2017. június 13., kedd

Amikor a zene elmeséli a történetet #1

Csövi, bogarantyúk! A mai napra rendhagyó poszttal készültem – egy szerintem különösen király ötlettel, aminek csak szeretném, hogy én lehessek az értelmi szerzője, de a nagy helyzet az, hogy Csengétől, a Varázstinta bloggerinájától származik. Tehát ezer köszönet neki, amiért nem bánja, hogy én is használom az ötletét – egyszerűen nem tudtam elmenni a rovata mellett szó nélkül, önkéntelenül is felnyitotta a szemem, hogy jobban figyeljek mind olvasás, mind zenehallgatás közben, ennek eredményeképpen pedig mostanra nekem is összegyűlt pár olyan szám a tarsolyomban, amelyek valóban elmesélik egy-egy könyv történetét.

 Penelope Douglas – Szívatás | The Veronicas - Cold

A tavalyi, Szívatásról írt értékelésemben már elég sokszor előkerült a mai témául szolgáló dal egy-egy sora, és továbbra is fenntartom, hogy a Cold tökéletesen megfogalmazza a főszereplő Tate és Jared eléggé viharos kapcsolatát. Ha az ember kicsit bele tudja magát helyezni – márpedig ez nekem anno nagyon ment, és szerintem most sem okozna nehézséget –, akkor mindkettő, külön-külön is nagyon üt, de azt hiszem együtt teljes az élmény, a könyv és szám közösen minden érzékre hat.


„Does it make you feel good to make me feel less than I am? / Does it make you feel strong? Like you're a bigger man? / What did I do to deserve you to shut me out? / Did I love too much? Is that what this is about?” (Jól esik, hogy miattad kevesebbnek érzem magam? Ez tesz erősebbé, mintha nagyobb ember lennél? Mivel érdemeltem azt, hogy így kizárj az életedből? Túlságosan szerettelek, erről szól ez az egész?)

Bár a dal túlnyomó része passzol, azt hiszem ez a pár sor fejezi ki a leghűbben a seggarc Jared  pálfordulása utáni időszakot, mikor úgy hajította el magától a legjobb barátját, mint valami utolsó szemetet. Tate pedig állta a veszteséget, majd a mindennapos megaláztatást, méghozzá éppen attól az embertől, aki egykor a világot jelentette neki. És én továbbra is úgy érzem, hiába a magyarázat a fiú viselkedésére, az akkor is megbocsáthatatlan – fájdalmas és közben iszonyú nevetséges. Egy legutolsó féreg az, aki csak attól képes nyeregben érezni magát a nyomorult életében, ha másokon taposhat keresztül, Jared pedig éppen ezt tette – ahogy a dal is ezt örökíti meg.

„Fuck you, I hate you, I love you, I need you” (B*szd meg, gyűlöllek, szeretlek, szükségem van rád)

Tarryn Fisher – Kihasznált alkalom | Lily Allen – Littlest Things

Először is, igen, tudatában vagyok, hogy még mindig lógok az értékeléssel. Nem felejtettem ám el… nem mintha nem próbálkoznék ezzel állandóan, hogy csitítgassam a lelkiismeretemet. De egyszer csak lassan én is összeszedem magam remélhetőleg… Imádkozzatok kedves testvíreim.


Ami számomra egyértelműen összekapcsolta a dalt a könyvvel a nosztalgikus hangulat mellett, amely átszövi mind a kettőt, az egyértelműen a két „mesélő” hozzáállása egy-egy múltbéli kapcsolatához. Nyilván könnyen talál az ember több ilyen számot, vagy akár regényt is, ám engem ez a kettő ragadott meg a legegyértelműbben. Olivia megszállott ragaszkodása az exéhez, a visszaemlékezések, a „boldog múlt” az üres jelennel szemben… de nem, nem fogok most összehasonlító elemzést írni, mint irodalmon. Brr. A lényeget az idézetek szerintem elárulják, azoknál jobban úgysem tudom kifejezni:

„Sometimes I find myself sittin' back and reminiscing / Especially when I have to watch other people kissin'” (Néha csak ülök magam elég révedve, emlékezve, különösen mikor csókolózó párokat kell látnom)

„Dreams, dreams / Of when we had just started things / Dreams of you and me / And it seems, it seems / That I can't shake those memories / I wonder if you have the same dreams too” (Álmok, álmok a régi időkből, mikor még csak éppen elkezdődött, álmok rólad és rólam; Úgy tűnik, úgy tűnik nem tudok megszabadulni ezektől az emlékektől, s nem tudom, vajon te is ugyanarról álmodsz, mint én?)

