2016. március 24., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Kedves én!



Kedves én! :)

Már régóta szeretnék írni neked, csak eddig nem tudtam, hogy kezdhetnék neki. Elmesélhetném, hogy mi minden történik velem mostanában, de igazából abban reménykedek, te, mint saját magam 10 évvel későbbi kiadása, már nem emlékszel olyan dolgokra, amik most engem gyötörnek, amit én élek át minden nap, remélem gondtalan vagy, és boldog. Nem tudom, hogy milyen életed van, azt viszont tisztán látom magam előtt, hogy milyen életet nem szánok neked, ezért kérlek, hallgass meg, van pár tanácsom.

Ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, mint tíz évvel ezelőtt. Próbálj meg nyitni az emberek felé, próbálj meg kapcsolatot teremteni – eleinte talán nehezen akad horogra valaki, akivel kölcsönösen szívesen töltötök együtt időt, de addig is ne lökj el magadtól mindenkit, aki közeledik. Nem csak őket bántod meg vele, de később rá fogsz jönni, hogy több lenne az életed, ha beengednél másokat is a csigaházadba... de még jobb lenne, ha te bújnál ki onnan. Nem akarom, hogy magányos légy. Mert az valami iszonyatos érzés. Mikor történik valami nagyszerű, és nincs kinek lelkendezni róla… Vagy mikor minden összeomlik, és senkinek sem sírhatod el. Próbálj meg tenni ellene, mert nekem elhiheted, hiába reménykedsz elszántan abban a Nagy Karrierben, semmi sem működik, ha az ember egészen egyedül van, mert semmi sem működik boldogság nélkül. Egyedül pedig, hiába próbálod elhitetni magaddal, nem lehetsz boldog.

De ne is lelkizzünk többet – tudom, hogy éppen annyira nem szereted elemezni a lélek dolgait, és fejtegetni a miérteket, mint én most. Térjünk át fontosabb dolgokra. Fontos a sport. Sportolj, Virág, hiszen ha elhanyagolod a testmozgást, az előbb utóbb úgyis megbánod. Ráadásul tudom, hogy szeretsz is mozogni. Sokáig kitartó zumbás voltál, de ha már nem jön be, ne törődj vele. Valósítsd meg amit szeretnél, ha ehhez baseball csapat után kell nézned, vagy kosaraznod, tedd már meg végre. Ha teszel valamit, attól máris jobban érzed magad. 

És... ne vedd zokon, de talán több kedved lenne sportolni, ha nem tapadnának közben izzadt hajtincsek a hátadra. Mikor veszed már a bátorságot levágni őket? Már mióta erre vársz, és itt az idő, felnőtt, önálló nő vagy, megteheted, hogy levágod a hajad, ha akarod. Ha megbánod, hát megbánod. Mindig is döntésképtelen voltál, két perccel azután, hogy választottál két dolog közül, megbántad, és meggondoltad magad… vállalj kockázatot. Ha nem tetszik majd a frizura… hát, akkor úgy lépsz majd ki az utcára minden nap, hogy legszívesebben parókát húznál, de a tévedések az élettel járnak, nem szabad belőlük kimaradni. Kísérletezz. Tégy meg olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél a gátlásaid miatt. Olyanokat, amikre ha majd visszagondolsz idős korodban, elégedett leszel, és büszke, hogy nem pocsékoltad el a napokat, hogy nem felejtettél el igazán élni. Engedd meg magadnak, hogy néha ne te mutass példát, hogy éppen olyan rossz legyél, mint amit a helyzet megkíván, hogy jól szórakozz.

Kérlek, tégy meg mindent, amihez én, most 15 évesen még túl gyáva vagyok. Amit nem bírok megvalósítani. Olyan célokat tűzz ki, amikért kész vagy küzdeni is, és ne várd, hogy bármi az öledbe hulljon.

Kérlek, ne kövesd el az én hibáimat. Legyél hangos, próbáld ki a hangod, és kiabálj egy nagyot, sikíts! Mindig is meg akartad próbálni, ne is tagadd. Ne érdekeljen, hülyének néznek-e. Énekelj hangosan és falsul. Ugorj az emberek nyakába. Öleld meg őket. Hagyd a gátlásaid otthon – sőt, ha jobban belegondolok, bölcsebben teszed, ha kidobod őket a szemétbe, és vidáman integetsz utánuk, mikor elviszi őket a kukásautó.

Kérlek, légy boldog!

Szeretettel, a 10 évvel ezelőtti éned :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése