2016. június 4., szombat

2016. május

Sziasztok emberkéim! Ez a hónap úgy érzem, végre jobb volt – nem tudom, talán csak sikerült végre feltöltenem az ereimet, a bőrömet napfénnyel, talán csak a közelgő nyár és évvége van rám ilyen hatással, de most végre jól éreztem magam. Nem maradéktalanul, és nem mindig, de az áprilisomhoz, márciusomhoz képest most a fellegekben jártam, és szeretném veletek is megosztani az örömöm, szóval hoztam szokás szerint a hó végi összefoglalómat.



Ez történt:

Megközelítőleg semmi, sőt, annál is kevesebb, de legalább arról írok pár szót, mert csak.

Úgy kezdtem a hónapot, mint egy szamár – abból is a rosszabb fajta. Igazából már előző hó végén megbetegedtem, de május elejére totál kiteljesedett, én pedig attól az euforikus örömtől eltekintve, hogy végre volt időm olvasni, szenvedtem – találhattok a témába vágó karcokat tőlem a molyon. Napokig nem aludtam semmit, egyszerűen mert nem bírtam az őrült köhögéstől, ami persze magával vonta azt is, hogy a hangom is el-el ment, így szerintem jó időre előre megpecsételte az éneklési képességeim. Mint kiderült részint hangszálgyulladás – kellemetlen.

De hogy történjen végre valami igazán jó is, mentünk a tanév utolsó színházi előadására, nekem könyvesbolttal egybekötve. Így kétfelől is gyönyörű estét zártam – vettem egy könyvet, és annyit nevettem a Figaro házasságán, mint már régen.

Kémia ötös. Ne nézzetek teljesen hülyének, nem áll szándékomban mostantól minden ötösömet örömujjongás közepette bejelenteni, de ezt be kell. Nem egészen emlékszek, mikor kaptam utoljára kémiából ilyen jó jegyet, ráadásul most sem számítottam rá, úgyhogy sikerült meglepni.

Teresa Filgaro életben hagyott és meg kell hagyni, amennyire lehet, feldobta a szerda délutánomat. Én magam nem kaptam meg az üzenetet úgy istenigazából – a barátnőm beszélt róla, hogy mennyire megijedt tőle, én pedig kértem, hogy küldje át, hogy lássam, miről van szó. A második mondatnál már szakadtam a röhögéstől, ő meg csak nézett rám, hogy ez ennyire mulatságos nekem…? Hát, igen, az. Régen nevettetett meg valami ennyire, hogy elfeküdjek a padon, ne kapjak levegőt és még be is könnyezzek tőle. Ez az egész üzenet tiszta nevetséges, és nehéz belegondolni, hogy sokan tényleg beveszik, és ennyire megijednek tőle. Az emberi állatfajnak meg jól esik ilyeneket csinálni… na, mindegy. Ajánlom a  témában, ha bővebb felvilágosításra vágytok, K_A_Hikari posztját, szerintem nagyon érdekes.

Ezeket olvastam (8):

A Rubin Pöttyös korszakom folytatódott - bár kicsit kevésbé töményen az áprilishoz képest, azért folytatódott, de még ettől a három könyvtől eltekintve is erősen megmaradtam a romantikus vonalon. Most látom, hogy mindössze két fantasy volt az olvasmányaim között... megyek és elásom magam megyek, és beásom magam Cassandra Clare könyveire, tudom, csak arra lenne szükségem.



Jessica Park – Celeste bolondulásig

Az előző részeit még áprilisban olvastam, és akárcsak azokat, ezt is imádtam az első sortól az utolsóig. Az értékelésemet róla ITT olvashatjátok, ha pedig az előző részeké érdekelne, azokat ITTérhetitek el.

Kerstin Gier – Rubinvörös

Nagy reményekkel álltam neki ennek a számomra új sorozatnak, először megfogott a borító, aztán pár idézet a Könyvmolyképző Facebook oldalán, és gondoltam, teszek vele egy próbát. Nem bántam meg, hogy megvettem, bár az eleje nekem elég lassú volt, aztán végre beindultak az események, a végére pedig nagyon megszerettem – alig várom, hogy megszerezzem a Smaragdzöldet is, mert amíg az nincs meg, nem merem folytatni a trilógiát…

William Shakespeare – Rómeó és Júlia

No comment, kötelező volt; kötelező, magyarul az akaratomon kívül olvastatták el velem, és én őszintén, nagyon utálom ezt a történetet… molyon írtam is egy szösszenet értékelést róla, IDE kattintva olvashatjátok.

Zoe Sugg – Girl Online

Már erről a könyvről is olvashattátok az értékelésem (ha még nem tetted meg, akkor KATT IDE) btw kezdem magam hülyén érezni, amiért mindenhová csak ezt írom, de na, ha igen, akkor tudjátok, mennyire imádtam. A blogos téma, a szimpi főszereplő (, a jófej meleg haverja) és Noah egyaránt közel került a szívemhez, de a könyv úgy összességében is hatalmas élmény, bloggereknek pláne, úgyhogy teljes szívvel ajánlom!

Lisa Jane Smith – Vámpírnaplók 1. - Ébredés

Akárcsak az Alkonyaté, most nemrég a Vámpírnaplók újraolvasási láza is elragadott, így megadtam magam, és feltett szándékom idén végre az egész sorozatot végigolvasni. Eddig csak az elsőig jutottam, arról viszont azonnal posztoltam is, szóval ha érdekel a véleményem róla, akkor KATT IDE.

Cecelia Ahern – Ahol a  szivárvány véget ér

Miután az adaptációja a kedvenc filmjeim legkedvencebbike, értelemszerű volt, hogy idővel a könyvnek is nekikezdjek, de őszintén szólva elég sokat halogattam. Mielőtt megkaptam volna karácsonyra, folyton azon pattogtam, hogy el akarom végre olvasni, utána viszont megrettentem kicsit – tartottam tőle, hogy a levélregényforma idegenné teszi, hogy nem üti meg a film szintjét, és úgy unblock, hogy nem fogom szeretni… de minden félelmem megalapozatlannak tűnt. Tény, hogy nálam továbbra is a film visz mindent, az alapjául szolgáló regényt is imádtam, és még a levelezős megoldást is inkább érdekesnek találtam, mint zavarónak.

Jessica Sorensen – Callie, Kayden és a véletlen

No comment. Teljesen padlóra küldött, de imádtam minden egyes szót, karaktert leütést, és hatalmas köszönet Noéminek, aki kölcsönadta! ♥ Róla (mármint a könyvről, of course, nem Noémiről) szintén készült értékelés, ITT olvashatjátok.

Alessandra Torre – Sötét hazugságok

Nem létezik, hogy az embert valami ennyire földhözvágja – egy hétvége alatt két ilyen könyvet olvastam el, a Callie-t és ezt. Egy idő után arra a szintre jutottam mikor folyton bekönnyezik a szemem, és tudjátok, hogy ez nálam mennyire sokat jelent. Nem is volt kérdés a végére, hogy bekerül a toplistás kedvenceim közé, lenyűgöző volt, megkapó témával, kellemes írásmóddal, és akcióval, érzelmekkel.

Ezt vettem (1):

Colleen Hoover – Reménytelen



Április óta arra vártam, hogy végre megint eljussak egy nagyobb könyvesboltba, és vadászhassak valami jót – sokáig töprengtem, és nem tudtam dűlőre jutni, végül a csupa ötös értékelés a molyon meggyőzött, hogy a Hopeless-szel kezdjek, bár per pill sok Rubin Pöttyösre szívesen lecsapnék.

Ezeket szeretném elolvasni júniusban:

Visszanéztem a múlt havi kis listát, és meg kell hagyni, tényleg elég szar ötlet előre gondolkodni olvasás terén, mert az ötből is csak kettő jött össze, de úgy döntöttem nem adom fel, most is megpróbálom előre eldönteni, miket szeretnék kiolvasni a hónapban.

  • Cat Lavoie - Sülve-főve, mindörökre
  • Christina Lauren - Gyönyörű rohadék
  • Penelope Dougles - Szívatás
  • J. L. Armentrout - Shadows - Árnyékok
  • J. L. Armentrout - Obszidián
  • Lisa Jane Smith - Vámpírnaplók 2-3
  • Cassandra Clare - Bukott angyalok városa
  • Anne Percin - Hogy told el jól a nyarad
  • Jay Asher - Tizenhárom okom volt
  • Colleen Hoover - Hopeless - Reménytelen



Nos, tudom, hogy még kiindulásnak is elég sok, de végtére is arról kéne szóljon a nyár, hogy egész nap olvashatok, és szerintem ezt is fogom tenni, végre teljesen nyugodt lélekkel. Erre a listára meg visszatérünk hó végén... kíváncsi leszek.

Ezeket a filmeket néztem (6):

Szöktetés a pokolból



Ha a Madarakat nem számítjuk – márpedig én azt nem számítom –, akkor ez volt életem első horrorfilmje – szerintem az utolsó is. Mindenki azt mondja, hogy ez elég laza kis film, és nincs benne semmi ijesztő… hát, akkor most már legalább tudom, hogy a horror nem az én műfajom. Miközben néztem, minden teljesen oké volt, utána viszont hetekig – néha még most is – behallucináltam Billy belépőjének hangját. Szép volt, jó volt, tényleg tetszett, de maradok a lájtos fantasy-knál meg romantikus vígjátékoknál.

Bízz a szerelemben



Igen, miután megnéztem a fent említett filmet nem is kísérleteztem azzal, hogy rögtön elaludjak, vagy csendben olvassak, rögtön nekivágtam ennek, hogy zajt csináljon és elterelje a figyelmem. Az írós téma miatt közelinek éreztem, jók voltak a színészek, Lily Collins különösen nagy kedvencem úgyhogy élveztem.