„Sometimes I wish we could just pretend / Even if only for one weekend / So come on, Tell me / Is this the end?” (Néha azt kívánom, bárcsak legalább tettethetnénk, még ha csak egy hétvégére is, úgyhogy mondd meg: ez már a vég?)

Anna Todd – Miután sorozat | Taylor Swift – We Are Never Ever Getting Back Together

Tagadhatatlan, hogy már maga a szám címe is leírja és magába foglalja az egész sorozatot – a szereplők végeérhetetlen se veled, se nélküled kapcsolatát, a napi, heti szintű szakításokat és újra egymásra találásokat, amelyeknek így se, úgy se lehet jó vége soha. Én legalábbis abszolút így élem meg Hardin és Tessa huzavonáját.

„Then you come around again and say / "Baby, I miss you and I swear I'm gonna change, trust me." / Remember how that lasted for a day? / I say, "I hate you," we break up, you call me, "I love you."” (Aztán megint visszatértél, azt mondva „bébi, hiányzol, és ígérem megváltozom, csak bízz bennem!” Emlékszem, hogy vagy egy napig tartott csupán, azt üvöltöttem „gyűlöllek”, szétmentünk, felhívtál, s azt mondtad „szeretlek”.)


A főszereplők konkrétan fél év ismeretség alatt többször szakítanak és jönnek össze, mint egy átlagember egész életében, az indokok egyaránt pitiáner kis hülyeségek, és olyan komoly ügyek, amelyek után épeszű lény nemhogy gondolni sem tud a kibékülésre, de még kerülni is kezdi a másikat mint a leprást. Ki érti ezeket?

„I'm really gonna miss you picking fights / And me falling for it screaming that I'm right / And you would hide away and find your peace of mind / With some indie record that's much cooler than mine” (Igazán hiányozni fognak az alkalmak, mikor mindenbe belekötsz, én meg belemegyek és az igazamért üvöltök, aztán te csak elvonulsz, hogy lehűtsd magad valami indie lemezzel, ami sokkal menőbb az én zenémnél)

„Huh, so he calls me up and he's like, "I still love you" / And I'm like, "I just, I mean this is exhausting, you know, like, / We are never getting back together. Like, ever" (Szóval felhív azzal hogy még mindig szeret, én meg… én egyszerűen csak belefáradtam ebbe az egészbe, mert tudod, mi már sosem jövünk össze újra, mármint soha)


Mára ezt a három dalt tartogattam – remélem tetszett a poszt, mert én bizony rendkívül élveztem megírni, és a fejemben máris gyülekeznek az új párosítások egy következő fordulóra! Ezer puszi és ölelés mindannyiótoknak – Csengének pedig ezúttal különösen, neki köszönöm még egyszer, hogy engedte használnom a csodás ötletét <3

6 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó ^^ jó párosokat találtál nagyon :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöööm, annyira örülök, hogy tetszik <3

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! Ugyan a könyvek közül egyiket se olvastam, bár az Anna Toddokat igen, az értékeléseidbl(komolyan továbbra is kínzod magad?) a dalokból meg csak a Taylor Swifteset de ott is rácsodálkoztam, hogy jééé ez a szövege? Érdekes bejegyzés, várom a rovábbiakat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök hogy tetszett ^^
      Ó igen... még kínzom magam xd De mar a végéhez közeledek a 3. résznek, és aztán már csak a Miután boldogok leszünk van hátra :DD

      Törlés
  3. Örülök, hogy végül megírtad a bejegyzést, nagyon vártam már! A válogatás szuper lett, bár egyik könyvet sem olvastam a felsoroltak közül, a fülszöveg és a leírásaid alapján igazán illenek egymáshoz. ((:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, és örülök hogy tetszett ^^ ♡♡♡

      Törlés