Ne lopd. Kösz. . Üzemeltető: Blogger.

Róbert Katalin (szerk.) - Meghitt pillanatok | Blogturné + nyereményjáték

by - 12:01


„Nincs semmi különleges a karácsonyban! – kiabáltam a bezárt ajtóval. – Kivégzünk egy fát egyetlen ünnep miatt. Ezt nem tartom igazságosnak. Hogy énekeljek boldogan egy halott növény körül?”

Eredeti cím: Meghitt pillanatok
Oldalszám: 376
Megjelenés: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös Pöttyös)
Ár: 3299 –

Te szembenéznél a legrosszabb emlékeddel, hogy segíts a legjobb barátodnak?
Mernél szerelmet vallani egy titkos találkozón?
Engednéd, hogy egy titok közéd és a szerelmed közé férkőzzön?
Hiszel abban, hogy a testvéreddel mindig megtaláljátok a közös hangot?
Érezted már, hogy valaki éppen akkor lépett be az életedbe, amikor minden remény elhagyott?
Húsz novella, húsz pillanat, amikor megállunk kicsit és egyszerűen csak élvezzük az életet.

A Meghitt Pillanatok antológiába a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolai hallgatónak munkáiból válogattunk történeteket.
A kötetet színesíti Benina, Eszes Rita, Greff Magdi, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor írók egy-egy novellája.


Alapvetően van bennem némi félsz, ha novellákról van szó – és mégis rendre azon kapom magam, hogy ha valaki odabiggyeszt a szó elé egy „karácsonyi” előtagot, akkor úgy ugrok, mint aki egész életében erre várt. Talán mert egy tömény 300-400 oldalas történet karácsonyi cukormázban fürösztve attól tartok, kiütne, és veszély mentesebbnek tűnik egy-egy rövid irományt venni kézbe; talán éppen ellenkezőleg csak azért, mert elemi erővel vonz magához minden, ami ünnepi hangulatot ígér… de mindegy is. A lényeg, hogy akárcsak anno az Ajándékba adlak, vagy a Hull a hó c. novellagyűjtemények esetében, úgy most sem tudtam ellenállni, mikor megláttam a Meghitt pillanatokat a kiadó várható megjelenései között.

Az eredeti terv szerint minden nap beiktattam volna egy-egy novellát a reggeli kávém, vagy akár a suli büféjében vett forró teám mellé… de ahogy a mondás tartja, Virág tervez, de minek… így végül bekuckóztam az ágyamba egy délután, betáraztam az éjjeliszekrényemre a kötet végéig elegendő táplálékot, és totál nem szakszerű módon egyben ledaráltam az egészet. Igen, féltem a sokkhatástól, amit 20 romantikus ünnepi novella gyors egymásutánja okozhat, de végül megúsztam ép bőrrel – hogy miért? Nos, az a helyzet, hogy ez a pozitívum egyben magában foglalja a könyv egyetlen nyomósabb negatívumát, úgyhogy javaslom essünk is túl ezen, mielőtt hagyom, hogy istenigazából átvegye felettem az uralmat a karácsony szelleme.

Karácsony. Ünnepi antológia. Hogy ebbe hogyan fér bele például egy visszatérően június huszonegyedikén játszódó történet, az számomra örök rejtély marad. A problémám nevezetesen tehát ezzel a kisebb következetlenséggel van: bár minden jel valami masszív karácsonyi hangulatot idéző gyűjteményt ígér, felteszem, hogy majdnem a novellák felének köze sem volt az ünnepekhez. Volt ott nyár, meg ilyen „csak úgy” történetek… én pedig mindig elgondolkodtam, hogy én vagyok a hülye, és nem vettem észre valamit, vagy tényleg nyoma sincs a karácsonynak? Ez egyrészt zavart kissé, úgy éreztem hiteltelenné teszi a válogatás alcímét, ugyanakkor megmentett attól, hogy besokalljak az eltúlzott csokimikulás meg fenyődísz és selyem csomagolószalag hegyektől… amik amúgy nem igazán voltak, megjegyezném. Hogy rátérjünk a dolgok pozitívabb oldalára, amikor sikerült elkapni a ténylegesen ünnepi pillanatokat, akkor elégedetten nyugtázhattam, hogy a karácsonynak minden esetben egy emberi és jóízlésen belüli oldalát festették le a kötet szerzői.

