága azt hiszem ezúttal tökéletes párja a belbecsnek.

Pontozás: 5/5



Blogturné és nyereményjáték


A Kolibri kiadó gondozásában megjelent A karácsony könyve az adventi várakozás tökéletes kísérője: 24 hosszabb-rövidebb verset és történetet tartalmaz, egyet-egyet advent minden estéjére. A karácsony esszenciáját magába záró kötetben a kicsik és nagyon többek között olyan klasszikus szerzők karácsonyi írásaival ismerkedhetnek meg mint Charles Dickens, Oscar Wilde, Louisa May Alcott és a Grimm testvérek. Tartsatok hat bloggerünkkel és játsszatok velünk: a turné végén akár ti lehettek az a két szerencsés olvasónk egyike, aki megnyeri a könyv egy-egy példányát!

Mostani játékunkkal már az adventre hangolódunk mi is, ezért mindegyik állomáson egy-egy a karácsonnyal kapcsolatos idézetet találhattok. A feladatotok annyi lenne, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok annak a könyvnek a címét, amiből az idézet származik. Ez alkalommal két szerencsés olvasónk nyerhet majd egy-egy példányt a könyvből.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Megint elmúlt egy karácsony, és megint nem kaptam egyetlen zoknit se. Nekem mindig mindenki csak könyveket ajándékoz.”


Állomáslista

nov. 28: Never Let Me Go
nov 30: Flora the Sweaterist (extra)
dec. 2: Veronika's Reader Feeder
dec. 4: Könyv és más
dec. 6: Könyvvilág
 

You May Also Like

0 Hozzászólás

Instagram