Szerelemre hangszerelve



Meggyőződésem volt nekem is, és anyukámnak is, hogy mivel romantikus, és zenés, nekem biztos be fog jönni – még nem jutottam elhatározásra. Egész jó volt, de azt hiszem, kicsit unatkoztam alatta.

Rubinvörös



Miután elolvastam a könyvet, még szép, hogy rögtön ráálltam a film netes keresgélésére. Már egészen beletörődtem abba is, hogy németül kelljen nézzem, angol felirattal, de találtam angol szinkronosat magyar felirattal, így még élvezni is tudtam. Nem volt egészen könyvhű, és szerintem kicsit előreszaladt a második könyvig, de tetszett, és alig várom, hogy a trilógia olvasása után (úgy hallottam a film további részei spoileresek egymásra) végre megnézzem az adaptációkat is.

Szívrablók



Édes istenem, egy ilyen szexi pasi engem is elcsábíthatna… de a nyáladzást félretéve, nem csak Romain Duris miatt imádtam ezt a filmet, a Szívrablókkal szerintem amúgy is minden a helyén volt. Érdekesnek találtam az alapkoncepcióját, már az első jelenetek alatt fogtam a hasam a nevetéstől, mikor leesett az egész… És vicces jelenetekből később sem volt hiány. Szóval jó humor, szexi pasi, makacs nő, ötletes történet és Dirty Dancing kipipálva.

Angry Birds



Az én istenverte átkozott jóindulatom és kedvességem sodort a moziba, aminek végül az lett a vége, hogy láttam, holott e nélkül is eléldegéltem volna. Ezt „mese” címen reklámozni elég brutális, legalábbis nekem, ugyanis az én kisgyermekkoromban egyszer sem került elém a semmiből egy mese során a prosztata szó… Politikai, szexuális és egyéb kellemetlen utalások szennyezték be, ami szerintem így bőven kiüti a gyerekmese kategóriából. Ellenben voltak percei, mikor nem bántam, hogy elmentem, a főszereplő, piros madarat például csíptem – általában bejönnek ezek a méregzsák szereplők –, de sokszor masszíroztam az orrnyergemet, azt kívánva, érjen már véget. Azoktól a disznóktól öklendezni tudtam volna, komolyan, amíg azok meg nem jelentek, egész jó kis film volt… de végül a pattogatott kukorica mentett meg. (Na jó, nem, igazából a fél előadás alatt fulladoztam)

Ezt a sorozatot néztem (1):

The Vampire Diaries (angolul)



Miután legalább ötször láttam az első két évadot, most eljött az ideje, hogy megismerkedjek a színészek valódi hangjával, és mivel úgyis jó gyakorolás a nyár végi nyelvvizsgámra, nekikezdtem angolul is. Nevezhetjük bemelegítésnek is – ugyanis tervezem a szünetben, hogy a segítségével felfrissítem az elveszőben lévő némettudásomat…

Ezeket a zenéket hallgattam:

Daniel Powter – Bad Day



Ezt a dalt még hónap eleje felé találtam, Kira jóvoltából, azóta pedig sokszor olyan „hymn of my life” módon jut eszembe, egyszerűen pompásan le tudja festeni az életérzésem, még ha a szokottnál kicsivel jobban is érzem magam.

Charlie



Lassan végigsöpör rajtam a nosztalgia – jött az Alkonyat, a Vámpírnaplók, Taylor Swift, a Hetedik mennyország, most pedig elértük Charliet is. Szerintem lehetett van nyolc-kilenc éve, hogy utoljára hallgattam, és most valahogy totál visszahozta azt a hat-hét éves életszakaszt, azzal a különbséggel, hogy most már egy az egyben értem a dalszövegek valós mondanivalóját, és így sokkal inkább hallgatom őket azért, mert megérintenek, és nem csak azért, mert jól hangzanak. Szóval a hónapomat döntően meghatározta Charlie bácsi, és biztos vagyok benne, hogy a molytárs olvasóknak ez már fel is tűnt párszor, ugyanis nem egy alkalommal hangzott el úgy egy karc, hogy én kapásból egy dalszöveggel tudjak rá válaszolni… :D

Ennyi - azaz nem sok - volt a májusom, ha tetszett a poszt, akkor örülnék neki, ha hagynál nyomot magad után, és szívesen olvasnám kommentben a Ti hónapotokat is, szóval ha megosztanátok velem, hogy mi minden történt veletek májusban, vagy mit olvastatok, néztetek, hallgattatok... stb, akkor odalent tegyétek meg. Én mára ennyi voltam, de nemsokára - minden valószínűség szerint holnap - jövök egy lenyűgöző könyvnek az értékelésével, és ahogy jön a szünet, egyre több egyéb poszttal is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése