Kiera Cass - A Korona

„Ha azt képzeljük, zuhanunk, lehetséges, hogy épp útban vagyunk valami olyasmi felé, amire mindig is vágytunk. Vagy épp olyan dolgot próbálunk ki nagy óvatoskodva, amitől világéletünkben féltünk. A mese boldog vége várhat ránk egymérföldnyi széles mezőn. De lehet egy mindössze hét perc hosszú várakozás eredménye is.”
Eredeti cím: The Crown
Sorozat: Párválasztó 5. (Selection 5.)
Oldalszám: 300
Megjelenés: 2016.
Kiadó: GABO
Ár: 2990

A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.

Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.

Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.


És eljött ez is. Sosem tudom, más hogyan érzi magát ilyenkor, de engem egészen össze tud törni egy kedvenc sorozatom befejezése, és most is egész pontosan így érzem magam. Valahogy egészen addig nem is éreztem valóságosnak, amíg be nem csuktam a Koronát. Előtte egyáltalán nem törtem rajta a fejem, hogy ez most egy korszak lezárása, méghozzá az egyik számomra legjobbé… Aztán elemi erővel fejbevágott. Nem, Virág, nincs következő kötet. Ennyi volt.

Szóval ott tartok megint, hogy bekönnyezek már csupán attól is, ha rágondolok – nem mintha most tudnék egyáltalán másra gondolni… –, vagy meglátok belőle egy idézetet. Hjaj, gyerekek, ez istentelenül rövid volt.

Még anno januárban a Koronahercegnőt kisebb csalódásként könyveltem el, mégis, szerintem a Lady Midnighttal holtversenyben a Korona volt nálam az év legjobban várt megjelenése. Egyszerre téptem a hajam türelmetlenségemben, másrészt persze rettegtem – már sikerült csorbát ütni a kedvenc sorozatomon az előző résszel, egy nem megfelelő befejezést pedig nyilván még kevésbé viseltem volna jó szívvel. Ezúttal egyszerre sikerült jól meglepődnöm és kifújva a nagy levegőt megnyugodnom – elgondolkodtam rajta, újra kéne olvassam Eadlyn történetének előző kötetét is, mert vagy én emlékszem nagyon rosszul a színvonalra, történetre, szereplőkre, vagy a Korona tényleg kijavított minden hibát amit előzőről alkotott értékelésemben demonstráltam.

Ami a cselekményt illeti, eléggé visszafogott – mégsem volt hiányérzetem. Örülök, hogy itt már nem próbálkozott azzal az írónő, mint a Koronahercegnőben, most már nem próbálta újra elővenni a lázongós kártyáját, csak hogy vigyen valami izgalmat a történetbe. Ennek ellenére továbbra sem hanyagolta el Illéa politikáját, a közhangulatot, és magát a népet – nem is tehette volna, miután főszereplőnk először régensként, nem sokkal azután pedig már királynőként veszi át a hatalmat Maxontól Illéa felett. És íme a második meglepetésem: abszolút passzol rá a szerep.

Most nem azt az Eadlynt láttam, aki még egy könyvvel korábban bemutatkozott – és akit őszintén utáltam. A könyv legelején még voltak fenntartásaim, pláne hogy megint megláttam azt a bizonyos ’Eadlyn Schreave vagyok, és nincs senki, kinek hatalma enyémhez lenne mérhető” maszlagot, amitől a hajam téptem januárban.

„Eadlyn Shreave vagy, és nincs senki… szó szerint nincs senki, akinek a hatalma a tiédhez lenne mérhető.”


Adott volt egy Eadlyn, aki megtestesítette azt a fajta karaktertípust, akitől legszívesebben  üvöltenék és ököllel verném a falat. Aki adja a nagyon erős, független nőt, nincs szüksége senkire és semmire, és megjátssza a fapofát, mint akinek nincsenek érzelmei, pedig bármelyik pillanatban elsírhatná magát. Komolyan mondom. Kikészítő volt. Aztán akármennyire is vártam megint, hogy falhoz akarjam vágni a könyvet… ez a pillanat nem jött el. Úgy értem, egyáltalán. Talán csak bennem értékelődött át valami, miután szűk egy év telt el azóta, hogy utoljára kalandoztam Illéában, vagy tényleg Eadlyn változott ekkorát, mondjuk az anyjával történt „baleset” következtében, mindenesetre valami érezhetően megváltozott a palota légkörét illetően. Így, hogy az új királynőnek már nem volt feltett célja úgy tűnni fel, mint akinek nincs is szíve, sokkal barátságosabb, kellemesebb lett a hangulat, élvezhetőbb volt hát a párválasztó is. 