És mégis… kicsit úgy érzem, mintha nem is a karácsony lenne az összekötő elem a gyűjteményben szereplő novellák között – ez talán inkább csak a megfelelő háttér, a kiemelő körülmény volt sok esetben. A lényeg azt hiszem az emberi kapcsolatok fontossága és minősége: ez alatt a közel 400 oldal alatt került terítékre szülő-gyerek kapcsolat, testvérek közötti konfliktus, barátságok, szerelmek, halálesetek, az önmagunkkal való viszonyunk is, s akadtak ezek között butácska próbálkozások és lélek mélyéig hatoló írások egyaránt, de egy biztos. A történetek egyedisége színessé tette a kötetet, fenntartotta a figyelmet, és az sem elhanyagolható, hogy nem telt el úgy újabb tizenoldalas blokk, hogy ne csempésztek volna a leírtak valami tartós üzenetet az olvasó szívébe.


A legtöbb novella középpontjában fiatalok, gyakran középiskolások álltak: ilyen korban szerintem különösen figyelemre méltó az érzelmi dolgok kezelésének hogyanja, így rendkívül bájos szituációkba csöppenhettünk olvasás közben, több alkalommal is érzékletesen részeseivé válhattunk az első szerelem varázsának, a fiatalos kitartásnak, leleményességnek, az óvatos tapogatózásnak az emberi kapcsolatok felé… nem tudok erre sok más szót használni, mint hogy aranyos. Ám tudjátok, hogy ez az aranyos jelző gyakran vékony kötélen táncol a pozitív és negatív értelme között… így épp amennyire szeretnivalónak és lélekmelengetőnek találtam néhány sztorit (pl. L. K. Patrícia – Az idő minden sebet; Greff Magdi – Osztálykarácsony; Róbert Katalin – Nyakamon maradsz… stb.), épp úgy tudtam átcsapni elégedett sóhajtozásból totál Grincsbe és szőrösszívű szörnyetegbe. Mert az a bizonyos „aranyos” néha bizony inkább naiv lett. Meg gyerekes. Meg indokolatlan. Ezt éreztem például a számos sulis karácsonyi jelenetnél, vagy marha elcsépelt „béna stréber/könyvmoly/túlsúlyos lány és a suli legmenőbb sportoló pasija” toposz eseténél. Ez utóbbi, megjegyzem már a Szent Johanna gimi után tabuvá kellett volna váljon, mert szeretnék hinni abban, hogy ezen a világon nincs több hely Reniknek és Cortezeknek. Értem, az üzenet elvileg jó… mégis, nekem már nem megy le a torkomon több ilyen történet – ami már talán inkább az én nagy bajom, semmint a könyvé. Szintén nem tudtam hova tenni az általános iskolás nagy szerelem felvetését sem – mert nehogy már hetedikben azon menjen a téma, hogy ki kivel kavar. Menthetetlenül vén a lelkem, de én ezt nem tudom besorolni a bájos fiatalkori szerelmek kategóriájába. Azok az ovis „Áron beelőzött a csúszdánál, aztán megpuszilt a bokrok mögött” történetek. True story.

Akárhogy legyen is, szerencsére az efféle, döntően kidolgozatlanabb és számomra itt-ott sántító novellákat bőven ellensúlyozták az ütős irományok. S félreértés ne essék, még így is sokszor, sőt, rengetegszer hajlottunk a 400 oldal alatt az irrealitás felé, de azt hiszem ez egyszer nem mar miatta keserűség, hiszen éppen erről szólna kicsit az időszak. Hogy várjuk a karácsonyi csodát, hogy reménykedjünk és meglássuk a szépséget abban ami van, mi több, kinyújtsuk felé a kezünket, még ha butaságnak is tűnik. Ünnepi hangulat. Heh. Megbolondítja az embert, mi?

Én… úgy érzem, gondolkodós ünnepi időszak vár rám – a tavalyi évben aztán mocskosul elintéztem, hogy csorba essen a karácsony utáni napjaimon, és ismerem magam annyira, hogy tudjam, az emlékeim csorbát ejtenek majd az édes karácsonyi szórakozásomon. Tudom, hogy sokan lehetünk még így, sokunknak árnyékolja be egy-egy esemény, veszteség a karácsonyát. Egy elvesztett személy, a magány, halálesetek, ünnepi veszekedések, konfliktusok… úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a kötetet, hátha a belőle sugárzó szeretetteljes légkör segít átmelegedni belülről. Elvégre az ünnepek a boldogságról szólnának.

Kedvenc novelláim:

Nagyon kellett ám jegyzetelnem, hogy minden novella után magammal vihessem a lényeget, ennek a sikeréről pedig sokat elárul, ha belegondolok, mely történetek tartalmára és üzenetére, érzéseire emlékszem élénken anélkül, hogy újraolvasnám a jegyzeteimet. Az első, ami eszembe jut, Tiszlavicz Mária – Adventi vásár c. novellája: egy az egyben hozta az ünnepek hangulatát a vásárral, forralt borral, kürtős kaláccsal, díszkivilágításokkal meg persze a fényárban andalgó párral, aki végül újra egymásra talál. Idealista? Egészen biztos? Szeretnivaló? De még mennyire. Szintén belopta magát a szívembe Greff Magdi irománya, az Osztálykarácsony. Elsőre forgattam a szemem, hogy ugyan, ismét erről a témáról akarunk lehúzni valamit, de kifejezetten egyedi történet kerekedett belőle, olyan, ami az utolsó szavaival üt, és átértékelteti az olvasóval az egészet. Ezek mellett pedig muszáj szót ejtenem Chiara – Bakancslista, Vasváry Csilla – Adventi SMS-naptár, és Oszi Alíz – Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok? c. novelláiról, ugyanis egytől egyig rendkívül kedves történetekről beszélünk, aranyos és egyedülálló ötletekkel, különleges helyzetekkel. Holnapig itt maradnánk, ha mindről beszélni kezdenék, de tényleg igazán lélekmelengető olvasmányok voltak.  

Kedvenc idézetek:

„Ha homokba dugod a fejed, a tudattalanod visszacsap”

***

„Azelőtt kizárólag olyan titkokkal találkoztam, amikről csak azt mondja az ember, hogy „titok”, de egy cinkos mosoly kíséretében boldog-boldogtalannak a fülébe súgja. Az igazi titkot azonban mindentől és mindenkitől véded, mert az törékeny, akár az üveg – egyetlen megjegyzés, kérdés, néha még egy szemöldökfelvonás is elég ahhoz, hogy ripityára törjön, és a szilánkok megsebezzenek.”

***

„A szerelemnek nem kell feltétlenül bonyolultnak lennie.”

Borító: 5/5

Mivel közelebbi kapcsolatba eddig nem kerültem a kiadó novellagyűjteményeivel nem volt alkalmam kifejteni, de egyszerűen imádom a sablont, amely mellett a borítójuk készül: akárcsak az Esővágy, a Mindörökké várni és az Érints meg esetében, úgy a Meghitt pillanatok fedele is megvett a minimalista stílusával, egyszerű színvilágával és az igényes, de egyszerű rajzával is. Tény, a karácsony aztán bőven adna lehetőséget túlcsicsázni a dolgokat, ez esetben nem mentünk el ilyen irányba, ezért pedig végtelenül hálás vagyok.

Pontozás: 5/4


Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!

Blogturné és nyereményjáték


Húsz novella, húsz pillanat az ünnep és emelkedett hangulat jegyében, a Könyvmolyképző Kiadó szerzőitől és íróiskolai hallgatóitól. Fedezd fel a Meghitt pillanatok antológia sokszínű történeteit a Blogturné Klub hat bloggerének tolmácsolásában, és légy te az a szerencsés, aki megnyerheti a könyv egy példányát.

A Meghitt Pillanat antológiába a már publikáló szerzők mellett a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolai hallgatóinak munkáiból válogattak történeteket. Játékunk során ők kerülnek fókuszba. Minden állomáson láthatjátok egy, az Aranymosás oldalra kikerült novellájuk vagy regényrészletük címét. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a szerző nevét, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Hullócsillag

Állomáslista:

12/14 Never Let Me Go
12/16 Deszy könyvajánlója
12/18 Dreamworld - Interjú Sárközi Erika Nillával

a Rafflecopter giveaway

You May Also Like

0 megjegyzés