Akárcsak anno Maxon, ezúttal Eadlyn is elég hamar leszűkítette a mezőnyt az Elitre, és szerintem így is volt ez jól. Az által, hogy kevesebben maradtak, esélyünk volt legalább őket rendesen megismerni – nem teljesen, de éppen eléggé ahhoz, hogy megsirathassuk azokat, akik kénytelenek voltak hazamenni a párválasztó vége előtt. Én legalábbis mindenkit bántam kicsit. Ha valakik, hát ezek a fiúk már az előző kötetben is belopták magukat a szívembe – mind saját egyéniség, különleges és szerethető a maga módján. Ean a nem mindennapi, ámde ésszerű és jóindulatú ajánlatával. Hale a segítőkészségével és hatalmas szívével. Kile, aki „ellenségből” lett versenyző, és a verseny által sikerült végre igaz barátságot kötnie Eadlynnel. Aztán Henri, aki visz egy kis színt a versenyzők sorába, akire nincs jobb szó annál, hogy „cuki”, és akinek valamiért végig elég szerencsétlen kisfiúhangot képzeltem, holott attól, hogy nem bír magyarul angolul megszólalni, még felnőtt férfi. És végül Erik… aki ugyan nem versenyző, nekem már az előző részben is úgy felgyorsult tőle a szívverésem, mint tíz másik helyes és aranyos sráctól együttvéve sem. Erik – a tolmács, aki biztonságosan, a háttérben meghúzódva próbálja átvészelni a párválasztó időszakát, csakhogy valami közbeszólt…

Szívnek hívják, azt hiszem.

Tőle teljesen elolvadtam. Mindegy, hogy éppen csak említésre került, mert itt vagy ott megjelent Henri oldalán, vagy személyesen hallhattam beszélni… minden alkalommal addig fajult a helyzet, hogy majd’ elsírtam magam, amiért nekem nincsen ilyen Erikem. Barbi drága, remélem, most nem röhögsz hangosan xD És ilyenkor tudjátok mitől lenne kedvem még jobban zokogni? Perfect boys only exist in books. Na, ettől. Garantálhatom, ilyen alapon én leszek az első, aki megtalálja a módját, hogy életre hívjon könyvbeli karaktereket. És Erikkel fogom kezdeni. ♥ Még bennem van ám az áradozás… de azt sem tudom, mit mondhatnék. Holnapig is sorolhatnám, miért Eikko számomra a tökéletes.

Most, miután a párválasztóról kilelkendeztem magam, a részleteket meghagynám egyelőre homályba veszni – aki már olvasta, az úgyis tudja a kimenetelét, aki nem, annak viszont szeretném meghagyni az izgalmat, a várakozás varázsát pláne, mivel én első adandó alkalommal bespoilereztem magam, és már az első megjelenő molyos értékelésből kiderítettem, ki nyeri el Eadlyn szívét. Más esetben talán egy ekkora spoiler elrontotta volna az élményt, ezúttal viszont csak kiült a fejemre a levakarhatatlan mosolyom, és immár nyugodtan álltam neki olvasni – bár nem mondom, még így is állandóan izgultam azon, mi fog történni szereplőinkkel. Hogy tovább menjek, még azon is rengeteget pörögtem, hogy ki lesz végül a választott – noha tudtam. De annyi minden történt, annyi apró fordulat jött be a képbe, hogy nem is győztem kapkodni a fejem, állandóan elbizonytalanodtam. Van valami varázslatos abban, ha ezt el tudja érni egy író, úgyhogy részemről továbbra is küldöm elismerésem Kiera Cassnak, mert ez… ez az egész könyv – egész sorozat… – nagyon nem volt semmi.




Így a végére: ajánlom a Koronát mindazoknak, akik olvasták, és szerették a Párválasztó sorozat eddigi részeit – valamint azoknak is, akik hozzám hasonlóan kissé elégedetlenek voltak az előző kötettel. Ez most változni fog. Ajánlom azoknak, akik romantikára vágynak, de kerülnék a nyáladzós történeteket. Akik valami új, jól felépített világba vágynak, de nem zavarja őket az sem, ha az nincs a legapróbb részleteiig kidolgozva. Azoknak, akik kíváncsiak és nyitottak egy új rendszerre, új korra, új történelemre, akik szeretik, ha a finom romantikát fűszerezi még valami izgalom, valami különleges, mint például egy cseppnyi politika. Akiket vonz a kastély.

Szerintem nem fogjátok megbánni. Én legalábbis áldásként gondolok vissza arra, mikor tavaly szeptemberben kezembe fogtam az első részt. A varázsa pedig még mindig tart, végeérhetetlenül. Nem zárult le a Koronával. Talán a sorozat igen, méghozzá remekük - kellő izgalommal, agyalással, egy csipet szerelmi őrlődéssel, néhány titokkal, ármányokkal -, maga a Párválasztó korszaka azonban nem csengett le ennyivel. Megmarad - mert ez a sorsa az igazán jó történeteknek.

Kedvenc karakterek:

Na, akkor nézzük is őket szépen sorban… Erik… Erik, Erik, Erik… és Erik. Kihagytam volna valakit? Ó, hát persze! Erik.

Kedvenc részek:

Soha ilyen egyszerűen még nem döntöttem. Az Erikes részek. Minden Erikes rész. Komolyan Erik… ahw. Erik. Szóval igen, csak ismételni tudom magam: nem merészkednék túl messzire, de nem kizárt, hogy őt még Maxonnál is jobban a szívembe zártam. Konrkétan: már attól felcsillant a szemem, ha megláttam a nevét, hát még ha meg is szólalt... 

Kedvenc idézetek:

„Akkor vesszük észre igazán, mennyire hiányzik valaki, amikor elveszítettük.”

***

„– Én mondom neked, Eady, a háborúk, szerződések, még az országok is mulandók. De az életed a tied, egyedi és szent, ezért olyan embert kell választanod, aki ezt érezteti veled minden áldott percben.”

***

„– Szegd meg azt az ostoba szabályt Eadlyn! Menj feleségül ahhoz a férfihoz, akibe szerelmes vagy. Ha elég jó ahhoz, hogy elfogadd, akkor nekem biztosan megfelel. És ha a nép nem így látja, hát ez az ő bajuk.”

***

„– Tulajdonképpen nem ismerek senkit, akinek az első csókja igazán rendkívüli lett volna.
Pár másodperc után ennyit felelt csak: – Én se. Talán nem is az első csóknak kell igazán nagyszerűnek lennie. Hanem inkább az utolsónak.”

***

„– Felség, én…
– Nem! – kiáltottam, lerántottam fejemről a koronát és eldobtam. – Nem felség. Eadlyn. Csak Eadlyn vagyok.
– Mindig csak Eadlyn vagy. És mindig a királynő vagy – mosolyodott el. – Minden vagy mindenki számára. Az én szememben pedig ennél is mérhetetlenül több.”

***

„– Nincs semmi szégyellnivaló abban, ha az ember szereti azt, akit szeret, és nagy tisztesség cselekedeteinkben a helyes utat választani.”

Borító: 5/4.5*

Most erre mit mondjak? Nem láttam még olyan borítót a sorozatban, amitől ne állt volna el a lélegzetem. Legszívesebben akkor is folyton a kezemben tartanám és nézegetném, mikor épp nem olvasom. Ugyanarra a sémára épült, amire az egész sorozat borítói, és azt kell mondjam, ez a leggyönyörűbb mind közül, egyszerűen kiütötte a nyeregből az Igazit noha azt is imádnám ott látni a polcomon minden nap. Egyedül talán Eadlyn zavar kicsit: a szigorú tekintete, meg hogy a ruha kicsit érdekesen passzol fölül, úgy néz ki, mintha ki lenne tömve… de ez már csak szőrözés – ha ránézek a Koronára, így is-úgy is leesik az állam.

Pontozás: 5/5*

Nem hiszem, hogy ennél megfelelőbb lezárást kaphattam volna egy ilyen nagyszerű sorozathoz – ennél szebbet és egyben ennél kegyetlenebbet. Mert bár minden porcikája, oldala, sora tökéletes számomra, nem hagyott elég időt, hogy hozzászokjak az érzéshez, milyen is elengedni Illéát.  Mert fájdalmas volt, hogy ilyen rövid, főleg, mivel a befejező részben egyszerűen minden passzolt… és mit ne mondjak, ezt még el tudnám olvasgatni jópár részen át! Szívesen töltenék el még több időt Kiera Cass világában, ennyi rokonszenves karakter között – szeretném Eadlynt is legalább annyira megismerni, mint anno Americát, és persze még több jelenetet Erikkel, mert belőle sosem elég. Újra találkoznék a srácokkal, Hale-lel, Eannel, Kile-lal, meg persze a szülőkkel, Maxonnal, Americával, de komolyan, még a palota személyzetével és az őrökkel is. Ez egy olyan széria, aminek sosem lenne szabad vége legyen, egyszerűen lehetetlen elszakadni tőle, lezárni a fejezetet és továbblépni, mert teljesen magába szippant a világa. Az érzés, ami körüllengi. Számomra a Párválasztó tökéletes – a Korona pedig méltó – bár sajnálatos – befejezése. Van egy olyan érzésem, hogy újraolvasós lesz mégpedig hamarosan…. .

Extra – Trailer


A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a GABO Kiadónak – nagy élmény volt számomra ez a könyv is, akárcsak a sorozat eddigi részei :)

Ha érdekel a könyv, rendeld meg ITT!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése